iPon Cikkek

Dell Latitude D430: Lomha üzlet

Dátum | 2008. 01. 14.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Az XPS M1330 után nagyon kíváncsiak voltunk a kifejezetten üzletembereknek szánt Latitude sorozat legkisebb tagjára, a D430-ra, amely nem meglepő módon az amúgy sikeres D420-at váltja a Dell termékpalettáján. Lássuk a speckókat:

Processzor: Intel Core 2 Duo U7600 1.20 GHz (533 MHz FSB, 2 MB L2 cache)
Memória: 1x1 GB DDR2-533 (CL4-4-4-12)
Chipset: Intel i945GMS
Videokártya: Intel GMA950 (4 pixel / 1 vertex shader egység, 8-256 MB)
Hangkártya: SigmaTel STAC9200 HD Audio
Kijelző: 12,1” (1280x800, Anti-Glare Type)
Merevlemez: Samsung HS082HB (80 GB, 4200 rpm, 8 MB cache, ATA100)
Optikai meghajtó: SuperMulti DVD-RW a dokkolóban
Hálózati kártya (LAN): Broadcom NetXtreme 57xx Gigabit Ethernet (PCI-E)
Hálózati kártya (WLAN): Dell Wireless 1505 Draft 802.11n (PCI-E)
Modem: Conexant HDA D330 MDC V.92
Webkamera: nincs
FireWire: van
Bluetooth: van
Infravörös port: nincs
Kártyaolvasó: van (csak Secure Digital(SD))
Ujjlenyomatolvasó: van
Operációs rendszer: Windows Vista Business

Elég okos szerkezetnek tűnik a D430 már első ránézésre is, mint látható jár hozzá egy dokkoló egység, ezen kapott helyet az optikai meghajtó, a nyomtató és a DVI-D port is. Elnézve az operációs rendszert, kicsit aggódunk mind a processzor, mind a videokártya, mind a memória teljesítménye miatt, vajon bírni fogják-e a strapát?


A készülék egy irdatlan nagy csomagban érkezett, amelynek alig egy harmadák foglalja el maga a szubnotebook, a maradék hely a kellékeknek és a dokkolónak van fenntartva. Sajnálatos módon se táskát, se egeret nem kapunk a gép mellé, sőt a vírusirtó is kimaradt a repertoárból, ami talán nem túl szerencsés.
Miután a gépet kiemeltük a vaskos dobozból megelégedéssel nyugtáztuk, hogy a D430 bizony szép. Stílusos, de elegáns, vékony, mégis hűvösségével minőséget áraszt. Sajnos bekapcsolás után ezt a minőséget nem mindig élvezhettük. Kezdjük talán a zajszinttel, ami kérdéses szokott lenni egy ilyen kis méretű eszköznél. Mivel a szubnotiba egy extrém alacsony fogyasztású Core 2-es processzort (U7600) szereltek, ezért a ventilátor az első 5 percben be sem kapcsolt. Miután a CPU hőmérséklete elérte az 55 fokot a légkavaró alacsony fordulatszámra váltott, ami egyáltalán nem volt zavaró. Legnagyobb örömünkre még teljes terhelésre (Orthos) sem jött meg úgy istenigazából a hangja, ellenben szegény U7600 megközelítette a 100 Celsius fokos maglassulási küszöböt, egészen pontosan 93 fokig melegedett fel, ami borzasztó nagy érték még akkor is, ha instabilitást nem tapasztaltunk (de ölbe nem mertük venni a kicsikét).


Az integrált GMA950-nel hasonló tapasztalataink voltak, mint a múlt héten bemutatott Asus X51RL-ben található Radeon X1100-zal. Az Aero Glass felülettel mindkét VGA szenved, az ablakok váltásánál és le-felgördítésénél igencsak harmatos képet mutatnak, nem beszélve a böngészőben elhelyezett flash animációktól való belassulásról. Sajnos ezesetben a processzor sem tud segíteni a dolgon, ugyanis maximális erejével is csak eldöcög szegény Vista alatt, az alacsony (533 MHz) FSB-nek és órajelnek bizony komoly hátrányai vannak, hiába a 2 MB-os másodszintű cache memória. Az egy darab 1 GB-os modulról sem a CPU-Z, sem az Everest nem tudta megmondani ki gyártja, annyit viszont sikerült kideríteni, hogy 533 MHz-en működik CL4-es időzítéssel. Ez a mennyiség szintén éppenhogy elég a Vista alá.




A merevlemezzel kapcsolatban egyik szemünk sír, a másik nevet. A kifejezetten kis méretű hordozható eszközökbe szánt SpinPoint N széria rendelkezik az ún. SilentSeek™ technológiával, amelynek köszönhetően zajszintje gyakorlatilag nincs. Hátránya viszont, hogy – mivel 4200 rpm-es – lassú, így operációs rendszer alapjaként nem biztos, hogy érdemes alkalmazni (legalábbis a Windows Vista nem volt éppen valami fürge rajta). Adatátviteli sebessége sem verdesi az egeket, ha megkíméljük a sok fájlmozgatástól, akkor nem lesz vele problémánk. A Latitude D430-at lehet kérni opcionálisan 32 GB-os SSD meghajtóval is (ez jelentősen megdrágítja az amúgy sem olcsó készüléket), nekünk nem ilyen jutott.

Dell Latitude D430 teszteredmények:

PCMark05 (CPU): 2950
PCMark05 (Graphics): 648
PCMark05 (HDD): 2205
Cinebench10: 2229 (6 perc 36 másodperc)
Memória olvasás: 3556 MB/s
Memória írás: 2406 MB/s
Memória másolás: 2597 MB/s
Memória késleltetés: 110,1 ns
CPU Queen: 5072
CPU PhotoWorxx: 10811
CPU Zlib: 15434 kB/s
CPU AES: 4432
FPU Julia: 4434
FPU Mandel: 2189
FPU SinJulia: 3203

A BIOS-ról megint ódákat zenghetnénk, de lassan már megszokjuk, hogy minden Dell noteszgépben agyonkonfigurálhatunk mindent, legyen szó a kijelző fényerejétől kezdve a WiFi-n át a merevlemez zajszintjéig.
Kezdjük talán a dokkolóval, hiszen eddigi tesztjeink alkalmával még soha nem találkozhattak olvasóink ezzel a jószággal, ismerkedjünk meg vele picit közelebbről.


Mire is jó egy dokkoló egység? Talán azt mindenki sejti, hogy valamilyen szinten a munkafolyamattal van összefüggésben, hiszen nem véletlen, hogy az üzleti szférába szánt Latitude D430 mellé adták. Ez a kis fémlap méretben igen közel áll a szubnotebook valódi paramétereihez, segítségével kényelmesen használhatjuk munkahelyünkön (de akár otthon is) a D430-at anélkül, hogy kinyitnánk vagy bármit csinálnánk vele. Ehhez mérten a bekapcsoló gomb (amit egy fél percig legalább kerestünk) a készülék oldalán kapott helyet (piros pont).




Jól látható, hogy a dokkoló rengeteg kimenettel rendelkezik, továbbá kapott egy hálózati töltő csatlakozót is. Képzeljük el, hogy van egy D430-unk, amelyet főként munkahelyünkön használunk, de dolgunk végeztével hónunk alá csapjuk, kocsiba ülünk és hazaviharzunk. Otthon vacsora után előkapjuk kicsit a fotelben, megnézzük a személyes leveleinket, szörfölünk a neten, MSN-en letudjuk a napi zaklató párbeszédeket, ésatöbbi. Másnap reggeli után bepattanunk az autóba, noti az anyósülésen és folytatódhat a munka miután beértünk. A dokkolóra rákötjük (munkahelyünkön) az LCD monitort, a vezeték nélküli billentyűzetet és egeret, bedugjuk az UTP kábelt, amelyen keresztül kapjuk a céges netet. Gyakorlatilag van egy teljes értékű munkaállomásunk, miközben egyetlen géppel rendelkezünk, amelyet otthon és munkahelyünkön is használunk. Hát nem jópofa? Amennyiben saját használatra vesszük a gépet, úgy a dokkoló otthon is jó szolgálatot tehet az előbb leírt okok miatt.


Térjünk rá magára a gépre. A bevezetőben már említettük, hogy maga a készülék hűvös kinézetével csak úgy árasztja magából az eleganciát és a minőséget. Sajnos ezt a billentyűzeten nem mindig érezni, túlságosan puha a nyomáspont (az eddigi Dell gépekhez képest), de azért nem egy MSI-féle borzalom, bőven használható. Külön piros pont, hogy a kijelzőt körülvevő kávát direkt megvastagították, hogy a klaviatúra minden gombja teljes méretben elférjen, így nem kell attól tartanunk, hogy az ékezetes betűket nagyítóval kell majd keresnünk. Jár a piros pont.


Az IBM készülékekből ismert pöcökegér itt is megtalálható, mi elég ügyetlenül boldogultunk vele, de vannak, akik nem tudnak elképzelni egy üzleti gépet nélküle, ízlés kérdése. Természetesen van rendes touchpad is, ráadásul bal és jobb egér gombból is kettőt kapunk, így igyekszik kielégíteni a gyártó a különböző igényeket (bár mi már hozzászoktunk ahhoz, hogy lefelé kell keresgélni a gombokat). Ez sajnos azt a szomorú tényt is magával hozza, hogy a plusz gombok miatt összement a touchpad hasznos felületének mérete, ami nem túl jó, hiszen egy kis méretű gépnél ez a terület alapból kisebb, mint az átlag notebookoknál. A görgetősáv ugyan nincs feltűntetve, de van, működik, méghozzá jól. A tapipad sajnos érzékenyebben működik az átlagnál (mintha túl nagy lenne a gyorsítás rajta), ráadásul a klikkelésre is csak akkor reagál jobbára, ha erősen visszük véghez ezt a műveletet (gy.k. odavágjuk az ujjunkat). Érdemes tehát inkább a rendelkezésre álló 2-2 gomb közül valamelyiket választani, ha már vannak.





A kijelzővel meg voltunk elégedve, bár a kontrasztja kicsit mintha túl lett volna erőltetve (néhol elhanyagolható színtorzulást véltünk felfedezni), viszont a fényerő az pazar, akárcsak a fehér szín színhűsége. Látszöge oldalról jó, függőlegesen átlagos (a kis méretből fakadóan nem annyira feltűnő, mint a nagyoknál).


Egyetlen „apróbb” problémánk volt csupán, ez pedig az integrált 108 Mbites vezeték nélküli hálózati adaptert (WLAN) érinti. Első indításnál is megtalálta ugyan a WiFi routerünket, csatlakozott is hozzá, viszont ez a kapcsolat korlátozott volt, az internet felé nem tudtunk kimenni, pusztán helyi hálózatként funkcionált a dolog. Ezen a helyzeten a sokszori újraindítás sem segített. Megoldást nem találtunk a problémára, de jelentjük, magától megoldódott a történet, pusztán várnunk kellett jópár percet bootolás után és a Windows Update ablak jelenlétével megindult a világhálóval való kommunikáció is.

Üzleti modellről lévén szó, webkamera nincs a D430-ban, viszont egy mikrofont azért el tudtunk volna képzelni, hiszen az üzleti szféfában nem ritka a Skype vagy egyéb csatornákon keresztüli kommunikáció.
A gyárilag csomagolt (és a kibontás előtt már a gépben lévő) 6 cellás Sanyo akkumulátor maximum 3 és fél óráig képes etetni az alacsony fogyasztású készüléket, amely teljes terhelésre sem megy másfél óra alá, legyen szó maximális fényerőről és processzor használatról WLAN mellett. Előbbi átlagos teljesítmény, utóbbi figyelemre méltó.


A Latitude D430 értékelésénél picit bajban vagyunk, ugyanis a dokkolót leszámítva a gép semmi extrát nem képes felmutatni tulajdonképpen (igaz ez az extra már önmagában is bőven elég). A zajszint kellemes, viszont az alacsony fogyasztású merevlemez sebessége, a memória mérete és a processzor sebessége miatt a Windows Vista operációs rendszer létjogosultsága megkérdőjelezhető. A processzor már üresjáratban is félig-meddig izzott, de nem hevült túl sosem, a vezeték nélküli hálózattal apróbb problémánk akadt és ezek mind-mind negatív irányba vitték el a teszt végkimenetelét. Bár tudjuk, hogy alapvetően teljesen más közönségnek tervezték és picivel nagyobb is, de mi az XPS M1330-at jobban összerakott szubnotebooknak tartjuk, mint a D430-at. Üzleti felhasználásra természetesen az XPS túl csicsás, a D430 viszont túl lassú és a különleges alkatrészek miatt irreálisan drága is. A dokkolót viszont több modellnél is szívesen látnánk, hiszen nem csak munkahelyre, hanem otthonra is jól jönne jópár embernek. Mindent összegezve a D430 tetszett, de semmiképpen nem ajánlott vétel.

Pro:

+ elegáns megjelenés
+ minőségi kijelző
+ végletekig konfigurálható BIOS
+ hangtalan merevlemez
+ dokkoló
+ minőségi, teljes méretű gombokból álló billentyűzet

Kontra:

- túlmelegedés határán üzemelő processzor
- táska és egér hiánya
- vírusvédelmi szoftver hiánya
- optikai meghajtó csak a dokkoló használatával van
- rakoncátlankodó WLAN
- Windows Vista-hoz kicsit lassú komponensek

A Dell Latitude D430 szubnotebookot a CHS Hungary Kft.-től kaptuk tesztelésre.

Hivatalos oldal: Dell Magyarország
Vásárlás: Ipon webáruház
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. YuGabe
2009.07.18. 13:56
VISSZA A HIRHEZ

Yeah! Console wars! A háborúnak mindig csak egy győztese van: a vásárló
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. pjszilard
2009.07.18. 19:47
A valsag hatasa eloszor azon lehetett lemerni (USA NC), hogy a wii konzolok nem fogytak el azonnal a boltba erkezesuk utan (Wolmart. Target, Bast Buy ...). Azota is folyamatosan kaphatok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!