iPon Cikkek

Core i5-ös notebookok tesztje - 1. rész

Dátum | 2010. 08. 30.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Régóta nem folytattuk már népszerű sorozatunkat, amelyben az Intel új processzorcsaládjára támaszkodó notebookokat mutatunk be. A Core i3-mas mobil gépek után eggyel magasabb sebességre kapcsolva megvizsgáljuk a Core i5-ös masinákat is, hiszen olykor minimális felár ellenében lehetőségünk van erősebb CPU-val szerelt gépet is vásárolni – de vajon megéri-e? Erre a kérdésre (is) keressük a választ.


Bár az eddig bemutatott készülékek is kaphatók i5-ös processzorral, úgy gondoltuk, hogy a történet akkor lesz igazán kerek, ha frissen megjelent típusokat mutatunk be, olyan gépeket, amelyek még egyáltalán, semmilyen formában nem jártak nálunk. Így esett a választásunk a Fujitsu belépő szintű Lifebookjára és a Packard Bell exkluzív, fekete-fehér színű EasyNote-jára. Árban nem sok eltérés van a két noti között, ettől függetlenül teljesen más világ mind a kettő. Szokásunkhoz híven először a Fujitsuval kezdjük a sort.

A Siemens-szel szakító cég mostanában nagy rendrakásba kezdett és minden rossz hírű szériától szabadulni próbál. A Lifebook sorozat egykoron egészen mást jelentett, mint maga a Fujitsu-Siemens márkanév, hiszen mindenki tudta, hogy amit a kommersz Amilo-k nyújtanak, annak homlok egyenest az ellenkezőjére kell gondolni a cég prémium kategóriás masináinál. A nemrég nálunk járt, immáron szimplán Fujitsu márkanév alatt forgalmazott S760-nal nem is volt igazán gond – leszámítva az eltúlzott árcédulát – így reménykedtünk benne, hogy az újjászületésre készülő gyártó pár kategóriával lejjebb is képes valami értékelhetőt mutatni a felhasználóknak. Az A530 gyakorlatilag a legolcsóbb Lifebook, amelyet jelenleg megvásárolhatunk, bruttó 200 ezer forint körüli árával azonban így is elszakad az Intel Core i5-ös notebookok belépő szintjétől.


A felszereltségen semmi különöset nem fedeztünk fel, legfeljebb azt, hogy a vételárba se operációs rendszer, se eSATA nem fért bele, ellenben a 3 év garancia dícséretes. A dedikált videokártya hiánya nem feltétlenül probléma, de a specifikációs lista láttán komoly elvárásaink lettek magával a vassal szemben, hiszen a Siemens-szel összenőtt cég hajdanán pont a remek ár/felszereltség mutatóval tudott hódítani, aminek itt nyoma sincs.


A készülék mellé akkumulátort, tápegységet, némi leírást és egy driver CD-t kapunk. Utóbbira csak akkor lesz szükségünk, ha vezeték nélküli hálózatunk van otthon, ugyanis a WiFi kártyát alapból nem ismeri fel a Windows 7. Minden más esetben a legegyszerűbb, ha ellátogatunk a Fujitsu weboldalára, ahol pár kattintás után automatikusan leszedi helyettünk a rendszer az összes meghajtóprogramot és még telepíti is azokat – piros pont.

A zajszinttel legnagyobb meglepetésünkre nem volt komolyabb gond, és ez nem jelentette azt, hogy a hőmérsékletek az egekbe szöktek volna. Üresjáratban 42, maximális terhelésnél pedig 78 fokot mértünk a 28 fokos teszthelységben, ami elfogadható. A burkolat se volt vészesen meleg, ölbe véve abszolút használható maradt a gép.





























A Windows pontszámokat elnézve a teljesítménnyel aligha lesz bárkinek is problémája. Nem szabad elfelejteni ugye, hogy a Core i5-ökben lévő integrált videokártya maximális órajele 766 MHz szemben az i3-makban lévőkkel, amelyek legfeljebb 667 MHz-re képesek. A 400-as szériába tartozó i5-ök ezt leszámítva megegyeznek az i3-makkal, csupán a Turbo Boost-ot engedélyezték bennük, tehát minimális mértékben képesek megnövelni az órajelüket mind egy-, mind kétszálas alkalmazások futtatása esetén. Az i5-430M az alap 2,26 GHz-ét 2,53-ig tudja feltornászni.























A beépített merevlemez házon belül készült és fél terabájtos kapacitással bír. Bár hangját néha hallottuk, se a sebességével, se a zajszintjével nem volt gond – notebooknál pedig utóbbi kettő az, amely igazán fontos. Itt jegyeznénk meg ugyanakkor, hogy a szokásos Windows 7 Home Premiumunkat képtelenek voltunk pendrive-ról telepíteni, sőt a DVD-s megoldáshoz is ki kellett kapcsolnunk az AHCI-t a BIOS-ban. A sebességérzetet ez nem rontotta, csak jobb, ha erről a leendő vásárlók is tudnak, amíg a gyártó nem javítja ki a hibát.



Talán az egész notebookból az anyagminőségre voltunk leginkább kíváncsiak és arra, hogy a dupla ennyibe kerülő, ugyanakkor végtelenül pici S760-ból mennyi maradt meg a kommersz Lifebook esetében. Nos, ha őszinték akarunk lenni, akkor azt mondanánk, hogy nem sok. Márpedig miért ne akarnánk? A fedőlap a szokásos, könnyen hajló műanyag, amely annak ellenére gyűjti a piszkot és az ujjlenyomatokat, hogy felülete inkább matt, mintsem fényes. Mindenképpen jobb benyomást kelt ugyanakkor, mint a korábbi Amilo-k, ezt nem szabad elhallgatni. Az is igaz, hogy az árcédula valamivel vaskosabb lett (az i3-as változatért is elkérnek 165 ezer forintot) és se a külső, se a belső nem vonzza majd a tekinteteket. A buherálóknak viszont jó hír, hogy alul minden alkatrészhez hozzáférhetnek.


A billentyűzet átlagosnak mondható, amely szerencsére inkább pozitív, mintsem negatív jelzőként értendő. A gombok alátámasztása megfelelő, oldaltartásuk ugyanakkor nem sok van, így lenyomásnál egyik vagy másik irányba elbillenhetnek, ami kicsit megnehezítheti a gyorsírást. Néha olyan érzésünk is volt, hogy a klaviatúra a kelleténél nagyobb is lett, ezek a hatalmas felületű gombok azon kívül, hogy elveszik a helyet, ergonómiailag se nyújtanak kiemelkedőt.


Azért emeltük ki mindezt, mert a legnagyobb kár a touchpadet érte, amelyről sok jót nem igazán tudunk mondani. A felülete kellemes az ujjnak, viszont a nagysága egy netbookon lévőével vetekszik, ami egy 15,6”-os gépnél kimeríti a szégyen fogalmát. Multitouch képességei nincsenek (sokra amúgy se mennénk velük), a bal és jobb egérgombok pedig rövid úton járnak és zajosak is. Ezt a részt nagyon át kellett volna gondolni a mérnököknek.




Csatlakozókból nem árasztanak el minket, a három USB foglalaton kívül egy szem HDMI port és egy Express Card bővítőhely áll a rendelkezésünkre. Különlegességnek számít, hogy Kensington zárból kettőt is kapunk, egyet szokás szerint hátul, egyet pedig jobb oldalt.

Sokak számára a készülék legnagyobb vonzereje a matt kijelző lehet. LED-es háttérvilágításának köszönhetően fényerő eloszlása homogén, viszont a fényerőtartománnyal akadtak gondok, ugyanis a legalacsonyabb álláson is túl világos a kép éjszakai használat esetén – arról nem is beszélve, hogy miként hat ez az akkumulátoros üzemidőre. A színek is picit sárgás árnyalatot mutatnak, amelyen utólagosan sikerült javítanunk a videokártya driverének köszönhetően. Az 1,3 Mpixeles webkamerához senki ne fűzzön nagy reményeket, nappal is már enyhén zajos képet produkál, az éjszakai üzemmódról nem is beszélve. Színvilága ugyanakkor nem rossz, bár produkálhatna élesebb képet is az optika.

Mai tesztünk másik versenyzője a Packard Belltől érkezett, attól a gyártótól, amely a TJ65-ös EasyNote-tal bebizonyította, hogy lehet a legolcsóbbak között is maradandót alkotni a piacon. A TM98-tól pont emiatt sokat (talán túl sokat is) vártunk, hiszen erősebb hardvert, divatosabb külsőt és valamivel borsosabb árcédulát kapott, mint kistestvére.


Az Acer „divatmárkája” mostanában elég kelendő lett, ami nem véletlen. Két éves garancia, kellemes megjelenés, csendes hűtőrendszer és átlag feletti ergonómia jellemzi a Packard Bell 15,6”-os EasyNote-jait. Ám ami a legfontosabb itthon, az a visszafogott ár, ez vonzza leginkább a vásárlókat, így fussunk végig, hogy mit kapunk 200 ezer forintért ma az Acertől, akarjuk mondani a Packard Belltől.


Egy érezhetően erősebb hardver együttest kapunk a pénzünkért, hiszen a processzor is valamivel magasabb órajelen jár, valamint a videokártya is nagyobb tempóra képes, mint a CPU-ba integrált Intel HD Graphics. A merevlemez viszont szűkösebb, valamint memóriából is be kell, érjük egy gigabájttal kevesebbel. Szintén le kell mondanunk a Bluetooth-ról, ráadásul a garanciaidő is egy évvel rövidebb.


A gép mellé szó szerint csak annyi kiegészítőt kapunk, ami a túléléshez szükséges: akkumulátor, tápegység és minimális dokumentáció. A driver CD hiányáért súlyos fekete pont, hiszen a vezeték nélküli hálókártyát a Windows 7 ebben az esetben sem ismerte fel. Ami sokkal rosszabb, hogy a meghajtó programokat egyesével kell letölteni a gyártó honlapjáról, majd egyenként kicsomagolgatni őket, nincs meg az a kényelem, mint a Fujitsunál.

Hűtését tekintve az EasyNote TM98 valamivel gyengébb, mint az előbb látott Lifebook, amely nem a zajszintben, inkább a hőmérsékleti értékekben mutatkozik meg. A processzor üresjáratban hat (48), maximális terhelésnél pedig tíz (88) fokkal volt melegebb, utóbbi már eléggé határeset, meleg időjárás ide vagy oda. A klaviatúra bal oldala is kellően meleg volt már ilyenkor, így a komfort érzet némileg csökkent. Szerencse, hogy ekkora terhelésnek egy mobil gép nem sűrűn van kitéve. A videokártya üresjáratban szintén 48 fokon üzemelt, terhelésre viszont sokkal visszafogottabb volt, hiszen 70 foknál állt meg a mutató.































A TM98-ba egy fokkal erősebb Core i5-ös processzor került, mint az A530-ba, hiszen az i5-450M 2.4 GHz-es alap órajelét a Turbo Boost akár 2.66-ig is repítheti. Mindkét érték 133 MHz-cel van az i5-430M megfelelő paraméterei felett. A Mobility Radeon HD5470-nel már több ízben találkoztunk korábban, egy belépő szintű VGA-ról van szó, amely DX11-es támogatással készül 40 nm-es gyártástechnológia mellett.






















A Western Digital 320 GB-os Scorpio Blue-ja már sokadjára bizonyított. Halk volt, gyors volt, és melegebb is, mint a Fujitsuban a saját márkájú HDD-je. Ettől függetlenül a 46 fokos érték nem tekinthető kritikusnak.



A TM98 külsejét tekintve nem sok hasonlóságot mutat a pár hónappal ezelőtt nálunk járt TJ65-tel. A két típus nagyon különbözik egymástól és nem csak az eltérő színvilág miatt. A csillogó, mintás fehér hátlap nekünk elnyerte a tetszésünket, hiszen túl sok fekete burkolatot láttunk már és mindig díjazzuk, ha valamelyik gyártó ettől eltér (a jó ízlés határait nem feszegetve). Sajnos az átlagnál semmivel nem tűnt masszívabbnak a fehér műanyag keret, viszont a gép alján a fontosabb alkatrészekhez itt is könnyedén hozzá tudunk férni.


A billentyűzet könnyedén kezelhető és puhán jár, nagyban hasonlít az Acer mostanában használt megoldásaira. Felülete abszolút matt és picit érdes is. Hosszútávon viszont a tisztán tartása kérdéses lehet. A képen csalóka lehet az ezüstösen csillogó zsanér, valójában műanyagból készült az is.


A touchpaddal elégedettek voltunk, hiszen felülete elég nagy, ráadásul az ember ujja is viszonylag könnyen csúszik rajta. A multitouch műveleteket támogatja, a bal és jobb egérgomb széle pedig rendkívül finoman nyomható, ráadásul minimális zajt produkálnak csak.



Csatlakozókból semmivel nem kapunk többet, mint a Fujitsu Lifebookjánál, sőt az ExpressCard hiányzik is a repertoárból.

A kijelző kétségkívül a gép egyik erőssége, hiszen a LED-es háttérvilágítású panel színvilága kellemes a szemnek, ráadásul a látószögek is viszonylag tágak. A fényerőtartomány is tág keretek között állítható, a szövegmegjelenítés kellően éles. A webkamera képe kevésbé volt zajos, mint az A530 esetében, a többi paraméter gyakorlatilag megegyezett.


A processzorteszt a megszokott eredménnyel zárult, a Turbo Boost-tal 3.06 GHz-es órajelre képes Core i7-620M-et természetesen nem sikerült behoznia egyik egységnek sem, ám az i5-520M foghatónak bizonyult.


A videokártyák esetében a 90 MHz-es plusz szinte elveszett az Intel HD Graphics VGA-k összehasonlításánál, a Mobility Radeon HD5470 pedig ugyanazt a teljesítményt hozta, mint eddig, az újabb driverek nem dobtak rajta semmit. Látható, hogy azonos áron mindenképpen a Packard Bell kínál jobb teljesítményt, mind a processzort, mind a videokártyát tekintve.


Az akkumulátoros üzemidőknél picit szomorúan néztük a kapott eredményeket, ugyanis a két notebook akkumulátora kapacitásukat tekintve megegyezett egymással. Ennek ellenére a Lifebook alaposan lemaradt mind a három tesztnél, amit nem igazán értünk, hiszen a maximális fényerőnél nem volt olyan nagy különbség már a két gép között. A dokumentumolvasást egyértelműen azért bukta el az A530, mert a minimális fényereje magasabb volt, mint a konkurenseké. Ezzel szemben a TM98 mindenhol állta a sarat, ahogy az elvárható volt.

Újabb két gépen vagyunk túl, amelyek ezúttal nem Core i3, hanem i5-ös processzorokkal tették tiszteletüket nálunk. A Fujitsu belépő szintű Lifebookjától sokat vártunk és némileg csalódottak vagyunk, hiszen a miniatűr, nehezen használható touchpad, a csupán átlagos minőségű anyaghasználat és a gyenge akkumulátoros üzemidő egyértelműen megfosztja őt az Ajánlott plecsnitől. Ezzel szemben a Packard Bellel elégedettek voltunk, 200 ezer forintért kellő teljesítményt és stílust nyújt ahhoz, hogy bátran ajánlani merjük.


A Packard Bell EasyNote TM98-at a Cédrus Kft-től, míg a Fujitsu Lifebook A530-at a CHS Hungary Kft-től kaptuk tesztelésre, köszönjük!

Fujitsu Lifebook A530

Pro:
+ matt kijelző
+ halk hűtés
+ 3 év garancia

Kontra:
- gyenge üzemidő
- nehézkesen használható touchpad


Packard Bell EasyNote TM98

Pro:
+ jó kijelző
+ jó billentyűzet
+ jó touchpad
+ halk hűtés
+ gyors hardverek
+ stílusos megjelenés
+ 2 év garancia

Kontra:

- átlag alatti felszereltség
- az átlagnál jobban melegedő processzor és merevlemez

Fujitsu Lifebook A530: Hivatalos oldal | Vásárlás
Packard Bell EasyNote TM98: Hivatalos oldal | Vásárlás

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

16. CyberPunk6...
2010.08.30. 14:33
Nekem egy sony VAIO EB2Z1E/BQ gépem van.

A ezeknél 36 ezer forintal drágább, de belefért:
egy radeon mobility hd 5650 1gb
a hdd az WD,
BD-rom
windwos 7 home pemium
office 2010
1066mhz ram (igaz cl7)
e-sata
2 éves garancia futárral háztól házig


így végülis már nevezhetjük olcsóbbnak is. Ráadásul ez egy VAIO. Aki használta az tudja miről beszélek. a Legjobb laptopbillentyűzete a világon a VAIO-nak van.


Az elődje volt is itt egy tesz erejéig az iponon: [Sony VAIO EB1S1E]

Most ugyanennyiért kapni ezt a sonynál: Sony VAIO EB2Z1E/BQ
Lényegében ugyanaz, de samsung helyett WD hdd, dvdr helyett BD, jah és fekete a színe. 36 ezer forint.

a win, az office, a Bd egyenként kerülnek ennyibe...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. perempe
2010.08.30. 19:35
A hangjukról is írhattatok volna egy pár szót. A TJ65-öt nagyon jónak mondtátok ebből a szempontból. A TM98 ugyanolyan jó?

Lenovo 3000 N100-am van, és ebben nem a legjobb. Legalább Skype-ra lehetne ezeket a gépeket használni (külső hangszóró nélkül).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Cyrin
2010.08.30. 19:53
bizony bizony, az a Sony most nagyon megéri, bár a képernyő felbontása lehetne eggyel nagyobb...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. pckpa
2010.08.30. 20:05
Örülök ezeknek a teszteknek. Remélem a következőkbe bekerül egy Sony VAIO F sorozat is, kíváncsi vagyok mit mondotok a fullHD kijelzőről és stb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Cyrin
2010.08.30. 20:36
tényleg jó lenne egy SONY F12M1E H teszt, alig van róla valami a neten.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. novodns
2010.08.30. 21:09
Két megjegyzés a cikkhez:
Minden Lifebook 3 év garanciával kapható, tévedés hogy csak 1 év jár hozzá.
Az ára miatt bírált S760 pedig akár 5 év garanciával is kapható és ott az alján a Made in Japan felirat, amelyek a Sony-ról nem mondhatók el.
Érdekes idehaza ez a Sony-mítosz, pedig hát az is egy kínai, mint a lenovo, dell, a hp, meg a többi.
Jó lenne egy olyan cikk is, ahol megbízhatóságát is vizsgálják a notebookoknak. A melegedés például komoly gondot jelenthet, főleg egy olyan márka esetében, amelyiknek nincs hazánkban szervizhálózata.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. CyberPunk6...
2010.08.30. 21:19
Kérdés VAIO-val kapcsolaban?
Itt mindent megtalálsz
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. CyberPunk6...
2010.08.31. 07:07
novodns

http://ipon.hu/hir/laptop_megbizhatosag_gyarto_es_fajta_szerint/9671

Ez is mítosz?

Egyébként a VAIO egy érzés. Ezt ki kell próbálni. Az én gépemnek egyedül a kijelzője sz@r, én eleve külső monitoron terveztem használni, olvastam is neten, h ez ilyen, nem zsákbamacskát vettem. használtam már más laptopot, de a billentyűzete ennek a legjobb, szokni se kellet t(családban levő toshibától sírni tudnék, mondjuk annak jobb a kijelzője).
Ez szerintem nevezhető egy erős laptopnak, mégsem melegszik fel. Mikor csak simán lent volt az asztalon terhelten sikerült annyira átmelegednie, h a touchpadtól jobbra langyos lett, a jobb szélső szellőzőn pedig meleg levegő jött. Aztán raktam a tüskék alá ilyen gyűrűket (ezt úgy kell elképzelni, mint egy alátét, lukas a közepe, abba kell az alján lévő tüskéket tenni, és megemeli a laptopot kb. 0.8-1 centire. azóta legnagyobb terhelésre sincs semmi melegedés a burkolaton, minden meleg a jobboldali szellőzőn távozik.

Az hogy Kínában szerelik össze vagy japánban nem tudom mit számít. Japánban is van, olyan gyár ahol bóvli módon rakják össze a cuccokat, és Kínában is, olyan ahol minőségi az összeszerelés. Nagyon híres nagy márkák többségét is ott rakják össze.


Valamint érdekelne, hogy te miért nem szereted a sonyt, milyen rossz tapasztalatod volt vele kapcsolatban, mert aki eddig azt mondta, hogy ne vegyem meg a sony, mert az gagyi (kb 10 ember), azok közül egyedül az egyiknek volt egy haverja akinek a sonyjának letört a fülhallgató csatlakozója, és garanciálisan ki kellet cserélni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Kolondrum
2010.08.31. 18:18
Kisfiam megtanítsalak közeli éles képeket csinálni? Ez még ki sem hűlt! http://noob.hu/2010/08/31/SSA49147.JPG

Témához: Az a fene vga kártya.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. novodns
2010.09.02. 07:45
Miért ne szeretném a Sony-t? Egy-két dolgot azonban a helyére kell tenni.
Ismerem ezt a diagrammot, nagyon informatív, csak egy kicsit másképp.
Pontosan mutatja, hogy azok a gyártók, amelyek hatalmas darabszámban, többségében alacsony kategóriás gépeket értékesítenek jobban többször meghibásodnak, mint azok, amelyek inkább csak a közép és felsőkategóriában vannak jelen. Ha minden gyártón esetében csak a Sony (azaz közép- és felső)-kategóriás gépeit hasonlítaná, akkor a Sony nem állna ennyire jó helyen.
Persze, hogy csak 10 ember mondta, hogy problémásak a márka notebookjai, hiszen alig adnak el pár ezer darabot évente idehaza. Ennek megfelelő a háttértámogatása is. Most van először (Media&Saturn áruházakban), hogy eldobta az irreálisan magas árrését az itthoni márkaképviselet és ezáltal nagyobb tömeg számára elérhetővé tette a Vaio-kat.
Kiváncsian várom ennek hatását; sokkal több lesz az elégedett és a problémás tulaj - ez majd eldönti, hogy mítosz vagy tényleg annyira jók.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. dozsi
2010.09.21. 09:01
Azért nehogy már a Fujitsut, v. a Packard Bell-t hasonlítsunk egy Sonyhoz, Dellhez, vagy Lenovohoz... Fujitsu: fél év működés, 1 év szervíz, megint fél év, majd kuka. PB-ről inkább írni sem írok... Toshiba 1 évig ment hibátlanul. Dell már 3 éve tökéletes, Lenovo/IBM meg 6 éves...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. robert89
2010.09.28. 10:37
Mi bajod a Packard bell el egy lenovo hol áll ehhez a géphez kinézetben, formában? aki meg lusta leszedni a drivereket akkor ne vegyen ilyen gépet kész!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. tommybravo
2010.10.15. 15:01
A tesztelőhöz a kérdésem: a Packard Bell esetében nem tapasztaltál egy magas, sípolás jellegű hangot, amikor a processzor nem volt kihasználva? Az én i5-ös PB laptopom (TJ75) rendszeresen csinálja, remélem, az újabbak már jobbak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. insanity22...
2010.10.15. 15:51
CyberPunk666

Az amit linkeltél, máshol már ezerszer ki le tárgyalva, hogy hatalmas hülyeség ebben a formában.

De ha szerinted bármelyik Asus megbízhatóbb mint egy HP EliteBook, akkor...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. insanity22...
2010.10.15. 15:55
robert89

Lehet, hogy neked nem jön be egy ThinkPad külseje a PB-hez képest, de hogy a kettő közt akkora különbség van minőségben, mint egy szétrohadt Trabant és egy új Mercedes között, abban biztos lehetsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. elnokur
2010.11.07. 16:02
aspire 5742-es benne lesz a folytatásban?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!