iPon Cikkek

Csernobil ma

Dátum | 2012. 07. 29.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

1986. április 26-án két óriási robbanás rázta meg a csernobili atomreaktor négyes blokkját. A robbanások ereje akkora volt, hogy ledobta a reaktor 2000 tonnás betonfedelét, és az épület belsejének anyaga kilökődött a levegőbe, erősen sugárzó anyagokkal terítve be az erőmű közvetlen környékét. A reaktormag tíz napig lángolt, és közben a hirosimai bomba sugárzó izotópmennyiségének négyszázszorosát juttatta a légkörbe.
 
És bár a csernobili atomkatasztrófa során a bolygó területének fele valamilyen szinten szennyeződött sugárzó anyagokkal, az eset meglehetősen gyorsan feledésbe merült, egészen tavaly márciusig. A fukusimai atomerőmű katasztrófája kapcsán aztán a kezdeti időkben gyakran elhangzott az egykori ukrán erőmű neve, elsősorban olyan szövegösszefüggésben hozták fel, hogy közel sincs akkora baj, mint Csernobilben volt, mivel például nem olvadtak le a reaktorok. Azóta kiderült persze, hogy Fukusimában is leolvadt három reaktor, sugárzó izotópokkal szennyezve Japánt és a környező tengervizet.
 
25 év választja el egymástól az utóbbi évtizedek két legnagyobb atomkatasztrófáját, de a nukleáris leolvadások száma jóval gyakoribb, mint ez alapján tűnhet. Az atomenergia-iparban a biztonság szintjét reaktorévekben szokás mérni. Egy reaktorév annyit tesz, hogy egy atomreaktor egy éven át termel elektromos áramot. Az Egyesült Államok nukleáris hatóságának (Nuclear Regulatory Commission, NRC) célja, hogy saját atomreaktoraikban 10 ezer reaktorévre számolva egyre csökkentsék a balesetek számát.
 
Thomas Cochran fizikus számításai szerint a világ könnyűvizes erőművei eddig összesen 11 500 reaktorévnyi működést halmoztak fel, amire öt részleges magleolvadással járó baleset jut. Ebből a fukusimai incidens felelős háromért, a Three Mile Island-en található, és az egykori kelet-német Greifswaldban működő erőművek pedig egy-eggyel növelik a balesetek számát. (Csernobil azért nincs a listán, mert régi szovjet tervezés alapján épült, és manapság már csak egy maroknyi hasonló felépítésű erőmű működik világszerte.) „Történelmi viszonylatban ez azt jelenti, hogy a világ könnyűvizes reaktorainak egy százalékában részleges magleolvadás következett be, ez pedig jóval magasabb az elvárható biztonsági szintnél” ‒ mondja a szakértő.

Jelenleg 353 könnyűvizes reaktor működik világszerte, és ha a trend folytatódik, átlagosan hatévente várható egy részleges magleolvadás. Csernobil tehát nem egyszerűen a hidegháború egy sajnálatos eseménye, hanem egy globális trend előfutára, és csak most kezdjük sejteni, hogyan is kellene kezelni a hasonló helyzeteket.
 
Míg a japánok azért küzdöttek, hogy stabilizálják a túlhevült reaktorokat, a világ másik felén az ukrán építőmunkások a csernobili feltakarítás következő fázisába kezdtek bele: elegyengették a szennyezett talajt a vasbeton szarkofág körül, amelynek mélyén a négyes blokk maradványai rejtőznek. Az építményt 15 évre tervezték, és több mint egy évtizeddel a határidő lejárta után még mindig középkori erődként magasodik a tájba.
 
Eric Schmieman, a szarkofág karbantartásáért felelős szervezet, a Shelter Implementation Plan (SIP) egyik felelőse szerint az építmény olyan, mint egy kártyákból épített ház. A szovjet mérnökök hat hónap alatt rakták össze, nagyrészt a helyszínen talált anyagokból. Az északi fal egy halom törmelékes betonlapból áll, a déli oldal acélpanelei betongerendáknak vannak nekidöntve. A tető acéllemezeit csak a gravitáció tartja a helyükön, mivel nem volt és nem is lehetett senki, aki odaerősítette volna ezeket, egyszerűen egy daruval a helyükre eresztették a lapokat.
 
A 370 ezer köbméter betonból és 7300 tonna acélból álló szarkofágot nagyrészt a gravitáció, a súrlódás és a szerencse tartja össze. Amikor az első változat elkészült, jelentős méretű lyukak tarkították, a folyamatosan szivárgó víz pedig korrodálta a tartógerendákat. Egy óriási repedés kezdődött a nyugati falon, a madarak ki-be röpködtek radioaktív szennyeződést terjesztve mindenfelé. A Szovjetunió felbomlása után Ukrajna „örökölte meg” az építményt és vele a felelősséget. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy az ukránoknak nincsenek meg a szükséges anyagi forrásaik az addigra még inkább veszélyesen instabillá vált konstrukció kijavítására.

A G7-ek 1997-ben döntöttek úgy, hogy támogatást nyújtanak a szarkofág teljes felújításához. Megbízásukból alakult a SIP, amelynek szakértői potenciális tervek tucatjait tekintették át, amelyek mindegyike egyetértett egy dologban: a szarkofágot valahogy ki kell javítani ahhoz, hogy aztán biztonságosan szét lehessen szedni.  A végül kiválasztásra került tervezet összköltségvetése 1,3 milliárd dollár, és ha minden jól megy, teljesen elszigeteli a szarkofágot a környezettől. Schmieman, a projekt egyik fő tervezője számos összetett mérnöki feladattal birkózott már meg pályafutása során, a „boltív”, ahogy nevezik, azonban minden eddiginél nehezebb feladat elé állítja. Mind a szerkezet méretei, mind pedig azok a veszélyek, amelyek között a kivitelezést végre kell hajtani, példa nélküli nehézségűvé teszik a megépítést.
 
Csernobil leginkább fenyegető eleme a por, amely belélegezhető méretekben szállítja a radioaktív szennyeződést. Sugárzásmérő-detektorok vannak minden épület bejáratánál, amelyek elsősorban is a kezet és a lábakat vizsgálják, nehogy a por beltérbe kerüljön. A padlókat szinte szünet nélkül takarítják. Az építkezési területen öntözőkocsik járnak körbe, vízzel öntözve a talajt, hogy megakadályozzák a por levegőbe kerülését. A környék teljesen elvadult macskáinak pedig senki sem megy a közelébe, mivel bundájuk cézium‒137-tel, stroncium‒90-nel és plutónium‒239-cel szennyezett.
 
A jód‒131 szintén egy nagyon veszélyes radioaktív izotóp, amely gyakran kerül a légkörbe atombalesetek idején. Minden szempontból úgy viselkedik, mint a hagyományos jód, és belégzés után összegyűlik a pajzsmirigyben, ahol idővel daganatos megbetegedést okoz. A jód‒131 azonban pár hét alatt lebomlik, így Csernobilban már nem számít veszélyesnek. A cézium és a stroncium azonban, melyek képesek a kálium és a kalcium helyett beépülni, évtizedekig sugárzóképesek maradnak. A Csernobilban jelenleg a cézium radioaktív bomlása felelős a talaj sugárzásának jelentős részéért. Plutóniumból jóval kevesebb akad, de az a kevés, ami mégis előfordul, végzetes hatású belélegezve. „A radioaktív szennyeződés többnyire nem okoz problémát Csernobilban, egészen addig, amíg be nem lélegzi az ember” ‒ mondja Mark Fishburn, a SIP orvosbiológiai szakértője.

A reaktor leolvadása során a fűtőelemek megolvadtak, és több mint egy méternyi betonon és acélon ették át magukat. A lávaként folyó anyag aztán forró gőzzel érintkezett, és üvegszerű, fekete tömegekben megdermedt. A kutatók által üzemanyag tartalmú masszának (FCM) nevezett matériából 200 tonnányi van eltemetve a négyes blokk romjai alatt, és ezek jelentik a plutóniumot tartalmazó por fő forrását. Évente egyszer a szarkofág pormentesítő rendszere kémiai fixáló oldattal árasztja el az építmény belsejét. Az egykori irányítóteremben mindent beborít a vörös oldattal megkötött sugárzó por, amelyet még védőöltözetben sem ajánlatos megérinteni.
 
A kutatók mindössze a harmadát derítették fel annak a barlangszerű romhalmaznak, amely a szarkofágon belül található. Az alagsori szobákban sok helyen térdig ér a víz, amely ahogy párolog, oxidálja az FCM-et, és finom szemű, radioaktív port juttat a levegőbe.
 
„A legkisebb szemcsék nem ülepednek le a gravitáció hatására sem, hanem a levegőben maradnak, ami jelentős problémát jelent” ‒ mondja Schmieman. Ha a szarkofág összeomlana, a szabadba kerülő szennyezett por felhője lenne a legveszélyesebb. A SIP stabilizálta az építményt, így ennek jelenleg nagyon kicsi az esélye, de a por továbbra is a legfenyegetőbb ellenségnek számít.
 
Az ukrán illetékesek valamikor még azt tervezték, hogy keresztülfúrnak a szarkofág falán, és eltávolítják az FCM-et, de a mérnökök ‒ nagyon bölcsen ‒ túlságosan instabilnak nyilvánították a konstrukciót egy ilyen kísérlethez. Az összeomlás és az emberi személyzet kockáztatása nélkül az egyedüli mód a megolvadt fűtőanyag eltávolítására a szarkofág kontrollált körülmények között történő lebontása darabról darabra. Az új építmény ennek végrehajtására is alkalmas lesz.
 
Az építkezés tervezett befejezési dátuma idén áprilisban lett volna esedékes, de a kivitelezést végző francia Novarka még csak a kiterjedt talajmunkákkal végzett. Most úgy néz ki, hogy 2015 decemberére elkészülhet a konstrukció, bár a SIP illetékesei még ezt sem tartják reálisnak. A 260 méter széles, 150 méter hosszú, 105 méter magas építmény a külső szemlélő számára úgy néz ki, mint egy hatalmas hangár, de valójában sokkal komplikáltabb annál.

 
A szovjet mérnökök eredetileg közönséges építődarukkal építették meg a szarkofágot, lebontásához az ukrán szakértők már egy speciális darurendszert alkalmaznak majd, amely az új épület mennyezetére lesz felfüggesztve. A rendszer kamerákat is tartalmaz, valamint egy távolról irányítható kart, két ötven tonna teherbírású darut, egy fúrót, egy légkalapácsot, hidraulikus vágófejeket és egy 10 tonnás „porszívót”. A mérnökök így egy biztonságos irányítóteremben ülve oldhatják meg a szarkofág tetejének leemelését, és úgy bánhatnak el az azon belül található radioaktív anyagokkal, hogy senkinek sem kell ténylegesen a helyszínen tartózkodnia.
 
A projekt legnagyobb mérnöki feladatát a légforgató rendszer megtervezése jelentette, amelynek az a funkciója, hogy az építményen belüli kétszázezer köbméternyi levegőt úgy cirkuláltassa, hogy közben nem kavarja fel a radioaktív port. A levegőnek ugyanakkor kellő gyorsasággal kell áramolnia ahhoz, hogy ne alakulhassanak ki esőfelhők az épületen belül, mivel azok az acélváz rozsdásodását okoznák. Schmieman szimulációk millióit futtatta le áramlási sebességeket és a légáramlatok mintázatait vizsgálva, amíg megtalálta azt a törékeny egyensúlyi helyzetet, amely mellett mindkét kívánalomnak képes megfelelni a rendszer.
 
A boltív építése során a legnagyobb ötlet nem is maga a szerkezet volt, hanem az, hogy 275 méterre a végleges helyszíntől nyugatra építsék meg, ahol jóval kisebb sugárzási szint. A legtöbb kivitelezésre pályázó cég eleve a szarkofág körül kezdte volna meg a munkálatokat, ami magasabb sugárterheléssel járt volna a munkások számára. A több sugárzás pedig rövidebb műszakokat és több alkalmazottat jelent, ezzel együtt pedig a költségek jelentős megnövekedését. Az elfogadott tervek szerint azonban az elkészült építményt beton alapokon nyugvó síneken fogják végső helyére csúsztatni, így ha elkészül, a csernobili boltív Európa legnagyobb mozgatható épülete lesz.
 
Mielőtt azonban ez megtörténne, még egy veszélyes manőver hátravan: el kell távolítani a szarkofág tetején helyet foglaló szellőzőkéményt, amely magasabb egy negyven emeletes épületnél, és több mint 300 tonnát nyom. A SIP 2014-ig végre akarja hajtani ezt a feladatot, de addig még számos problémát kell leküzdeniük. A gigantikus szerkezet 26 éve tisztítás nélkül szűri a belülről kiáramló radioaktív levegőt, így tele van sugárzó anyaggal, ráadásul egy nukleáris hulladéktól hemzsegő, instabil építmény fölé magasodik.

A terv az, hogy hét részre darabolják a kéményt, és a részeket egyesével távolítják el. A magas sugárszint nagyon megnehezíti a munkálatok tervezését, és a darabolást végző munkásoknak muszáj lesz megközelíteniük a szerkezetet. Ez pedig a legkomolyabb védőruházatban sem lesz kockázatmentes vállalkozás.
 
A különféle sugárdózisok hatásait először a Japánra ledobott atombombák túlélőinek vizsgálata alapján állapították meg. Innen tudjuk, hogy 100 rem (1 sievert) sugárzás az az érték, amely az esetek száz százalékában halált okoz. Csernobil esetében 28-an haltak meg sugárbetegségben, többségük azok közül a tűzoltók közül került ki, akik az első órákban a helyszínre siettek, és extrém magas dózisú gammasugárzásnak voltak kitéve. Azóta sem Csernobilban, sem másutt nem halt meg senki közvetlenül a sugárzástól.
 
Az ENSZ 2005-ös jelentése szerint összességében további négyezer ember halála várható a katasztrófa következtében, akik az alacsonyabb sugárdózis következtében kialakuló daganatos megbetegedésben haldokolnak. Egy nemrég megjelent orosz-ukrán kutatás eredményei alapján a valamilyen módon Csernobil számlájára írható halálos áldozatok száma összességében megközelíti az egymilliót.
 
A biztonságosnak ítélt sugárdózis megállapítására nincsenek nemzetközileg elfogadott szabványok, minden ország maga határozza meg ennek értékét. Japán a tavalyi atomkatasztrófa során megduplázta a maximális dózist, hogy a mentőalakulatok tovább dolgozhassanak. Ukrajna ilyen szempontból a világ egyik legszigorúbb sztenderdjével rendelkezik, évente 2 rem (20 mSv) dózist tekintenek elfogadhatónak. Az Egyesült Államokban 5 rem/év (50 mSv) a határ.

A szellőző lebontása így komoly jogi akadályokba is ütközik, mivel a darabolásnál dolgozó munkások még védőruházatban is két óra alatt elérnék az éves szinten megengedett dózist. És ez csak a megjósolható sugárterhelés. Míg egyes helyek sugárszintje jól ismert és ellenőrzött, a levegőben szálló porszemek további, műszerekkel nem mérhető kockázatot jelentenek.

Tavaly tavasszal a Novarka a szarkofág nyugati oldalán elterülő mezőt munkásoktól hemzsegő építési területté változtatta. Első lépésként lehántották a felső talajréteget, és tiszta termőfölddel helyettesítették, hogy ezzel is csökkentsék a sugárszintet. Ezt követően két párhuzamosan futó árkot ástak a szarkofág nyugati faláig. Ezekbe kerülnek a sínek alapját képező „betongerendák”. Az árkok 460 méter hosszúak, a köztük lévő távolság pedig megközelíti a 275 métert.
 
Nyáron megkezdték a beton talpazat teherbírását növelő acélelemek elhelyezését, összesen 396 darab 24 méter hosszú és 1 méter széles oszlopot vertek le az árkokba. A kész konstrukciónak egy 32 ezer tonnás, mozgó épületet kell elbírnia. A sínpár alapjainak kialakítása jóval tovább tartott, mint gondolták. „Minden alkalommal, amikor leásunk valahol, újabb dolgokra bukkanunk. Néha a baleset után eltemetett daruk darabjai kerülnek elő, máskor teherkocsik vagy kotrógépek. Megint máskor FCM-re akadunk” ‒ mondja Laurin Dodd, a SIP ügyvezető igazgatója.
 
A négyes blokkot romba döntő robbanások jelentős mennyiségű, erősen radioaktív részecskét szórtak szét a reaktor környékén. Ha ilyen maradványra bukkannak az építkezés során, minden tevékenység leáll, amíg egy munkás egy három méteres nyélhosszúságú lapát segítségével eltávolítja a sugárzó anyagot. A sugárdózis nagyon magas ezen szemcsék közvetlen közelében, de a távolsággal szerencsére erősen csökken a hatás, magyarázza Don Kelly, a SIP egészségügyi és biztonságtechnikai felelőse.
 
A leendő sínpáron belüli területet egy 80 ezer négyzetméteres betonpad fedi, ezen állítják majd össze a szarkofág köré kerülő új építményt. Ez a terület teljesen szennyeződésmentes, így az itt dolgozóknak nem lesz szükségük védőöltözetre, de mindenkinek kötelező a lélegeztető készülék viselése vészhelyzet esetére, például ha a detektorok radioaktív port észlelnek a levegőben.
 
A Novarka 650 fős brigádjából egyelőre mindenkinek sikerült az előírt maximális sugárdózis alatt maradnia, ami az építési terület helyszínét tekintve már önmagában is figyelemre méltó teljesítmény, nem is beszélve az itt dolgozók múltbéli mentalitásáról. Amikor Dodd 1994-ben először járt a helyszínen, a biztonsági körülmények enyhén szólva is elképesztőek voltak. A személyzet nagy része semmiféle védőfelszereléssel nem rendelkezett, az épületek bejáratánál elhelyezett detektorok nem működtek. A reaktorhoz legközelebb eső települést, Pripjaty városát napokkal a katasztrófa után véglegesen kiürítették, a csernobili dolgozók azonban továbbra is látogatták a város uszodáját.
 
A SIP által folyósított támogatásból új védőfelszereléseket vettek, de az emberi viselkedés megváltoztatásához másra volt szükség. Felállítottak tehát egy rendszert, amely egyénenként nyomon követte a sugárdózis alakulását. Aki pedig túllépett az előírt határon, az elveszítette a munkáját. A dolgozók egy része erre otthon összeeszkábált ólomdobozokban kezdte tárolni sugárzásmérőjét, ami így viszont az áltagosnál alacsonyabb sugárszintet érzékelt, így hamar fény derült a turpisságra.

Két évvel ezelőtt egy farkas tévedt be az építési területre, és az öltözőhelyiségek környékén kezdett szaglászni. Ez önmagában nem volt szokatlan jelenség, Csernobil lezárt területein gyakran látni farkasfalkákat és más vadállatokat kóborolni. A vadvilág egyre jelentősebb elterjedése is a kockázatot növelő faktorok közé emelkedett az elmúlt évek során, mivel az állatok kihurcolják a lezárt területről a sugárzó anyagokat, tovább szennyezve a környéket. „Sugárzó részecskéket tartalmazó táplálékot esznek, aztán a lezárt zónán kívül ürítenek” ‒ magyarázza Fishburn.
 
A farkas megpróbált bejutni az öltözőbe, közben összesen hat embert harapott meg, megtámadta a kivonuló mentőket és megölt egy kutyát. Az eset egy részlete videón is megörökítésre került, és a rossz minőségű felvétel felkerült a Youtube-ra. Ebből is kiderül a helyszínen dolgozók veszélyről alkotott véleménye. A felvételen a munkások kinyitják az ajtót és füttyszóval csalogatják magukhoz a farkast, amelyet később ketten sarokba szorítanak, és egy ásóval, valamint egy oxigéntartállyal ütni kezdenek. A farkas csodával határos módon végül kitört, a munkások pedig futásnak eredtek. A felvétel itt ér véget. Az őrök később utolérték és kilőtték az állatot.
 
Csernobil biztonsági igazgatójának tisztjét Alekszander Novikov látja el. Ő felelős a telepen dolgozók egészségéért. 25 évvel a baleset után minden nap azon aggódik, hogy történik valami. „Csak egy bolond nem félne a helyemben” ‒ mondja. Nagyjából egy évvel ezelőtt az éjszaka közepén azzal hívták fel, hogy a szenzorok jód‒131 nyomaira akadtak. Ez pedig a jód rövid felezési ideje miatt csak egy dolgot jelenthetett: valahol a szarkofág belsejében kontrollálatlan hasadási folyamat indult be.
 
A romok mélyén rejtőző FCM hasadóanyagot tartalmaz. Ha egy darab beton ráesik egy ilyen tömbre, az megváltoztathatja az anyag belső geometriáját, és akár láncreakciót is beindíthat. Az FCM ilyen esetben nem robban fel, de nagy mennyiségű hőt és sugárzást bocsát ki magából, legrosszabb esetben pedig átolvadhat a beton alapokon. Ha pedig ebben a fázisban vízzel érintkezik, akkor olyan erejű gőz- vagy hidrogénrobbanás következhet be, amely az egész szarkofágot romba döntheti. Végül kiderült, hogy a detektált jód nem Csernobilból, hanem Fukusimából származott.
 
Novikov 1986-ban önkéntesként került Csernobilba. Azóta is ez az élete. „Sokan úgy gondolják, hogy az új szarkofággal a Csernobilnak nevezet problémakör végleg megoldódik. Véleményem szerint az új projekt csak újabb gondok kezdetét jelenti majd” ‒ mondja. A problémát nem a régi szarkofág szétszedése vagy az FCM kitakarítása jelenti, ezek egyszerű technikai kérdések. A gond ott van, hogy a nukleáris hulladékot nem lehet megsemmisíteni, maximum kisebb-nagyobb biztonsággal tárolni, a környezettől betonkoporsókban elzárni vagy egyik helyről a másikra szállítani. Az új építmény névlegesen száz évre épül, de előbb utóbb ez is csak egy nagy halom veszélyes hulladékká válik, amelynek biztonságos elszigetelésére már a jövő mérnökei kereshetnek megoldást.
 
„Csernobil nem Ukrajna problémája és nem is az egykori Szovjetunióé. Erre Fukusima esete ismét rámutatott” ‒ mondja Novikov. „Csernobil az egész világ gondja.”
 
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

43. Destructo
2012.07.29. 11:53
Érdekes cikk volt,lesz még ott munka bőven akkor...

Köszi a cikket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
42. casillas85
2012.07.29. 12:27
Nagyon jó cikk!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
41. Ch4r0n
2012.07.29. 12:30
Számomra is nagyon érdekes volt, nagyszerű cikk köszönet érte.
Mindig is érdekeltek az ezzel foglalkozó dokumentumfilmek, illetve a Stalker játéksorozat az egyik kedvencem ebben a témában. Számomra a hely hangulatában van valami hátborzongató és ugyanakkor misztikus, mindig megragadnak az ezzel foglalkozó alkotások.
A munkásoknak meg sok szerencsét, szerintem el kell majd nekik ehhez a monumentális kivitelezéshez...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
40. gunclub
2012.07.29. 12:49
Köszi a cikket.érdekes volt nagyon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
39. mataczadri...
2012.07.29. 13:03
A szarkofágot 30 évre tervezték de mindegy.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
38. jozsefm
2012.07.29. 13:31
Novikov mondatai elgondolkodtatóak számomra az atomenergia békés célú felhasználásával kapcsolatosan. Öl ez akkor is, ha nem bombát csinálnak belőle, ráadásul év-tizedekben-századokban mérve.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
37. gaborkalma
2012.07.29. 13:34
A cikk a szokásos médiában megjelenő színvonalú cikkeknél jóval korrektebben írja le az eseményeket (szerencsére az iponon megjelenő cikkekre ez a jellemző),
de volna pár észrevételem vele kapcsolatban.

- A csernobili katasztrófa nem merült feledésbe, sem a szakemberek, sem a média által.
Rendszeresen volt róla szó a médiában, és sajnos sokszor ferdítésekkel,
túlzásokkal és rémisztgetésekkel megspékelve a témát. (Nyilván ezek könnyebben eladható hírek...)
A szakemberek pedig levonták a megfelelő következtetéseket.

- A fukushimai katasztrófa kommunikációját a japán Tepco-nak sikerült úgy elrontania ahogy csak lehetett, és nyilván egy ilyen komplex balesetben nem voltak tisztában
azonnal a helyzet pontos részleteivel. Azonban a csernobili katasztrófával való összehasonlításnál nem a reaktorzóna leolvadása vagy nem leolvadása releváns, hanem a környezetbe
kibocsátott radioaktív izotópok mínősége, és mennyisége. A fukushimai baleset során jód, cézium és nemesgáz izotópok juttotak ki nagy mennyiségben a környezetbe. Csernobillal ellentétben a transzuránok nem.
Emiatt a környezeti hatás jóval csekélyebb, mint a Csernobili baleset esetén, amelyet jól mutat, hogy a most érintett 4 blokk balesete következtében lezárt 30-40 km-es sugarú terület megtisztítás után újra lakható lesz néhány éven belül, amelyet
a csernobili lezárt zónáról sajnos nem mondhatunk el.

- A várhatóan 6 évente történő zónaolvadásos baleset statisztikailag rémesen hangzik, de arra már nem utal az eredeti szerző (gondolom ez a cikk jórészt fordítás, ellnézést ha nem), hogy a fukushimai katasztrófa kiváltója a rendkívűli cunami volt.
Tény, hogy a várható cunami előrejelzése hibás volt, és hogy ez jelentős következményekkel járt, de az is nyilvánvaló, hogy ennek következtében a nukleáris ipar felülvizsgálja/-ta a megfelelő előrejelzéseket, és lépéseket tesz a hasonló balesetek előfordulási valószínűségének minimálisra csökkentése érdekében.
(pl.: A vészhelyzeti dízelgenerátorok széttelepítése 3D-ben, a vízkiviteli művek megerősítése ,stb...)
Így ez a jóslat véleményen szerint nem helytálló.

- Az egyenérték dózis mértékegysége az angolszász irodalomban a rem, Európában a Sievert 1 rem = 0,01 Sv. A cikk szerzőjét arra kérem, hogy írja át Sievertre az értékeket, mivel az olvasók számára így nem jelent majd problémát, hogy a hazai médiában, hatóságnál (OAH) stb Sievertben adják meg a dózist, a dózis korlátokat stb.

- A csernobili munkák leírásánál néha megjelenik a média szokásos túlkapása és a lényeg helyett az "érdekességek" kiemelése. Pl: a farkasok messziről elkerülik az embereket, kivéve ha nem veszettek stb.
A munkások hanyagsága pedig egyértelműen a vezetőik felelőssége, amiért nem kellő felkészítésben, oktatásban részesítették őket, illetve amiért nem tartatják be velük az alapvető sugárvédelmi szabályzatokat.


A munkásoknak én a szerencsén kívűl épp ezért elsősorban felelős, hozzáétrő vezetőket kívánok, hogy a munkájukat a lehető legnagyobb biztonságban és hozzáértéssel végezhessék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
36. gaborkalma
2012.07.29. 13:49
józsef m-nek:

Novikovnak a problémát illetően teljesen igaza van, de a radioaktív hulladékok kezelésének végleges megoldását mégpedig meg kell oldani és nem feladni a nukleáris energia felhasználását.

A növekvő energia igény ,a globális felmelegedés miatt csak az atomenergia biztosíthatja a szükséges igényeket, megfelelő ellátásbiztonsággal, és termelési költségek mellett.

Amikor a nukleáris energetika ellen kampányolnak (nem hozzáértők), akkor azt mindig elfelejtik, hogy a fosszilis energiahordozók kitermelése, szállítása, felhasználása és a globális felmelegedés következtében bekövetkező éghajlatváltozás következtében nagyságrendekkel több ember halt meg, hal meg évente, és fog meghalni, változik meg az élete gyökeresen, mint a nukleáris energetika miatt. Ne értse félre senki, egy ember vagy állat halálát sem tartom elfogadhatónak, ha elkerülhető lenne.

A megújuló források pedig csak egyes (kisebbségben lévő) országok esetén jöhetnek szóba magas részvételi aránnyal a villamosenergia termelésben. Nem beszélve arról, hogy drágák, mivel azonos kapacitású hagyományos vagy nukleáris erőmű kell az azonnali helyettesítésükre, ha az időjárás éppen nem kedvez nekünk.

Szóval a "zöld" német kormánynak gratulálok, hogy a környezetvédelem nevében több szén-dioxidot bocsát ki Németország az atomerőművek részleges leállításával, mint azelőtt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
35. bogyo112
2012.07.29. 13:50
Na, akit a téma érdekel (és még nem látta), az szánjon rá két órát az életéből, és nézze végig mind a 10 részt: ITT
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
34. Yodafon
2012.07.29. 15:08
Azt a youtube videót a farkas támadáról be tudnátok linkelni? Köszi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
33. Jools
2012.07.29. 15:51
Videót belinkeltem, mert lemaradt, meg beírtam Sievertben is az értékeket, kösz az észrevételeket.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
32. mataczadri...
2012.07.29. 16:51
Meg hát ugye elkerülhető lett volna az ilyen mértékű szennyeződés ha fedelet építenek az erőmű felé.Csak mert minek is, hiszen Lenin nevével nem robbanhat fel semmi sem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
31. YellowFlas...
2012.07.29. 16:55
Suliban néztünk filmet Csernobilról, és csak lestem ki a fejemből, hogy mik történtek. Ezzel a cikkel pedig jött még 1-2 kiegészítő infó, köszi érte Jools. Megint remek az íromány!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. carraroxt
2012.07.29. 17:26
gaborkalma +1 Jó látni, hogy néha napján értelmes emberek is benéznek!

Máig tisztán emlékszem a Fukushimai baleset utáni extrém pánikkeltésre és rémhírterjesztésre, na meg a birka emberek hisztériájára. Volt amikor majd egész európát súlyosan földrengésveszélyes helynek akarták kikiáltani. Komolyan csodálkozom, hogy felejthették el Ausztria szökőár és trópusi vihar veszélyeztetettségét. súlyos elővigyázatlanság!

Na lényeg a lényeg. Az emberi technológiákban nincs olyan, hogy jó megoldás. Ha valamilyen problémát megoldunk azzal rendszerint egy vagy több másikat hozunk létre. Így amit ténylegesen és felelősségteljesen mérlegelni kell, hogy melyik rossz a legkisebb rossz.
Az energetikai problémákra a legnyilvánvalóbb megoldás az általános takarékosság lenne, de hát ezt nyilván nem fogják nekünk sikítva, hisztériázva skandálni a médiában...

Kösz a cikket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
29. gezu1025
2012.07.29. 19:28
gaborkalma, carraroxt Örülök, hogy más is gondolkodik úgy ahogy én.

Teljesen egyértelmű számomra, hogy az atomenergia a jövő kell, hogy legyen. Jelenleg semmi sem olyan hatékony és környezetbarát. Még a megújuló energia források sem. Túl sok helyet és vagy jelentős regionális környezeti változást igényelnek.

Ellenben egy jól mükődő atomreaktor viszonylag kis helyen, környezet szennyezés nélkül, hatékonyan tud termelni.


Az egyetlen kérdés a nukleáris hulladék lehet, de ez sem jelenthet túl nagy problémát.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. mataczadri... gezu1...
2012.07.29. 20:06
Valamennyi szennyezés van, a vízhűtéses darabokban.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. peti198706...
2012.07.29. 20:33
Káros mint a dohányzás
Passzív házak lenne a megoldás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. lpmaskmanc...
2012.07.29. 20:58
Jó cikk lett.
Bár a kedves cikkíró figyelmébe ajánlanám, hogy hanyagolja a fertőzés szót. A sugárzás nem vírus és nem is baktérium, hogy fertőzzön. Sugárszennyezés van, ami felületre kerül, ami a szervezetet éri az a sugárterhelés, és annak a következménye a sugárbetegség. Illetve a "sugárszint" szó kicsit furán hangzott számomra, esetleg sugárzási szint.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. gaborkalma
2012.07.29. 21:04
Sajnos egy egyszerű fedél nem lett volna elég a csernobili baleset lokalizálásához, ahhoz egy nagyon erős konténmentre (nyomásálló védőépület) lett volna szükség. A szennyezést jelentősen csökkentette volna az biztos, mint ahogy ez TMI és Fukushima esetén be is bizonyosodott.
A reaktor típusa volt az igazi a probléma, illetve a szabályzatoktól való sorozatos eltérés. Sajnos volt legalább 6 olyan probléma, ami közül bármelyik hiánya megakadályozhatta volna a balesetet, és még is megtörtént.

A Lenin nevével nem robbanhat fel semmi sem megjegyzés, sajnos találó bizonyos akkori vezetők hozzáállására, és véleményem szerint ez a hozzáállás volt a legmeghatározóbb a baleset létrejöttében.

Ami Fukushimát illeti, engem rettentően zavart, hogy hónapokig csak arról volt szó a hírekben, míg a földrengés és cunami legalább 20 000 halálos áldozatáról alig esett szó... az nem fontos ezek szerint...
Még egy adalék a média jótéteményeihez, a csernobili katasztrófa utáni "hiteles" tájékoztatásnak köszönhetően Európában, a becslések szerint 100-150 ezer abortuszt végeztettek el az aggódó szülők...

Ami pedig a takarékosságot illeti, arra nem számíthatunk. Egy megfelelő természettudományos alaptudással felvértezett, környezettudatos társadalom esetén nagyon sokat számítana természetesen. Csak szerintem ez utópia. Látva azt, hogy mennyire fontos a mindenkori kormányoknak az önálló gondolkodású emberek felnevelése.

A nukleáris hulladék kérdése valóban a legjelentősebb megoldandó probléma, és valóban még nincs kielégítő, hosszútávú megoldás rá. Ez egy nagyon komplex kérdés, amelynek megoldására megvannak az elképzelések, folynak kutatások, ugyan részben megoldott, de a kiégett üzemanyag sorsa még kérdéses. De ebbe már nem szeretnék belekezdeni, mert nagyon messzire vezetne.

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. tomazolika
2012.07.29. 21:12
Az atomenergia még mindig tisztább energiaforrás , mint a nem megújuló , ásványi olajjal működő hőerőművek .Ezáltal jó lenne rálelni egy biztonságos útra .
Viszont ugye örök probléma a veszélyforrás , balesetveszély .
De ha már itt tartunk akkor talán nem annyi okostelefont kéne gyártani , hanem fejleszteni-e téren (Hadd ne soroljam , hogy állítólag már a holdon is voltunk szóval technikailag nem hinném , hogy akadály szerintem anyagi oka van .)
A visszamaradt hulladékot , meg nem a tengerekben kéne tárolni , hanem egy űrsiklóba beleszuszakolni , és a napba lőni , tök mindegy neki , úgyis egy atomkohó.
Viszont ha fellövéskor gond van akkor a fejünkre hullik , de mindig le kell ellenőrizni a borítóanyag minőségét .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. mataczadri... gabor...
2012.07.29. 22:13
Meg az, hogy a reaktort önmaga áramával akarták ellátni, így felrobbant.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Runciter
2012.07.30. 09:28
"az eset meglehetősen gyorsan feledésbe merült, egészen tavaly márciusig"

itt abba is hagytam az olvasást.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Szerzetes
2012.07.30. 10:08
dolgozók múltbél mentalitásáról. itt egy "i" betű kimaradt.
Érdekes ellentmondásokat fedezek fel Szatmáry Zoltán, Aszódi Attila: Csernobil - Tények, okok, hiedelmek c. könyvével. Most akkor kinek kell / lehet / szabad hinni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. gaborkalma
2012.07.30. 11:02
Alapvetően mindent kritikusan kell nézni, de ha valaki olvassa ezt a cikket illetve a Szerzetes által említett könyvet (tanulságos), akkor egyértelmű, hogy melyiknek lehet hinni, már csak a stílusából kifolyólag is.

Ettől függetlenül még mindig sokkal közelebb áll az objektivitáshoz ez a cikk, mint ami általában megy a médiában ebben a témában.

Egyébként milyen ellentmondásokra lettél figyelmes? Érdekel, mert ezek szerint átsiklottam felette, mint a sugárfertőzéses kifejezésen is, pedig valóban félrevezető, és illett volna észrevennem...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Hitoshi
2012.07.30. 12:27
Azért félelmetes mekkora energia lakozik a kis parányi atomokban, és mekkora pusztításra is képesek. Én nagyon örülök, mikor arról olvasok, hogy folynak kutatások különféle jövőbeli technológiák kifejlesztésére. Személy szerint ami engem a legjobban lázba hoz, az a fúzió. Ha 30 éven belül sikerülne átütő siker, akkor egy új korba léphetnénk, és búcsút inthetnénk véglegesen a fosszilis anyagok által működtetett erőműveknek, és végre nem kellene olyan agyrémeket hallgatnom, hogy telepítsünk mindenhova nap kollektorokat, meg töltsük az elektromos autókat, a fosszilis anyagok által megtermelt áramból persze.
Illetve egy tanulságos lecke is volt ez a katasztrófa.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. raiden
2012.07.30. 13:05
Level Russian...

„Csernobil az egész világ gondja.”

Ez a mondat egy akasztást simán megér... Jóhogy nem sz@rik a lábtörlőmre, és mondja azt, hogy "ha nem tetszik, akkor takarítsd el". Mondván, hogy amúgy is mindkettőnk érdeke, hogy kulabácsi az emésztőbe kerüljön.

Amúgy igen, mindannyiunk problémája, végleteibe tekintve nem téved, és jól látja a dolgot... Csak elég együgyű a gondolkodás, csakúgy mint ahogy 1986 áprilisában is.

Najó hagyjuk, nálam ez az utolsó mondat kiborította a bilit
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Huma
2012.07.30. 13:11
Érdekes cikk. Köszi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. LoGA
2012.07.30. 13:18
Jó cikk. A valóság- és pontosságtartalmával kapcsolatban nem tudok nyilatkozni, mert bár érdekel a téma, nem ismerem pontosan az eseményeket.

"A gond ott van, hogy a nukleáris hulladékot nem lehet megsemmisíteni, maximum kisebb-nagyobb biztonsággal tárolni, a környezettől betonkoporsókban elzárni vagy egyik helyről a másikra szállítani."

Ezzel maximálisan egyetértek. Ezért is gondolom úgy, hogy az atomenergia fontos lépcsőfok az energiatermelésben, de semmiképpen sem végleges megoldás. Ahogy a tiszta jelzőt sem használnám rá. Lehet tovább javítani a hatásfokot, a kevésbé sugárzó (akár a korszerűtlen erőművek által elhasznált) elemeket is elhasználni újabb erőművekben, de sosem fogják tudni teljesen kiégetni őket, mindig sugárzóak maradnak. A felezési idejük olyan hosszú, hogy több 100-1000-10000 évre kell őket eltemetni, ezzel az utódainknak okozva megoldandó problémát.

A fúzió lehet megoldás, de az még sajnos gyerekcipőben jár, ráadásul 100%-osan az sem tiszta, hiszen ott is keletkezik radioaktív anyag, még ha a fissziós erőműveknél nagyságrenddel kisebb mennyiségben is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Steadywarp
2012.07.30. 14:52
Az indiai kormány bejelentette, hogy több kísérleti reaktor után belevágnak a világ első, tóriumot használó atomerőművének felépítéséhez. Jelenleg a helyszín kiválasztása zajlik, aztán még legalább másfél évet vesz igénybe az építkezés előtt a tervezés és környezetvédelmi előkészítés. Ha minden jól megy, az évtized végén kezdhet üzemelni a tóriumos erőmű, 300 megawattos kapacitással. Ez ugyan nem túl sok (kicsit kevesebb, mint amit Paks egy blokkja termel), mégis óriási áttörést hozhat az atomenergia iparágában.

A tórium ugyanis nagyságrendekkel hatékonyabb, mint az atomerőművekben ma alkalmazott urán. Egy tonna tóriumból annyi energia nyerhető, mint 200 tonna uránból (vagy 3,5 millió tonna szénből), a feldolgozása után maradó melléktermékek pedig sokkal kevésbé veszélyesek, mint az uránéi. Ráadásul a tóriumreaktorok kisebbek, olcsóbbak, és környezetbarátabbak is lehetnek, mint az uránalapúak.

A viking viharistenről Thorról elnevezett anyag már a negyvenes években felkeltette az atomtudósok figyelmét, a Manhattan-terv fizikusai is ezt ajánlották az amerikai kormánynak az urán helyett, mint a leendő erőművek fűtőanyaga. A világháború alatt, majd a hidegháború évtizedeiben azonban a hatékonyságnál erősebb érv volt, hogy az uránnal dolgozó reaktorok melléktermékként plutóniumot állítanak elő, amiből atomfegyvereket lehet készíteni - tóriumból viszont nem lehet fegyvert gyártani.

A fegyverkezési verseny elmúltával lobbiérdekek akadályozták meg a tóriumra való átállást. Európában 1999-ben merült fel először a CERN-ben egy kísérleti reaktor megépítése, de az EU a francia atomlobbi nyomására elutasította a támogatási kérelmet. Franciaország Európa vezető atomhatalma, rengeteg pénzt fektettek uránalapú erőművekbe, így nem áll érdekükben az új technológiára való átállás, ahol elvész a helyzeti előnyük.

A világ egyik legelismertebb atomfizikusa, a Nobel-díjas Carlo Rubbia tavaly nyílt levélben kérte Obama elnököt, hogy fontolja meg az amerikai atomerőművek lecserélését tóriumfűtésűre. A számítások szerint egy erőmű felépítése 3 milliárd dollárba kerülne, de a Föld készletei (ezt az urántartalék háromszorosára becsülik) több ezer évig képesek lennének fedezni az emberiség energiaigényét.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. pergerj
2012.07.30. 15:21
Köszönöm a cikket, érdekes volt elolvasni. Szívesen látjuk /ezek szerint eléggé sokan/ a hasonló tartalmú, témájú precízen leközölt irományokat.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. Zotyko
2012.07.30. 19:53
Mikor 86-ban megtörtént a katasztrófa annyira emlékszem, hogy ne együnk salátát és kevesebbet legyünk szabad levegőn... Gyerek fejjel nem is gondoltam ekkora eseményre!
Köszönet a cikkért!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Komplikato
2012.07.30. 20:04
"Passzív házak lenne a megoldás." - Passzív ház az nem nem fogyaszt semmit, csak lényegesen kevesebbet, ott a hűtés-fűtés energiaigénye minimális, de ettől pl. egy fagyasztóláda tovább zabálná benne az áramot. Esetleg Aktív ház ...? Pozitív energiamérleggel?

Azért kíváncsi lennék, hogy aki szerint ennyire nem kéne atomerőmű, az tisztában van vele egy szenes erőmű környezeti sugárterhelése HÁNYSZOROSA az atomerőműnek?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Komplikato
2012.07.30. 20:10
Ha jól tévedek egyébként van egy kisebb kutató reaktor Budapesten valahol, meg egy Csillerbérc körül, de nem túl sokan tudnak róla.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. carraroxt
2012.07.30. 21:29
Steadywarp Én azt mondom, olcsó indiai tórium-áramot mindenkinek! Rövid idő kérdése, és a gazdasági nyomás úgyis felülkerekedik a lobbisták erején.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. carraroxt
2012.07.30. 21:32
Komplikato A BME-nek van egy cirka 50kW-os reaktora oktatási célokra. Nem tudom üzemel-e még. Műholdképen is jól látható viszonylag kicsi kerek épület az egyetem területén.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. strel0k
2012.07.30. 21:53
Lehet hülyének fogok tűnni, de én egyszer el fogok jutni Csernobilba. Amilyen tragikus és borzalmas volt a baleset, a Zóna ugyanolyan csodálatos hagyatéka.

Köszönöm a cikket, mindig örömmel olvasok híreket illetve történeteket Csernobilról.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. gaborkalma
2012.07.30. 22:31
A BME-n müködik egy oktató reaktor, a hajdani Kfki-ban pedig egy kísérleti reaktor. Előbbi ráadásul rendszeresen fogad látogató csoportokat, szóval akit érdekel nyugodtan felvehetei az illetékesekkel a kapcsolatot. A BME NTI weblapján könnyen megtalálható az infó.

A nukleáris hulladékokat pedig két fő csoportra szokás osztani, kis és közepes, illetve nagy aktivitású hulladékokra (első sorban a kiégett fűtőelemek). Az előbbiek eltemetése csak néhány száz évig jelent kockázatot (ez már tervezhető műszakilag), az utóbbi viszont valóban több százezer évig (ez nem). Az utóbbira lehet megoldás a transzmutáció, és az üzemanyagciklus tejles lezárása. A tórium bevonása az üzemanyag ciklusba ez utóbbinak lenne egy fontos lépcsője.


 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. mataczadri... strel...
2012.07.30. 22:54
Van egy bizonyos hangulata az már biztos!De szerintem Pripjaty és az Erőmű érdekeseb mint Csernobil.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Szerzetes
2012.07.31. 09:49
gaborkalma: Az ellentmondást úgy értem, hogy a könyv illetve például a cikk szerinti. Illetve kolléganőm olvasott még könyveket a témában pl Tvrutkotól is. Azokban általában mindig drámaibban és sokkal súlyosabban festik le a helyzetet, mint ez a könyv.
Azért mert a könyv ilyen stílusban íródott még nem feltétlenül hiteles, mert ha pont az a cél, hogy hiteles legyen és eltusoljon dolgokat... Nehéz eldönteni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. agyturbini...
2012.07.31. 10:45
Ha jol tudom, a Thorium egyik legnagyobb lelohelye Ausztraliabvan van, de meg nem is banyasszak..Szomoru. Mindenhol szeneromuvek vannak, nehez elkepzelni mekkorak. De talan most lesz valami kicsiny nyomas az energetikai szektoron, hiszen bevezettek cirka egy honapja a Co adot ami komoly osszegeket hoz az qallamkasszanak, es talan nem 100%-ban atharitott a fogyasztokra. Legalabb remeyn van
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. gaborkalma
2012.08.01. 14:51
Szerzetesnek:

Természetes hogy súlyosabban festik le a helyzetet, mivel így lesz eladható és az átlag ember által is elfogadható könnyebben emészthető. Az átlag ember hajlamosabb a negatívabb dolgokat elhinni, mint a valóságot.

Ez alatt azt értem, hogy az emberek 99%-nak fogalma sincs a radioaktivitásról, de úgy általában 90%-nak még csak a műszaki dolgokról se. Sőt manapság már lassan ciki a fiatalság körében, ha egy ember komoly tanulmányokat folytat. Figyeld meg, hogy az emberek többsége saját önálló gondolatai helyett másokét ismételgetik, és képtelenek a normális érvek meghallgatására, végiggondolására stb.

Ez esetben sokkal könnyebb az emberek félelmeire alapozva túlzásokba esni, szándékosan ferdíteni, a lényegtelen dolgokat kiemelni, vagy a lényegeseket eltusolni..., mert úgyse érti meg, és amit nem ért azt érzelmi, ösztönös alapon kezeli mindenki.

Amit pedig a célról írsz... tipikus összeesküvés elmélet szerű megállapítás. Aki szakember a témában, az inkább meg se szólaljon, mert úgy is elfogult és elferdíti a dolgokat. Mert biztos, hogy csak az állását, igazát, egzisztenciáját védi.
Csak ezzel az a probléma, hogy ha elsősorban nem egy adott szakterület legjobban ismerőinek véleménye az, amelyet az emberek többsége elfogadhatónak tart, akkor kié?

Ugyan ki értene jobban hozzá? Tvrutko? (Nem bántom őt, vannak normális riportjai is) Ő ki? Ő szerinted többet ért hozzá, mint bármelyik ember az utcáról? Miért nem akkor az utca emberét kérdezzük meg?

A tudósok helyett a politikusoktól kellene inkább félnie az embereknek...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Rigor
2012.08.07. 21:05
Messze nem Csernobil volt a legbrutálisabb és legszennyezőbb atombaleset, csak azért kapott ilyen publicitást, és hiszik máig a legszörnyűbbnek, mert nyugaton is mérhető volt a hatása, így nem lehetett csak úgy eltussolni.
(http://en.wikipedia.org/wiki/Mayak) - vagy kicsit szűkszavúbban magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Majak

Amúgy azért övezi a legnagyobb félelem az atomot, mivel ez egy elég jól ismert, és jól mérhető hatású szennyezési forma. Az mellékes például, hogy a szénerőműveknek szintén nagyon erős nukleáris szennyezésük van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Rigor
2012.08.07. 21:08
Messze nem Csernobil volt a legbrutálisabb és legszennyezőbb atombaleset, csak azért kapott ilyen publicitást, és hiszik máig a legszörnyűbbnek, mert nyugaton is mérhető volt a hatása, így nem lehetett csak úgy eltussolni.
(http://en.wikipedia.org/wiki/Mayak) - vagy kicsit szűkszavúbban magyarul: http://hu.wikipedia.org/wiki/Majak

Amúgy azért övezi a legnagyobb félelem az atomot, mivel ez egy elég jól ismert, és jól mérhető hatású szennyezési forma. Az mellékes például, hogy a szénerőműveknek szintén nagyon erős nukleáris szennyezésük van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!