iPon Cikkek

Child of Light – Esti mese, nem csak gyerekeknek

Dátum | 2014. 05. 16.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

A Ubisoft szokatlan projektnek adott zöld utat, mikor Patrick Plourde, a Far Cry 3 rendezőjének szerelemgyermeke mögé beállt tavaly. A Child of Light egy tündéri, nyugati stílusú esti mese, tipikus japán szerepjátékokra jellemző játékmenettel. A francia óriáskiadó persze sokat nem kockáztatott, hisz a projekt igen pici volt, mindössze 30 ember foglalatoskodott rajta. A játék oldalnézetes, de nem nevezném platformernek, mert a suhogó vörös loknikkal bíró kis hercegnőnk, Auróra, körülbelül 10-15 perccel a kezdés után megkapja a szárnyait, ami eliminálja a lehetőségét mindennemű vertikális mozgással kapcsolatos kihívásnak. Az említett 10 percbe azért raktak egy kis ilyet is, megmutatva, hogy azért tudnak ők logikai platform elemekkel is bánni, csak nem nagyon akarnak.
A Child of Light felütése klasszikusokat idéz, kapunk bánatos apukát és gonosz mostohát, aki a királyságot sötétségbe borítja. Hősnőnk, a kis Auróra igazi hercegkisasszony, büszke és önérzetes, de ugyanakkor nagyon bátor, okos és jólelkű is. Ez az utazás pedig éppen annyira szól önmagának felfedezéséről, mint Lemuria fantáziavilágának bejárásáról és a királyság megmentéséről. Egy ilyen mesénél nagyon fontos, hogy milyen társak kísérnek minket az úton, itt pedig a Child of Light szépen domborít. Rímekben beszélő többé-kevésbé víg csapatunk (nem hagyták ki a szomorú bohóc ziccert) nagyon kedves és színes figurákból áll, szívesen olvasgattam a kis párbeszédeiket. Ezzel már azt is elárultam, hogy nincs szinkron, van egy kevés narráció, de azon kívül mindent olvasni kell. Ez egyáltalán nem baj, a játék valahogy nem igényli, hogy a szereplőket megszólaltassák, kellemesebb volt olvasni a pentameterekbe szedett sorokat. Persze játék közben volt mi lefoglalja füleinket, ugyanis a Child of Light zenéje andalítóan gyönyörű. Az a fajta, ami úgy a fületekbe mászik, hogy este a zuhany alatt azt fogjátok dudorászni. A zenénél pedig már csak egy valami szebb a játékban, mégpedig a kinézete. Tökéletes stílusérzékkel megkomponált háttereket, környezeteket és karaktereket kapunk. A játék egyszerűen gyönyörű, öröm ránézni. A zenével együtt az összhatás tökéletes.
A kérdés már csak az, hogy milyen a játékmenet! Ahogy azt már említettük, ezt a japán szerepjátékoktól (Final Fantasy sorozat) örökölte a Child of Light. ATB, vagyis Active Time Battle rendszert használ, ami a körökre osztott harc egy érdekes alternatívája. Ahogy az a képen is látható, van egy készenléti csík, amin a karakterek a sebességüktől függően haladnak előre. Amint elérkeznek a cselekvési ponthoz, csinálhatnak valamit (támadás, védekezés, stb.), innentől kezdve pedig a haladási sebesség az ATB csíkon az aktuális akciótól függ. A védekezés például azonnal elkezdődik, de egy területre ható varázslat elsütése elég sokáig tart. Hogy ez miért probléma? Mert ha a cselekvési szakaszban van egy karakter és közben támadás éri, akkor erősen visszaesik a készültsége, idő lesz megint, mire sorra kerül. Ezt nagyon fontos kihasználni a harcok közben, nehéz fokozaton az életünk múlhat rajta. Vannak buffok és debuffok is (vagyis erősítő és gyengítő státusz effektek), mint például a gyorsítás/lassítás, sebzésnövelés vagy a korábban említett megszakítás elleni immunitás. Ezekkel csak az a baj, hogy a játék nem jelzi, hogy meddig aktívak még, nekünk kell fejben tartani, mikor járnak le. Csata közben használhatunk varázsitalokat (gyógyital, buff lötyi), és ha cselekvési ponthoz érünk, lecserélhetjük a csapattagokat is. Mindegyiknek más az erőssége/gyengéje, különböznek a képességeik is, így egy komolyabb csatánál érdemes a szituációhoz legjobban illő felállásban próbálkozni.
Egy valakinek fix a helye mellettünk - felfedezés és csata közben is, ő pedig a kis fényecske, Igniculus. Ha épp nem az ellent aprítjuk, akkor ő világít nekünk a sötétben, kinyit ládákat, illetve nagyon egyszerű fényjáték puzzle-öket kell vele megoldani. Az izzáshoz elhasznált energiája folyamatosan töltődik, csak igen lassan, a fényvirágok bogyóival viszont azonnal visszatölthetjük azt. Harc közben is nagyon hasznos, ekkor fényeskedésével lassíthatja az ellenfeleket vagy gyógyíthat minket. Tudni kell róla, hogy őt nem csak mi irányíthatjuk, hanem ha úgy tetszik, kooperatív módban egy másik játékos is beszállhat Igniculusként. Ez elsőre jól hangzik, ám a tapasztalat inkább azt mutatja, hogy sajnos aki a kis fényecskével játszik, annak az élménye közel sem lesz 100%-os. Bár a sztorit és hangulatot jó megosztani valakivel, be kell látnunk, hogy a játék legnagyobb része csatákból áll. A csatákban pedig Igniculus feladata az, hogy vagy lassít, vagy gyógyít, illetve néha feltölti magát a fényvirágokkal. Ez pedig már 2 óra után is nagyon unalmas, nem hogy 10 után, így a kooperatív részre összességében azt kell mondanom, hogy sajnos csapnivaló. A játék 1 játékossal az igazi, hacsak nincs egy olyan barátunk, aki szereti egyszerűen csak nézni, ahogy mi játszunk.
A szerepjátékok fontos eleme a karakterfejlődés, a Child of Lightban Auróra és az összes társkarakter képesség pontjait mi oszthatjuk le. A rendszer nem túl bonyolult, mindenki 3 irányba indulhat el, és minden ágon vannak +HP, +MP és különböző sebzést és védekezést növelő pontok is, valamint képességek természetesen. Auróra például viszonylag erős fizikai és mágikus támadásokra osztogathat, a kis bohóclány (Rubella) remek gyógyító és támogató (buffer), míg például az általam csak kerti törpének hívott Finn kivételes varázsló. A pontleosztás nem igényel túl sok fejtörést, de ez nem is baj. Az már inkább, hogy a játék normál módja túl könnyű. Konkrétan egyetlen egyszer sem haltam meg a végigjátszás alatt, ami nem csak azért van, mert olyan éles eszű vagyok (tudom, szerénység), hanem mert egy 10 éves gyereket is csak nagy ritkán tudna ezen a fokozaton megizzasztani a program. Ezért aztán játékosoknak csak is a nehéz fokozatot tudom ajánlani. A felszereléseket nem vitték túlzásba a fejlesztők, így nem fogjuk fél életünket az inventory böngészésével tölteni. A játékban oculinak nevezett kristályokat gyűjtögethetünk, melyekből 3-at használhatunk egyszerre: egyet offenzív foglalatban (kard), egyet defenzívben (páncél) és egyet vegyesben (amulett). A kövek másképp viselkednek a különböző foglalatokban, így nehéz fokozaton érdemes kihasználni és cserélgetni őket az adott szituációhoz illeszkedően. A kristályokból egyébként 3 alapszín van, amik kombinálásával még plusz 5-öt kihozhatunk, így van mivel variálni. Itt megjegyezném, hogy a Ubisoft mikrotranzakciókat is tett a játékba, ilyen kövekből lehet pakkokat venni, de ezeket gyorsan felejtsétek el, rengeteget találni a játék közben és ha vannak a Ubisoft rendszerében barátaitok akik játszanak a Child of Lighttal, még ajándékozhattok is egymásnak.
Ez a rész viszont egy másik sötét folt a játékban, mivel a Uplay, mint létrejötte óta mindig, most is egy katasztrófa. Odáig működik, hogy bejelentkezünk a rendszerbe és csináljuk a Uplay-es acsikat, amiért kapjuk a Uplay pontokat, de ha már a barátainkat is el akarjuk érni, ahhoz kell egy adag szerencse is. Én ugyanis próbáltam Svindlernek küldeni Oculit (amiért achievement is járna egyébként), de a játék azt írta, hogy nincsenek barátaim. Ettől elszomorodtam, könnyek szöktek a szemembe és… na jó, azért itt nem tartunk, de aki a Uplayt kitalálta, az (ahogy Dandó Zolika alias Babinéni mondaná) gargarizáljon csak hurkazsírral. :) Én alapvetően a PS3 verziót teszteltem, aminek a megvételével járt a PS4-es változat is (cross-buy). Ezt azért emelem ki, mert ha még véletlenül működne is néha a barátaink elérése (PS3-on némi próbálkozással szokott), akkor sem tudnánk például PS3-ról PS4-re küldeni, mert azt egyszerűen nem lehet. Mi több, még cross-save sincs, magyarán szólva a PS3-as mentésemet nem tudtam PS4-en folytatni, a két gép között semmilyen átjárást nem biztosít a Uplay… Jobb, ha mindennemű közösségi és online funkciót elfelejtetek, hogy egyáltalán létezik a Child of Lightban, mert csak elrontják az élményt. A játék nagyjából 10 óra hosszú, egyedül játszva tökéletes szórakozást nyújt és szerencsére az online dolgok annyira nem is hangsúlyosak benne. Kaptok egy aranyos sztorit, egy remek hangulatú játékot és egy kis kihívást is, ha nehéz fokozaton indítotok. (A képek a PS4-es verzióból vannak, a játék elejéről.) Értékelés: 8/10 Platformok: PC, PS3, PS4, Wii U, Xbox 360, Xbox One Tesztelt plaformok: PS3, PS4
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Ereshkigal
2014.05.16. 12:39
Köszi, már vártam, mit írtok róla.
A 10 óra játékidőt kicsit keveslem, bár lehet végigrohantál rajta.
Én leálltam mindenkivel harcolni, tápolni magamat, meg összeszedni minden bizb@szt + a mellékküldiket is megcsináltam, így közelítettem a 20 órát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. KatonaKM
2014.05.16. 12:59
Ezekért a művészi, egyedi vizualitást mutató programokért van értelme a Kickstart rendszernek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Magrathea Katon...
2014.05.16. 13:07
Sok ehhez hasonló Kickstarter projekt van, de ez egy kivétel, emögött ott volt a Ubisoft. =)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Shinjiii
2014.05.16. 21:45
Köszönjük a cikket, Pekkmen! Öröm volt olvasni, hogy javarészt nem okozott csalódást a játék. Ráadásul ATB rendszer? Hát ide vele azonnal!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Th3Ac3
2014.05.18. 13:29
Kellemes játék, érdekes cikk bár a sok harctól egy idő után repetitívvé válik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!