iPon Cikkek

Darksiders II – A kaszás bőrébe bújva

Dátum | 2012. 08. 29.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Több mint két év telt el azóta, hogy a Darksiders első részében átélhettük a világvégét, és kezünkbe vehettük az apokalipszis egyik lovasának sorsát. A War (Háború) névre hallgató lovast akkor azzal gyanúsították, hogy idő előtt indította meg azt a háborút, ami az emberiség teljes megsemmisülésével járt. Végül sikerült tisztáznunk hősünket e vádak alól, ám ez nem jelenti azt, hogy a Darksiders története véget ért volna. Warnak ugyanis van három „testvére”, akikről nem sok mindent tudhattunk meg az első játék során, pedig biztos nem malmozással múlatták az időt, miközben az angyalok és démonok háborúja zajlott. A második lovas, Death (a Halál, a Kaszás, sok neve van) például nem nézte tétlenül, hogy testvérét ilyen vádakkal illetik, és útnak indult, hogy helyre állítsa War becsületét. Ennek történetét meséli el a pár napja megjelent Darksiders II, mely az első résszel ellentétben végre egyszerre jelent meg PS3-ra, Xbox 360-ra és PC-re is.  A játék stílusa nem sokat változott, tehát ezúttal is egy kaszabolós akciójátékkal van dolgunk, ám az elődhöz képest alaposan kibővültek a lehetőségeink, akár a nyílt világ felfedezéséről, a harcrendszerről, vagy épp a karakterfejlesztésről van szó. A fejlesztést végző Vigil Games nem csak egy újabb rókabőrt kívánt lehúzni a Darksiders névről, hanem alaposan odatette magát a tartalmat illetően is. A nagy kérdés, hogy a mennyiség mellett a minőségre is odafigyeltek-e az alkotók.

Ki szeretne összefutni vele egy sötét sikátorban?
A játék egy kis történelemórával kezd, amiben az új játékosok számára magyarázza el, hogy mi is történt egészen pontosan Warral az első részben. Bevezetnek minket a Darksiders világának hátterébe is, megtudjuk például, hogy az apokalipszis lovasai egy nephilim nevű nép utolsó leszármazottai, akiknek angyali és démoni vér is folyik az ereikben. Hatalmas erejükért cserébe egy feladatot kaptak, hogy vigyázzanak az univerzum egyensúlyára. Azt is megtudjuk, hogy a folytatás körülbelül a Darksiders-szel egyidőben játszódik, egészen pontosan azon időszak alatt, amíg War a Tanács rabságában sínylődött. Death a Tanács akarata ellenére mindenképpen ki szerette volna szabadítani fivérét, hiszen tudta, hogy ő mindnyájuk közül a legtisztességesebb, aki sosem okozta volna a világ pusztulását. Ehhez azonban egy közel lehetetlen feladatot kellett végrehajtania, fel kellett támasztania a kipusztult emberi fajt. A történet hamar a Forge Lands nevű helyre kalauzol bennünket, ahol a Készítők élnek. Ezek a lények abszurd módon a törpék és az óriások keverékei, hiszen hatalmas méretűek, de megjelenésük, beszédük és viselkedésűek alapján inkább az előbbire hajaznak. Nem meglepő módon nekik is szükségük van egy kis segítségre, mivel a világuk a pusztulás szélén áll. Ahhoz, hogy elérjük célunkát, segítő kezet kell nyújtanunk nekik. Ennek során bejárjuk a Forge Lands nagy részét, számos küldetést és különféle feladatot végrehajtva. A rengeteg tennivalónak köszönhetően a játékidő igencsak hosszú lett, ha mindent meg akarunk oldani, akkor akár 30 órát is eltölthetünk hősünk társaságában.

A játéktér ugyanis alaposan megnőtt az első rész óta. Bár már a Darksiders-ben is voltak olyan területek, ahol szabadon kalandozhattunk, ott még elég sok korlát közé voltunk szorítva. A folytatásban viszont az egész világ bejárható, akár gyalog, akár lóháton. Igen, lóháton, ugyanis az apokalipszis lovasaként természetesen velünk tart derék hátasunk, Despair is, amivel gyorsan átszelhetjük a nagyobb távolságokat. A nagy szabadság ellenére azért ne számítsunk arra, hogy a területek mérete eléri az Elder Scrolls játékokban látottakat, de panaszra így sincs okunk. Persze mit érne a szabadság, ha nem tudjuk mivel elütni az időnket, ám szerencsére ezzel sincs gond a játékban, hiszen a fő küldetések mellett vannak mellékküldetések is, ráadásul számos romos épületet, elhagyott katakombát találhatunk a világban, ahol kincseket rejtő ládák várják, hogy valaki kifossza őket. A felfedezés örömét viszont kicsit elrontja, hogy a térképen minden láda jelölve van, így nem is annyira ezek megtalálása, hanem megközelítése lehet problémás. A ládák ugyanis nem egyszer olyan helyen vannak, ahova csak egy ugrálós platformrész után lehet eljutni (ez a játékelem amúgy is eléggé hangsúlyos). A missziók mellett lehetőség van különféle tárgyak gyűjtögetésére is, így az sem fog unatkozni, akinek ez a gyenge pontja. És mivel a helyszínek egészen változatosak, attól sem kell félnünk, hogy a területek monotonitása elveszi a kedvünket a játéktól. Kalandozni fogunk zöldellő mezőkön, havas hegységekkel övezett pusztán, elhagyatott, lepusztult várakban, illetve tornyokban is. Ebből a szempontból is túltesz a Darksiders II az első részen, amely néha egy kissé egyhangú volt.

Egy az egy ellen nem sok szörnynek van esélye ellenünk (PC-s verzió)
Alapos különbség van a két főhős, War és Death képességei között is. A játékosok bizonyára emlékeznek rá, hogy előbbi a harcban inkább lassú, de erős csapásokkal pusztította az útjába kerülőket. Elsődleges fegyvere is egy hatalmas kard volt, amivel jó erősen oda lehetett csapni az ellenfeleknek. Death nem olyan masszív felépítésű, mint testvére, ennél fogva sokkal agilisabb a mozgása, szinte villám módjára cikázunk a csatatéren, amikor több szörny ellen harcolunk. Az alap fegyverünk két kasza (nem véletlenül hívnak minket Kaszásnak), amiket ördögien tud hősünk forgatni. Van egy másodlagos fegyverünk is, ez általában egy hatalmas csatabárd, vagy kalapács, bár néha rábukkanhatunk egy-egy egzotikusabb darabra is, például az acélkarmokra, amikkel akár Rozsomáknak is képzelhetjük magunkat. A harcrendszer nem túl összetett, a kombók előhozása legtöbbször csak egy adott gomb megfelelő ritmusú lenyomásától függ. Az alapvető mozdulatokhoz elég, ha őrülten nyomogatjuk a gombokat, de a változatos, látványos csatákhoz már kombinálnunk kell nem csak a támadásokat, hanem a két fegyverünket is. Akinek még ez sem lenne elég, az bevonhatja a harcba a pisztoly is, amit hősünk az első egy-két óra után szerez meg, bár őszintén szólva harcban nem túl hatékony ez a csúzli. Inkább a logikai feladványoknál kell majd használnunk, ha egy távoli tárgyat kell szétlőnünk. Ezzel együtt azt kell mondanunk, hogy a Darksiders első részének harcrendszeréhez képest nagyot léptek előre fejlesztők, ugyanis a csaták sokkal dinamikusabbak, folyékonyabbak lettek, ami elsősorban a kiváló animációknak és a megszakítható kombóknak köszönhető.

Elődjéhez hasonlóan a Darksiders II főhőse is képes különféle képességeket megtanulni, ahogy egyre több tapasztalati pontot szerez, de ezúttal sokkal részletesebb rendszert kaptunk. A fejlesztéséket tartalmazó képességfa két részre oszlik, a saját támadásainkat erősítő Harbingerre és az idézésekkel foglalkozó Necromancerre. Mindegyik típushoz több mint egy tucat képesség tartozik, melyek ráadásul több szinten továbbfejleszthetők, bőven van tehát lehetőségünk testre szabni a harci stílusunkat. Megtanulhatunk teleportációs támadásokat, idézhetünk ghoulokat, növelhetjük utóbbiak életerejét vagy erősségét, csak rajtunk múlik. Ami a további RPG elemeket illeti, minden karakterrel lehetőségünk van párbeszédbe elegyedni, megtudhatunk részleteket a világról vagy épp az érintett személyről, de természetesen így kaphatunk információt a küldetésekről is. Játékmenetet befolyásoló döntéseket sajnos nem hozhatunk, de hát nem is egy vérbeli szerepjátékról van szó. Van viszont egy igencsak szépen kidolgozott loot-rendszer a programban, így rengeteg felszerelésre, fegyverre, páncélra tehetünk szert a Darksiders II-ben, amikkel aztán szépen fel is öltöztethetjük hősünket. A legtöbb ellenfél dob valamit, és akkor ehhez jönnek még a kincsesládákban talált eszközök is, csak győzzük válogatni őket (de azért ne tessék Diablo-szintű mennyiségre gondolni). A felesleges darabokat aztán eladhatjuk, vagy ami még jobb, az időnként birtokunkba kerülő elátkozott fegyvereknek áldozhatjuk fel őket. A játék egyik legérdekesebb újítása ugyanis az, hogy bizonyos eszközök több szinten fejleszthetők. Ezt az említett módon, más felszerelés feláldozásával tehetjük meg. Szintlépéskor automatikusan nő a fegyver statisztikája, illetve bizonyos módosítókat mi is választhatunk. Dönthetünk róla, hogy például nagyobb védekezést, mágikus ellenállást, vagy kritikus sebzést okozzon-e a kaszánk. Az egyetlen hátránya ennek a rendszernek, hogy amint megszereztünk és felfejlesztettünk egy ilyen eszközt, akkor onnantól fogva hiába találunk jónak tűnő fegyvereket, az az esetek nagy részében gyengébb lesz a miénknél.

Íme a játékban szereplő képességfa (Xbox 360 verzió)
Grafikailag a Darksiders II követi az első részt, azaz rendkívül színgazdag, stílusos, látványvilágot tártak elénk a fejlesztők. Annak idején sokan a World of Warcrafthez hasonlították a játékot, főleg az elnagyolt arányokkal megalkotott karaktermodellek miatt, és ez az összehasonlítás még ma is megállja a helyét, csak természetesen minden jóval részletesebb, mint a WoW-ban. Ha viszont nagyon kritikusak akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy egyszerre sikerült kivételesen szép és nagyon elmaradott látványt összehozni. A Darksiders II világa ugyanis gyönyörű, a helyszínek változatosak és részletesek, és még a mozgás animációk is jól sikerültek. Viszont elég csak közelről szemügyre venni a textúrákat, vagy a karakterek modelljeit, és látszik, hogy milyen alacsony felbontásúak és mosottak felületek. Különösen fájó ez a PC-s változatnál, ahol lehetőség lett volna javítani ezen, ahogy azt a nemrég tesztelt Sleeping Dogs-nál tették például annak fejlesztői. Itt a PC-s port nagyon alacsony színvonalú lett, mert bár az irányítást még csak-csak jól oldották meg, a menükezelés és a grafika átültetése nem sikerült jól. Annyi dicséretet azért megérdemel a számítógépes verzió, hogy a relatíve hosszú töltési időket sikerült kiszűrni, ami a konzolok esetében gyakran felüti a fejét, ha területet váltunk, vagy épp belépünk egy menübe.

A technikai oldalon továbbhaladva viszont el kell mondjuk, hogy a hangzás csillagos ötöst érdemel. A szinkronhangok jók lettek (külön említést érdemel Death cinikus stílusa), de a legjobban a gyönyörű háttérzene vett le minket a lábunkról. Legyen szó akár csatajelenetekről, akár egy könnyed vágtáról, tökéletesen sikerült muzsikával kényeztetik a füleinket az alkotók.

Várjál, mindjárt méretre szablak!
A Darksiders II egy nagyon jól sikerült folytatás lett, és bár túl sok innovációt, illetve nagyon nagy újdonságot nem tartalmaz az előző részhez képest, mi minden akciójáték kedvelőnek melegen ajánlunk. Mindenből többet kapunk, a meglévő elemeket pedig tökéletesítették a fejlesztők. Az egyetlen komoly hiányosság a grafika technikai megvalósításában lelhető fel, amit a konzolos verzió esetében még elnéznénk, hiszen ezekből a hardverekből egy nyílt világú játéknál nehezebb többet kihozni, de egy számítógép esetében illett volna jobbat alkotni. Ennek ellenére mi megadjuk a 8-as pontszámot a látványvilágra, ugyanis az összkép csodálatos lett, elég csak ránézni a mellékelt képekre. Bár a készítők megígérték, hogy javítani fognak a PC-s verzió részletességén, jelen pillanatban még nem jelent meg semmilyen javító csomag. Ha viszont ez az „apróság” nem tántorít el benneteket a Darksiders II-től, akkor nyugodtan ruházzatok be egy példányra.


Platformok: PC, PlayStation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: PlayStation 3

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

15. DogTheDog
2012.08.29. 11:29
Meg is veszem a hetvegere.Kosz a tesztet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Zoe01
2012.08.29. 11:35
"... a hangzás csillagos ötöst érdemel." - Hangzás 9 pont.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. djgeg
2012.08.29. 11:51
Jó game Bejövős, igaz van pár érdekeséig benne ezért meg is értem 87% kot
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. YellowFlas...
2012.08.29. 12:17
Nekem eddig az év játéka. Nagyon élvezetesen lehet eltölteni vele a szabadidőmet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. gunclub
2012.08.29. 13:02
Nekem be jött nagyon.Első részt meguntam de ez sokkal jobb
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. Heroes27
2012.08.29. 13:54
Én már a cikket se olvasom el, dragon rohadt jol pontoz, kb ennyit ér a játék.. bár a látvány 8 az nagy alá, de nagyon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. bernatace
2012.08.29. 16:20
Hangzás mehetett volna 10-re... Azért határoztam el, hogy játszok vele, mert előbb hallottam meg a Soundtrack-jét
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. kiberg
2012.08.29. 16:44
Ez még az én gépemen is megy tök jól! Intel celeron e440 2ghz, persze egy magos. Minimum system req-be sokkal jobb kétmagos procit írnak, ez nem igaz. Nagyon jól játszható celeron egymagossal is, persze az fps néhol azért elég alacsony.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. i2k010
2012.08.29. 17:42
Első részt épp a minap játszottam végig: 21 óra és 3 perc alatt. 10/8
A második részben meg már 7+ órányit terelgettem Halált. 10/7 - eddig.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. birmar2
2012.08.30. 13:10
Én nem bírom ezeket a játékokat. Felraktam, elkezdtem vele játszani, bírtam 5 percig és kiléptem.: D
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. CsabyC
2012.08.30. 13:25
Nem tudom. Bennem a pc-s verzió vegyes érzelmeket ébresztett őszintén... Szerintem bizonyos esetekben az irányítás bűn rosszra sikerült, nem reagál úgy a játék az irányításra, ahogy kell, mintha lagolna. Élvezhetőnek nagyon élvezhető maga a játék, csak egy pont után már unalmasnak tűnik és azt véltem felfedezni, hogy csak az időt húzzák a fejlesztők, hogy minél hosszabb legyen a játékidő s a tartalom minél vastagabb legyen... Nem tudom, az első rész valahogy jobban tetszett bizonyos szempontokból.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. i2k010
2012.08.30. 17:56
Kontrollerrel kell játszani és nincs baj.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Whysper
2012.08.31. 09:56
Diablo 3-nak is ilyen nézetesnek kellett volna lennie
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. aryanis83
2012.08.31. 13:56
Hát volt szerencsém havernál kipróbálni az x360-as verziót, most a PC-st tolom. Az első részhez képest érdekes az rpg hatás, kellemes a loot rendszer(pláne később az amulett- buffal)..viszont hiányoltam az első rész platform elemeit, a dupla ugrás/szárnyak nélkül kezdetben elérhetetlen helyeit, meg a harc is kicsit gyengébb most, War sokkal tökösebb legény volt és a mágiája is sokkal használhatóbb..ezeket leszámítva elég élvezetes és hosszú a kampány, és ha már csak nagyfelbontás miatt is sokkal szebb a PC verzió, egy közepes gépen akadásnak nyoma sincs. Szóval(ha van gamepadod)ez nem egy rossz konzolport.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dzsiti
2012.09.06. 23:53
Nekem az első rész sokkal jobban bejött. Nem is tudom, hogy mi volt ezzel a problémám... RPG elemeket én is furcsálltam kicsit, de nekem a játékban 90%-ban nem volt világvége hangulatom; csak ugye bizonyos helyeken... Inkább egy modern Prince of Persia-ra emlékeztetett a sok ugrálás miatt. Félreértés ne essék, nekem a PoP is nagy kedvencem, de ehhez a játékhoz szerintem nem illik az a stílus.
Egy dolgot nagyon hiányoltam még: a vért. Persze, itt-ott volt, de összességében a fekete trutyit ölni (és egyéb élettelen dolgokat pl. csontvázt) nem hozott számomra akkora nagy örömet, mint mondjuk egy démont vagy egy élő angyalt. Utóbbiakat például imádtam gyepálni az első részben! Mindig az angyalos részek voltak a kedvenceim az elsőben! ... Itt még azok se nagyon...
Az első résznek a story-ja végig lekötött. Itt kb. csak a prológus tetszett, és a harmadik világ bizonyos részei (mondhatni). Amikor a játék elején a lelkek "megfertőzik" Halált, gondoltam, milyen jó lesz majd, megőrül, magával beszél, stb... És nem történt semmi. Megfertőződött, és kész. Mintha semmi sem történt volna vele. Halálhoz nem is tudtam annyira kötődni, mint Háborúhoz az első részből. Fura volt a karakterizáció...
A játék vége pedig szerintem összecsapott volt. Ráadásul, úgy éreztem, mintha semmi sem vezette volna rá az eseményeket.

Összességében, ha választanom kéne, hogy csalódás volt-e, vagy nem ez a második rész, igaz ez egy nehéz döntés, de akkor inkább a csalódás felé hajlok. Az első rész számomra egy nagy klasszikus volt, epikus történettel. Ez meg... nem is tudom, mi rá a jó szó... Erőtlen?

Bár, lehet velem van a baj.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!