iPon Cikkek

Dead Rising 3 - hullajó

Dátum | 2014. 01. 10.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

A zombikban egészen biztos, hogy lapul valami Z-faktor, ami miatt sosem avulnak el és nem unjuk meg őket. Nem tudom biztosan megmondani, mivel érik el ezt a hatást az embereknél, de az biztos, hogy az agyatlan húszabálókat nagyon sokféle történetbe be lehet ágyazni, és valamiért szinte mindig működik a dolog. Ez a bizarr, de mégis egyszerű felütés, hogy akik egykor emberek voltak, azok most már lélektelenül kóvályognak az utcákon, pusztán egy falat élő táplálékra vágyva, elgondolkodtató is tud lenni. Lehet, hogy az áll emögött, hogy nagyon könnyű elképzelni, hogy egyszer valami ilyesmi be fog következni. A buszon ülve én is rengetegszer gondolkozom azon, mit csinálnék, ha egy ködös téli délutánon egyszer csak kitörne a zombi-apokalipszis. Hova menekülnék? Kiket vinnék magammal? De ami a legfontosabb: milyen fegyvereket használnék, hogy megküzdjek az élőhalottakkal? Ez utóbbi az egyik legfontosabb kérdés, hiszen amikor az embert, vagy a szeretteit körbeveszik a hörgő, csoszogó rondaságok, valószínűleg nem azon kezd gondolkodni mégis mi szállta meg ezeket a szerencsétleneket, hanem hogy van-e valami a környezetében, amit a szemgödrükbe mélyeszthetne. A Dead Rising pontosan ettől lett sikeres, ebban a játékban ugyanis minden fegyver, amit csak magad körül találsz, és úgy küzdhetsz meg a zombik seregeivel, ahogy neked jól esik. Ez a széria harmadik részére jött ki a legjobban, ahol a sorozatban először egy hatalmas, teljesen nyitott városban kalandozhatunk kedvünkre, felderíthetjük a különböző épületeket, eltévedhetünk a sötét sikátorokban, vagy halomra gázolhatjuk a zombikat az autópályán.
A Dead Rising története valahol mindig is a komoly és a mókás között lavírozott, inkább a komoly felé eltolódva kicsit. Nincs ez másként a harmadik epizódban sem: habár úgy tűnt, hogy a fertőzést sikerül megfékezni, és a Zombrex chippel kordában tartani a zombikat, hamar kiderül, hogy valójában semmi sincs rendben. A Los Angeles-hangulatú Los Perdidos városában hamarosan újabb járvány tör ki, ami aztán pillanatok alatt szétterjed az Egyesült Államokban, a hadsereg pedig képtelen úrrá lenni a helyzeten. Habár a Zombrex chip lehetővé teszi a zombik (és a lakosság) folyamatos követését GPS-en keresztül, az egésznek nem sok haszna van, amikor egy nagyváros 99%-a megfertőződik. Így nem meglepő, hogy a katonaság inkább úgy dönt, hogy jobb lebombázni az egész települést, úgy ahogy van.
Főhősünk ezúttal az autószerelő Nick Ramos, társaink pedig a játék elején megismert barátainkból tevődnek ki, de menet közben pedig új tagokkal is bővülhetünk, ha sikeresen mentünk meg különböző NPC-ket. Mivel a kormány hat napon belül szeretné a földdel egyenlővé tenni a várost, így ennyi időnk van arra, hogy átverekedjük magunkat az utcákat elözönlő zombik végtelen seregén, és valahogy kijussunk élve. A dolog persze nem egyszerű: a katonaság látszólag semmit nem tesz a civilek kimentése érdekében, és még a korábban biztosnak hitt evakuációs zónák is elbuktak. Mindezek mellett a játék azért felvet néhány érdekes dilemmát is: a Zombrex chipet például többen nem ültették magukba, mert nem kértek a kormány állandó ellenőrzéséből, amivel viszont komoly kockázatot vállaltak. Te hogy döntenél? George Romero eredeti filmjeiben merültek fel néha hasonló gondolatok, és jó ilyesmit viszontlátni egy játékban, még akkor is, ha nyilván a készítőknek sosem volt célja magvas gondolatokat átadni. Habár a Dead Rising játékmenetének egyik legfontosabb eleme mindig is az volt, hogy időre kellett teljesítenünk a történetet, és én magam is említettem már a hatnapos határt az előbb, valójában a harmadik részben nem ennyire szigorú a dolog. Kezdetekkor ugyanis többféle játékstílus közül választhatunk: megadhatjuk, hogy minket csak a történet érdekel, netán fel szeretnénk deríteni és összegyűjteni mindent, vagy vállalkozunk a Nightmare módra. Az előbbiekben szinte teljesen megszűnik az idő nyomása, és a sorozat korábbi hagyományaival ellentétben már bárhol és bármikor menthetünk állást. A Nightmare-t választva azonban a klasszikus Dead Rising-élmény köszön vissza, szorongató időkerettel, és limitált mentéssel. Azért is érdemes egyébként megfontolni ezt a választásunkat az elején, mert a játék ez alapján választ hozzánk megfelelő co-op partnert is.
A Dead Rising 3 eredetéről sok eltérő történetet hallani. Többen azt állítják, hogy még az Xbox 360-ra készült, míg más forrásoktól úgy tudni, a nagyteljesítményű PC-kre akartak koncentrálni a fejlesztők. Akárhogy is, a játék grafikai szempontból felemás képet mutat. Egyrészt csak 720p-ben fut, közel sem teljesen stabil 30fps mellett, másrészt pedig a karaktermodellek, a textúrák és az effektusok simán beillenének még valahova az előző generáció végére. Ugyanakkor a bejárható terület hatalmas, sosincs töltés, és irgalmatlanul, de leírhatatlanul sok zombit képes kipakolni a képernyőre a motor. A Dead Rising 2-nél már elégedetten csettintettünk az élőholtak számát látva, most azonban ezt meg lehet szorozni minimum hárommal. Tényleg döbbenetes.
Annak érdekében, hogy hatékonyan tudjunk átkelni rajtuk, a Dead Rising-sorozatban most először használhatunk járműveket is. Megtaláljuk az átlagos, utcákon látható családi autókat, motorokat, kisbuszokat, tűzoltóautókat, de a móka igazán akkor kezdődik, amikor először rábukkanunk egy úthengerre - bevallom, a következő egy órában csak a lehengerlő stílusommal szórakoztattam a zombikat (bocsi). Amikor pedig azt hinnénk, hogy ennél már semmi nem lehet jobb, akkor mutatja be nekünk a játék, hogy bizony most már járművekből is lehet kombó verziókat építeni. Nick képességeit pedig még MacGuyver is megirigyelné, ugyanis pillanatok alatt rak össze egy kisteherautóból és néhány véletlenszerű eszközből egy teljesen páncélozott tankot, oldalról kipattanó pengékkel, és tetőre szerelt gépágyúval, vagy éppen egy motorra szerelt, tüskékkel ellátott, lángoló lapítógépet. Amennyiben éppen nem egy járműben ülve őrjöngünk, úgy bizton számíthatunk a sorozat jól bevált alapvetésére: bármit felvehetünk a környezetünkből, és használhatjuk fegyverként. Legyen az tégla, számítógép, machete, gumikacsa, láncfűrész, női retikül, utazótáska, autókerék, pad, géppuska, csavarkulcs, ha meg lehet mozdítani, akkor azt fel tudjuk használni a zombik elleni harcban. Természetesen visszatérnek a kombózható fegyverek is, így miután megtaláltuk a megfelelő tervrajzokat, a garázsunkban limitált mennyiségben bármikor, de most már a megfelelő összetevők birtokában garázson kívül, munkapad nélkül is össze tudjuk állítani őket. Így jöhet létre a csavarkulcsba oltott körfűrész, vagy a tűzokádó sárkányfejjel kombinált fémszárnyas jetpack. Lehetőségeink tárháza egyszerűen döbbenetes, az összerakható dolgokon, főleg azok első éles kipróbálása közben pedig nem egyszer röhögtem betegre magam.
A készítők teljesen megújították a karakterfejlesztést is, így a sorozatban most először minden szintlépés után mi dönthetjük el, milyen képességekre, tulajdonságokra áldozunk pontokat. Elsőre az egész nagyon komplikáltnak és összetettnek fog tűnni, mert rengeteg különböző helyre pakolhatjuk pontjainkat, és persze a játék elején még fogalmunk sem lesz arról, hogy később mi válik majd hasznossá. Így érdemes először is az inventoryt fejleszteni, hogy legalább 5-6 holmit fel tudjunk venni, így nem kell folyton eldobálni a különböző fegyvereket, és mindig tudunk magunknál tartani ételt vagy italt, ha gyógyulni szeretnénk. Ezt követően pedig az életerőt a és közelharci képességeket növelő skilleket érdemes megtolni, hiszen ezek később is jelentősen megkönnyítik majd az előrehaladásunkat.
Ha már a haladásnál tartunk, akkor meg kell hogy mondjuk, sajnos sokszor unalmas és ismétlődő mellékküldetések, kevésbé érdekes karakterek és látszólag véletlenszerűen benyomott “kötelező” események keresztik utunkat, általában érdektelen gyűjtögetnivalókkal és esetenként feltűnő megmentendő NPC-kel megspékelve. A várost nem sikerült teljesen megtöltenie szórakoztató tartalommal a Capcom csapatának, a játékmenet néha kicsit leül, és a történettől sem várhatunk azért túl nagy csavarokat. Azért azt meg kell hagyni, hogy később előkerülnek érdekes szálak és karakterek az előző részből, valamint a Case Zeróból, amiket remekül elvarrtak az írók. Ráadásul a különböző idiótábbnál idióta ruházatokat viselve továbbra is szórakoztató módon “hekkelhetjük meg” az átvezetők komolynak szánt hangulatát: amikor egy drámai párbeszéd közepén ránk vált a kamera, és ott állunk feszülős cicanaciban, hawaii ingben, szalmakalapban, vagy éppen rövidnadrágban egy középkori sisakkal a fejünkön. Ilyenkor azért elönti a szívemet az érzés, hogy a Dead Rising még mindig egy végtelenül menő játék. :)
Végül pedig szót kell ejtenem az irányítás problémáiról, mert némileg váratlan módon sajnos ilyenek is vannak. Az egész játék valahogy lassan reagál a bevitelre, elég nagy az input lag, főhősünk mozgása pedig darabos, nehézkes, így állandóan olyan érzésünk van, mintha nem tudnánk pontosan kontrollálni. Reméltem, hogy az érkező patch majd javít valamit a dolgokon, de a több gigabájtot foglaló tapasz főként a bugokon és a framerate-problémákon segített, így ezek már viszonylag ritkán fordulnak elő, míg az irányítás továbbra is kissé furcsa maradt. Így összességében a Dead Rising 3 kissé hullámzó technikai színvonalú, olykor kevésbé érdekes alkotás, de mi a játékidő legnagyobb részében még mindig rendkívül jól szórakoztunk, főként a beteges humorán. Ami azonban a legfontosabb, hogy sokkal játékosbarátabb, mint az előző rész, könnyebb belevágni, és kiidegelni sem fog, ha csak nem a Nightmare módban kezdünk rögtön. Ha pedig elkap a hangulata, akkor jó sok ideig leköt majd Los Perdidos városa, és a végzetes, bár enyhén komikus zombi-apokalipszis.
Platform: Xbox One
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. nedcoleman
2014.01.11. 13:29
A gép által irányított társainkkal sok gondunk lehet. Rendszerint be sem tudnak egy adott járműbe ülni. Csak állnak mellette és néznek "bután". Nem egyszer azért robbant fel az autóm, mert arra vártam, hogy a buta AI mikor akarja magát betuszkolni végre - ezer zombi között nehéz kényelmesen/nyugodtan várakozni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. DogTheDog
2014.01.11. 13:31
Az elozo Dead Risingban is voltak jarmuvek,ha nem tevedek.Nem ez az elso alkalom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. mikej95
2014.01.11. 19:01
Már fel sem tűnk az embereknek, hogy évről-évre eladják ugyan azt. A CoD-ban még szembetűnő, mert még a CoD4 teljes állománya is fellelhető a Ghost mappáiban, de ott az NFS, a Sniper Elite, BF, AC és még sorolhatnám, ahol minimális újításokkal úgy veszik meg az emberek a játékot, mintha a rekorder első rész után most jelenne meg 2. részként. Abba már bele sem kötök, hogy "zombik", mert ez a sorozat sokkal régebbi, mint a mai médiát átjáró kórság. Itt iponon legalább rendes tesztek és értékelés van.

30 fps, 720p mellett, hurrá, tényleg jó ötlet volt várni a konzolra váltással!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. DogTheDog mikej...
2014.01.11. 19:42
Az AC-t miert soroltad ide?Szerintem pont peldamutatoak abban,hogy minden resz tele van ujabbnal ujabb otletekkel,raadasul olyan minosegben,hogy arra sincs okuk szegyenkezni.
Illetve nem lattam a felsorolasban az egyjatekos fuggetleneket,akik gyakorlatilag ugyanazt a ket-harom jatekot skinezik at mindahanyan vannak a C64-es idok ota.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95
2014.01.12. 12:00
Ok, AC-vel lehet túlzásba estem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. zsolt200
2014.01.13. 10:34
Sniper Elite V3-ról addig nem alkotnék véleményt még nem jött ki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!