iPon Cikkek

Deadfall Adventures - fapados Indy

Dátum | 2013. 12. 05.
Szerző | Mastigias
Csoport | JÁTÉK

Jómagam mindig is kedveltem az Indiana Jones trilógiát (az új részről inkább nem nyilatkozom) és a hasonszőrű alkotásokat, de be kell valljam: Allan Quatermain neve nem sokat mondott nekem. Az egy dolog, hogy ő a Deadfall Adventures főhősének, James Lee Quatermain-nek a dédapja, de mint később kiderült: Indy karakterét is ő ihlette. 1885-ben jelent meg a Salamon király bányái című regény, melyben Allan is benne volt, köszönet érte a szerzőnek, H. Rider Haggard-nak. Ezek alapján tehát bizakodó voltam, amire rátett még egy lapáttal az, hogy tudtam, a játékban egyiptomi helyszíneken is megfordulunk, mely ország történelme és varázsa különösen közel áll a szívemhez. Alig vártam tehát, hogy James Lee Quatermain bőrébe bújhassak, akire reményeim szerint nem csak agyatlan hentelés, hanem rejtélyek megoldása is várhat.

A történet felütése egyszerű: a II. világháború hajnalán egy nagymellű cicababa (Jennifer Goodwin) és egy tudós megbízza hősünket, hogy segítsen megkeresni nekik egy ősi ereklyét. James rövid unszolás után igent mond, mi pedig nemsokára az első pályán találjuk magunkat, teljes harci felszerelésben, és néhány likvidálásra váró - pardon, utolsó csepp véréig küzdő - náci katona társaságában, akik mellé zombik és szovjetek is csatlakoznak a játék folyamán. A játékmenet gerincét a belsőnézetes lövöldözés adja, többféle korabeli fegyverrel, de lesz nálunk zseblámpa is, egy az Alan Wake-es szériából. Bizony ám, olyan, ami a fény segítségével elpárologtatja a sötétség teremtményeinek védelmét, akik aztán így reagálnak a rájuk kilőtt mezei töltényre is. És hogy mindez hogy kapcsolódik a Deadfall Adventures-höz? Valószínűleg úgy voltak vele a készítők, hogy "Ez poén volt az Alan Wake-ben is, használjuk fel!", majd egyöntetűen rábólintottak. Sajnos egy idő után unalmassá és repetitívvé válik a használata, ráadásul nem éri el a kívánt hatást: itt bizony nem fogjuk magunkat kiszolgáltatottnak és kétségbeesettnek érezni.

A felszerelésünkhöz tartozik még egy iránytű, valamint az öreg dédpapi könyvecskéje, melyben a különböző rejtélyek megoldására találhatunk tippeket. No és akkor következzenek a rejtvények: be kell, hogy valljam, többre számítottam ezen a fronton. Ilyesmiket láthattunk a Tomb Raider IV: The Last Revolution-ben, sőt számtalan más játékban is, melyek hosszú évekkel korábban jelentek meg. Elsőre jópofának tűnt, hogy nem csak a harc, hanem a rejtvények nehézségi szintje is külön állítható volt a játék elején, persze ez a funkció sem úgy sikerült, ahogy gondoltam volna. Annyiban kimerül az egész, hogy például egy 6x7-es, négyzetekből felépülő padlón mennyi riaszt be, és mennyi nem. Az viszont tény, hogy egy idő után azért beindulnak a rejtvények is, sőt, még Allan kis könyvecskéje is jól jön a vége felé.
A játékmenet hiányosságaihoz tartozik még a buta MI is: a legtöbb ellenfél vagy egy helyben áll és várja a megváltást, vagy nyílt tereken sprintel össze-vissza, hogy még akkor is eltaláljuk, ha véletlenül lőnénk ki egy sorozatot. A játékmotornak is vannak szépen hibái: nem csak ellenfeleink, hanem mi is sokszor beakadunk egy-egy tereptárgy mögé, ami 2013-ban már súlyos hibának számít, arról pedig ne is ejtsünk szót, hogy egy agyagedényt probléma nélkül szétlőhetünk, egy fonott kosarat viszont egyáltalán nem. Dicséret illeti viszont a grafikát és a zenét: mind Egyiptom, mind az Északi-sark, sőt Guatemala is remekül fest, a készítőknek remekül sikerült kihasználniuk az Unreal Engine 3 képességeit. A soundtrack rövid ugyan (mindössze 24 perc), de a zene mindenhol passzol a történésekhez, már-már kalandornak is sikerült éreznem magam egy-két pillanatig. A főmenüben legalábbis mindenképp. Nem esett még szó a szinkronszínészek teljesítményéről, ez nem véletlenül van így, ugyanis nehézkesen nevezhetjük teljesítménynek, amit nyújtanak. Unottan, hangsúlyok nélkül olvasták fel az eléjük rakott szöveget, a Troy Baker-ek (pl.: BioShock Infinite) és Kevin Conroy-ok (pl.: Batman: Arkham Asylum, City) világában ez már édeskevés.

A játékba került többjátékos mód is, kétféle lehetősséggel: a Standard multiban személyek, illetve csapatok küzdhetnek egymás ellen. Teljesítményükért XP-t kapnak, amit később fejlesztésekre költhetnek. Ennél valamivel érdekesebb a Survivor mód, amely a horda-módhoz hasonlít: a körönként érkező múmiákat először "meg kell zseblámpázni", majd ügyesen taktikázva ismét a túlvilágra küldeni őket. Érdemes-e beszerezni a Deadfall Adventures-t, vagy sem? 40€-ért (~ 12 ezer Ft) egyáltalán nem, de fele áron, vagy esetleg egy még nagyobb akció alkalmával csapjatok le rá. Quatermain rajongóknak kötelező, Indy fanok pedig jól el lesznek vele ideig-óráig. Pláne akkor, ha a többjátékos módot is kipróbálják. Azt hiszem én megyek is, és elindítom Az elveszett frigyláda fosztogatóit, mivel rég láttam, és a Deadfall Adventures jócskán meghozta a kedvem hozzá. Ha másért nem, márt ezért megérte. Azért azt tegyük hozzá, hogy a Deadfall Adventures nagyot kaszálhatott volna 7-8 évvel ezelőtt, de sajnos 2013-ban nem durran olyan nagyot. Értékelés: 6/10 Platformok: PC, Xbox 360 Tesztelt platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. magerg
2013.12.05. 10:48
Rider Haggard volt a "pulp fiction" irodalom egyik megteremtője.
Allan Quatermain sztoriból pedig két film is készült Richard Chamberlain főszereplésével.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Magrathea
2013.12.05. 11:58
Jah, meg ott volt a League of Extraordinary Gentleman is Sean Connery-vel, amiben benne volt, de hát az... hogy is fogalmazzak. "Érdekes" egy feldolgozás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gumitamin
2013.12.07. 10:40
Már készül hozzá a magyarítás
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!