iPon Cikkek

Deadpool - halálosan jó lehetne

Dátum | 2013. 07. 09.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Deadpool nem tartozik kifejezetten a legnépszerűbb szuperhősök, illetve szuper antihősok (már, ha létezik ilyen kifejezés) közé. Még azok között sem egységes a megítélése, akik egyébként szeretik vagy ismerik. Az amerikai képregényekben kevésbé jártas európai közönség számára pedig majd akkor kerül jobban előtérbe, ha kap egy saját mozifilmet is. Utoljára Deadpool az X-Men Origins: Wolverine-ben kapott fontosabb szerepet főellenfélként, ott Ryan Reynolds alakította a karaktert (nem kifejezetten jól), Rozsomák és Victor pedig szépen ledobják az atomerőmű tetejéről, miután egy kicsit megcsonkították. A DVD-verzió extráiból azonban arra lehet következtetni, hogy Deadpool nem igazán halt meg, amit némileg alátámaszt az a tény is, hogy valójában készül egy saját filmje, melyben ismét Ryan Reynolds tér majd vissza, ráadásul a készítők ígérete szerint a karakter a rá jellemző módon áttöri majd a „negyedik falat”. Deadpoolra ugyanis kifejezetten jellemző, hogy egyrészt elég nagy a szája, másrészt pedig rendszeresen kiszólogat a közönségnek – így volt ez a képregényekben is, reméljük tényleg így lesz a filmben is, és így van ez az új Deadpool játékban is. A karakter eddig főként olyan játékokban szerepelt, melyekben amúgy is összedobták a Marvel-univerzum hőseit, így például tolhattuk vele a Marvel vs. Capcom 3-ban és a Marvel: Ultimate Alliance-ben, illetve az előbb említett X-Men Origins: Wolverine-ből készült, meglepően tűrhető játékadaptációban is feltűnik főellenségként.

Deadpool azonban úgy gondolja, elég volt a mellékszerepekből, egy saját játékot akar. Éppen ezért fel is veszi a kapcsolatot a High Moon Studios fejesével, hogy ugyan készítsenek már neki egy külön adaptációt. Miután sikerült „meggyőznie” a főnököt, hamarosan landol a játék forgatókönyve az ajtaja előtt, ami azonban emberünknek nem nagyon tetszik, ezért inkább úgy gondolja, hogy majd ő maga elindul a saját kalandján, ami biztosan érdekesebb lesz, mint amit a High Moon megálmodott neki. A játék története tehát egy „játék a játékban”, ami persze tengernyi poénra ad lehetőséget, amit a forgatókönyvíró, az egyébként az eredeti képregények egy részét is szerző Daniel Way vetett papírra – persze a való életben, ahol nem volt egy Deadpool, hogy lefikázza azt. Az első momentumok meghatározzák a hangulatot és a tónust, ami aztán végigkíséri a játékot. Deadpool lakásán kezdünk, ahol fő(anti)hősünk achievementet kap azért, mert feláll, majd erre tesz egy megjegyzést, amiért megint achievementet kap. Felhívja a saját szinkronját adó Nolan North-ot, hogy egy kicsit cseszegesse, és ha már belemerült, akkor azért Ryan Reynoldsra is tesz egy-két megjegyzést. Felfújhatjuk az egyik sarokban porosodó guminőt, amit persze Deadpool ismét nem hagy megjegyzések nélkül, mindeközben persze folyamatosan káromkodik, és nincs is egyedül, hiszen a fejében élő hangokkal kommunikál vég nélkül, akik nem hagyják nyugodni.
Minden alteregójának Nolan North adta a szinkront, és meg kell hagyni, hogy az úriember ismét fantasztikus munkát végzett. Míg az írók sokszor próbálják meg eltalálni a határvonalat az öncélúan obszcén, káromkodós, csöcsös poénok, és a kifinomultabb, szarkasztikus humor között, és sokszor ez nem sikerül nekik, addig Nolan North valahogy az egészet mégis befogadhatóvá és viccessé tudja tenni. Mert az első jelenettől erre számíthatunk végig: Deadpool halad előre, sértegeti az ellenfeleit, beszól nekünk, ha szerinte azért játszhatnánk kicsit jobban is, illetve folyamatosan kérdőre vonja a High Moon Studios főnökét, ha valami olyan dolgot lát a világban, ami szerinte nem frankó. Erre sokszor azért is van szükség, mert a játszhatóság érdekében esetenként a fejlesztők elszakadtak a logikusnak tűnő történeti ívtől, így alkalmanként lyukak keletkeznek a narratívában, melyek persze nem kerülik el a főszereplő figyelmét. Poénos kommentárjaival és megjegyzéseivel azonban nagyon sok lyukat be tud foltozni Deadpool, miközben a sorai között olykor komoly kritikák is vannak a modern, nagy költségvetésű videojátékok irányába. Amikor sok-sok egyforma ellenféllel kell megküzdenünk, az Deadpool szerint azért lehet, mert nyilván testvérek, de hasonlóan kifigurázza az unalmasabb részeket, vagy a bugokat is. Nem lehet nem észrevenni, milyen görbe tükröt állít a High Moon Studios a játékfejlesztők, és egyben saját maga elé. Ugyanis a Deadpool egyébként nem egy kifejezetten jó anyag, mert a poénokon és a Tim Schafer-féle játékoktól eltekintve kevésszer látott kiszólogatáson kívül maga a játékmenet erősen középszerű.

Egy kifejezetten szimpla hack & slash akciójátékról beszélünk ugyanis, melynek mechanikája azokat az időket hozzák vissza, melyekről azt reméltük, hogy már túlléptünk rajtuk. Van egy gyors és egy lassú támadásunk a kardokkal az X és az Y gombokon, használhatunk pisztolyokat a két ravasszal, és esetenként dobálhatunk gránátokat. A probléma, hogy az esetek túlnyomó többségében a közelharc a leghatékonyabb, ott pedig bőven elég, ha csak ész nélkül nyomkodjuk a gombokat, amíg végre hajlandóak lesznek meghalni az általában túl sok ütést kibíró ellenfelek. Amennyiben lőni szeretnénk, a kamera beáll váll fölé, és nem áll vissza automatikusan, csak akkor, ha megint közelharcban szeretnénk támadni. Ez nagyon furcsa és zavaró, kifejezetten megnehezíti a váltást a kettő között, így általában nem is használtam, ha csak nem volt rá kifejezetten szükség. A kamerakezeléssel és irányítással egyébként is gondok vannak, Deadpool néha hajlamos eltűnni, az ellenfelek túl sokszor kerülnek ki a képből, ami azt eredményezi, hogy egy ismeretlen helyről érkező lövéstől halálozunk el, és habár a jobb analóg karral szabályozhatjuk a kamerát, ez a folyamatos és vég nélküli gombnyomogatást igénylő harc közben nem olyan egyszerű dolog. Ahogy már korábban említettem, a játék viszonylag kevés különböző típusú ellenfelet használ, és inkább ezeket kombinálja, amik hosszú, kimerítő és olykor frusztráló küzdelmekhez vezetnek. Így, habár a játék viszonylag gyorsan, 6-8 óra alatt végigvihető, elég hamar unalmassá válik. Főleg, hogy az utolsó pálya már annyira pofátlanul időhúzás, hogy ehhez hasonlót legutoljára talán az első Halo könyvtáras pályájánál tapasztaltam.
Ezen nem segít, hogy habár a játék viccet csinál a bossharcokból, maguk a küzdelmek végtelenül egyszerűek és repetitívek – körülbelül olyan az egész, mintha egy sima ellenféllel küzdenénk, aminek nagyon-nagyon sok élete van. Az utolsó harc is ilyen jellegű, és körülbelül abból fog állni, hogy körbe-körbe rohangálunk, míg szép lassan elfogyasztjuk az életerőcsíkot. És habár a játék kínál egy viszonylag egyszerű fejlődési rendszert a DP pontokra építve (jellemző, hogy még a pontrendszer is Deadpoolról van elnevezve), ez sem tesz sokat hozzá a dologhoz a maga egyszerű fegyverfejlesztéseivel. Érdemes megemlíteni, hogy a Momentum feltöltésével előhívhatunk látványos és hatékony kombókat, amik egy kicsit színesítik a szürke harcok sorát, illetve, hogy Deadpool képes a dashelés helyi megfelelőjére, a rövid távú (majd később egy kicsit hosszabb távú) teleportációra. Ezt főként az ellenséges támadások kikerülésére használhatjuk, amikor meglátjuk a Batman: Arkham-játékokhoz hasonló figyelmeztetést. A probléma, hogy egyébként ez is problémásan működik, a háttérben futó mechanika ugyanis valószínűleg tényleg úgy működik, mintha sima dashelés lenne, nem pedig teleport – az olyan apró akadályok, mint például egy szék, is áthatolhatatlan akadályt jelentenek főhősünknek, ami elég buta helyzeteket eredményez, és persze komolyan elvesz a játékélményből.

A Deadpool legjobb részei, amikor a játék egy kicsit kiszakad a sok-sok hentelés, majd egy kis kötelező ugrálás kategóriájából. A High Moon Studios hiába szól Deadpoolnak, hogy egy kicsit fogja vissza a robbantgatást és a hentelést, mert túl fogják lépni a költségvetést, hősünk nyilván figyelmen kívül hagyja a dolgot. Így aztán később „kénytelen” átmenni a játék egy oldalra scrollozós platformerbe, vagy éppen egy oldschool felülnézetes hack & slash-be, hogy némileg „visszafogják” a költségeket. Az ilyenek sikeresen megtörik kicsit az egyre ismétlődőbbé váló öldöklést, csak sajnos túl kevés van belőlük, túlságosan elszórva ahhoz, hogy igazából ne ütköznének ki a játék hiányosságai. Mert az unalmas és együgyű harcokon és harcrendszeren, a kétséges irányításon és kamerakezelésen kívül sajnos maguk a környezetek és pályák sem sikerültek a legjobban. Egyrészt nagyon furcsa a különböző pályastílusok összessége a modern várostól az ókori európai romokig, ám az mindegyikben közös, hogy elnagyoltak a részletek, üresek és lélektelenek a helyszínek, és sokszor indokolatlanul nagyok is. A Deadpool ugyanis nem egy nyitott világgal rendelkező játék, teljesen lineáris, és a már bevett sémát követi, miszerint egyik „aréna” után jön a másik, tele ellenfelekkel. A nagy helyszínek, és a későbbiekben viszonylag sok ellenfél megjelenése ugyanis esetenként képes térdre kényszeríteni az Xbox 360-at, legalábbis a framerate tekintetében.
Ráadásul a különböző helyszínek a grafika színvonalában is eltérést mutatnak – néhány nagyvárosi épület képes úgy kinézni, mintha egyenesen a PlayStation 2-ről érkezett volna, annak ellenére, hogy a Deadpool alapvetően teljesen korrekt grafikával rendelkezik. A körítés pedig ezek után nem is lehetne más, mint Comic Sans betűtípus mindenhol, folyamatosan megjelenő képregényes hangutánzó szavakkal – aki vevő az ilyesmire, annak nagyon fog tetszeni, aki pedig nem, azt már vélhetően maga Deadpool stílusa is elrettenti majd a játéktól. Nolan North szinkronját kiemeltem már, a többi hanghatás pedig nem lóg ki sem lefelé, sem felfelé az átlagból, igazából egy ilyen jellegű anyaghoz pont megfelelnek. Ha egyszer végigvittük a Deadpoolt, elmondhatjuk, hogy láttunk mindent. Ha valaki mégis annyira belebolondulna a játékba, hogy nem tudja letenni, elérhető még a Challenge mód, ami a kampány pályáinak újraértelmezése időre menő, arénaszerű kihívások formájában. Mivel ezt pont olyan kihívásokkal küszködik, mint a kampány, így jó szívvel nem tudom ajánlani. Nyilván megtalálja majd a maga közönségét, mint ahogy Deadpool is alapvetően. Mert ez egy egyedi karakter, egy kifejezetten egyedi módon megírt történettel, sok káromkodással és obszcén humorral, a negyedik fal ledöntésével – ilyeneket pedig viszonylag ritkán láthatunk játékokban, a humor néhány kivételtől eltekintve sosem ment ennek az iparnak. A kérdés már csak az, hogy hajlandóak vagyunk-e ezért eltűrni a középszerű és frusztráló játékmenetet. Egyszer mindenképpen megérheti, de én a Transformers-játékok után sokkal többet vártam a High Moon Studiostól. Ráadásul a stúdió hitelességét komolyan rombolja, hogy a játék úgy tár elénk egy szatírát a videojátékokról, hogy közben elvárja, hogy elviseljük ugyanazokat a lélekölő játékelemeket, melyeket kifiguráz.

Platformok: Xbox 360, PlayStation 3, PC Tesztplatform: Xbox 360
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. TheRealTsL
2013.07.09. 09:42
Hulk sm... izé.. Deadpool SMASH!

Van hibája bőven. Sőt, talán a jó részeit rövidebb is lenne felsorolni. A szinkron és a poénok által adott hangulat, az elég egyedi, de közben a harc az olyan "hányan vagytok még mindig, hadd menjek már tovább *$*ß*¤*!"
A fegyverek szerintem elég szarul vannak belőve. A tőrök például közel használhatatlanok bárki ellen úgy a játék 20. percétől (hacsak nem azt élvezzük, hogy egy ellenfél fél óra és már az 500-as kombót csapkodjuk), a kardok nem sebeznek eleget egy óra után, szóval érdemes azonnal a kalapácsokra menni.
Ugyanígy a lőfegyverek... a pisztoly jó egy darabig, de utána simán ki lehet hagyni az összeset az energiafegyverig, mert mind kb értelmetlen.

A cikk 2. oldalán írt kamerakezelési problémák vagy nem jellemzők a PC verzióra és csak a boxon jelentkeznek, vagy én voltam szerencsés, de én nem találkoztam ilyenekkel. Az irányítás módosítása agyrém, a gamepad-emmel még x360ce-vel sem volt hajlandó rendesen működni és 2 esetben mindenféle rá utaló jel nélkül simán egy szempillantás alatt desktopra vágott.
Egyszer végig lehetett játszani azért, de valóban, ez nem az a játék, amit elő kell venni utána újra. Az értékelése is kb helyén van. Lehetett volna sokkal jobb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. sosnuts
2013.07.09. 09:58
A hack & slash sosem volt, és nem is lesz a kedvenc stílusom. Ha nem Deadpool lenne ki sem próbáltam volna, és egy "normális" karakterrel valóban rossz játék lenne... De a poénok, beszólások, meg a tengernyi egyéb "fasság" miatt szerintem nem az! Végéig röhögtem az egészet. Nem az a többször végigjátszós és, PC-n a billentyűkiosztás igényel némi kozmetikát (az U-val lehet használni a tárgyakat, ami nem áll épp kézre WASD-ről), viszont aki vevő az ilyen jellegű degenerált, obszcén humorra annak mindenképpen ajánlom! Itt a kedvcsináló VIDEO
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. zsolt200
2013.07.09. 12:38
TheRealTsL
Én a kalapácsot meg sem vettem, egyszerűen csak sok pontot kell szerezni és kihúzni maxra a tőrt és közben lövöldözni pisztollyal amit szintén ki kell húzni +teleportolni, mert a kard némelyik ellenfélnél semmit nem sebez, így simán kilehet játszani a játékot.

Én élveztem végig, már kétszer végigjátszottam . Az a 6-8 óra egyébként inkább az xbox irányítás miatt lehet meg mert nem igazán tudtad használni a kombókat cikkíró. Nekem pc-n kb 3,5-4 óra lehetett.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. nemlehet
2013.07.09. 14:15
Én is PC-n játszottam végig. Nem volt nehéz talán 4 órába telt, pedig nem rohantam végig rajta. A humor bejött, bár néha kissé erőltettnek érződött, az X-men-eknek semmi szerepe nem volt, story az nincs, a harcrendszer meg elment. Egyszer érdemes kipörgetni, mert mosolyt csal az arcra, de többet nem ér meg. Egy jó kis steames akcióban vegyétek meg inkább mint teljes áron.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Rigor
2013.10.19. 20:39
Rövid, volt határozottan rövid. A legvégéről azt hittem hogy na, akkor megvolt az első meló, jöhet a többi. De nem
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!