iPon Cikkek

Darkstar One: Broken Alliance - Feltámadás

Dátum | 2010. 07. 20.
Szerző | Daks
Csoport | JÁTÉK

Kayron Jarvis. Bátor és elszánt űrpilóta, aki élete legnagyobb kalandjára vállalkozott, mikor elhatározta, hogy felkutatja apja rejtélyes gyilkosát. Az akadémián frissen végzett újonc szűzként készül belevetni magát a világűr rejtelmeibe, nem volt még egyetlen éles bevetésen sem, útján viszont nem más fogja kísérni, mint a Darkstar One, az a legendás űrhajó, melyet az idősebb Jarvis épített az emberi és az idegen technológia ötvözésével. Amikor hősünk megtudja, hogy mi történt, azonnal a gyilkos után ered, Jack Forrester viszont eltűnt, még a galaktikus rendőrség sem találja. A világűr hatalmas, a régi barátból lett imposztor bárhol bujkálhat, Kayron viszont hatalmas nyomozásba kezd, a legapróbb pletyka miatt is kész átrepülni az egész galaxist, s addig nem pihen, míg be nem teljesítette sorsát, és meg nem bosszulta apja halálát.

Kayron visszatért
A Kalypso Mediának köszönhetően újjászületett a 2006-os Darkstar One. A Port Royale és a Sacred játékokat is készítő Ascaron Entertainment űrszimulátora egy ritka stílust követ, a kereskedelmi szállal is megáldott, szabadúszó harci sci-fi műfajt ugyanis van, hogy évekig egyetlen új játék sem képviseli. Az Elite és a Wing Commander: Privateer című klasszikusok mellett csupán csak a Freelancer, az X3 és jelen tesztünk főszereplője, a nagy visszatérő Darkstar One az egyetlen említésre méltó cím, illetve persze az EVE Online, mely az internetes, közösségi űrhajózást nyitja meg előttünk, nem is kevés sikerrel. Egy erősen rétegjátékot fogunk tehát most tesztelni, a szűk célközönségtől viszont nem kell megijedni, aki csak egy kicsit is szereti a galaxisok végtelen sötétét, az nyugodtan próbálja ki a játékot, hiszen ki tudja, lehet, hogy azonnal bele fog szeretni. De ne is húzzuk tovább a szót, következzen a Darkstar One: Broken Alliance bemutatója!

Kezdődjék hát a kaland
A játékban nem kevesebb, mint háromszáz naprendszer található, melyek bármelyikében rálelhetünk a gyilkos Forresterre. A történet az egész világegyetemen átvezet minket, a különböző állomásokon pedig mindig találunk valami jelet, vagy nyomot, mely egy kicsivel közelebb visz a célhoz. A feladat nem egyszerű tehát, ráadásul küldetésünket nem csak kalózok, és öntörvényű rendőrök nehezítik, hanem mindenféle idegen lények is. A mortok, a raptor, a thul, az arrack és az oc’to fajok különleges lények, s bár a galaktikus háborúnak immáron vége, nem árt óvatosnak lenni velük. Az egyensúly törékeny ugyanis, a thul mindig megszegi a békeszerződést, az arrack és az oc’to máig nem tudott megegyezni a birodalmaik végleges határairól, és bár a másik két nemzet is letette a fegyvert, a feszültség továbbra is érezhető közöttük. Okosan kell tehát kevernünk azokat a bizonyos kártyákat, ha sikerre akarjuk vinni a küldetést, de persze választhatjuk a nehezebb, erőszakosabb utat is. A Darkstar One-ban a tetteink alakítják a sorsunkat, egyetlen rossz cselekedet a teljes további játékunkat is meghatározhatja, de nem szabad gyengének sem lennünk, mert annak a biztos bukás a vége.

A történet és a szabadúszó játékmód a Darkstar One-ban párhuzamosan fut, valahogy úgy, mint a Grand Theft Auto játékok esetén. Kedvünk szerint kalandozhatunk a világűrben, mehetünk, amerre csak a kedvünk tartja, kereskedhetünk, és vállalhatunk szállító, vagy fejvadász megbízásokat, majd pedig ha elérkezettnek látjuk az időt, akkor felvehetjük magát a soron következő küldetést is. A két szál egymástól függetlenül játszható, azonban mégis erősítik a másikat, a szabadúszóként megszerzett pénzünket ugyanis elkölthetjük a hajó fejlesztésére, mely a nagyobb ellenfelek ellen jön jól, a harcok idején. Felújíthatjuk a fegyverzetet, a pajzsot, az irányítást és a hajtóművet, mindehhez pedig használhatunk űrbázison megvehető, emberi kiegészítőket, űrszemetet, rabolt alkatrészeket, vagy elhagyott meteoritokról bányászható idegen eszközöket is. A Darkstar One hibrid űrhajóként képes kezelni a világon ismert összes technológiát, a játékban több mint kétszáz különböző alkatrész közül választhatunk, ha pedig kitartóan fejlesztjük a gép minden tudását, akkor olyan képességekre is szert tehetünk, mellyel biztosan mi leszünk a világűr legerősebb, legfélelmetesebb vadászai.

Egy kis macska-egér játék
Természetesen nem csak a hajó, de maga Kayron is változik az idők múlásával. Döntéseinktől függően ráadhatják a kalóz, a kereskedő, a zsoldos, a fejvadász, a csempész, vagy az orgyilkos jelzőt, és attól függően melyik irányt vesszük, úgy cserélődnek az ellenségeink is. A rossz oldalra állva a rendőrökkel kell farkasszemet néznünk, áruszállítóként a rablók fogják ránk kivetni a hálójukat, míg a jókat képviselve mindenféle sötét alakkal hoz minket össze a sors, és akkor még nem beszéltünk az idegenekről, melyeket a legtöbbször érdemes messziről elkerülni! A közlekedés egyébként meglepően egyszerű, az űrhajónknak négyféle alapsebessége van, egy -20% értékű hátramenet, egy álló helyzet, egy bekapcsolt hajtóművel elérhető 100%-os tempó, és egy rövid ideig használható, 150%-ig felcsapó turbó, ami az üldözéseknél, vagy ne adj’ Isten, meneküléseknél jön jól. A kísérő, vagy páros küldetésekhez egyetlen gombnyomással felvehetjük a kiválasztott űrhajó sebességét, ha pedig egy másik naprendszerbe szeretnénk látogatni, akkor sem kell órákig a nagy fekete semmit bámulnunk, csak le kell hívni a csillagtérképet, kiválasztani a célt, és egy hiperugrással máris a szomszédban találjuk magunkat.

Gyönyörű példány
A galaxisok többnyire egymáshoz hasonlóak. Vannak sűrűbben látogatott, és elhagyatottabb helyszínek, de azért majdnem mindenhol találunk néhány űrhajót, és ami a legfontosabb, egy kereskedelmi bázis is a rendelkezésünkre áll. Ha közel értünk a nagy vasszerkezethez, akkor csak leszállási engedélyt kell kérnünk, nyílik a kapu, mi pedig egy óvatos manőverezés, és némi töltés után máris a fedélzetre léphetünk. Itt lehet híreket olvasni, különböző mellékküldetéseket vállalni, kereskedni, és vásárolgatni, valamint megnézhetjük az e-maileket is, az így elcsípett levelek ugyanis fontos részét képezik a történetnek. Mindig kapunk valami kis kiegészítő információt, mely alapján a főhősünk tovább tud lépni a nyomozásban, illetve érdemes ezeket nekünk is végigolvasnunk, hiszen segítenek a fordulatok megértésében, magyarázva a képernyőn folyó dolgokat. S mi a teendő, ha nincsen kedvünk többet időzni? Csak szálljunk fel, menjünk el a következő küldetéshez.

Ahogyan arra már a cikk bevezetőjében is céloztunk, a Broken Alliance gyakorlatilag nem más, mint a 2006-os Darkstar One újracsomagolt változata. Az alcím csak az Xbox 360-as kiadást hivatott jelezni, a HD felbontáson kívül pedig nem is változott semmi, ugyanazt kapjuk, mint amivel PC-n már egyszer találkoztunk. A grafika és a design ebből kifolyólag igencsak idejétmúlt, a poligonszám alacsony, a sárga-kék mintázatú hajók és egyenruhák gyerekesek, a Mátrixos zöld űrhajóműszerek pedig egyenesen nevetségesek, nagyon béna az egész. A történet negyvenpercnyi átvezető animációban teljesedik ki előttünk, mely nagyszerű lenne, ha a rendezést nem amatőrök csinálták volna, és a képe se lenne elhanyagolt, homályos, a teljes összkép viszont még ezekkel együtt is jól viselhető, a világűr változatos és izgalmas, az pedig, ahogyan a pilótafülke visszatükröződik a szélvédőről, egyenesen művészi. A szinkron kicsit erőltetett, és a felolvasás érzését kelti, de nem vészes, a zene pedig egyenesen kiváló, a 90 percnyi eredeti muzsika remek hangulatot ad a kalandjainknak, nem is kívánhatnánk ennél többet.

Skorpióforma, vörös csíkok, itt baj lesz
Az irányítás jó bonyolult lett, kell hozzá egy fél nap, mire az embernek kézre állnak a gombok. A bal karral tudjuk irányítani az űrhajót, a jobb kar a gyorsítás, lassítás, vagy az oldalazás, míg az LT-vel együtt forgásra használhatjuk. Az LB gombbal hívhatjuk elő a javítórobotot, a plasma boostert vagy a leszállásban segítő robotpilótát, a D-Pad pedig fegyverváltásra, kommunikációra, és egyéb, helyzettől függő dologra használható, amolyan gyorsbillentyű rendszerben. Az ABXY gombokkal tudjuk továbbá kijelölni az egységeket, és használni a másodlagos fegyvereket, míg az utoljára maradt RB a hajó számítógépébe enged bebocsátást. Itt kilistázhatjuk a közelünkben lévő hajók adatait, megnézhetjük az aktuális küldetéseket, a leveleket, az adott jelzőnket, hogy a jó, vagy a rossz oldalon tartanak-e számon minket, de itt van a csillagtérkép, a felszereléslistánk, és a gyorsfejlesztő is, amivel a hajó tulajdonságain javíthatunk, amikor csak a kedvünk tartja.

Nem könnyű megtanulni
A játékélmény egy jó erős közepest érdemel, hiszen a műfajához képest túl egyszerű a történetvezetés, a küldetések egy idő után egyhangúvá válnak, az akadály nélküli folytonos előrehaladás pedig a linearitás érzését adja, amit egy ilyen játékban egyáltalán nem kéne éreznünk. Itt az lenne a fontos, hogy az ember menjen a feje után, gondolkozzon a következő lépésén, megpróbáljon trükközni, és alternatív megoldásokat keresni, mintha csak az igazi élet vinné előre. A forgatókönyv megrendezett és művies, nem szabadna ennyire kötődni hozzá, ami pedig a szavatosságot illeti, a 20-25 órás játékidő nagy része utazás és lövöldözés, így nem haragszunk meg senkire, ha a felénél feladja a megpróbáltatásokat. Duplán igaz ez azokra, akik a számítógépes kiadást egyszer már tolták, a konzolosban ugyanis egyetlen új küldetés sincsen, az utolsó pillanatig az egész ismétlés, a felfrissített logó és az alcím egy kicsit becsapósan mégis azt a hatást keltheti, mintha valami újabb, nagyobb csomagot kapnánk a pénzünkért.

Xbox 360 címként érdemes megnéznünk még az achievementeket is. A játékból viszonylag egyszerűen kipörgethető az 1000 gamerscore, jár pont a fő küldetések teljesítéséért, a szabad játékmódban való nagyobb eredmények eléréséért, az első hiperugrásért, az idegen leletszerzésért, a rabló életmódba való belekóstolásért, és a vásárlásért is, továbbá akkor is kitüntetnek, ha elérjük valamelyik maximális szintet, vagy mondjuk, ha nekivezetjük az űrhajót valamelyik bolygónak, elégetve az egészet a légtérbe érkezéssel. Jópofa ötletek ezek mind, a neten látható leírásokat viszont ne nézze meg senki, mert lelövik a történetbéli fordulatokat.

Ez sci-fi a javából!
A Darkstar One: Broken Alliance összességében kellemes játék, el lehet vele időzni rendesen a képernyő előtt, s ha megbocsátjuk a német játékfejlesztés visszatérő hibáit, és az elavult látványt, akkor bizony még szerethetjük is. Akárhogy is, érdekes próbálkozás volt egy négy éve kifutott játékot újgenerációs konzolra kiadni, az biztos, hogy egy 800 vagy 1200 pontos XBLA címként szívesebben láttuk volna, de nem elképzelhetetlen, hogy az egész egy felmérés volt a kiadó részéből. Ha sokan vesszük meg a játékot, és a sajtó is jót ír róla, akkor az azt bizonyítja, hogy Xbox 360-on is van helye a stílusnak, és talán egy folytatásra is számíthatunk, mely levetkőzi majd az előd minden gyermekbetegségét, és felérve a Freelancer, meg a Wing Commander magasságáig, újra meghódítja a szívünket. Bárcsak így lenne...


Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. felziusz
2010.07.21. 02:01
Szerettem az elődjét nagyon... Csak túl lineáris volt a játékmenet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Zenix
2010.07.21. 11:06
Hirtelen megörültem, hogy PC-re kiadnak végre egy újabb űrszimulátort...tévedtem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. felziusz
2010.07.21. 12:43
ha PCre kihozzák akkor talán lehet raktam volna érte egy windózt a gépre de így nem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Zenix
2010.07.21. 15:43
Na még az lett volna a pofátlanság, ha még egyszer kiadják
Ami még a monkey island-nél érthető volt, de nem ennél a játéknál.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Svindler
2010.07.21. 18:28
errm... ti olvastátok a cikket?
Ez a játék VAN PC-re. Azt ültették át konzolra
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Azrael
2010.07.21. 19:28
Szerintem a játékban a látvánnyal annyira nincs baj, viszont amúgy igencsak unalmas - pedig imádom a stílust, de nem jött be. Az értékeléssel nagyjából egyetértek, de a szavatossága az inkább az "egyszer elmegy" kategória a jellemzőbb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. posthy
2010.07.24. 18:07
Azért az említésre méltó műfaj társak közül hiányolom a starwraith gonozásában készült evochron sorozatot...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!