iPon Cikkek

DDR2 vs. DDR3 - jelen vs. jövő

Dátum | 2007. 07. 25.
Szerző | J.o.k.e.r
Csoport | FŐ EGYSÉG

A DDR3 technológia még rendkívül frissnek mondható, ám már elvétve hozzá lehet jutni az új modulokhoz, persze igen borsos áron. Ez nem csoda, hiszen ez minden új technológia esetében így kezdődik, aztán egy rövid idő eltelte után mérséklődnek az árak, és megindul az újdonságok elterjedése. Sokan gondolhatják azt, hogy mégis mi értelme van az egésznek? Miért kell mindig leváltani a technológiákat?

Ahhoz, hogy ezt megértsük, először meg kell értenünk a technológia működési elvét, előnyeit, illetve hátrányait. Leegyszerűsítve ugyan, de megpróbáljuk felvázolni a helyzetet, hogy valamelyest sikerüljön megérteni a váltás okát.

A DDR technológia a DDR1 debütálásával indult útjára. Ennél a családnál, illetve minden DDR memóriánál érvényes az az elv, hogy egy órajel felfutási és lefutási görbéjének csúcsán egyaránt történik adatátvitel, ezért nevezik DDR-nek az eljárást, azaz Double Data Rate-nek, ami magyarra fordítva dupla adatrátát jelent. Vegyünk példának egy DDR 400-as memóriát.


A DDR 400-as memória belső busza, illetve az I/O buffer 200 MHz-es, míg az effektív külső órajel 400 MHz-es. A technológia sajátossága, hogy a belső busz kétszer olyan széles kell, hogy legyen, mint a külső busz. A belső buszon két adatsáv van, amelyek órajelenként 1-1 bitet képesek feldolgozni, tehát órajelenként 2 bit kerül az IO/buffer-ba (2x1), ezt az eljárást 2n-prefetch-nek nevezik. A DDR1-es ramok 200 MHz-es órajelről indultak és 600 MHz-ig tartott pályafutásuk. A chipek 2,5 V-os feszültségen üzemeltek, a magasabb órajelen működő modulok akár 2,8 v-os feszültséget is igényelhettek. A 600 MHz-es órajel volt a technológia felső határa, ám a JEDEC csak a 400 MHz-es szabványt ismerte el hivatalosan.

Eljött hát az idő, váltani kellett. Ekkor lépett a képbe a DDR2-es technológia a DDR2-400-as ramokkal. Ezeknél az egységeknél már nagyobbak voltak a késleltetések értékei, ez a váltás egyik mellékhatásaként fogható fel. A DDR2-es ramok már 1,8 v-os feszültségen üzemeltek, így jelentősen kevesebbet fogyasztottak, mint a DDR1-es széria tagjai.


A DDR2-es ramok belső buszánál már bonyolódik a helyzet, ezeknél a ramoknál a belső busz sávszélessége négyszerese kell, hogy legyen a külső buszénak. Tehát ebben az esetben sávonként és órajelenként 1 bitet lehet feldolgozni, de mivel 4 sávunk van, így órajelenként négy bit feldolgozására van lehetőség. Ezt az eljárást 4n-prefetch-nek nevezik. Az eljárás és a négy sáv miatt (4-1 konverzió) nő a késleltetés, ezzel magyarázhatóak a DDR1 és a DDR2 közötti időzítésbeli különbségek. A DDR2-es technológia DDR2-400 MHz-ről indult, a Jedec DDR2-800 MHz-ig ismerte el a szabványt, ám a nagy nyomás hatására valószínűleg a jövőben elismerik az 1066-os ramokat is. A DDR2-es technológia is a határaihoz ér, az 1200 MHz környékén működő memóriák 2,35-2,4 V-os feszültségeken üzemelnek, ez pedig fokozott hőtermeléssel és a memória chipek élettartamának csökkenésével jár. Ezért ismét váltásra van szükség, így most eljön a DDR3 ideje.

A DDR3-as ramok jelenleg DDR3-800, DDR3-1066, DDR3-1333 és DDR3-1600-as szabványokkal vannak bejegyezve, persze a későbbiekben ennél magasabb órajellel rendelkező modulok is piacra kerülnek. Például pont a napokban mutatta be az OCZ az 1800 MHz-es DDR3-as ramjait, amelyek jelenleg a világ leggyorsabb DDR3-as memóriája, legalábbis az órajel tekintetében. A DDR3-as technológiánál egy újabb ugrás történt, ennek hatására a chipek üzemi feszültsége 1,5 v-ra csökkent. Ennek köszönhetően az új termékek kisebb fogyasztással rendelkeznek. A váltás következtében ismét nőttek az időzítések, persze ezt kompenzálja a tény, hogy egy órajel alatt 8 bit feldolgozására van lehetőség.


Ahogy a diagramon is látható, a DDR3-as eljárásnál már nyolcszor akkora sávszélességgel kell rendelkeznie a belső busznak, mint a külső busznak. Egy órajel alatt sávonként 1 bit feldolgozására van lehetőség, de mivel itt már 8 sávunk van, így egy órajel alatt 8 bitet dolgozunk fel. Emiatt ismét nő a késleltetés, mivel 8-1 konverzió megy végbe. Ez a séma 8n-prefetch néven vonul majd a köztudatba.

Reméljük, hogy a viszonylag könnyen értelmezhető diagramoknak, és az egyszerű előadásmódnak köszönhetően sikerült valamelyest megérteni a DDR technológia működési elvét. Most, hogy az alapokról is van némi fogalmunk, nézzük meg a teszt két versenyzőjének pontos technikai paramétereit.

Tesztünk versenyzőinek pontos paraméterei:


A rövid ismertető után nézzük meg a versenyzőket képekben.
A két kiszemelt memória csomag a Corsair termékpalettájáról érkezett. A csomagok egyaránt 2048 MB-os kapacitással bírnak (2 x 1 GB), ám ebben ki is merül a hasonlóság. A DDR2-800 MHz-es ramokhoz egy DDR3-1066-os csomagot sikerült szerezni.

Corsair XMS2 2048 MB (DDR2 4-4-4-12)

DDR2-es versenyzőnk nem mondható extra terméknek, hiszen manapság már nem számít akkora különlegességnek a 4-4-4-12-es időzítés, mint például akár egy évvel ezelőtt. A Corsair csomagja SPD szerint 5-5-5-18-as időzítéssel rendelkezik, a gyárilag megadott 4-4-4-12-es időzítést manuálisan kell beállítanunk alaplapunk BIOS-ában. Az alacsonynak mondható időzítésekhez 2,1 V-os feszültség társul, működés közben nem melegszik számottevően a termék.




A csomagolás tetszetős, a memória modulok fekete hűtőt kaptak, ugyanis a megemelt feszültségnek köszönhetően elkél a plusz hűtés. A bordák a teszt során tökéletesen elegendőnek bizonyultak, még extrém túlhajtás közben sem forrósodtak fel a hűtőbordák.

Corsair XMS3 2048MB (DDR3, 7-7-7-20)

A második versenyző, tesztünk főszereplője egy 2 GB-os DDR3-as csomag, amely 7-7-7-20-as időzítéssel rendelkezik és 1,5 v-os feszültségen üzemel. Elsőre magasnak tűnhet a CL7-es időzítés, ám a bevezetőben leírtak alapján nincs benne semmi különös. Furcsa volt, hogy a modul még gyári időzítések és órajel mellett is tűz forró volt. Mindegy volt, hogy tuningoljuk-e vagy sem, minden helyzetben forró volt a hűtő.

A teszt során stabilitási problémákat nem tapasztaltunk, de azért egy plusz rendszerventillátort nem árt ráállítani, főleg, ha olyan meleg van, mint mikor a tesztet készítettük (41 fok). A tapasztalatok alapján egy hatékonyabb hűtőbordát nyugodtan tehettek volna a modulokra, ugyanis a modulok hűtése kevésnek tűnik.




A csomag hasonlóan tetszetős, mint a DDR2-es kit, ám a dizájnos hűtőborda teljesítménye aggasztó volt egyes esetekben.

Nem is vesztegetnénk több szót a modulok bemutatására, beszéljenek inkább a teszteredmények.

Mivel az új, DDR3-as szabvány lábkiosztását, illetve egyéb paramétereit tekintve sem kompatibilis a DDR2-vel, így egy olyan alaplapot szereztünk, amelyen DDR2-es és DDR3-as memóriafoglalat egyaránt van.

A választás az ASUS P5KC kódnevű alaplapjára esett, amelyen 4 darab DDR2-es és 2 darab DDR3-as foglalat van jelen. Ezzel a módszerrel reményeink szerint jobban összehasonlítható a két szabvány, mivel egy alaplapot alkalmazunk a teszt során. Természetesen mint minden hibrid alaplap esetében, úgy a P5KC-ben sem használhatunk egyidejűleg DDR2-es és DDR3-as modulokat. Vagy az egyik, vagy a másik szabvány mellett kell döntenünk. A másik szempont, amely szerint jó választás egy hibrid alaplap, az a bővíthetőség. Amennyiben később DDR2-ről DDR3-ra szeretnénk váltani, alaplapot legalább nem kell cserélnünk, ha ehhez hasonló deszka van a birtokunkban.

ASUS P5KC - DDR2 és DDR3 támogatással
A DDR3-as memóriák helye a narancs foglalatokban van.
A fenti képen jól láthatóak a memória foglalatok: a sárga és a fekete slotokba DDR2-es memóriákat pakolhatunk, míg a két narancs színű slotba a DDR3-as modulok kerülhetnek. Általában 2-2 slotot szoktak biztosítani a hibrid alap gyártók az egyes memória típusoknak, a P5KC-n viszont a jelenleg elterjedtebb DDR2-es memóriákból 4 darabot helyezhetünk el, így nem kell kompromisszumot kötnünk.

A tesztgép pontos paraméterei:

Hardver
Processzor:  Intel Core 2 Duo 6300 (1,87 GHz)
Alaplapok: ASUS P5KC
Memóriák
-Corsair XMS2 2048 MB (800 MHz, 4-4-4-12)
-Corsair XMS3 2048 MB (1066 MHz, 7-7-7-20)

Winchester: Maxtor 80 GB (SATA II)
Videokártya: Inno3D 7600 GT
Monitor:  Acer 2032W
Tápegység: Chieftec 420W

Szoftver:
Operációs rendszer: Microsoft Windows XP SP2
Meghajtóprogram: Forceware 94.24

Tesztprogramok:
3Dmark 2006 (Score teszt, CPU teszt)
Sisoft Sandra SP4
Metabench 0.98
Everest 4.0
PCmark05
SuperPi Mod 1.5

Játékok:
F.E.A.R.

Következzenek a szintetikus tesztek.

Az első szintetikus tesztünkben kizárólag a memória modulok teljesítményét vizsgáljuk. A DDR3-as modul 7-7-7-20-as időzítés mellett 1066 MHz-es órajelen, illetve 5-5-5-18-as időzítés mellett 800 MHz-en üzemelt. A DDR2-es ram esetében a gyári értékeken kívül 5-5-5-18-as időzítéssel 800 MHz-en és szintén 5-5-5-18-as időzítéssel 1066 MHz-en teszteltünk. Mivel 5-5-5-18-as időzítés mellett azonos órajelen működtek a versenyzők, némi túlzással ugyan, de elmondható, hogy összehasonlíthatjuk a két technológia teljesítményét.




A DDR3-as memória gyári értékekkel néhány tesztben megverte a DDR2-800 MHz-es versenyzőt, összességében nem jelentős a különbség, de az olvasás tekintetében 300 MB/s-mal teljesített jobban a DDR3-as termék.


A késleltetések vizsgálatakor szembetűnő a két technológia közötti különbség. A DDR3-as modul ebben a tekintetben gyengélkedik, de ne felejtsük el, hogy ez a modul majdnem a szabvány legkisebb darabja, így nem csoda, hogy ilyen értékeket produkál.

A következő tesztprogram már kissé idejétmúlt, de egy utolsó teszt erejéig még előkaptuk. A szoftver a teljes rendszer teljesítményét méri, nem kizárólag a memóriáét.


Furcsa módon a 4-4-4-12-es időzítéssel rendelkező modul lett az utolsó helyezett, azonban még a DDR2 800 MHz 5-5-5-18-as modul is képes volt megverni a DDR3-as versenyzőt.

A következő tesztprogram a népszerű SuperPi 1.5-ös verziója. Ebben a programban a kisebb értékek a jobbak, tehát az a versenyző nyer, amelyik leggyorsabban végzi el a kiszabott feladatot.


Az első az 1066-os DDR 2-es modul lett, a második a CL4-es DDR2-es versenyző, míg a harmadik helyre a CL7-es DDR3-as memória küzdötte fel magát.

A következő szintetikus alkalmazással a memória sávszélességet mérjük.



Mindkét tesztben az 1066 MHz-re tuningolt DDR2-es modul győzedelmeskedett, a második viszont a CL7-es DDR3-as memória lett. Sávszélesség tekintetében szépen teljesített a DDR3-as versenyző, a harmadik helyen a CL4-es DDR2-es modul tanyázik.

A következő körben a 3DMark 2006, a PCMark 05 és a F.E.A.R segítségével kínozzuk meg a versenyzőket.
A klasszikus 3DMark 2006-os verziójából az összpontszámot és a CPU pontszámot hasonlítottuk össze.


Az eredmények rendkívül furcsák: nem meglepő módon, de első lett az 106-os DDR2-es versenyző, míg rögtön mögötte helyezkedik el a DDR3-as modul, abból is a 800 MHz-en és 5-5-5-18-as időzítésen működő termék.


A processzorteszt eredménye: az első az 1066 MHz-es DDR2-es modul, míg a második a CL7-es DDR3-as ram. A harmadik heyre a CL4-es DDR2-es versenyző jött fel.

A 3Dmark után most a következő nagy klasszikust, a PCMARK 05-öt helyeztük górcső alá.


A rendszer összteljesítményét mérő programban a DDR2-1066-os modul győzött, a második és a harmadik helyen a CL4-es és a CL5-ös DDR2-es versenyző helyezkedik el.

A sok szintetikus tesztprogram után nézzünk meg végre egy játékot is. A választásunk a népszerű F.E.A.R-re esett.


A játéktesztben a CL4-es DDR2-es versenyző nyert, a második a CL5-ös DDR2-es modul, míg a harmadik helyet a CL7-es DDR3-as memóriának sikerült megszereznie.

A tesztek után most következzenek a tuning tapasztalatok.
Tuning alkalmával a processzor szorzóját visszavettük, hogy még véletlenül se lehessen akadálya a CPU a tuning sikerességének. Nem mint ha gyenge példány lenne a kis E6300-as, de fő az elővigyázatosság.

Elsőként a DDR2-es modult tuningoltuk, megnéztük, hogy alap időzítések mellett mekkora maximális órajelet képes elérni a modul. 870 MHz fölé sajnos nem sikerült mennünk, legalábbis CL4-ben. CL5-ben már más volt a helyzet: ezzel az időzítéssel egészen 1088 MHz-ig tornásztuk fel a memória órajelét, ez egyáltalán nem mondható rossz eredménynek, tekintve, hogy ezen az órajelen beton stabil volt a modul páros.


A DDR2-es teszt után a DDR3-as memóriákat vettük elő, kissé félve, ugyanis ezek a termékek alapjáraton is rendkívül nagymértékben melegedtek. A félelem alaptalan volt, a melegedés nem volt erősebb tuning alkalmával sem. Első lépésben ennél a terméknél is a gyári időzítések mellett emeltük az FSB-t. Az utolsó stabil érték 1172 MHz volt, ez kicsivel több, mint 100 MHz-es tuning a gyári órajelhez képest.

CL8 mellett már egészen 1400 MHz-ig jutottunk el, ez szintén szép eredmény. A következő lépés a hihetetlenül hangzó CL9-es érték volt. Ennél a beállításnál 1492 MHz-ig jutottunk, 1500 MHz fölött folyamatosan hibázott a modul páros, így sajnos az 1492 MHz lett a végeredmény. Talán egy kicsivel komolyabb bordával sikerülhet az 1,5 GHz fölötti órajel. Tuning szempontjából egyáltalán nem volt rossz a DDR3-as versenyző.
Corsair XMS2 2048 MB (DDR2, 800 MHz, 4-4-4-12) - Ár/teljesítmény arányával egy ideig még a DDR2 hódít


A teszt alapján egészen bizonyosan kijelenthető, hogy napjainkban a DDR2-es modulok érik meg jobban a pénzüket. Ezek a modulok nagy mennyiségben vannak jelen a piacon, és ami nem mellékes, egész kedvező áron vásárolhatjuk meg őket. A tesztben szereplő CL4-es csomag már 28.000 forintért megvásárolható, ez a teljesítmény és a tuningpotenciál ismeretében rendkívül jó választás lehet, persze sok más gyártó termékpalettáján is találunk hasonló ár/teljesítmény hányadossal rendelkező termékeket. Egyszóval mi azt mondjuk, hogy egyelőre nem éri meg a DDR3. Nem kizárólag a tesztben szereplő termékre, hanem általánosságban a DDR2-es modulokra vonatkozik az alábbi megállapításunk: Ajánlott vétel!

Corsair XMS3 2048 MB (DDR3, 1066 MHz, CL7-7-7-20) - még nem jött el a DDR3 ideje!


A DDR3-as modulok még gyerekcipőben járnak, igazából a magasabb órajellel rendelkező modellekre lesz érdemes odafigyelnünk, persze azokra is csak akkor, ha jelentősen csökken az áruk. Manapság még nehézkesen lehet DDR3-as memóriához jutni, ez nem is lenne baj, de a termékek rendkívül drágák. Az ár/teljesítmény arányuk még sajnos rossz, de idővel ez a helyzet változni fog, hisz a DDR2-nek is hosszú időre volt szüksége, mire széles körben elterjedt és az ára is mérséklődött. A DDR3-as technológia vitathatatlanul a jövőt képviseli, ám elterjedésére még várnunk kell az említett okok miatt.

Összességében a termék meggyőző teljesítményt mutatott, ennél lényegesen rosszabbra számítottunk. A 80.000 forint körüli ár a teljesítmény fényében indokolatlanul magasnak tűnik, de egy friss technológia esetében ezen nem szabad csodálkozni, mivel a DDR3-as modulok előállítási költségei lényegesen nagyobbak.

A Corsair terméke tetszett, de ár/teljesítmény aránya miatt egyelőre várjunk még a DDR3-as technológiára való váltással.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. amazing
2007.07.25. 08:51
vissza a cikkhez

A DDR3-as memóriák lassan elkezdenek szivárogni a piacra, ezért górcső alá helyeztünk egy 1066 MHz-es modult, hogy kiderítsük: mennyire éri meg az új ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. J.o.k.e.r
2007.11.12. 18:32
Először is köszönöm szépen a dícsérő szavakat!

A tesztben szereplő memóriával szerencsénk volt, de ez alapján nem lehet kijelenteni, hogy minden ilyen memória képes teljesíteni ezeket az értékeket, ami a tuningot illeti. Ezt le kell szögezni, hiszen a tuning zsákbamacska, rengeteg tényezőtől függ.

A kombó alaplapok sebességével kapcsolatban csak annyit, hogy általában lassabbak lehetnek, mint a DDR3-as változatok, de erre majd visszatérünk, ha több DDR3-as alaplap fordult már meg a kezünk között és van lehetőség az összehasonlításra, illetve megalapozott vélemény nyilvánításra. Addig csak zárójelesen erősítettem meg az infót.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. J.o.k.e.r
2007.11.13. 22:26
Most érdemes várni, mert nagyon nagy mozgolódás lesz minden téren. AMD is kijön majd az új procijaival, egy 45nm-es Penrynt már az Intel is kidobott az asztali piacra... Így ha nem sürgős, érdemes egy nagyon picit várni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!