iPon Cikkek

Cyberbullying, megalázás – Mit tehetünk a zaklatók ellen?

Dátum | 2016. 04. 10.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

A cyberbullying kifejezés megragadt ugyan a magyar nyelvben, de jelentését tekintve árnyaltabban fejezi ki a megfélemlítés, zsarnokoskodás, kegyetlenkedés és a fenyegetés. A digitális térben történő bántalmazás nemcsak a felületet, hanem az ebben használt eszközöket is jelenti. Számítógép, laptop, okostelefon, tablet, igazából bármilyen olyan eszköz alkalmas rá, amivel a népszerű közösségi oldalak elérhetővé válnak. Ezt bizonyítja az is, hogy a cyberbullying legnépszerűbb platformjai a Facebook, a Twitter és az Instagram, ahol a kegyetlen megnyilvánulások és az érzelmi terror sajnos mindennaposnak mondható. 2008-ra a Pew Internet Project felmérése szerint a fiatal 12 és 17 év közöttiek 93%-a jelen volt már az online térben. Arról nem is beszélve, hogy az alvás mellett online tevékenységekkel töltik az idejük legjavát. Az alapvető definíció szerint a cyberbullying akkor valósul meg, ha valaki az internetet, az okostelefont vagy más digitális eszközt arra használ, hogy szöveges üzenetet, postot, képet juttasson el valakihez azzal a szándékkal, hogy megsértse, bántsa vagy megalázza. Tehát a szándék, az eszköz, a módszer és a felület egyaránt fontos részét képezi a folyamatnak. Könnyen összemosható a trollkodásnak nevezett, gyakran humorba ágyazott gonoszkodással és hajszál választja csak el a kettőt. De amíg a „sima” trollkodás egyszeri, véletlenszerű, személytelen általában (és nem mindig!), ezért habár kellemetlen élmény és a negatív hatása sem tagadható le, de hosszú távú következménye kevésbé van. Külön kategória még a cyberstalking (leskelődés, becserkészés, követés), ami egyfelől „felnőttebb” kategóriának számít, másfelől olyan témákat érint, mint a hamis vád, a megfigyelés, fenyegetés, személyazonossággal való visszaélés vagy a (leggyakrabban szexuális jellegű) zsarolás. Úgy gondolom egyre jobban összemosódnak ezek a problémák. Hiába vannak külön életkorra, úgymond komolyságra bontott kategóriák, az eszközöket és – ha megvan – a szándékot illetően a lehetőség, sajnos adott, bárki számára. Elbagatellizálni, lekicsinyleni, vagy épp nevelő, megerősítő jellegűnek pedig végképp nem szabadna az internetes zaklatást titulálni, hiszen az áldozat önbecsülésére, szociális kapcsolataira, személyiségének fejlődésére, emocionális jóllétére nézve nagyon komoly károkat okoz és hosszú távú, időnként halálba torkolló következményekkel bírhat.
A leggyakoribb előfordulási formái: - kizárás, kiközösítés: offline és/vagy online közösségről, csoportról egyaránt szó lehet - zaklatás: folyamatos e-mail, üzenet, bejelölés hadjárat, ahol a másik lejáratása, megalázása a cél - pletykálás: olyan hamis üzenetek, tartalmak, amelyek az áldozat jó hírét, kapcsolatait és magabiztosságát támadják és kezdik ki - átverés, kibeszélés (outing/trickery): szégyellt vagy titkos információ megszerzése majd publikussá tétele - megszemélyesítés: hamis vagy feltört fiókokkal a másik ember bőrébe bújva rombolni a kapcsolatait - megfenyegetés (cyber threat): kegyetlenkedő, agresszív, erőszakos viselkedés kifejezése és ezek beváltására tett ígéret - eldurvuló vitázás (flaming): olyan beszélgetés vagy véleményütközés, ami fenyegetésig gyűlölködésig is elfajulhat az adott oldalon/fórumon/blogon stb.
Zacher Gábor egy cikkében nagyon pontosan feltárta a folyamatot. A gyerek, a fiatal nagyjából kétszer fog odamenni a szülőhöz, hogy megmutassa a maga világát. Ez egy „hülye videojáték” is lehet, de gyakran inkább felvezető a problémáinak a megosztásához. Ahol működik a szülő-gyerek kommunikáció, ott is van egy „tesztelés”, hogy megértenek, elfogadnak-e engem? Kíváncsiak-e rám? Amikor előítéletekbe, időhiányba, ellenállásba ütközik, a gyerek más utat keres, és nem próbálkozik többet. A bizalmát, a kérdéseit máshová helyezi át és más utakat, megoldásokat keres. „Apa, anya, gyerek, látszatra csupa szív, szeretet, mint a Mézga család, de valójában nem ismerik egymást, mert egymással hátnak élik az életüket, vagy ki-ki „a saját számítógépében”.” Az biztos, hogy az iskolai érdemjegyek fontosak, márcsak azért is, mert a világ eszerint kategorizál, mér és sorol be minket. Vagyis egyfelől jogos jelentőséget tulajdonítanak ennek a szülők és a tanárok, másfelől viszont mindez egy szelete csak a fiatalok életének. Ha a többi rész felé érdektelenséget mutatunk, úgy rengeteg probléma és feszültség forrását veszíthetjük szem elől. Ez pedig minden kapcsolatban károkat, sérüléseket okoz, legyen szó gyermekről, serdülőről vagy felnőttről. A szétesett, reménytelen világkép, a családi problémák, egy szakítás, a kevés szociális kapcsolat mellett az internet nemcsak az érzelmekkel való szembenézéstől „ment meg”, de a valóság fájdalmát is enyhíti a maga módján. A köznyelvben is gyakran emlegetett „strucc-effektushoz” hasonlóan, amit nem látunk, érzünk, amiről elterelődik a figyelem, az nem is létezik. Olyan menekülés ez, ami, más eszközök nem révén legalább opciót, és olyasmit ad, amivel elviselhetőbb az élet. Nem jó, csak szó szerint elviselhetőbb. És itt válik ördögi körré a helyzet, hiszen a megoldási kísérletek és a feldolgozás is elmarad vagy kitolódik, esetleg passzív szemlélőként követjük csak a változásokat, akkor is, ha minket valahogyan pozitívan is érint majd. Az alapprobléma, a hiányok fájó ürességérzete viszont változatlan marad, és ez a fő probléma. A sértő üzenetek, a kamu profilokról érkező támadások, és a megalázó hozzászólások a cyberbullying áldozatainak minden percében ott vannak. Az internet sosem alszik, a megalázó adatcsomagok pedig fénysebességgel érnek célba, és bárhonnan, bármikor útjukra bocsáthatja őket a támadó fél. Az áldozat pedig szégyenként éli meg, beszélni sem mer róla, nemhogy felszólaljon ellene. Így pedig nemcsak a segítségkérés marad el gyakran, de internalizálja, belsővé is teszi idővel a negatív üzeneteket. És nem csökken a nyomás, mert az áldozatszerep egyfajta bizarr jóváhagyást is közvetít, ezáltal téve „természetessé” ezt az egyre több mindenen eluralkodó állapotot. A cyberbullying pedig leggyakrabban azért folytatódik, mert nincs aki közbe lépjen, nem veszik észre és az áldozat sem tudja, hogy kitől vagy hogyan kérjen segítséget abban, hogy megvédhesse magát.
A cyberbullying és megfélemlítés önmagában is komoly problémák forrása lehet, de van más, elsőre furcsának tűnő jelenség is, ami részben ide köthető. A digitális önsebzés (cyber self-harm) lényege ismerős lehet máshonnan, a módszer és az ok pedig lényegében a korábbi verzió online megfelelője. Miről is van szó? Biztosan találkoztunk már olyan emberrel, aki a dicséretet, a bókot vagy egy neki tulajdonított pozitív tulajdonságot elutasítva ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta. Itt nemcsak a reális énképről és az önbizalomról van szó, hanem arról is, hogy a visszajelzések mennyire fontosak. Egyfelől azért, mert eszerint méri magát a másik, másfelől pedig a reakciókat és a „győzködés” intenzitását is figyeli. Ez egy olyan játszma, aminek igazából nincsen nyertese, mégha úgy is tűnik. A digitális felületen, az önmagának gyalázkodó, bántó vagy sértő üzeneteket, postokat küldő fiatal ugyanúgy a külvilág reakciójára kíváncsi. Megvédik? Egyetértenek?
A visszajelzésekről szól itt is – ahogy a közösségi médiában is – minden. Néha pedig egészen messzire is elmegy az, aki az internet vélt vagy valós anonimitását kihasználva, hamis személyazonosságot, vagy másik nemet hazudik magának és azoknak, akiket a hálójába von. Itt a bosszú és a szexuális előnyök és/vagy zsarolás a leggyakoribb téma, ahogy egy nemrégen nyilvánosságot kapott eset is rávilágított erre. A bizalommal való játszadozás, a zsarolás és a szülők kezdeti tehetetlensége felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen és a hasonló esetektől nem a tiltás és a korlátozás, hanem a bizalommal teli és őszinte szülő-gyermek kapcsolat fogja a tapasztalatlanabb fiatalt megvédeni. A gondoskodás és az odafigyelés mellett azonban fontos, hogy az idősebb felnőtt ne csak a saját – kialakult és stabilnak mondható – értékrendjéből induljon ki. Ami neki lehetetlennek vagy „hülyeségnek” tűnik, az a csoportnyomás, a bizonytalanság és a megfelelés között ingázó kamasz számára nem ilyen egyértelmű. A hangsúly azon az élményen van, amit egy ilyen kis dolognak tűnő esemény okozhat. Apróság a maga nemében, hiszen egyetlen bejegyzés, kép vagy tweet is elég ahhoz, hogy elinduljon a hadjárat. A háborúra, agresszív támadásra utaló szó pedig nem túlzás ebben az esetben, főként, ha belegondolunk, hogy mit él át, és min megy keresztül az az ember, akit zaklatnak, megsértenek, kifiguráznak, gúnyolnak és ellehetetlenítenek. Ez nem is újdonság, hiszen a digitális felületek és eszközök elterjedése előtt is sok olyan esetről lehetett hallani, ahol ugyanez zajlott le, okostelefonok és internet nélkül is. A többség állhatott osztálytársakból, az adott intézmény diákjaiból, vagy munkahelyi dolgozókból, de mindegyikük, aki részt vett a zaklatásban, megalázásban, hozzátette a maga részét ahhoz, hogy a kiválasztott szerencsétlen élete pokollá váljék.
A legtöbb áldozat elhiszi ilyenkor, hogy vele van baj. Hiszen tényleg csendesebb az átlagnál. Vagy túlsúlyos. Szemüvege van. Nem sikeres a tanulmányaiban, vagy éppen túlságosan is sikeres. Nem egy társasági típus, visszahúzódó, félénk. Vagy épp olyan fogyatékossága van, ami szembetűnő a többiek számára. Lehetne folytatni a sort, de a legtöbbünk, ha végiggondolja az életét, nagy eséllyel talál valamit, amiért piszkálva volt, vagy egy olyan csoportot, aminek a tagja volt, amikor más került a célkeresztbe. Ha nem hiszi el a bántalmazott, hogy ő a kiemelt tulajdonság vagy gyengeség miatt kevesebb lenne, a felé megnyilvánuló rosszindulat és agresszió egy idő után úgy is megteszi a hatását. Nincs olyan ember, aki sokáig képes elviselni azt, hogy minden nap ez várja, hogy bármikor megtalálhatják zaklatói. A digitális felületeken el lehet kezdeni letiltani, lekorlátozni a profilokat, a láthatóságot, vagy, hogy ki írhat oda és lehet kapcsolatba velünk, de ez is csak kényszermegoldás. Az időleges béke illúziója mellett az áldozatnak beszűkül az élettere, az önértékelése és az énképe a drasztikus negatív hatás miatt pedig hamissá, torzzá válik. A megnövekedett stressz szint autoagresszív cselekedetekhez vezethet, a tehetetlenség pedig depressziós tüneteket okozhat. A kilátástalan helyzet és az addigi keretek, a biztonság és a szociális közeg felborulása pedig drasztikus megoldásokig is elvezethet.
Ez az állapot megsemmisítő erejű, és ezt szó szerint is vehetjük, hiszen az ilyen történetek bővelkednek a befejezett öngyilkosságig elfajuló esetekben. De tegyük fel, hogy nem akarja elvenni az életét a mindezt elszenvedő és túlélő fiatal vagy felnőtt. A beilleszkedést, sőt, akár az utcán mutatkozást is áthatják a pletykák, a mutogatás, az összesúgás és a megbélyegzés akkor is, ha igazságot szolgáltat valaki, valahogyan. Bármennyire megtörténik a jóvátétel, a világ sosem lesz már ugyanaz a hely, mint előtte volt. A helyzethez az is hozzátartozik, hogy a szülők, a tanárok sokszor nagyon keveset tudnak a digitális felületekről, azok hatásairól vagy használatának lehetőségeiről. Emellett pedig felmerül annak a kérdése is mennyit tudnak a gyerek magánéletéről, körülményeiről, harcairól és örömeiről. Ez a világ - főleg a serdülő szakaszban - nagyon kevéssé ismerhető meg a felnőttek számára, a belátás pedig nemcsak nehéz, de néha lehetetlen is. Még a sokat beszélgető, szeretetteli, elfogadó légkörben felnövő kamasznak is megvan az igénye, hogy az övé legyen a kontroll a saját életében. Itt nem feltétlen van szó lázadásról, de a kísérletezés, a saját autonómia és az önerőből való boldogulás tesztidőszaka is ez a pár év. Itt a kortársak, a barátok azok, akik nagyobb bizalmat kapnak. Az elhúzódó, súlyos problémákra viszont már a szülők és a tanárok is felfigyelnek, hiszen viselkedésben, szokásokban, hangulatban is szembetűnő lehet a nagymértékű változás. Itt válik igazán fontossá a bizalom, az elfogadás, mivel itt nem a felnőtt dolga, hogy eldöntse, mi számít nagy horderejűnek, vagy épp azt, hogy erre hogyan kellene reagálni az ő meglátása szerint. Ha itt elbagatelizálódik vagy lekicsinylődik a helyzet vagy a szenvedés mértéke, akkor a szövetségesből áruló lesz, akitől nemhogy segítség nem remélhető, de még a bajt is tetézte. Egy kirekesztett, vagy folyamatos támadás alatt álló emberi lénynek nem a probléma nagyságának a méregetése vagy a „helyedben én” frázisok segítenek, hanem az, ha stabil pontot, kapaszkodót kap a körülötte tomboló viharban.
Sokszor a generációk világképei közötti eltérések is nehezítik a helyzetet. Az úgynevezett webkettes korszakban a tartalmat már a felhasználók generálják, és ennek a megosztása, valamint az erre kapott visszajelzések kerülnek a középpontba. A legismertebb példa, a lájkok mennyiségének a gyűjtése, ami nagyon egyszerű analógiát alkalmaz. Minél többet gyűjt ebből az adott tartalom (kép, video, vélemény, írás, bejegyzés) annál népszerűbbnek tekinthető, és egyszersmind a készítője is. Ez ott fordul át, amikor ez válik az egyedüli, vagy legfontosabb mércévé abban, hogy valaki milyen ember, milyen kvalitásai vannak és mennyire kedvelt az adott szociális közeg (vagy épp a világ) által. Egy teljesen más közegben felnőtt ember nemcsak nehezen tart lépést ezzel, de megértenie sem könnyű, hogy ez miért fontos, vagy miért ekkora horderejű. Gyakran szabályos kereskedelem folyik a háttérben, és bármennyire átvitt értelemben is értjük ezt, elgondolkodhatunk az olyan bejegyzéseken, ahol mondjuk a „100 lájkért kirakok magamról egy fürdőruhás / félmeztelen képet” az üzenet. Valamit valamiért. De az ára ennél sokkal komolyabb az ilyen tranzakcióknak, hiszen ha elapad a forrás, a kedvelések száma csökken, akkor az egyértelműen maga után vonja az elértéktelenedés érzését is. Emellett a tétet is emelni kell, hiszen az előző szint már meg lett ugorva, az már kevés lesz legközelebb. Elkezdődik az alkudozás, a kölcsönösség (ha te is, akkor én is) és a lojalitás-konfliktus kérdése, hiszen nem mindegy kinek az oldalán állunk, főleg, ha ilyen téren is ki kell fejezni.
Egyre több kampány és segítő oldal jön létre ezzel kapcsolatban külföldön és Magyarországon is. A Neked 8? kampány talán az egyik legfontosabb hazai platform. Plakátjait mintha két külön elme alkotta volna. Az egyik hasznos, segítőkész és a jó kérdéseket felvető részért felelős. A másik pedig a megfélemlítés, a túlzásokkal ijesztgető és a félreértéseken elcsúszó oldalért. Jó itt leszögezni, hogy a kommunikáció, a fiatalok világának feltérképezése vagy a bizalom és a kíváncsiság jó megközelítési módot jelentenek, nemcsak a megismerésben, de a segítségnyújtásban is. Ha viszont demonizálunk, tiltunk és egész egyszerűen a tudatlanságból fakadóan stigmatizálunk egy kikerülhetetlen - és sokak számára nehezen érthető - szubkultúrát, szórakozási és információs felületet, valamint megijedünk tőle, az nagyon sok gondot fog okozni. Jó hír viszont, hogy segítséget is lehet találni a neten. Létezik egy applikáció is, ami segíthet a cyberbullying jobb megértésében vagy az ellenlépések kitalálásában és fontos, hogy magyar nyelven is elérhető. Hasonlóképpen hasznos a http://saferinternet.hu oldal tanácsait is megfogadni azzal kapcsolatban, hogy mit is tehetünk. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakértői pedig a 116-111 éjjel-nappal ingyen hívható telefonszámon állnak az online gyűlölködést átélő vagy egyéb problémával küzdő fiatalok rendelkezésére.
Ha zaklatás áldozatává válik valaki, gyakran nehéz segítséget kérni. Néhány alapvető dolgot viszont jó a fejünkben tartani ezzel kapcsolatban: - Fontos, hogy találjunk egy olyan szövetségest, aki megérti a helyzetünket és képes lépéseket is tenni azért, hogy ez a helyzet megoldódjon. - A sértő, megalázó üzenetek bizonyító erejűek, ezért azok megőrzése a segítségünkre lehet. - A legtöbb program és oldal lehetőséget kínál a nem kívánatos személyes blokkolására, letiltására és jelentésére is. Éljünk ezekkel, ha szükséges! - A bántás viszonzása nem vezet eredményre, csak tovább rontja a helyzetet. - A képek, a postok és az üzenetek megmaradnak, visszakereshetőek, ennek tudatában jó átgondolni a reakcióinkat és azt, miként bánunk mi magunk a többi emberrel. Nem hiába mondták az ókori görögök, hogy: „A stílus maga az ember.”, hiszen ebbe a másokkal való bánásmód is beletartozik, és rengeteget elmond a személyünkről, személyiségünkről. Az internet, a digitális eszközök elterjedése révén alig van olyan ember, aki valamilyen módon ne kapcsolódna ehhez, és a digitális lábnyomunk is évről évre egyre nagyobb. Ezért nem is csoda, hogy miként a net felhasználásának formái, úgy a feszültségek és a problémák is megnőttek az elmúlt időszakban. Itt is szükséges egy olyan irányvonal, ami az erőszak, a megalázás és a kirekesztés helyett az összefogásról, a közösségi élményről és a segítő, hasznos információk terjedéséről szól elsősorban. Az utopiára, tökéletességre való törekvés naivnak tűnik, de a jó szándékot és az emberi jóságot középpontba állító elgondolásokat éri meg követni. Mindannyiunk, és az utánunk következők érdekében is.
***
A cikk szerzőjének, Villányi Gergőnek a szakmai oldala a http://digitalispszichologia.hu címen érhető el, és a Facebookon is követheted írásait az online pszichológia témájában.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

35. tookmindeg...
2016.04.10. 13:21
Nem lenne ilyen probléma, ha az embereknek nem az lenne a legfontosabb, hogy XY mit gondol róluk. Ha valaki neten csesztet, avval nem kell szóba állni, ki kell tiltani facebookról, emailjeit letörölni, stb. Sőt, facebook se létszükség, onnan is bárki letörölheti magát, nem marad le semmiből se.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
34. sandor555
2016.04.10. 14:28
Ezeket a cégeket sponzoroknak hívjuk, gyerekek!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
33. dzsuz87 tookm...
2016.04.10. 14:40
Na pontosan ez a hozzáállás nem vezet eredményre.Lehet, hogy a te világodban ez így működik, de sokakéban igenis valós problémáról van szó. Én is túl öreg vagyok már ahhoz, hogy velem ez megessen, de néhány fiatalabb ismerősöm elég húzós sztorikat mesélt már.

Először fogadd el, hogy ez egy létező probléma. Ha nem megy, inkább tartsd magadban a gondolataidat kérlek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
32. RCAy1ZSpT5
2016.04.10. 14:48
Nu, ezt is megértük. Ideje leiratkozni RSS-ről.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
31. tookmindeg... dzsuz...
2016.04.10. 15:01
dzsuz87, megsértődjünk azon, hogy valakinek más a véleménye mint nekünk? Vagy sírjunk azon, hogy a csodás képünk alatt nincs 100 "lájk"? Mert ezek semmire se vezetnek sajnos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
30. Lannister
2016.04.10. 15:08
Egyetértek, ez a jelenség egy nettó f**zság. Az interneten bárkit le lehet tiltani, akárhányszor. Ez nem olyan, mint amikor ált.iskolában valaki cseszteti a másikat. értelem szerűen ott nem tudja elkerülni a találkozást, de a zinterneten igen. Ez megint a túlérzékeny nebáncsvirágok problémája.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
29. Skorbut
2016.04.10. 15:10
Ez mind valós probléma: engem a Windows 10 zaklat folyamatosan, hogy tegyem fel, hiába mondom neki folyton, "hogy még nem érett meg a kapcsolatunk hozzá, még nincs meg az a kölcsönös bizalomszint"

Komolyra fordítva: oké, hogy ha nem gondoltok bele, viccnek hangzik az egész, de régen egy sz*rkeverőnek komoly erőbefektetésbe tellett bealáznia másokat. Face-to-face kicsit táposabb hazugnak kell lenni edzettebb színészi teljesítménnyel, hogy bevedd azt, amit itt két smiley kifejez, és ez a világ meg "követ", nem zárod ki a házból, ez még a klotyóra is elkísér mobilon. Vállalkozók is egy akár egy körlevéllel kelthetnek a konkurenciájukról olyan kétségeket keltő híreket, hogy az több munkától esik el.

Mindennek szürreális művészeti formája már az, ami a YouTube-on megy kommenteknél: majmok dobálják az ürüléküket kb. fizikailag cenzúrázhatatlan mennyiségben, de sajnos ezzel is vált ennek a rétegnek eladhatóvá maga a YouTube, ezért sincs rajta még egy kollektív szűrő-rendszer. "Szólásszabadság".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
28. tookmindeg...
2016.04.10. 15:12
South Parknak volt egy idevágó része mostanában, amikor a Buttersnek kell a negatív hozzászólásokat kiszűrnie az "áldozatok" twitteréről, ez az a jelenség kb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
27. dzsuz87 tookm...
2016.04.10. 15:42
Minden kornak megvoltak a maga érthetetlen szokásai. 300 évvel ezelőtt hintőport szórtak a fejre rendszeres hajmosás helyett a tetvek ellen. De ha a mai szubkultúrákat is megnézed, hasonló a helyzet.

A gyerekekben mindig is megvolt a versengés, akár piszkos eszközök bevetésével is. (Felnőttekben is.) És valóban, a virtuális térben mutatott sikerességük is mérvadó elég sok közösségben. Gyerekként te sem láttad át a világot úgy, mint 10-20 évvel később, és az adott környezet kihívásainak próbáltál megfelelni.

A cikk lényege az, hogy ha a te gyereket ilyesmi problémával küzd, ne hülyézd le, mert jó eséllyel egy számára fontos dolgot bagatellizálsz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
26. tookmindeg...
2016.04.10. 16:18
Nem kell lehülyézni a gyereket, csak megmutatnám neki, hogy az ilyen seggfejeket hogy lehet letiltani pl. facebookról.

Ha pedig valakinek ez a mérvadó, hogy a virtuális életben mennyire vagyunk sikeresek, akkor rossz környezetben "él". Tehát nem az a jobb ember, aki több lájkot vadászik össze facebookon, ez a lényeg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
25. gombabacsi
2016.04.10. 17:18
https://www.youtube.com/watch?v=moaxF7NxzKg
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
24. CyberPunk6...
2016.04.10. 18:24
Egy kicsit jobb tagolás sokat lendítene a cikk olvashatóságán.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
23. Asagrim
2016.04.10. 20:21
Eljutottatok legalább az első oldalon a kép aljáig? Zaklatáshoz vagy pletykáláshoz mióta kell az elszenvedőnek faszbúkon lennie? Előbbihez végtelen mennyiségű e-mail címet lehet generálni közvetlen e-mailezéshez, tehát a letiltás halottnak a csók, a másik meg megtörténik az elszenvedő részvétele nélkül is. Megszemélyesítéshez meg nem is kell felvenni az elszenvedővel a kapcsolatot, szóval nem értem hogyan jönnek ide a "nem kell nyilvánosan posztolgatni mindenfélét, majd meglepődni, hogy vannak negatív véleményű emberek is" típusú hozzászólások. Az nem cyberbullying hanem véleménnyilvánítás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
22. villanyi.g...
2016.04.10. 21:50
Hasznos abba is belegondolni, hogy egy gyereknek, egy tiniek egyfelől nincsen még annyi élettapasztalata, megküzdési módja, mint egy érett, felnőtt személyiségnek. Emellett ott van a kortárs közeg, ahonnan sok zaklatás és bántás érkezik vagy érkezhet. És gyakran abba a közösségbe jár nap mint nap, ami online is támadja, nem csak szemtől szemben. Vagy élőben minden "rendben", online pedig névtelenül, elszabadul a pokol.

És pont, hogy a környezetének a felnőttjei, a szülők, tanárok, egyéb segítők azok, akik, a kortársak mellett, segítséget nyújthatnak, ha tudják hogyan. A bagatelizálás, a legyintés, vagy a "te vagy a hülye, minek foglalkozol vele" csak azt erősít meg, hogy akit bántanak az rossz/buta, a bántás/bántalmazás rendben van, vagy a tehetetlenség a "megoldás".
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
21. 5hR3kY
2016.04.10. 22:50
Sajnos itt az oldalon s vannak olyan emberek akiket hiába tiltottak ki többször, ők akkor is visszaregisztrálnak osztani a hülyeséget.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
20. FaL
2016.04.10. 23:15
Az ilyen és ehhez hasonló "problémákkal" kapcsolatban mindig ez jut eszembe...



Hová jutott ez a világ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
19. potocki
2016.04.10. 23:52
Hogy az áldozattá váláshoz mennyire nem szükséges az elszenvedő aktív részvétele, azt az egyik legveszélyesebb zaklatási forma példáján keresztül lehet a legkönnyebben érzékeltetni.

A swatting során az elkövető hamis információkkal kényszeríti ki a rendőrség speciális egységeinek bevetését az áldozat ellen. Egyes államokban bizonyos bejelentések esetében a hatóságoknak nincs mérlegelési lehetősége, ki kell küldeniük egy SWAT egységet, akik előbb lerohanják az áldozatot, azután kérdeznek. Ez akár tragédiába is torkollhat, még csak lőfegyver sem kell hozzá, ráadásul a legjobb eset az az, hogy egy ártatlan ember arra eszmél, hogy a saját nappalijában teperik földre és térdelnek a hátába állig felfegyverzett, maszkos kommandósok.

Ennek az elszenvedéséhez semmit sem kell csinálnia az áldozatnak: nem kell hozzá tapasztalatlan, kiforratlan személyiségű serdülőnek lenni, nem kell se facebook profil, se személyes találkozás az elkövetővel, elég annyi, hogy olyan helyen él, ahol a törvények lehetővé teszik ezt a fajta végtelenül aljas exploitot.

Gondolom nem szükséges túlságosan nagy képzelőerő ahhoz, hogy egy egyre növekvő terrorfenyegetettségű régióban megbecsülhessük, mikor jutunk el odáig, amikor a hatóságok kénytelenek lesznek minden bejelentést véresen komolyan venni. Onnan pedig már csak egy mérsékelten képzett és közepesen kitartó rosszakaró szükséges a fenti forgatókönyv személyes megtapasztalásához.

Többek között ezért sem kéne elbagatellizálni a cyberbullyingot, mert sajnos van hová fejlődniük a hülyegyerekeknek. A swattingért pedig járjon a terroristákkal egyenlő bánásmód. Aki ilyet csinál mással, az rohadjon szépen fegyházban vagy elmegyógyintézetben.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
18. Stormrage potoc...
2016.04.11. 06:29
igen, viszont ha kiderul, hogy SWATTING, tehat kamu riasztas, akkor a bejelentot buntetik mostmar erte eleg kemeny borton es penzbirsag.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. fairi tookm...
2016.04.11. 10:21
Ennél azért komplexebb a dolog,pl facebook egy kommunikációs csatorna is,volt eset mikor onnan tudtam elérni valakit mert telefonja nem volt meg és tudakozóból esélytelen volt megkeresni.
Bizonyos cyberbullying ellen lehet védekezni azzal hogy elkerülöd: flamemingbe nem kell belekeveredni ha nem bírja a lelked,ha egy fórumról kizárnak vagy egy csoportból azt is le lehet szarni. zaklatást lehet tiltani,de általában online zaklatás mellé valós életbeli zaklatás is társulhat.
megszemélyesítés, átverés, vagy pletykahadjárat indul az már komolyabb baj lehet,hosszan magyarázkodnod kell hogy ez nem igaz,és ha nem figyelsz rá könnyen lehet igaznak fogják tartani. hallgatás egyenlő beismeréssel.
Cyber akció általában valós életbeli akciókkal is együttjár, ritka hogy valakinek csak a cyber életében éri támadás, az ellen tényleg lehet védekezni tiltásokkal és törlésekkel.
Valójában annyi történt bullying mellé már cyber bullying van. Máskülönben van egy mondás:ami nem öl meg az megerősít.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. potocki Storm...
2016.04.11. 11:34
@Stormrage:
Kétlem, hogy a letöltendő börtönbüntetéstől (jó magaviselettel pár hónapra mérsékelve) ne antiszociálisabban jönne ki az elkövető, mint ahogy bement. 5 év fegyház talán elgondolkodtatná. Ha skandináv, akkor meg röhögve vonul be a börtönbe - üdülni. Túlságosan eltávolodtunk már a lex talionistól.

//

Egyébként feltehetően nem úgy néz ki ez az egész, hogy Buga József előbb békében és szeretetben fölcseperedik, mintaállampolgárként éldegél, aztán egy borongós vasárnap annyira elgurulnak a gyógyszerei, hogy véletlenül kinyomozza egy számára ellenszenves idegen polgári nevét és lakcímét, aztán - továbbra is véletlenül - hamis személyazonosság mögé bújva bejelentést tesz az illetékes rendőrségen, hogy XY épp tömeggyilkosságot készül elkövetni, fegyvere van és már használta is, ő pedig életveszélyben van, jaj-jaj segítsenek azonnal.

Nem, ez úgy kezdődik, hogy a társadalom rendre szemet huny a zaklatások fölött. Hogy megtorlatlanul hagyjuk az "apróbb" szemétségeket. Hogy egy random idióta ha be akar illeszkedni egy közösségbe, akkor annak a legegyszerűbb módja az, hogy nyilvánosan arcba köpi a legvédtelenebb, legsérültebb gyereket akit csak talál, és ettől ő lesz a jófej srác, aki laza mint a rigalánc. Hogy demagóg módon összemossuk az agymosott safe space-hívő egyetemistát a segítséget kérni nem tudó, rendszeresen megalázott kisgyerekkel.

Egy társadalom igenis dönthet arról, hogy értelmesen viszonyul a zaklatáshoz. Nem törvényszerű egyik szélsőséges hozzáállás sem. A túlzott tutujgatás (jaj, szegény jövevényt sértheti a svéd lobogóban a kereszt) ugyanannyira káros, mint ez a műmacsó attitűd, hogy régen bezzeg szöget ettek és selyemmajmot szartak eleink, oszt mi mégis itt vogymuk. Nem értem, miért nem lehet egy egészséges egyensúlyt találni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. magerg
2016.04.11. 11:48
Ez sokkal többről szól, mint hogy letiltod ami/aki nem tetszik, meg a "tedd túl magad rajta". Bezony.

Hányan halottátok a "star wars kid" sztoriját?
Az összes fórumos nyilván sziklaszilárd jellem, lelkük vaspáncéljáról lepattan minden sértés.
De garantálom hogy egy ilyen videó után nehéz lenne az életük. Ez még FB előtt volt, és viszonylag ártatlan.
Egy tininél, aki még nem tejlesen kialakult személyiség, ez borzasztó károkat okozhat.

Vagy a "doxing" fogalmával hányan találkoztatok?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. ianbrenner potoc...
2016.04.11. 11:51
Egészséges egyensúly esetén nem lehetne a zavarosban halászni. Szerintem igen sokan élnek és igen jól a zavarosban halászasból. Így volt és így is lesz.

A mai fiatalok számár a facebook éppen olyan valós környezet, mint az idősebbeknek a nem virtuális való világ. Aki ezt nem tudja megérteni az sajnos reménytelenül nem tudja követni a világ történéseit.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. potocki ianbr...
2016.04.11. 12:33
Szerintem elhatározás kérdése, hogy egy társadalom törekszik-e arra, hogy értelmes élet jeleit mutassa, vagy megelégszik a sodródással. Nem igaz, hogy ne tudnánk odafigyelni a kiszolgáltatott gyerekekre pont a térfigyelő kamerák meg az állandóan interneten lógó mobilok korában. Minden technikai adottsággal rendelkezünk ahhoz, hogy etikus módon vigyázni tudjunk azokra, akiknek szükségük lenne rá, csak épp az a fránya akarat, az nincs meg, így meg nehéz nem szociopata állatokat nevelni a magukra hagyott nemzedékekből.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. ThePoweR
2016.04.11. 14:07
"Mit tehetünk a zaklatók ellen?"
Letiltjuk őket. És igen. Ilyen egyszerű. Akinek ez problémát okoz akár 12 évesen is az fogyatékos. Sajnálom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. magerg ThePo...
2016.04.11. 15:28
Látom sikerült megérteni a lényeget.
Leülhetsz, egyes.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. tomchee
2016.04.11. 16:46
A zaklatás/mások megalázása ugyan úgy létezett már az internet előtt is. A való életben sem találtak rá megoldást soha. Miért pont az interneten lenne ez másképp?

Powernek és a többi "letiltós" embernek pedig: Ha valaki le fényképez meztelenül, vagy valami extrém megalázó helyzetben, és felrakja a netre (névtelenül akárhova, nem facebookra) akkor hiába akarod letiltani Potétók...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. ThePoweR tomch...
2016.04.11. 16:57
" Ha valaki le fényképez meztelenül, vagy valami extrém megalázó helyzetben, és felrakja a netre (névtelenül akárhova, nem facebookra) akkor hiába akarod letiltani "

Az már csak sima bully. Most azért cyberbullying mert az internetet használják fel? Ugyan úgy nincs rá megoldás mint régen. Régen nem volt internet akkor sem volt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Szefmester
2016.04.11. 17:11
10-11 évesen nem a fészbúkon kéne lógni. Maradjon a gyerek a hagyományos szivatásnál. Ne szaladjon önként érte..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. SgScorpion
2016.04.11. 20:37
Hogy egyem a kicsi szívüket!

Kapok 10-12 e-mailt (amit nem kötelező elolvasni)
Kitiltanak neten egy csoportból (Hozom is a kötelet)
FB-n hülye üzeneteket kapok (jajj csak azt ne)
Hülye sztorikat pletykálnak! (mert minden ember arra lesz kíváncsi, hogy hány görögdinnyével szexeltél tegnap este).

Micsoda borzadalmakat kell átélni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. AusWolf SgSco...
2016.04.11. 23:43
Azért nem ennyire egyszerű ez a dolog szerintem. A virtuális tér is hasonló érzelmi benyomást hagy az emberben, mint ami offline történik, csak ezzel sokan nincsenek tisztában - mások nagyon is jól tisztában vannak vele, és ezért zaklatnak másokat. Távolról, arctalanul az ember sokkal durvább oltásokat is nekivág sokszor a másiknak, mint azt élőben tenné.

Éppen aktuális számomra a téma. Olvastam nemrég egy szerintem szomorú, viszont politikai töltetű cikket, ami alatt a kommentekben egy csomó vérszomjas fröcsögést láttam. Megosztottam a facebookon az ezzel kapcsolatos negatív érzéseimet, amiért végül én lettem a hazaáruló szemét (ismerőseim szemében!). Nyilván nem veszem magamra az ilyet, mert abból a korból már rég kinőttem, de azért valahol mégiscsak bántja az ember jóérzését.

A közösségi médiának igenis van egyén- és közösségformáló szerepe, hiszen épp erre találták fel.

Nagyon érdekes és tanulságos a cikk, köszönöm az írónak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Geralt_of_...
2016.04.12. 06:35
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. dbelam
2016.04.12. 14:05
A digitális önsebzés (cyber self-harm) lényege ismerős lehet máshonnan, a módszer és az ok pedig lényegében a korábbi verzió online megfelelője. Miről is van szó? Biztosan találkoztunk már olyan emberrel, aki a dicséretet, a bókot vagy egy neki tulajdonított pozitív tulajdonságot elutasítva ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta.

Ó, az internetes figyelemkurvák!
Jajj de csúnya vagyok
csak hogy a sok talpnyaló ugorjon...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. thestock
2016.04.13. 06:11
Látom elég sokan leegyszerűsítik a problémát,és elintéznék annyival hogy "micsinász' hülyegyerek!?"
Nem mondom hogy értem a jelen tini generációt, kinőttem belőle,de ha valaki szülő akkor nem biztos hogy elintézheti annyival hogy hülye a gyerek. Amikor mi voltunk ebben a korban,nekünk is volt olyan marhaság amit akkor a legfontosabbnak tartottunk, felnőtt fejjel viszont csak jót mosolygunk rajta,és tudjuk rá a megoldást...akkor nem tudtuk.
Egyre kevesebb emberrel találkozom akire azt lehet mondani hogy jó szülő. Szarik a gyerekre, a könnyebb utat választja, és később mikor szembesül a problémával akkor mentesíti magát azzal hogy nem tud a kölkével mit kezdeni...
Nekem/nekünk még az volt a szórakozás,hogy lementünk az utcára "bandázni",ésszerű keretek között szabadnak lenni. Ez a kis közösség volt a meghatározó az otthoni közegen kívül. Most valami hasonló lehet a fészbúk,csak egy "kicsit" nagyobb bandáról van szó,és más értékrenddel.
Az hogy mihez kezdjünk a netes megalázókkal jó kérdés. Csukjuk le őket,és kockáztassuk azt hogy a börtönben "átnevelik" őket,és ne adj Isten komoly bűnözőként szabadulnak,vagy hagyjuk őket futni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Asagrim thest...
2016.04.13. 07:04
"Az hogy mihez kezdjünk a netes megalázókkal jó kérdés."

Egyszerű kérdés, csak a mai világban nem etikus.

http://videa.hu/videok/film-animacio/a-masok-elete-ket-reszletben2-dvd-film-streaming-Z4sz1oBtBL6kDxeZ

14:12-14:51
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. thestock
2016.04.13. 10:36
Igen,de ilyet én nem írhatok egy nyílt fórumon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!