iPon Cikkek

Csúcspontjához közelít az ISON drámája

Dátum | 2013. 11. 27.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A szabadszemes üstökösök az ég legizgalmasabb és legnagyobb érdeklődést kiváltó látnivalói közé tartoznak. Az amatőr észlelő is könnyedén rájuk talál, látványuk gyönyörű és változékony – általuk mintha házhoz jönne az űr számtalan csodáinak egyike. És persze mivel nem túl gyakoriak, az ilyen üstökösök mindig nagy szenzációnak számítanak. Így van ez az ISON-üstökössel is, amely csütörtökön este éri el napközelpontját, és ha sikerül túlélnie központi csillagunk hevét, a decemberi ég legfeltűnőbb látványossága lehet. Ha nem vészeli át a kalandot, akkor sem múlik el nyomtalanul, hiszen soha egyetlen napsúroló üstököst sem vizsgáltak olyan alapossággal, mint az ISON-nal történt. Hazánkból sajnos nem sikerült észlelni az utolsó hetekben, a Föld más pontjairól azonban számos szenzációs felvétel készült az égitestről, amely ezekben az órákban a Nap közelsége miatt már nem látható a bolygónkról, időközben azonban beért a napkutató űrtávcsövek látómezejébe, amelyek újabb és újabb képeket sugároznak nekünk az üstökösről. Bár az várhatóan csak november 28-án közép-európai idő szerint 19:38 után derül ki, hogy ezek a sorok az ISON nekrológjának, vagy egy pompás, akár nappali fényben is megfigyelhető decemberi látnivaló beharangozójának bizonyulnak, akárhogy is alakul azonban a sorsa, az üstökös bizonyosan érdemes arra, hogy behatóbban foglalkozzunk vele. Következzen tehát néhány érdekesség erről a különleges égi vándorról! Az ISON-t, avagy a C/2012 S1 katalógusjelű üstököst 2012. szeptember 21-én fedezte fel Vitalij Nyevszkij fehérorosz és Artyom Novicsonok orosz csillagász Kiszlovodszk közelében egy 40 centiméteres tükrös távcső segítségével. Egy nappal később az olaszországi Remanzacco obszervatórium munkatársai sikeresen megerősítették a felfedezést, amely ezzel hivatalossá vált. Míg számos üstökös elnyújtott, elliptikus pályán kering a Nap körül, és időről időre látogatást tesz a Naprendszer belső vidékein, akadnak olyanok is, amelyek csak egyszer tévednek felénk, majd örökre elhagyják rendszerünket. A Halley-üstökös az első kategóriába tartozik, keringési ideje 76 év, pályájának legtávolabbi pontja a Neptunuszon túl található.
Az ISON ezzel szemben a második csoport tagja: valamilyen hatásra, egy ütközés vagy egy nagyobb test gravitációs lökése megindította a Nap felé az Oort-felhőből, rendszerünk legkülső tartományából, és ha átvészeli a Nap közelségét, olyan nagy sebességre tesz szert, hogy mindörökre távozhat annak vonzáskörzetéből. Minden valószínűség szerint tehát ez az egyetlen alkalom, hogy tanulmányozhatjuk ezt a különleges égitestet. Ami még izgalmasabb, a kutatók szinte bizonyosak abban, hogy az üstökösnek ez az első útja a Belső-Naprendszerben, vagyis egy több mint 4 milliárd éve érintetlen, a rendszer keletkezése óta változatlan égitestről van szó, amely a szemünk előtt veszíti el anyagának jelentős részét. Az üstökös a napsúroló üstökösök veszélyesen élő családjának tagja, napközelpontján 1,1 millió kilométerre halad el a Nap felszíne fölött, ami tekintve, hogy központi csillagunk átmérője 1,4 millió kilométer, valóban rendkívülinek tűnik. Ebben a távolságban 2700 °C-os hőségnek lesz kitéve, ráadásul átlépi az árapályerők szempontjából kritikusnak tekintett Roche-határt is, vagyis könnyen megeshet, hogy a Nap gravitációja lesz a végzete. Ha azonban átvészeli az elhaladást, a hintamanőverek hintamanőverét végrehajtó üstökös 360 kilométeres másodpercenkénti sebességre tehet szert, vagyis a napközelség után a fénysebesség 0,1 százalékával fog száguldani, ami messze meghaladja a leggyorsabb ember alkotta űreszköz sebességét is.
Az ISON 2013. november 12-én (Michael Jäger felvétele)
Ami magát az égitestet illeti, az ISON szilárd magja legfeljebb 2 kilométer átmérőjű, ami az üstökösök közt nem számít különösebben nagynak. Az 1996−97 folyamán rekordideig, 18 hónapig szabad szemmel is látható Hale–Bopp-üstökös magja például 30 kilométeres volt. A mag méretét a Hubble űrtávcső képei alapján állapították meg a szakértők, a 2 kilométer azonban csak felső határnak tekinthető, így az is lehetséges, hogy ennél jóval apróbb a kő és jég keverékéből álló nukleusz. Hogyan lehetséges, hogy egy csillagászati léptékben ilyen aprócska égitest százmillió kilométerről is látszik? Ha rápillantunk egy üstökösre, annak fejére nézve nem a magot, hanem a Naphoz közeledve párolgásnak induló anyagokból keletkező ritka légkört, a kómát látjuk. Az ISON kómája pedig hatalmas: átmérője bőven meghaladja a 100 ezer kilométert. Mivel a kóma nem szilárd, éles határvonala sincs, a november 15-én végzett mérések alapján azonban az ISON feje egyértelműen nagyobbnak látszott 3 szögpercnél. (Összehasonlításképp a Hold átlagos átmérője 30 szögperc egünkön.) Mivel a mérések idején az üstökös 140 millió kilométerre volt a Földtől, a kóma átmérője 120 ezer kilométernek adódik, ami a Föld átmérőjének tízszerese.
Az ISON 2013. november 16-án (Waldemar Skorupa felvétele)
Az üstökösök másik feltűnő része a csóva, amely a napszél és a Nap sugárnyomása hatására formálódik az égitest párolgó anyagából. A csóva (vagy csóvák) nagyon ritka gázból és porrészecskékből áll, így szintén nincs éles határvonala, az ISON esetében azonban november közepén legalább 8 millió kilométeresnek mérték, ami hússzorosa a Föld−Hold távolságnak. Az üstököscsóva további érdekessége, hogy bár nagyon látványos, gyakorlatilag vákuumnak tekinthető, hiszen benne az atomok átlagsűrűsége nem haladja meg az 50 ezret köbméterenként. Ehhez képest egyetlen köbcentiméter földi levegőben a tengerszinten 10ˆ19 darab atom található. Az ISON apró magja és magas jégtartalma miatt nem túlságosan nehéz, nagyjából 2−3 milliárd tonnás lehet, legalábbis ennyit nyomhatott, amíg a Nap közelségébe nem ért. Azóta azonban fokozottan csökken a tömege, hiszen a becslések szerint másodpercenként három tonna vízjég párolog el felszínéről. Ez óriási mennyiségnek tűnhet, de a kiinduló tömeggel számolva még így is 25 évre lenne szükség ahhoz, hogy az üstökös teljesen elpárologjon. Vagyis hiába a Nap forrósága, és a fokozott anyagvesztés, az égitestnek bőven maradhat anyagutánpótlása a következő hónapokra is. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy biztonságban van a Nap mellett. Az aktív üstökösök nem túl stabil konstrukciók: a jég tartja egyben őket, vagyis annak párolgásával jelentős méretű darabok szakadhatnak le a magból, és akár a teljes nukleusz is széteshet, mielőtt még elérné napközelpontját. Ezzel kapcsolatban az utóbbi órákban meglehetősen rossz hírek érkeztek, egyes jelek ugyanis arra utalnak, hogy az ISON magja szétesés határán áll, vagy már szét is esett. A mérések alapján ugyanis az elmúlt napokban jelentősen lecsökkent az égitest gázkibocsátása, a távozó por mennyisége ugyanakkor drámaian megnőtt. Ezzel párhuzamosan az égitest pályájában is mérhető, gravitációs hatásokkal nem magyarázható szabálytalanságok jelentkeztek, amelyek hátterében a széteső mag heves anyagkiáramlásai állhatnak.
Az ISON (balról érkezik) és a szabad szemmel nem látható Encke-üstökös a Stereo-A felvételén november 20−25. között
A szakértők ugyanakkor még nem mondtak le teljesen az ISON-ról, hiszen egyetlen napsúroló üstököst sem tanulmányoztak még ilyen alaposan, így nem tudni, mi számít normális viselkedésnek központi csillagunk ilyen mértékű közelségében. Az üstökös sorsával kapcsolatban kiemelkedően fontos információkat szállíthatnak a napközelség környékének óráiban a napkutató szondák. A heliocentrikus pályán keringő, a Napot 346, illetve 388 földi nap alatt megkerülő STEREO űrszondák látómezejében már jelenleg is látszik az üstökös, november 27-én hajnaltól pedig a Földdel azonos pályán keringő SOHO felvételein is feltűnik az ISON. A napközelség óráit pedig már a legújabb napkutató távcső, a geoszinkron pályán haladó SDO is követni fogja, ez utóbbi megfigyeléseit a NASA élőben közvetíti majd, illetve ezen a honlapon is követhetők a fejlemények. /Friss hír (nov. 27. 11:07): Hajnaltájt valóban bekúszott a SOHO látómezejébe (katt) az ISON, és egyelőre úgy tűnik, hogy minden rendben vele./ A napközelségre azt követően fog sor kerülni, hogy Európában már lement a Nap, így tőlünk semmi nem lesz látható az eseményből, az amerikai észlelők azonban délidőben lehetnek tanúi az elhaladásnak, ami akár szabad szemmel is látható lehet. Az üstökös fényessége az elmúlt hetekben jelentősen megnőtt, központi csillagunkhoz közeledve pedig ez tovább fog fokozódni, azonban pontosan a Nap közelsége miatt egyre nehezebb lesz észlelni. Időnként azonban előfordul, hogy egy-egy napsúroló üstökös rendkívül fényessé válik a napközelség idején. 2007-ben például a McNaught-üstökös déli napközelségekor annyira felfénylett, hogy kellő elővigyázatossággal szabad szemmel is észlelhető volt.
A napközelség ideje (a keleti parti idő szerint megadott időpontokhoz hat órát kell hozzáadni a kelet-európai zóna szerinti időpontokhoz)
Az ilyen észleléskor nagyon óvatosnak kell lenni, mint mindig, ebben az esetben is betartandó az az aranyszabály, miszerint a Napba sem szabad szemmel, sem távcsővel ne nézzünk bele. A rutinos észlelők általában úgy oldják meg a problémát, hogy valamilyen tereptárggyal kitakarják a Napot, és annak pereme mentén esetleg megpillanthatják az üstököst. A napközelség után azonban gyökeresen javulhat az ISON észlelhetősége. Pár nappal november 28. után már napnyugta után is látható lesz az északi féltekéről (az elmúlt hetekben csak hajnalban volt észlelhető), remélhetőleg rendkívül látványos csóvát produkálva. Ami további sorsát illeti, december 26-án kerül legközelebb a Földhöz, nagyjából 60 millió kilométerre közelítve meg bolygónkat, tehát katasztrofális ütközéstől nem kell félni: 150-szer messzebb halad el mellettünk, mint a Hold távolsága. Ami azt illeti, az üstökös nyoma jóval „veszélyesebb” lesz, mint maga az égitest, bár aggodalomra ebben az esetben sincs ok. 2014. január 14−15-én halad át ugyanis bolygónk az üstökös egykori nyomvonalán, és az égitest anyagából hátramaradó mikroszkopikus részecskék meteoresőt vagy éjszakai világító felhőket is okozhatnak, ahogy belépnek a légkörbe, bár túlságosan nagy valószínűsége egyiknek sincs, tekintve, hogy mennyire ritka a csóva anyaga. Bármi is lesz az égitest sorsa, egyelőre úgy tűnik, hogy izgalmas órák elé nézünk, és ha a fő látványosság esetlegesen el is marad, az ISON jóvoltából már eddig is rengeteg új élménnyel lehettünk gazdagabbak.
Az ISON-üstökös 2013. november 15-én (Damian Peach felvétele)
Friss hírek a következő oldalon!
Friss hírek nov. 27. 23:25: Az utóbbi órákban jelentősen felfényesedett az üstökös. Annyi bizonyos, hogy 0,5 magnitúdónál már fényesebb, de az is lehetséges, hogy a −1 magnitúdót is elérte. Az ISON fényereje annyira megnőtt, hogy SOHO koronográfjának (LASCO C3) elmúlt órákban készült képein már megjelent a fényesebb égitesteket jellemző vízszintes vonal, ami a műszer érzékenységéből adódó hiba, tehát nem az üstökösből lőnek ki darabok, mint első pillantásra gondolnánk. Húsz órával a napközelpont előtt az ISON körülbelül 13 360 000 kilométerre van központi csillagunktól, sebessége pedig meghaladja 142 km/s-ot. Az üstökös az előrejelzések szerint csütörtökön 14:00 körül lép be a LASCO C2-es, szűkebb területet vizsgáló koronográfjának látómezejébe, az SDO első felvételei pedig közép-európai idő szerint 18:45 körültől várhatók. nov. 28. 15:00: Az ISON már látszik a SOHO LASCO C2-n is, amely a Nap sugarának 2−6-szoros távolságában mutatja az eget.

nov. 28. 17:20: Az üstökös sebessége már 305 km/s fölött van, a Naptól való távolsága 2 820 000 kilométer alá csökkent, becsült fényessége pedig −5,73 magnitúdó. Az égitest egyre látványosabbá válik a C2 koronográf felvételein, amelyeken az ISON mellett szépséges napkitörésekben is gyönyörködhetünk. nov. 28. 17:55: Egy óra múlva, 19:00-kor kezdődik a NASA TV közvetítése a napközelségről, amelyre közép-európai idő szerint 19:38-kor kerül sor. nov. 28. 18:40: Felkerültek az SDO első képei a NASA erre a célra létrehozott honlapjára. Jelenleg 12 másodpercenként kerül fel egy-egy újabb képkocka, 8 perces csúszással a tényleges felvételi időhöz képest. Az ISON még nem látszik, de 15 percen belül várhatóan felbukkan. nov. 28. 19:35: Az üstökös egyelőre nem látszik az SDO AIA nevű műszerével készült képeken, amely 10 különböző hullámhosszon vizsgálja a Nap légkörét. Ezen a ponton nem sokat tudni sorsáról, lehetséges, hogy megsemmisült, de az is lehet, hogy továbbra is egyben van.
A SOHO LASCO C3 koronográfjának ma délutáni felvételén gyönyörűen kirajzolódik az üstökös íves porcsóvája és a napszél által jóval egyenesebben tartott ioncsóva (az üstökös kómája a képen már eltűnt a műszer Napot kitakaró korongja mögött)
nov. 28. 20:15: Az SDO kutatói szerint rejtély, hogy miért nem látszik az ISON a képeken, ugyanis akkor is nyomának kellene lennie a napkoronában, ha út közben darabjaira esett szét. Az esetleg elképzelhető, hogy az üstökös messzebb halad el a Nap felszíne fölött, mint várták, és emiatt nem esik bele az AIA látómezejébe. nov. 28. 20:20: Sajnos úgy tűnik, hogy valóban széteshetett az üstökös magja, a SOHO honlapján megjelenő legfrissebb képeken ugyanis erősen halványodni látszanak a csóvák, ami az anyagutánpótlás hiányára utal. nov. 28. 21:20: Egyelőre minden jel arra mutat, hogy az ISON nem élte túl a Nap közelségét. Biztosat persze csak akkor mondhatunk, ha a következő órákban semmi nem kezd kibukkanni központi csillagunk túloldalán, erre azonban egyre kevesebb az esély. Kárpótlásképp íme egy felvétel arról, hogyan élte túl a Lovejoy-üstökös a napközelséget 2011 decemberében, és hogyan látta az SDO a napkoronán áthaladó égitestet. Külön érdekes és látványos, ahogy az üstökös a Nap mágneses terének erővonalai mentén „bukdácsol”.
nov. 28. 22:10: Lehet, hogy korai volt a bánat? A SOHO legfrissebb felvételein határozottan úgy látszik, mintha az üstökösnek legalábbis egy része túlélte volna a nagy találkozást, és tovább halad az égitest előre jelzett pályáján.

nov. 28. 22:30: A STEREO-A legújabb képén is látszik, hogy valami megkerülte a Napot, bár arra a kérdésre, hogy a fej tényleg egyben maradt-e, vagy esetleg csak egy kisebb töredéke folytatja útját, még nem tudni a választ. nov. 28. 23:20: A szakértők szerint csak némi por vészelte át központi csillagunk hevét és árapályerőit, az ISON magjának túlnyomó része azonban megsemmisült a napközelség során, illetve az is lehetséges, hogy már korábban széttöredezett. Hogy az immár (félig?)fejnélküli üstökös további sorsa mi lesz, azt a következő órák döntik el, de a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a maradványok Nap körüli pályára állnak, majd lassan eltűnnek a szemünk elől. nov. 29. 8:55: Igazi hullámvasutazás ez az ISON-nézés. A SOHO LASCO C3 reggeli felvételei alapján a mag egy darabja biztosan egyben van, és már el is kezdett csóvát építeni. Érdemes egy pillantást vetni a STEREO-B felvételeiből összeállított sorozatra is, a napközelség utáni képeken határozottan kirajzolódik valami magszerű forma, amely egyre fényesebb, tehát minden bizonnyal aktív. (És persze SOHO felvételeiből kreált képsorokon is érdekes megnézni a hintamanővert.) Hogy a decemberi láthatósághoz ez mire lesz elég, azzal kapcsolatban még korai lenne találgatni, de a mai napon remélhetőleg választ kapunk néhány kérdésre.

nov. 30. 18:00: Sokkal okosabbak nem lettünk az elmúlt másfél napban, az egyetlen biztos pont, hogy szinte semmi sem biztos, ami az ISON-t, legújabb becenevén Schrödinger üstökösét illeti. Annyi világosnak tűnik, hogy a kométa csóvája leszakadt a napkoronán való áthaladás során. A szakértők szerint elképzelhető, hogy szintén az intenzív napszélnek, netán a magnetoszféra hatásának köszönhető, hogy az üstökös pályát váltott, a vártnál enyhén kijjebb sodródott, és ezért nem volt látható az SDO által közvetített képeken. Nem tudni, hogy a Nap mögül kibukkanó maradvány mekkora, és azt sem, hogy egy vagy több darabról lehet-e szó, az azonban szinte bizonyos, hogy jelentősen kisebb méretű, mint a perihélium előtt volt. A napközelség utáni kezdeti felfényesedést követően a hektikusan viselkedő üstökös ismét veszíteni kezdett fényerejéből, bár ez elviekben a látószög változása miatti látszólagos halványodás is lehet. Ami a jövőt illeti, az ISON rövidesen kikerül a napkutató szondák látómezejéből, így pár napig nem sok információnk lesz róla, mert a többi nagyobb földi és űrbéli műszert csak a jövő hét vége felé lehet majd biztonságosan feléje fordítani. Hogy lesz-e belőle szabadszemes látványosság, az is ekkortájt derülhet ki. Ebből a szempontból a legszerencsésebb esemény a maradék mag teljes szétesése lenne, hiszen abból igen impresszív csóva nőhetne ki. De ahogy már elhangzott, bármi lehetséges, így a legjobb amit tehetünk, hogy türelmesen kivárjuk, milyen fordulatokat tartogat a következő napokra ez a rendkívül érdekfeszítő égitest. Addig is nézegethetjük azonban a perihélium időszakában készült szenzációs felvételeket, például az alábbi képsort, amely a STEREO-B képanyagából készült:
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

23. Sr4c
2013.11.27. 11:07
remélem egyben marad és nézhetjük decemberben
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. Jools
2013.11.27. 11:11
Egyelőre okésnak tűnik, és már látszik a SOHO-n is
[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. Jools
2013.11.27. 23:24
Az utóbbi órákban jelentősen felfényesedett az üstökös. Annyi bizonyos, hogy már 0,5 magnitúdónál fényesebb, de az is lehetséges, hogy már a -1 magnitúdót is elérte. Az ISON fényereje annyira megnőtt, hogy SOHO koronográfjának (LASCO C3) elmúlt órákban készült képein már megjelent a fényesebb csillagokat esetében jellemző vízszintes vonal, ami a műszer érzékenységéből adódó hiba, tehát nem az üstökösből lőnek ki darabok, mint első pillantásra gondolnánk.

Húsz órával a napközelpont előtt az ISON körülbelül 13 390 000 kilométerre van központi csillagunktól, sebessége pedig meghaladja 142 km/s-ot.

Az üstökös az előrejelzések szerint csütörtökön 14:00 körül lép be a LASCO C2-es, szűkebb területet vizsgáló koronográfjának látómezejébe [LINK], az SDO első felvételei pedig közép-európai idő szerint 18:45 körültől várhatók [LINK].
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. Sr4c
2013.11.28. 09:07
nézem folyamatosan én is a LASCO-t és a SOHO-t is
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. Jools
2013.11.28. 15:12
Felbukkant a LASCO C2-n is! A friss híreket átpakoltam egy új oldalra, úgyhogy mostantól a cikk 3. oldalára jönnek az update-ek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. jogyur
2013.11.28. 20:14
Már rég látszódnia kellene, szerintem sajnos nem bírta a kiképzést és elpárolgott
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Sr4c
2013.11.28. 20:20
Dehogy kéne, remélem simán bírja
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Dani.42
2013.11.28. 20:33
[LINK]

Azt mutatja, hogy távolodik a Naptól és közeledik a Földhöz, ami azt jelenti, hogy túlélte ! Remélem látjuk még.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Dani.42
2013.11.28. 20:34
Legalább is előbb azt mutatta...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. jogyur
2013.11.28. 20:36
@Dani.42 - 2013-11-28 20:33:38
Ez csak az előre kiszámolt értékeket mutatja.
A 2700 °C megtette a hatását
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2013.11.28. 20:38
túlélte a napközelséget, már kint van a csillagászat.hu-n

hmmm, -7-es magnitudó az már a Vénusznál sokkal fényesebb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Jools
2013.11.28. 20:44
Ott én úgy látom leginkább csak azt írják, hogy most van a napközelség. Ettől persze bármi lehet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Dani.42
2013.11.28. 20:46
Újabb kép a SOHO-tól: [LINK]
Én szerintem szét esett, de még semmi se biztos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. jogyur
2013.11.28. 20:47
@MJA - 2013-11-28 20:38:17
Azért a NASA élő közvetítésének jobban hiszek, mint egy előre megírt cikknek.
Már ki is javították:
"BREAKING NEWS: Sajnos hiába előlegeztük meg a bizalmat, este 20:45 körül úgy tűnik, az üstökös mégsem érte el napközelpontját. A részletes gyászjelentést holnapra szerkesztjük meg."
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. MJA
2013.11.28. 20:55
akkor ebből nem lett semmi látványos...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. arn
2013.11.28. 21:31
mongy a lovejoynal is volt vagy 5-6 ora, hogy a masik oldalon feltunjon, es ugyanigy halvanyodott a csovaja.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Jools
2013.11.28. 21:36
Beraktam a Lovejoy-videót a végére, de én azon úgy látom, hogy a csóva még elég határozottan látszott az egyik oldalon, amikor a kóma már kint volt a másikon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. arn
2013.11.28. 21:39
jah, meg az latszott mas felveteleken is rip ison
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Jools
2013.11.28. 21:44
Viszont most találtam meg ezt, valami lehet hogy mégis túlélte?
[LINK]
[LINK]
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. jogyur
2013.11.28. 21:52
Reméljük
Hajrá ISON!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Jools
2013.11.28. 22:14
Újabb SOHO-kép (beraktam a cikkbe) egy órával ezelőttről, és egyre határozottabban látszik, hogy valami mégis kibukkant a túloldalon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Sr4c
2013.11.29. 08:42
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. arn
2013.11.29. 10:26
no akkor megis csak bejott, hogy varni kell kicsit remelem majd latszik vmi innen is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!