iPon Cikkek

Dajkák és harcosok – karrierlehetőségek pókországban

Dátum | 2014. 06. 19.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az Anelosimus studiosus nevű pókfaj képviselőinek nincs szükségük karriertanácsokra: természetes módon megtalálják a hozzájuk leginkább illő szakmát. Míg a pókok többsége egyedül vadászik, a rend jó néhány olyan fajt is tartalmaz, amelyek tagjai kolóniákban élnek, és közösen alakítják ki hálóikat. A társas pókok együttes erővel jóval nagyobb méretű zsákmányok elejtésére alkalmasak, mint magányos rokonaik. Az Amerikában honos A. studiosus ezen társas pókfajok egyike, és tagjai nagyjából ötvenfős kolóniákat alkotnak. Az együtt élő állatok külsőre egyformák, viselkedésük azonban gyökeres eltéréseket mutat. A nőstények egyik része agresszív, a másik békés, nyugodt. A két csoport közt nagyon egyszerű különbséget tenni, mindössze be kell fogni két példányt, és egy éjszakára egy dobozba zárni őket. Ha mindkét egyed békés, reggelre közös hálót szőnek a doboz egyik sarkában. Ha valamelyikük agresszív, ellentétes sarkokban találjuk őket néhány óra elteltével, ezt követően pedig az agresszív egyed kilétét egy megerősítetten békés példánnyal összeeresztve lehet kideríteni. Colin Wright, a Pittsburghi Egyetem kutatója vizsgálatai során kimutatta, hogy az eltérő viselkedésű egyedek más-más feladatokat látnak el a kolónián belül, megosztva egymás közt a munka egyes részeit. Bár „póktársadalom” közel sem annyira összetett, mint például a hangyák kolóniái, akadnak hasonlóságok a két állatcsoport között. A hangyák esetében a kisebb, gyengébb egyedek élelmet gyűjtenek és takarítanak, a nagyobb példányok pedig védik a bolyt és óvják a dolgozókat. A pókok esetében a fizikai megkülönböztető jegyek hiányoznak, és ezek helyett az egyes példányok személyisége dönti el, hogy milyen feladat jut számukra a kolónián belül.
Amikor Wright, Jonathan Pruitt és kollégáik először kezdték kutatni az A. studiosust, nem értették, hogy a békés egyedek mit csinálnak. Láthatólag nem vettek részt a háló javításában, nem támadtak rá a betolakodókra, és a táplálékszerzésben sem vállaltak szerepet. A kutatócsoport tagjai először azt gondolták, hogy talán szociális parazitákkal van dolguk, amelyek megbújnak a kolóniák belsejében, és ingyenélőkként kiaknázzák az agresszív pókok kemény munkájának eredményét. A vadon élő kolóniák vizsgálata során aztán kiderült, hogy azok a póktelepek, amelyekben békés és agresszív pókok egyaránt vannak, sokkal jobban boldogulnak, mint a csak az egyik személyiségtípust felvonultató kolóniák. Világossá vált tehát, hogy a békés példányok valami fontos feladatot látnak el. A további vizsgálódás azt is kiderítette, hogy mit: ők a kolónia bébiszitterei. Idejük nagy részét a tojások őrzésével, illetve az ezekből kibújt apró pókocskák gondozásával töltik. Feladatukat rendkívül komolyan veszik, egyebek mellett a madáranyákhoz hasonlóan a saját gyomrukból visszaöklendezett, előemésztett táplálékkal etetik a kicsiket. Az agresszív mentalitású pókok az utódok ellátásában egyáltalán nem vesznek részt, sőt: gyakorlatilag alig érintkeznek a pókdajkák csapatának tagjaival. Ehelyett a közösség hálóját építik és javítgatják, vadásznak és védelmezik a kolóniát. Az egyes pókok ráadásul a jelek szerint mindig azt a feladatot látják el, amelyikre a leginkább alkalmasak. Az összesen 141 agresszív és 148 békés pók részvételével zajló kísérletek során kiderült, hogy a „harcosok” sokkal hatékonyabban a betolakodó, idegen pókok elriasztásában, mint a dajkák, ezen kívül tartósabb hálókat szőnek, és gyorsabban legyűrik az abba belegabalyodó zsákmányt is. A békés dajkák viszont szinte egyáltalán nem reagálnak a fenyegetésekre, vagy a zsákmányejtésre, és ha végre észlelik, hogy valami történt, rendkívül lassan moccannak.
A békés egyedek viszont a fiatalok ellátásában jeleskednek: kétszer annyi fiatal pók érte meg a felnőttkort, ha békés példányra bízták, mint amikor egy agresszív pók vigyázott rájuk. Ennek oka elsősorban az, hogy a harcosok hajlamosak összeveszni az újszülött pókokkal a táplálékon, illetve időnként el is fogyasztják az utódokat, ami a dajkák esetében szinte sosem fordul elő. A dajka szerepben dolgozó pókok tehát valóban sokkal jobb szülők, mint a harcosok, akik cserébe összehasonlíthatatlanul jobbak a zsákmányszerzésben békés társaiknál. A faj hímjeiről még nem esett szó, nem véletlenül. Ezek ugyanis nem sok vizet zavarnak, gyakorlatilag semmi mást nem tesznek a nőstényekkel való párosodáson kívül, mondja Wright. Nem vesznek részt a háló szövésében, a kolónia védelmében, a zsákmányszerzésben és az utódok gondozásában sem, és esetükben nem látszik, hogy gyökeresen eltérő viselkedésű csoportokba tömörülnének. „Ritkaságnak számít, hogy egy kutatás ennyire világos és érthető végeredményt hozzon” – mondja Wright. „Köszönjük a pókoknak, tényleg öröm volt velük a munka.” Az eredményekből valóban világosan kiderül, hogy a látszólag egyformán kinéző és minden valószínűség szerint egyformán nevelődött pókok rejtett attitűdbeli különbségeket hordoznak, amelyek meghatározzák későbbi viselkedésüket, és ezáltal fontos szerepet kapnak a kolónia strukturálásában. A pókok kapcsán személyiségről, attitűdökről beszélni első hallásra olyan, mintha valamiféle gyermekeknek szóló mesébe csöppentünk volna, mondja Wright. „Ebben az esetben azonban a pókok személyisége egy kétségkívül létező, és nagyon is lényeges tényező, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni a faj tanulmányozása során, hiszen ezzel pont a lényegről maradnánk le” – teszi hozzá a szakértő. A szakértők az egyes példányok vizsgálatán túl összesen 60 kísérleti kolóniát is létrehoztak, amelyek mindegyike két agresszív és két békés pókból állt, és ezeken tanulmányozták, hogyan osztják fel maguk közt az állatok a munkát. Ennek ellenére továbbra sem teljesen világos, hogyan történik a feladatok kiosztása, és hogyan találják meg az egyedek a nekik illő munkaköröket. Feltehetően jelentős részben örökletes tényezőkről lehet szó, azt ugyanakkor senki sem tudja, hogy a szerepek esetlegesen tanulhatók-e. Elképzelhető az is, hogy kellő motiváció mellett, ha a helyzet úgy kívánja, a pókok némelyike képes lehet a személyiségével ellentétes feladatok ellátására is. Wright pozitív megnyilatkozása ellenére még egy kulcsfontosságú darab hiányzik a kirakósból, mutat rá Trine Bilde, az Aarhus Egyetem kutatója. Egyelőre nincs konkrét bizonyíték arra, hogy az eltérő viselkedésű pókok valóban segítik egymást. Nem tudni ugyanis, hogy békés nőstények az agresszív példányok utódainak nevelésében is részt vesznek-e, illetve az sem bizonyos, hogy a harcosok megosztják-e zsákmányukat a dajkákkal. (Bár ha ez nem történik meg, erősen kérdéses, hogy a dajkák vajon mit esznek, mivel a vizsgálatok alapján maguktól nem éppen hatékonyak a zsákmány elejtésében. A munkamegosztás hiányában ráadásul érthetetlen lenne, miért boldogulnak jobban a vadonban a vegyes személyiségtípusokból összeálló kolóniák.) A kutatócsoport most pontosan ezekre a kérdésekre keresi a választ. Bármi is lesz az eredmény, Wright hangsúlyozza, hogy a hasonló kutatások során nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az állatok személyiségvonásainak tanulmányozására, ennek révén válhat ugyanis érthetővé, hogyan működnek az élővilág közösségei. A hangyák és a méhek esetében a munkamegosztást valamilyen testfelépítésbeli, nembeli, illetve a szaporodóképességben jelentkező eltérés is jelzi, számtalan olyan állatcsoport akad azonban, amelyben nincsenek fizikai kasztok, mégis létezik a munkamegosztás. Azt pedig, hogy az egyes egyedek eltérő személyiségjegyekkel rendelkeznek, már gyakorlatilag minden elképzelhető faj esetében sikerült detektálni, mondja a kutatás vezetője.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. sosnuts
2014.06.19. 10:23
Nagyon érdekes volt, köszönjük!

"A faj hímjei (...) ugyanis nem sok vizet zavarnak, gyakorlatilag semmi mást nem tesznek a nőstényekkel való párosodáson kívül (...) és esetükben nem látszik, hogy gyökeresen eltérő viselkedésű csoportokba tömörülnének."
AZ arany élet
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. zsigaa94
2014.06.19. 12:35
Remek cikk köszi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. YellowFlas...
2014.06.19. 12:51
Utálom a pókokat, még is szívesen olvasok vagy nézek valamilyen videót róluk.
Érdekes cikk volt, köszönet érte.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. hellego
2014.06.19. 18:45
Nagyon jó cikk volt köszönet érte! Bár a pókokat én sem szívlelem.
sosnuts hozzászólásához csak annyit: ettől már csak egy jobb van a Bonobó majmok élete! Azok köszönés helyett is szexelenek! :-)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Bonob%C3%B3
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. mikej95 helle...
2014.06.19. 20:40
És ezek meg sem eszik a hímeket, nem mint egyes rovar és pókfajok.

Érdekes dolog ez, nehéz eldönteni, hogy egy "többfunkciós" egyed jobb vagy egy ilyen kasztrendszeres dolog.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Atesz1987
2014.06.20. 11:20
Jó cikk. Még sok ilyent! :-)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. RockerBand...
2014.06.20. 12:47
" példányok pedig védik a bojt és óvják a dolgozókat"

Ezt tuti így kell írni?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2014.06.20. 13:44
tutira nem, már javítom is, köszi
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. KatonaKM
2014.06.21. 08:05
Jó volt, köszi!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. sandor555
2014.06.29. 16:43
Most már tudni fogom, ha megkérdezik, hogy milyen állat szeretnék lenni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!