iPon Cikkek

Dark - kívül-belül sötét

Dátum | 2013. 07. 27.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

2013 eddig viszonylag erős év volt a videojátékok számára, annak ellenére, hogy generációváltás előtt állunk. Ilyenkor az ember hajlamos elfelejteni, hogy a nyár még egy ilyen erős kezdés után is mennyire gyenge tud lenni. A feledésből azonban gyorsan kirántott a Fast & Furious: Showdown, majd a Ride to Hell: Retribution – bizony, még 2013-ban is van képe a kiadóknak olyan anyagokat a polcokra tenni, melyek a szó szoros értelmében alig működnek, és minden szempontból igénytelenek. Úgy tűnik, a „szerencse” úgy hozta, hogy meglesz a mesterhármas: nálam landolt tesztelésre a nyár harmadik rettenetes címe, a Dark. Sajnos azonban az előző két játékkal ellentétben itt nem tudok semmi teóriával előállni kezdésnek; míg a Fast & Furious: Showdown gyorsan összecsapott filmadaptációként magyarázható, a Ride to Hell mögött pedig a Deep Silver gyengélkedése és a fejlesztőváltás tette várhatóvá a „minőséget”, addig a Dark esetében túl sokat nem lehet elmondani. Persze, a kiadó Calypso Media nem éppen egy mamutcég, így várható volt, hogy a játék nem kap túl nagy költségvetést. A fejlesztő Realmforge Studios pedig olyan, minden tekintetben középszerű játékokkal állt elő eddig, mint a Dungeons, illetve annak kiegészítője. Elsőre talán nem találunk logikát abban, miért pont most, és miért pont vámpíros játékkal hozakodott elő a müncheni stúdió, de ha kicsit lejjebb ásunk, rájöhetünk a gondolkodásmódra.

A nyár (közepe) ugyanis egyrészt teljes uborkaszezon, másrészt viszont éppen nyáron fut napjaink legnépszerűbb vámpíros sorozata, a True Blood. S persze hozzá kell tenni, hogy miután Stephenie Meyer alaposan megtépázta a vámpírok hírnevét, a True Blood gyakorlatilag jelenleg az egyetlen termék, ami még képes megmutatni a témában rejlő frankóságot. És ki tudja? Talán néhány epizód után, mikor a nyaralás közben az italutánpótlás feltöltésekor betévedünk egy siófoki áruházba, és megpillantjuk a Dark baljós dobozát a polcon, tudatlanságunkban talán elcsábulhatunk. Persze az iPon olvasói nem lesznek tudatlanok a játékkal kapcsolatban, így már most mondom: a Dark megvételre semmiképp sem javasolt. Annak ellenére, hogy az előbb a True Bloodot említettem, a Dark nem is állhatna messzebb attól. Kicsit visszadob minket a vámpírok 10-15 évvel ezelőtti értelmezéséhez, amolyan Penge-módra. Főhősünk Eric Bane (mi más lehetne a neve?) egy night clubban tér magához, nem emlékezve semmire (micsoda meglepetés). Nem tudni, hogy a nyakán érzett szúró fájdalom, vagy valami más miatt, de rájön, hogy őt bizony vámpírrá változtatta valaki. Úgy tűnik azonban, hogy vérszívóvá válni bonyolultabb folyamat, mint azt gondoltuk: Ericnek meg kell keresnie, és meg ki kell innia azt az úriembert, aki őt átváltoztatta, különben az a kellemetlen sors vár főhősünkre, hogy egy agyatlan szörnyeteggé változik.
Újabb sokkoló meglepetés: a basszustól dübörgő, eleve baljós klubbot vámpírok irányítják, akik annyira kedvesek, hogy rögtön segítenek Ericnek, aki egyébként nem lepődik meg túlzottan azon, amikor közlik vele, hogy ő bizony vámpír, és le kell vadásznia a különböző vámpírurakat, és ki kell szívnia a vérüket. Egy mondattal túllép a dolgon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Azt is eléggé gyorsan emészti meg, hogy mostantól mindenféle spéci képessége lesz, és pár perc múlva már vidáman öldökli az ártatlan, többnyire emberi ellenfeleket. A Dark amolyan Mass Effect-szerű beszélgetésekkel viszi előre a történetet (a sci-fi sorozatban bejáratott kerek cuccon választhatjuk ki, miről szeretnénk beszélni, vagy mit szeretnénk kérdezni), de ezt azért túlzás lenne szerepjátékos elemnek hívni, mivel gyakorlatilag tök mindegy, mit mondunk. A fentiekből valószínűleg leszűrhető, hogy ismét egy olyan játékkal állunk szemben, ahol az írás minősége katasztrofális. Narratíva, karakterfejlődés – két olyan dolog, ami a Darkban nem létezik. A történet olyan hatalmas, ezerszer látott klisékből épül fel, hogy már az első percben megmondjuk, mi lesz a vége, minden karakter súlytalan, a párbeszédek pedig annyira rosszak és fájdalmasak, hogy a szerepjátékos beszélgetési lehetőség inkább átok, mint áldás. Azt hittem, a Ride to Hell: Retributionben tapasztalt szövegeknél soha életemben nem fogok rosszabbakat olvasni, de a Dark sikeresen alulmúlta még ezt is, és sikerült elérnie a fizikai fájdalom szintjére.

Ráadásul mindezt még az előtt, hogy egyáltalán bekapcsoltuk volna a hangfalakat, és hallottuk volna, hogy a „színészek” milyen átéléssel mondják el ezeket a bizonyos szövegeket. Igen, a Ride to Hell és a Fast & Furious nagyon rosszak voltak ebben a tekintetben, de a Dark nem csak azért azért lóg ki lefelé ebből a sorból, mert a Baumax fém- és alkatrész részlegén dolgozó munkatársak mondták fel az eleve elrettentő sorokat. Hanem azért is, mert az audioért felelős szakember a felvétel eredményeit visszahallgatva vélhetően elköltözött inkább Tibetbe szerzetesnek, a végső keverést pedig valaki olyanra hagyta, aki jelentős halláskárosulást szenvedett egy második világháborús bombától. Ugyanis minden egyes karakter olyan hangon szólal meg, mintha direkt valami robotizáló effektet rányomtak volna a telefonon keresztül beszélő jóemberekre (jóvámpírokra). Ha pedig már egyébként is a hangoknál tartunk, tudjuk le a zenét is. Melyek között akad egyébként egy-két egészen feszültségkeltő, tűrhető darab, de sajnos az alacsony költségvetés hamar felüti a fejét, és ezeken kívül csak folyamatosan ismétlődő, semmilyen mintákat kezdünk el hallgatni, vagy éppen a teljes csendet. Sehol nem mutatkozik meg azonban jobban a fejlesztésbe beletett kevés pénz, mint a játékmeneten és a grafikán. A Dark tulajdonképpen egy lopakodós anyag, és éppen ezért egy elég nehéz műfajban indul. Jó lopakodós játékot ugyanis nehéz készíteni: ötletes pályatervezés kell hozzá, egy jól működő mesterséges intelligencia, pontos irányítás, és olyan eszközök, melyek lehetőségeket adnak a játékosnak akár a rejtőzésre, akár a menekülésre, ritkább esetben a gyilkolásra, de nem teszik túl erőssé. S persze nem szabad elfelejteni, hogy a mezőny, habár ritkás, de erős: nem telt el még sok idő a Dishonored megjelenése óta.
Sajnos a Dark az előbbi listából egyik pontot sem teljesíti. A pályatervezés katasztrofális: teljesen lineáris helyszínekről, gyakorlatilag szobák sorozatáról beszélünk. Maguk a szobák sem túl nagyok, viszont mindegyikben körülbelül háromszor annyi őr található, mint az indokolt lenne. Ez azt jelenti, hogy nincsen választási lehetőségünk, mint egy jó lopakodós anyagban. Nem az agyunkon, a tervezési képességünkön, a kreativitásunkon fog múlni, hogyan jutunk át egy helyiségen. A készítők kitalálták az egyféle metódust, amivel megoldható egy-egy szoba anélkül, hogy észrevennének, az pedig már többnyire a szerencsén, vagy próbálgatáson múlik, hogy ezt megtaláljuk-e. Meg persze azon, hogy a mesterséges intelligencia milyen kedvében van. Ne legyünk meglepődve, a Dark ugyanis az a játék, ahol a készítők kiírják nekünk a képernyőre, hogy néhány őr semmit nem csinál, csak néz egyetlen irányba, és ezt igyekezzünk kihasználni… Mert simán lehet, hogy az őrök orra előtt történik valami, és nem veszik észre, de olyan is, hogy teljesen indokolatlanul látnak meg dolgokat. Ha pedig a Darkban észrevettek minket, akkor onnantól akár el is köszönhetünk: az ellenfelek végtelen mennyiségben fognak özönleni, újra elrejtőzni pedig szinte lehetetlen. Játszhatunk menekülőset hosszú percekig, de gyorsabb és kevésbé fájdalmas inkább visszatölteni az állást. Vagy folyamodhatunk egy, még ennél is gyorsabb megoldáshoz: ignorálunk mindent, és olyan gyorsan átkelünk az adott helyiségen, ahogy csak tudunk (ahogy írtam, egyik sem nagy), mígnem elérünk a következő helyiségbe vezető ajtóhoz. Ha ugyanis átmentünk a következő szobába, a mesterséges intelligencia által irányított ellenfelek nem tudnak követni. Ránéztem a naptárra: tényleg 2013 van.

A gyors közlekedésben segítségünkre lesz egy gyanúsan a Dishonoredből érkező teleportálás, amin itt azonban cooldown van, szóval kicsit idegesítő. Ami azonban nagyon idegesítő, az a kezelése: a teleportálást be kell ugyanis célozni, és csak olyan helyekre mehetünk, amit a játék enged kijelölni. Mondanom sem kell, nagyon sokszor nem engedi azokat a részeket, ahova menni szeretnénk, de ha éppen olyat találunk, azt is kész idegbetegség becélozni, amiből következik, hogy pozíció felvételére, illetve az előbb említett „minél gyorsabban jussunk át a szobán” metódusra használható, menekülésre, vagy túlélésre nem, annyira szöszölős és kiszámíthatatlan. Még tovább korlátoz minket, hogy főhősünk képtelen ugrani, vagy átlendülni dolgokon, így a pályák gyakorlatilag kétdimenzióssá és szinte teljesen lineárissá válnak, ami egy lopakodós játékban, talán nem is kell külön hangsúlyoznom, hatalmas hiba. De maga az alapvető irányítás sem működik. Nem tudnám biztosan megmondani, hogy a rettenetes, elnagyolt animációk, a jelentős késleltetés, vagy a valamiért hatalmasnak tűnő deadzone miatt, de a Darkban lehetetlen finom, előre kiszámolt mozdulatokat végrehajtani. Olyannak érződik, mintha baltával próbálnánk almát hámozni. Ha megpillantunk egy ellenfelet, két lehetőségünk van: ha sikerült csendben megközelíteni, akkor vagy megöljük azonnal, vagy kiszívjuk a vérét – utóbbinak még lesz jelentősége. Ha azonban észrevesznek, és közelharcra kerül sor, észrevesszük, hogy a kontroll gyengeségei folytatódnak: emberünk nem rendelkezik például sima támadással, egy nagy karlendítése van, amit akkor nyomhatunk el, ha a játék engedi. A játék pedig akkor engedi, ha a sosem rendesen működő kamerakezeléssel megküzdve úgy sikerült beállnunk, hogy ő úgy ítélje meg, most már megüthetjük a megütni kívánt szerencsétlent.
A probléma, hogy bár a Dark lopakodós anyag lenne, többször fogunk szerencsétlenkedve küzdeni benne, mint nem. De tegyük fel, hogy sikerül észrevétlennek maradnunk, és előáll az említett két helyzet valamelyike: ha egy csapással megöltünk valakit hátulról, akkor minden oké. Ha viszont kiszívjuk a vérét, akkor Vitae-ponthoz jutunk, melyből maximum négyet gyűjthetünk össze, és ezekből egyszerre egyet használhatunk fel egy adott speciális képességünk előhívására. A teleportálással egybekötött gyilkos kombó például megkönnyítheti dolgunkat, de távolról képesek lehetünk lebénítani egy kiszemelt áldozatot (ilyenkor egy helyben állva dülöngél, mintha valami rajzfilmben lennénk), vagy éppen átláthatunk a falakon. A probléma, hogy annyira sok ideig tart valakiből kiszívni a vért, hogy elég kevésszer tudjuk biztonságosan megtenni (valamint elég unalmas is), ráadásul, ahogy már írtam, csak négyet raktározhatunk el a Vitae-pontokból, így alig-alig vethetjük majd be a különleges képességeinket.

Amiről még mindenképpen érdemes szót ejteni, az a grafika. Cell-shaded stílusról beszélünk, a Borderlands 2-vel ellentétben azonban itt egyértelműen nem azért készült így a grafika, mert az bármilyen formában a játék előnyére válna, vagy jobban kiemelné a hangulatot. Egyszerűen így le tudták spórolni a textúrák felét, illetve a modellek részletességét. Ettől függetlenül azonban a Dark még így is borzalmasan néz ki: a meglévő textúrák is rendkívül alacsony felbontásúak (ráadásul néha elfelejtenek betöltődni, ami főleg a karaktereken néz ki ijesztően), a modellek rettenetesek, az animációról már korábban megjegyeztem, hogy katasztrofális, mint ahogy az ajakszinkron is. A szereplők alig nyitják ki a szájukat, ha pedig kinyitják, a mozgás még csak a közelében, de még csak abban a dimenzióban sincs, mint a kimondott szöveg. A Dark tehát mindent elront, aminek egy lopakodós játékban legalább alapszinten működnie kéne. Az elnagyolt, nehézkes irányítástól kezdve, a teljesen egysíkú, kreatív megoldásokat kizáró pályatervezésen keresztül az ötlettelen, nem jól működő, rosszul megvalósított játékmenetig, melynek nyakán a mesterséges intelligencia teljes hiánya húzza szorosra a hurkot. Esetenként ugyan átjön némi hangulatfoszlány már csak a téma miatt is, és hozzá kell tenni, hogy a Fast & Furious – Ride to Hell – Dark trióból utóbbi még mindig a legjobb. De ez nem jelent túl sokat, nem igaz? Olyan, mintha azt mondanám, hogy a szifilisz a legjobb a nemi úton terjedő betegségek közül.

Platformok: PC, Xbox 360 Tesztplatform: Xbox 360
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

11. mekike
2013.07.27. 13:30
Azok a játékosok akik a CoD-ra vannak rácuppanva, nem fogják díjazni. Az eszetlen lövöldözős játékok ahol 200 találat után is talpon marad a hős, az a trendi. Felesleges olyan játékot készíteni, ami gondolkodásra készteti az embert. Nekem ez jött le a cikkből.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. hbalazs
2013.07.27. 15:44
Nekem meg az, hogy ez egy lopakodós-gondolkodós játéknak készült de nincs meg benne a lehetőség ezekre.
Már csak a képeket nézve inkább előszedném a Splinter Cell Chaos Theory-t. (2005-ös játék)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. mikej95
2013.07.27. 16:49
Ez szerintem pont a CoD zombiknak szánt lopakodós játék, nincs benne szükség gondolkodásra, mert nem ér semmit. És most az SP módjáról beszélek, amiben harmatgyenge ellenséges, túlerőre alapozó AI és 0 barátságos AI van. Ez teljesen ugyanaz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Terror
2013.07.27. 16:57
Kipróbáltam volna, de minden átvezető animációnál (ami amúgy a játék motorjával megy) lefagy a játék. Ezen kívül nagyon tetszett a hangulat, de így játszhatatlan.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. noPublicFG
2013.07.28. 00:19
A grafika bejön. Viszont nekem az irányítás annyira nehézkes volt. Valamiért eleinte nem tudtam a nézetet fordítani. Sőt néha eltakarta a képet... valami. Ennél jobb szót nem tudok, mert nem találtam meg mitől nem látok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. kullo1
2013.07.28. 12:53
Hogy a jó Istenbe jön ide a CoD ?!?!(Nem érzitek már nagyon cikinek még mindig folyamatosan fikázni,egyszerűen már nincs olyan topic ahol ne lenne egy divatkárogó)

Jó lett a cikk ,elmosolyodtam párszor miközben olvastam Játék piac szempontjából valóban "erős" az idei felhozatal,még csak július van de már megvan a mesterhármas(ami mellé sztem nyugodtan oda bigyeszthetjük az Aliens:CM is),és hol van még az év vége ,addig még biztos belefutunk pár gyöngyszembe



 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Lomha8V
2013.07.29. 14:35
A True Blood mutatja a témában rejlő frankóságot? Na ne vicceljünk már.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. heckles04
2013.07.29. 16:29
hbalazs a chaos theory mai napig a legjobb lopakodós splinter cell^^
Lomha8V mért akkor mi mutatja tán a vampire diaries?
ha esetleg a hellsingre gondoltál, akkor még komolyan is veszem a dolgot.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. aAron_
2013.07.30. 22:07
most komolyan kérdezem, miért nem lehet olyan játékokat tesztelni amit a cikk elolvasása után nem undorodva kerülök el, hanem esetleg megveszek, és jól szórakozok vele?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Svindler aAron...
2013.07.30. 22:26
aAron_: sok ilyet is teszteltünk, de most ezek jelentek meg és így legalább tudod, hogy jobb ha elkerülöd őket Nemsokára vége a nyári uborkaszezonnak és jönnek majd a jobbnál jobb játékok
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mikej95
2013.08.02. 20:43
Kipróbáltam tényleg hihetetlenül gyenge. Pl: ha egy ellenség éppen egy korlátnak hajol és néz kifele, hiába vagy tökéletesen mögötte, mindenképp riadót fúj mielőtt megölnéd. A Mass Effect-es beszéd rendszer pedig tényleg feleslegesen van benne. A szinkronok pedig pff.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!