iPon Cikkek

CounterSpy - Hidegháború humorral

Dátum | 2014. 09. 23.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Dúl a hidegháború az imperialista és a szocialista nagyhatalmak között. Titkos rakétasilók mélyén sorakoznak a világpusztító fegyverek, melyeket mindkét fél ugyanarra a célpontra irányít: a Holdra! Ha a Hold felrobban, darabjai a Földre hullanak, és nekünk annyi. Hogy miért akarja ezt a két nagyhatalom? Talán hogy ne maradjanak munka nélkül? A CounterSpy-ban ugyanis egy olyan ügynököt alakítunk, aki mindkét oldalnál látogatást tesz, és ha sikerrel jár, akkor titkos információkkal és tervekkel megrakodva tér haza, megmentve ezzel a világot. A CounterSpy grafikája és zenéje rendkívül stílusos, már az első pillanattól kezdve a régi kémfilmek hangulatát idézi, a figurák és a helyszínek stilizáltak, a hangzás és a látvány nagyon eltalált - a játékot fejlesztő Dynamighty tagjai le sem tagadhatnák, hogy sokuk a LucasArtsnál és a Pixarnál dolgozott korábban. A darab érdekes keveréke a 2D-s lopakodós platform játékoknak, és a 3D-s fedezékes lövöldéknek. A véletlenszerűen generált pályákon oldalnézetben közlekedhetünk, lehet osonni, futni, ugrani, magas helyekre felkapaszkodni és vetődni. Ellenfeleinket ebben a módban is elintézhetjük: ha mögéjük osonunk és egy elegáns mozdulattal kitörjük a nyakukat, akkor két legyet ütünk egy csapásra, nem fújnak riadót és még a drága muníció sem fogy. Lőni is lehet 2D-s nézetben, de jobban járunk, ha fedezékbe bújunk, ilyenkor ugyanis a játék 3D-be vált, és szemből láthatjuk a célpontokat. Ha kitör a lövöldözés, igyekeznünk kell, hogy az ellenfeleknek ne maradjon ideje riasztani a bázist, ebben a stratégiailag fontos helyeken elhelyezett, csak ránk váró robbanásveszélyes anyagok segítenek, melyekkel, ha ügyesek vagyunk egyszerre akár egy szobányi ellenséges katonát is kiiktathatunk. Ahol csak elszórtan vannak ellenfelek, ott a nyakkitöréses módszer mellett pl. a hangtompítós pisztolyt és az altatólövedékes dárdavetőt is használhatjuk a csendes kivégzésekhez. A fentieken kívül is akadnak még jópofa játékmechanikai elemek, lehet headshotolni, ha jók a reflexeink visszadobhatjuk a hozzánk vágott gránátokat és lelőhetjük a felénk szálló rakétákat is.
A 2D-s lopakodós és 3D-s lövöldözős részek közötti váltás furcsának hangozhat ugyan, de szépen megoldották és teljesen természetesnek érződött játék közben. Problémák azért akadtak időnként mindkét nézetben: 2D-ben nem mindig lehetett rendesen belátni az adott pályaszakaszt, főleg, ha lefele és felfele is voltak létrákkal összekötött bejárható részek. Néhányszor előfordult, hogy olyan katona lőtt rám, vagy fújt riadót, aki nem volt rajta a képernyőn - a játék ikonokkal és nyilakkal jelezte ugyan, hogy merre voltak, de a láthatatlan emberekre való lövöldözést nem éreztem igazán korrektnek. Szerencsére ez nem fordult elő túl gyakran, így nem volt annyira zavaró, mint ahogy az sem, hogy a képernyő tetején lévő státuszcsík időnként kitakarta a célpontokat. 3D-ben is akadtak kisebb gondok: az ellenfelek néha a régi lövöldözős játékokat idéző hülyeségeket csináltak, pl. saját magukat robbantották fel gránáttal. A rakétavetős ellenfelek önmagukban nem jelentettek kihívást, mert a fedezék, ami bármilyen kicsi is volt, megvédett a robbanás erejétől. Az elmeroggyant MI egyébként még humornak is elmegy, és illik is a játékhoz, emellett ellensúlyozza, ha időnként túl sok ellenfelet kapunk.
Szép dolog a célzófény, de azért szeretem látni, mire lövök
A változatosságot és a játék újrajátszhatóságát növeli, hogy véletlenszerűen generált részekből tevődnek össze a pályák, melyek klasszul néznek ki, de úgy éreztem használhattak volna kicsivel többfajta elemet is. Időnként persze jól jön a "helyismeret", ha egy olyan, ellenfelekkel megtömött termet kell kipucolni, ami már ismerős. A játék minden pályája kihívás elé állít, feltünteti egy másik játékos pontszámát, melyet túlteljesíthetünk, emiatt azonban felmerül a kérdés, hogy random generált szintek esetében ez mennyire fair. Összességében úgy érzem, hogy jobb lett volna, ha fix, kézzel készített pályákat kapunk, a random generátort pedig meghagyják egy olyan játékmódhoz, amelyet a végtelenségig ismételgethetünk, kisebb-nagyobb hibái ellenére ugyanis a játékmenet nagyon kellemes és szórakoztató. A küldetések közötti időt a bázison töltjük, ahol újratölthetjük készleteinket, ill. felfegyverkezhetünk. Ha ügyesek voltunk és az opcionális részeket is átkutattuk, fegyverek és minket erősítő eszközök formuláival térhettünk haza, és az ezek alapján készült tárgyakat megvehetjük a boltban. Négy különböző fegyvert vihetünk egyszerre magunkkal, érdemes legalább egy olyat választani, amely csendes, és egy olyat is, aminek a tűzereje jól jön a tömeges harcok során. Formulából hármat is használhatunk egyszerre, de ezek eltűnnek a küldetés végén. Van olyan formula, amelynek segítségével jobban bírjuk a gyűrődést a tűzharcok során, olyan, ami lehetővé teszi a páncélozott kamerák kilövését, vagy ami a lopakodást teszi könnyebbé. Mindig két küldetés küszül választhatunk, az egyikben több rakétatervrajzot találhatunk, így közelebb jutunk a befejezéshez, a másikban kevesebb a megtalálható rakétatervrajzok száma, de több extra felszerelést szedhetünk össze. Ha csak a fő szálra koncentrálunk, gyorsabban a végére érünk, bár extrák hiányában nehezebb dolgunk lesz. A játék viszonylag rövid, pár órányi szórakozást nyújt, de ahogy már említettem, a random pályák miatt többször is neki lehet futni.
A riasztás elkerülése és az észrevétlen mozgás igen fontos, mivel ha megszólal a riasztó, az ellenfelek sokkal éberebbé válnak, és járőrözni kezdenek. Ha túl nagy felfordulást okoztunk, beindul a visszaszámlálás, ilyenkor kapunk egy kis időt, hogy elérjük a pálya végét, és lekapcsoljuk, de ha nem sikerül, buktuk az egész pályát és az adott oldal DEFCON szintje is fokozódik, még jobban megnehezítve ezzel jövőbeli küldetéseinket is. Szerencsére van lehetőség a DEFCON szint mérsékelésére is, ha főtiszttel találkozunk és nem öljük meg, csak ráfogjuk a fegyvert, akkor megadja magát és csökken a riadókészültség foka, ill. a boltban is akad olyan formula, amely rögtön a pálya kezdetén visszavesz egy fokozatot. Ha még a pálya elején jártunk, amikor megszólalt a riasztó, akkor nem sok esélyünk van a visszaszámlálás vége előtt elérni a célt, ezért hosszú távon a „lassan járj, tovább érsz” taktika alkalmazása célravezetőbb. A CounterSpy erőssége a stílus és a humor: a falakra kitett figyelmeztető feliratoktól (kémkedni tilos!) kezdve a szocialista részben található vodkás tartályokig és az olyan helységnevekig, mint "Atomigrad", van itt minden. A pályák közötti átvezető beszélgetések és a töltőképernyők feliratai is tartogatnak megmosolyogtató ökörségeket, ezeket is érdemes elolvasni. A játékmenet nem tökéletes ugyan, de így is rendkívül élvezetes, és még ha rosszabb lenne, a darabot a zenéje, a grafikája és hangulata akkor is elvinné a vállán. Összességében a CounterSpy kellemes időtöltést tud nyújtani, bátran tudom ajánlani mindenkinek, akinek bejön a kémes téma. A játék cross-buy, így a 14,99 dolláros árért mindhárom PlayStation platformon élvezhetjük. Azok se búsuljanak, akiknek nincs semmilyen PS konzoljuk, a játék iOS-re és Androidra is megjelent. Platformok: PS3, PS4, Vita, iOS, Android Tesztplatform: PS4 Értékelés: 8/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!