iPon Cikkek

Dance Central Spotlight - Reflektorfényben a Kinect

Dátum | 2014. 09. 30.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Az eredeti Kinect gyakorlatilag használhatatlan volt bármilyen játékra, amit általában “hardcore”-ként szoktunk leírni. Két játék akadt azonban, melyek egyfajta átmenetet képeztek a hardcore és a casual között. Ez a két cím a Just Dance és a Dance Central volt. Persze ilyenkor belemehetnénk a fogalmi háborúba, és megpróbálhatnánk definiálni, mi is számít keményvonalas címnek, de látva, hogy a Dance Central legnehezebb fokozatai mit követeltek meg a játékostól, azt sem mondanám, hogy bárki tudja teljesíteni őket. Persze, alapvetően partijátékokról van szó, de ahogy a Guitar Hero, vagy éppen a Harmonixtól érkező Rock Band is meg tudta szólítani a keményvonalas réteget, úgy a Dance Central is képes erre, csak éppen túl kell lépnünk valahogy azon a tényen, hogy fel kell állnunk a fotelból, és bizony táncolnunk kell. A Dance Central története tavaly ért véget, a 2013 márciusában megjelenő utolsó DLC-vel, melyet a Dance Central Spotlight bemutatása követett 2014-ben, a Microsoft E3-as sajtókonferenciáján. És bizony az új Spotlight már alapjaiban is más mint az elődje, elvégre teljesértékű cím helyett olcsóbb, letölthető játékként jelent meg. Az alap kiadás tíz, mostanában elég népszerű számot tartalmaz, melyekkel ideig-óráig el lehet lenni, azonban ha meguntuk őket, akkor a beépített piactér felé kell vennünk az irányt, hogy körülbelül 2 dolláros áron számonként bővíthessük a felhozatalt. Ez persze azt jelenti, hogy kizárólag olyan számokra költünk pénzt, amik nekünk tetszenek, és nem érezzük úgy, hogy 60 dollárt adtunk ki egy játékra, ami tele van számunkra ismeretlen vagy visszataszító muzsikákkal.
Ugyanakkor ott az érem másik oldala is: így felmerül annak a lehetősége, hogy például egy házibuliban sokan nem találják meg a számításukat a gyűjteményünkben, akik egyébként nagy valószínűséggel számos kedvükre való számot lelnének fel a korábbi Dance Central alapból nagyobb, a készítők által összeválogatott felhozatalában. Akárhogy is, jelenleg majdnem 50 szám érhető el a piactérről, de a Harmonix olyan ütemben bővít, hogy elég nagy valószínűséggel megtalálod, amit keresel, egy buliban pedig nem nagy dolog még néhány dollárt elkölteni a haverok kedvéért, ugye? Főleg, ha azok a haverok történetesen lányok, mert jellemzően ők lesznek azok, akik először rákattannak a játékra, legalábbis eddig minden tapasztalatom ezt mutatja.
A Dance Central Spotlight gyakorlatilag egy lecsupaszított, csak a táncoláshoz legszükségesebb elemeket tartalmazó platformmá vált azzal, hogy átment dobozos játékból letölthető címmé. Például most már csak hat táncos modell érhető el, és mindössze kétféle játékmód, melyek között nem található meg a korábban sokak által kedvelt “sztori” sem. Továbbá a készítők kivették a legtöbb megszerezhető holmit is, például a háttérkellékeket, vagy a ruhákat. Ami maradt, az a Dance és a Workout. Kezdjük az elsővel, ami természetesen a “mezei” táncolgatást rejti maga mögött. Kiválasztjuk a megfelelő muzsikát, majd a nehézséget jelentő rutint, és már indulhat is a móka. Ami a rutinokat illeti, amikor először indítunk el egy számot, minden esetben a legkönnyebb fokozatot tudjuk csak választani, ami egy kicsit idegesítő, hiszen ez elég lassú és unalmas, a kicsivel jobb táncosok el fognak aludni rajta. Az új rutinok kinyitásához először megfelelő mennyiségű új mozdulatot kell megszereznünk az adott számból, amit egész egyszerűen úgy tehetünk meg, hogy jól lekövetjük a mozgást. Ahogy a sorozattól megszoktuk, az előttünk táncoló karakterünk mozgását kell utánoznunk úgy, mintha tükörben néznénk saját magunkat, de a Just Dance-szel ellentétben itt az oldalt érkező kártyák is előre mutatják, hogy milyen mozdulatsorra számíthatunk. A számokhoz kinyitott új rutinok aztán több mozdulattal rázzák fel a dolgokat, vagy egyszerűen csak teljesen átvariálják azt, amit korábban tapasztaltunk. Ha egy-egy új mozdulatban nem vagyunk biztosak, akkor bármikor bekiabálhatunk a Kinectnek, hogy “héé, én ezt még gyakorolni szeretném egy kicsit”, persze angolul. Ráadásul mivel minden számhoz összesen nyolc rutin tartozik, így még az alap tíz zenéből is viszonylag sok játékidőt nyerhetünk ki.
Ha éppen nem csak táncolni van kedvünk, hanem edzeni egy kicsit, akkor a Workout mód lesz az, amit keresünk. Ez viszonylag egyszerű: meg kell adnunk, hogy mennyit szeretnénk edzeni 10 perctől 90 percig, hogy milyen rutinokat szeretnénk viszontlátni, és már indul is a zsírégetés. Innentől kezdve a játék magától, véletlenszerűen tolja egymás után a számokat és a rutinokat, miközben folyamatosan írja, hogy eddig mennyi kalóriát sikerült meleg levegőként a szobába juttatnunk. Nem mondom, hogy ez a legideálisabb fitneszprogram a világon, főleg hogy ott az ingyenes Xbox Fitness is, de ha valaki kifejezetten tánccal, zenére szeretne edzeni egy kicsit, akkor tulajdonképpen semmi kivetnivalót nem találhatunk benne.
Ami a technikai oldalt illeti, a játék remekül használja a Kinectet, jól ismeri fel a mozgásunkat, de ez persze elmondható volt az elődről is az Xbox 360-on. Ami viszont érdekes, hogy az előddel ellentétben ez nem 60fps-sel megy, hanem csak 30-cal, ami különös, annak fényében, hogy ugrottunk egy generációt. Persze, a játéktéren több a háttértáncos, és a karaktereken is több a részlet, a kiegészítő és az apróság, de tekintve a jóval erősebb hardvert, nem hinném, hogy ez indokolná a visszaesést. Mivel a Kinect Sports Rivals is 30fps-sel megy, hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez az új Kinect valamiféle limitációjából eredhet. Mondjuk alapvetően nem sokat számít, elvégre a Dance Centralban nem irányítunk közvetlenül semmit, csak azt mutatja meg a program, hogy jól utánozzuk-e a mozdulatokat.
Maga a kezelhetőség és a navigáció egyébként remek, teljesen kezelhető Kinecttel, és külön örülök, hogy olyan hangulatos apróságokra is figyeltek, mint például hogy kétjátékos módban úgy tudjuk elindítani a kiválasztott számot, hogy adunk egymásnak egy pacsit a levegőben. Ami azonban kifejezetten nem tetszett, hogy a játék rengetegszer kifagyott. Kicsit turkálva különböző fórumokban úgy tűnik, hogy arra jutott a nép, hogy valószínűleg akkor jönnek a fagyások, amikor ketten játszva, külön profilokkal bejelentkezve a második játékos achievementet szerez. Mindez csak azért kellemetlen, mert egyrészt ezt a játékot elég sokszor játszák ketten, másrészt pedig az Xbox One egyik legjobb tulajdonsága, hogy automatikusan belépteti a Kinect előtt álló embereket a saját profiljukkal. A Dance Central Spotlight tehát alapvetően egy jól működő, az elvárásokat teljesítő alapjáték, mely olcsón beszerezhető, és utána egyéni ízlés szerint bővíthető. A lecsupaszítás során ugyan elvesztek az olyan “apróságok”, mint a kampány mód, de hosszabb távon nem hiszem, hogy ez bárkinek fontos lenne. Ha a fagyásokat kijavítják, akkor ez egy bátran ajánlható játék, azonban semmivel nem viszi tovább a műfajt, és semmit nem is tesz hozzá az előző részekhez.
Platformok: Xbox One Tesztplatform: Xbox One
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. KatonaKM
2014.10.03. 11:59
Kedves InGen! Ne légy szomorú, hogy senki sem szólt hozzá eddig a cikkhez. Annyira kiveséztük már ezt a témát, hogy szerintem másnak is fájna elővenni a korábbi véleményét, de az írás jó
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!