iPon Cikkek

Célkeresztben az Európé

Dátum | 2013. 07. 17.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az űrkutatás eltelt fél évszázada alatt a legmélyebb furat, amelyet egy másik égitest felszínén emberi eszköz ejtett két darab pár centis mélyedés a Marson, amelyeket a Curiosity az elmúlt hónapok során kőzetelemzés céljából hozott létre. Ennél nyilvánvalóan hatékonyabb és gyorsabb módszerre lesz szükség, ha be akarunk pillantani az Európé vastag jégtakarója vagy az Enceladus ígéretes felszíne alá. Pedig a szakértők véleménye szerint nagyon sok múlhat azon, hogy képesek leszünk-e pár méter mélyen vizsgálódni, mivel ha bárhol másutt létezik élet a Naprendszerben, az vélhetően ezekben a rétegekben lesz eltemetve, hogy megvédje magát az űr intenzív sugárzásától, illetve a felszínen honoló hidegtől. A problémára egy lassan egy évtizede fejleszteni kezdett eszköz lehet a megoldás, amely a tervek szerint képes lesz több méter mélyre az égitest felszíne alá juttatni a tudományos berendezéseket. Az óriási puskalövedékre emlékeztető modult egy erre alkalmas eszközzel belelőnék a tanulmányozni kívánt égitest felszínébe, ahol aztán a benne elhelyezett műszerek megkezdenék a környezet tanulmányozását. Egy rover problematikus és kockázatos lejuttatása, majd a fúrómunkálatok elvégzése helyett tehát egyenesen a célra, a felszín alá irányulna a küldetés. A szondába rejtett berendezések aztán egyenesen a tett helyszínéről továbbítanák elemzéseik eredményeit az irányító központ felé.

Az űreszközt a brit MoonLite projekt részeként kezdték fejleszteni 2006-ban, és az eredeti tervek szerint 2014-ben került volna sor az első küldetésre. A NASA és az Európai Űrügynökség (ESA) által is támogatott tervet a University College London Mullard Űrkutatási Laboratóriumának munkatársai ötlötték ki, és annak idején nagyon úgy tűnt, hogy a projekt megvalósítása révén komoly esély lehet egy brit holdmisszióra. A tervezet lényege az volt, hogy egy Hold körüli pályára állított kisebb űrjárműből négy rakétát lőnének ki égi kísérőnk kiválasztott pontjainak irányába. A felszínbe fúródó lövedékek a holdi geológiát tanulmányozták volna, illetve választ kerestek volna arra a kérdésre, hogy előfordulnak-e a földihez hasonló szeizmikus rengések az égitesten. A tervezetből végül ebben a formában semmi nem lett, de az alapelképzelés annyira ígéretesnek tűnt, hogy az ESA pár éve úgy döntött, újra megpróbálkozik a koncepció adta lehetőségek felderítésével. Ahogy Sanjay Vijendran projektmenedzser fogalmazott, a „kemény landolás” számos előnnyel jár az űreszközök megszokott, óvatos leeresztésével szemben. Nem kell energiákat ölni abba, hogy a felszínt finoman közelítse meg a leszálló objektum, és becsapódásnak köszönhetően egyszerűen le lehet juttatni a mérőműszereket a kívánt mélységbe, ami a jelenleg alkalmazott fúrótechnológiákkal rengeteg energiába és időbe kerülne. Mivel pedig a lövedékek olcsók, kis méretűek és alacsony tömegűek, egyetlen pályára állított platform többet is szállíthatna belőlük, vagyis egyszerre több helyen lehetne elvégezni ugyanazokat a vizsgálatokat, átfogóbb képet kapva az égitest természetéről. A fejlesztés tehát folytatódott, és a napokban sor került egy nagyon érdekes becsapódási tesztre, amelynek során azt vizsgálták, hogy a metódus mennyire lehet alkalmazható a Jupiter jeges holdján uralkodó körülmények között. Már az eredeti küldetés, a MoonLite kapcsán is az volt az egyik elsődleges kérdés, hogy hogyan lehet olyan lövedéket építeni, amelynek belsejében a becsapódás során is épségben megőrződik a tudományos felszerelés. A mostani teszt során egy teljes méretű, 20 kilogrammos prototípust lőttek bele egy 10 tonnás jégtömbbe, amely az Európé felszínét hívatott szimulálni.
A 340 méter/szekundummal száguldó lövedék óriási hókupaccá változtatta a jégdarab belsejét, de sértetlen maradt, és a benne elhelyezett részegységek sem sérültek a becsapódás során, pedig az acélszondát érő legnagyobb erőhatás elérte a nehézségi gyorsulás 24 ezerszeresének megfelelő értéket. A fejlesztők elmondása szerint a külső festékréteg ugyan egy kicsit megviselődött, de maguk a belső rendszerek semmiféle kárt nem szenvedtek. A próbalövésre Nyugat-Walesben, a QinetiQ fegyvergyártó cég kísérleti telepén került sor, amelyet általában rakéták becsapódási tesztjei során használnak. A szondára különféle gyorsulásmérők és egyéb műszerek is fel voltak szerelve, és a fejlesztők azt remélik, hogy a rögzített adatok alapján még pontosabb képet alakíthatnak ki a becsapódás során fellépő erőhatásokról, így tovább tökéletesíthetik a lövedék szerkezetét. A szondában egy speciális rugórendszer és egy szigetelőréteg gondoskodik arról, hogy a rakományt tartalmazó rekeszek egyetlen pillanatra se kerüljenek érintkezésbe a külső héjjal. A becsapódási teszt során minden a vártnak megfelelően működött. A szonda egy minifúrót is szállított, amellyel a tényleges küldetéseken anyagminták gyűjthetők be a fedélzeten található műszerek számára. A fúrót ezúttal nem próbálták ugyan ki a becsapódás után, de a következő teszteken már erre is sor kerülhet.

Persze ha a szondát az Európé jegére vagy a Hold egyik jeges kráterére lövik ki, a becsapódáson túl a rendkívüli hideget is át kell vészelniük a műszereknek. A fejlesztés következő szakaszában a mérnökök arra koncentrálnak majd, hogy mínusz 200 °C-on is működőképes elektronikai rendszereket és akkumulátorokat hozzanak létre, illetve az égitest körüli pályán keringő hordozóplatformmal való kommunikációt is meg kell oldani. Egy-egy szonda várhatóan pár hétig fog működni, ezalatt különféle méréseket végez és anyagmintákat analizál, majd az eredményeket továbbítja a platformnak, amely pedig a Föld felé sugározza az adatokat. A fejlesztők szerint 2020-ra bevetésre kész lehet a rendszer, úgyhogy már csak megfelelő célpontot kellene számára találni. Az Európé például ideális helyszíne lenne egy hasonló küldetésnek: a Galileo Galilei által 1610-ben felfedezett égitest régóta izgatja az űrkutatással foglalkozók fantáziáját. A Jupitertől 670 ezer kilométerre keringő, 3121 kilométer átmérőjű hold felépítése nagyban hasonlít a Földére: belsejében egy kisméretű, vasból álló mag található, amelyet szilikátok alkotta köpeny vesz körül. A felszínt kásás vízjég borítja, amelynek vastagsága a szakértők szerint pár kilométer lehet, alatta pedig feltehetően egy körülbelül 90 kilométer mélységű, az egész égitestre kiterjedő óceán foglal helyet. Ez a jég alatti „világóceán” sokak szerint a legjobb esélyt jelentheti arra, hogy mikrobiális életet találjunk a Földön kívül. Az Európé irányába legközelebb az ESA űrszondája, a JUICE (JUpiter ICy moons Explorer) indul 2022-ben, ez az űreszköz azonban nem alkalmas az előzőekben ismertetett technológia hordozására. A küldetés ettől függetlenül fontos szerepet játszhat a lövedékszondák jövőbeli sorsának eldöntésében is. A JUICE a tervek szerint 2030-ra éri el a Jupitert, és a következő három évet a bolygó, illetve négy legnagyobb holdja tanulmányozásával fogja tölteni. A feltevések szerint az Európé, a Kallisztó és a Ganümédész egyaránt rendelkezik felszín alatti óceánokkal, így az űrszonda megfigyelései fontos információkkal szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogy hol lesz érdemes bevetni a lövedékes metódust. Ami még lényegesebb, a szonda kétszer is meglátogatja majd az Európét, és igyekszik minél alaposabban feltérképezni a felszíni jégkéreg vastagságát, olyan célpontok után kutatva, ahol vékonyabb a jég, így könnyebb lehet áttörni. A Mullard Űrkutatási Laboratórium mérnökei pedig közben tovább fejlesztik rendszerüket, hogy az tökéletesen működőképes legyen, mire szükség lesz rá.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. Zelbacsi
2013.07.17. 08:24
Úgy bírom, hogy az ember mindent úgy vizsgál meg, hogy SZÉTLÖVI!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. zoomon
2013.07.17. 08:56
Eddig simán Európának hallottam a Jupiter holdját, így még sosem találkoztam vele, hogy "Europé".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. SonicTheHU...
2013.07.17. 09:07
Mint a Mass Effectben ^^ már hallom is: ,,Phrobe away"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Asagrim
2013.07.17. 09:55
zoomon

http://hu.wikipedia.org/wiki/Európé_(hold)

"Az Európé a Jupiter negyedik legnagyobb holdja. 1610-ben fedezte fel Galileo Galilei. Névadója Európé föníciai hercegnő"
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Jools
2013.07.17. 10:12
Magyarul gyakran keveredik, mert angolul valóban "Europa" a hold neve, ami viszont a királylányra utal, hiszen a kontinens "Europe".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. zoomon
2013.07.17. 20:55
Szoktam nézni "The universe" sorozatot, ott is mindig Európaként említik, így bennem is hibásan rögzült.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. atti2010 Zelba...
2013.07.18. 09:07
A másik dolog hogy ameddig nem vagyunk készen egy olyan technikával ami képes fényéveket nagyon gyorsan áthidalni az ilyen kutatásoknak nem túl sok haszna van, csak költik a pénzt, a Mars utazás és kutatás sem egy sikertörténet és menyi pénzt beleöltek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2013.07.18. 09:35
Mert? Akkor addig mit csináljunk? Belátható időn belül nem lesz ilyen technológiánk. Nagyon hasznosak ezek a kutatások, még ha csak itt vannak a "szomszédban" akkor is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. kukimuki84
2013.07.18. 11:49
"Az Európé, a Ganümédész és az Ió a feltevések szerint egyaránt rendelkezik felszín alatti óceánokkal..."

Az Ió 100% hogy nem rendelkezik felszín alatti óceánnal, mivel az egész bolygó egy nagy fém golyó körüli olvadt kőzet burok egy vékony szilárd kéreggel! Állandó, heves vulkanikus tevékenység zajlik a holdon a Jupiter ár-apály erőinek következtében. Víznek nyoma sincs... forrás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Jools
2013.07.18. 12:36
Jogos, a Ió helyett a Kallisztó a harmadik, feltehetően felszín alatti óceánnal rendelkező jégbolygó. Köszi, javítva.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mikej95
2013.07.24. 15:32
Sokkal egyszerűbb lenne egy bomba kilövése a célbolygóra, aminek szimplán utána küldenének egy szondát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!