iPon Cikkek

Demokrácia az állatvilágban

Dátum | 2012. 11. 12.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az elmúlt héten lezajlott amerikai elnökválasztás és az azt megelőző kampányhónapok nyomán politikai irányultságtól és személyes szimpátiától függetlenül sokakban ismét megfogalmazódott a választási rendszer kritikája, és nemcsak az egyedien amerikai elektoriális választási rendszeré, hanem általában az a mód, ahogy megválasztjuk vezetőinket. Túl sok pénz, és gyakran túl sok üres ígéret hangzik el a szavazók megnyerése érdekében. Korántsem az ember az egyetlen faj azonban, amelynek egyedei valamiféle szervezett „társadalmi” rendszer tagjaiként tengetik napjaikat, érdemes lehet tehát egy pillantást vetni, hogyan választanak maguknak vezetőt az állatvilág különböző fajai. Számos dolog van, amelyet más fajok sokkal hatékonyabban művelnek, mint az ember, miért ne vehetnénk tőlük leckét demokráciából is?

Maga az alapötlet, hogy a hangyák, méhek vagy egyéb közösségi élőlények példát mutathatnak az emberiségnek együttműködésből, egyáltalán nem új. A Bibliában, a Tórában és a Koránban is követendő példaként kerülnek elő a különféle rovartársadalmak. Az Amazonas-medencében élő kajapó indiánok arra biztatják gyermekeiket, hogy a hangya bátor, társas útját kövessék.

Nemrégiben Tom Seeley, a Cornell Egyetem rovartani szakértője jelentetett meg egy kötetet témáról, Honeybee Democracy (Méhdemokrácia) címmel, amelyben kutatócsoportja eredményein keresztül kétséget kizáróan igazolja, hogy a méhkaptárok lakói a mi fogalmaink szerinti demokráciában élnek. Ha például új élőhelyet kell választaniuk, a szóba jöhető területeket rengeteg különböző „kiküldött” méh értékeli, a térség mérete, páratartalma és a közeli virágok mennyisége alapján. Az egyedek aztán tánccal szavaznak, és amikor az egyik potenciális terület mellett voksolók száma eléri a szükséges mennyiséget, a társadalom útjára indul, hogy elfoglalja új lakhelyét.

Hasonló rendszerben döntenek a hangyák is a boly fontosabb kérdéseiben, esetükben azonban jóval kevesebb „szakértő” befolyásolja a döntési folyamatot. Orwell szavaival élve: vannak hangyák, akik egyenlőbbek a többinél.

A demokratikus döntési folyamat bizonyos formái megfigyelhetők a madárrajok és egyes majomcsoportok esetében is, mindkét állatcsoportnál azt döntik el ilyen módon, hogy mikor induljanak el új lakóhelyük felé. A hasonló szituációkban mindig megegyezésre van szükség, ezt pedig valamilyen formában lezajló szavazás útján érik el. A többség véleményén alapuló döntési metódus tehát korántsem emberi találmány, viszonylag gyakori a természetben is.


Tom Seeley egyik munkatársa, Dave Tarpy szintén a méhekre szakosodott, de elsősorban az érdekelte, hogyan kerülnek egyes egyedek hatalmi pozícióba a méhek társadalmában. Hogyan győzedelmeskedik egy adott királynő a többi felett, ha az előző vezető helye megüresedik?

A méhek uralkodói életstílusának egyik legfontosabb aspektusaként Tarpy a párosodási viselkedést tanulmányozta. A méhkirálynő 8 napos kora körül több herével is párzik. A hímivarsejteket úgynevezett ondótartályba gyűjti, egy életre elegendő mennyiséget halmozva fel ezekből, majd a tartalékokat felélve nagyjából öt évig rak petéket. Tarpy kutatásai igazolták, hogy minél több herével párosodik a királynő, annál egészségesebb, robosztusabb kolóniákat képes létrehozni. A genetikai diverzitás növekedésével ugyanis emelkedik annak az esélye, hogy bármely patogénnel is találkozzék élete során a kolónia, legalább az eredeti apák egyikének génkészlete ellenállónak mutatkozik azzal szemben. Napjainkban pedig , amikor a méhek az elnéptelenedési szindrómának nevezett (CCD) rejtélyes, valószínűsíthetően parazitikus probléma elterjedésével saját pestisjárványukkal állnak szemben, a kolónia ellenállóképességének biztosítása mindennél fontosabb feladat.

Tarpy a királynőválasztás folyamatát is behatóan tanulmányozta. A királynő ugyan nem elnök vagy miniszterelnök (az egyik döntő különbség, hogy ez utóbbiak egyikének sem feladata a következő generáció kihordása), de a méhek is maguk választják vezetőjüket. Amikor a méhek új, demokratikusan kiválasztott lakhelyük felé indulnak, az anyakirálynő is velük tart. Nem minden méh indul azonban útnak. A dolgozók egy része a régi telepen marad, azokkal az anyajelölt lárvákkal együtt, amelyek a többieknél jóval bőségesebb táplálékot (pempőt) kapnak fejlődésük során. (Az anyajelölt és a dolgozó genetikailag semmiben sem különbözik egymástól, pusztán a fejlődés során biztosított táplálék minősége és mennyisége dönti el, hogy milyen státuszú lesz az adott egyed.) A következő királynő ezen lárvák közül kerül ki tehát, a „választás” pedig két úton történhet.

Az egyszerűbb, ámde „véresebb” verzióban, amennyiben csak egy nagyon alacsony létszámú telepről van szó, az elsőként kikelő anyajelölt megöli az összes többi potenciális versenytársat, mielőtt azok kikerülhetnének bölcsőjükből, aztán átveszi a hatalmat. Ez a módszer talán nem tartozik az emberi politikai rendszerben követendők közé, bár kétségkívül volt már hasonlóra példa történelmünkben.
 

Némileg sportszerűbbnek tűnik a másik változat, amelyre akkor kerül sor, ha a hátramaradt kolónia nagyobb. Ilyenkor az elsőként kikelő anyajelölt vérengzését megakadályozzák a dolgozók, és ehelyett egyenként kikelésre noszogatják a többi jelöltet. Amikor a második potenciális királynő kikel, szembe kell néznie az elsővel. Emberi politikusok esetében ezt elnöki vitaként aposztrofálnánk, a méhek szakértői pedig párbajnak nevezik a találkozást. A konfliktus győztese aztán ismét küzdelembe bocsátkozik, ezúttal a következőként kikelő jelölttel, és így tovább, a végső győztes lesz az új királynő. (A párbajok előzményeként előfordul, hogy egy-egy kikelt méhanya maga köré gyűjtve „híveit”, úgynevezett utórajt formálva szintén távozik a telepről. A tényleges párbajok azonban halálig tartanak, és a vesztesek földi maradványait minden különösebb ceremónia nélkül eltakarítják a dolgozók.)

A párbajok esetében érdekes, hogyan befolyásolják azok kimenetelét a dolgozók. Tarpy ennek érdekében kísérleteket végzett, először izolálta az anyajelölteket, és a „választók” jelenléte nélkül eresztette őket egymásnak. Összesen 66 párbajt rendezett, 27 esetben két-két jól fejlett, nagy termékenységgel kecsegtető jelölt között, 16 alkalommal egy termékeny és egy kevésbé termékeny egyed közt, 23-szor pedig két kevéssé termékeny anyajelölt küzdött meg egymással. Úgy találta, hogy a nagyobb testű jelölt, amely nem feltétlenül jelentette a fejlettebb egyedet, szinte mindig győzedelmeskedik, még akkor is, ha kevésbé volt termékeny, mint riválisa. Az izolált harcok győztese tehát nem az lett, aki a legjobb a kolónia számára, hanem a fizikailag erősebb jelölt. Rögtön megváltozott azonban a helyzet, amikor a dolgozók is jelen voltak a küzdelem során. A telepen lefolytatott párbajokban fizikai attribútumaitól függetlenül sokkal többször nyert a nagyobb termékenységgel kecsegtető jelölt, mint korábban, ami arra utal, hogy a „választók” valamilyen módon döntő szerepet játszanak abban, hogy a végeredmény a kolónia számára kedvező irányba terelődjön.

A méhek választási rendszere tehát nagyon kifinomult, és sok ponton párhuzamba állítható a hasonló emberi intézményekkel, talán több szempontból is, mint elsőre gondolnánk. A dolgozók apró, de annál fontosabb szerepet játszanak a végeredmény alakításában azzal, hogy megakadályozzák, hogy az elsőként kikelő anyajelölt megölje a többi jelöltet, esélyt adva nekik a győzelemre, és a párbajok kimenetelét is úgy irányítják, hogy az több legyen egyszerű ketrecharcnál, és a puszta erőn kívül más, a többség számára fontos faktorok is számításba kerüljenek.


Más fajoknál persze nincsenek meg ezek az emberi fogalmakkal demokratikusnak tekinthető elemek a vezetőválasztás folyamatában. A tűzhangyák potenciális királynői halálig tartó, brutális párbajokban döntik el az utódlás kérdését. A farkasfalkákban is a legerősebb jelölt nyeri el a vezérhím címét. Az élővilág jelentős részében dominancia és fizikai küzdelem útján kerül helyére az adott csoport új vezetője. A termeszek esetében pedig szélsőséges nepotizmussal találkozunk, ahogy Ed Vargo kutatásai során igazolta, a legtöbb észak-amerikai termeszfaj a királynő halála után egyszerűen egy vele genetikailag teljesen megegyező klónt ültet a trónra.

Az állatvilágbeli demokratikus döntési folyamatok relatív ritkasága sok szakértő szerint annak köszönhető, hogy nincs mód a hiteles információszerzésre. A méhek sok-sok egyed közvetlen tapasztalata alapján döntenek az új telep helyéről, de esetükben sem vesz részt a felderítésben a telep összes tagja. Christian List politológus megfogalmazása szerint egy jól működő demokratikus rendszer alapvető tulajdonsága, hogy képes az egyéni tapasztalatokat és véleményeket összesíteni. Nehéz úgy demokráciát csinálni, hogy csak nagyon kevesek rendelkeznek a döntéshez szükséges releváns információval, egy olyan kötött társadalomban például, ahol csak egy bizonyos kiválasztott kör látja a potenciális új élőhelyet, vagy kerül közvetlen kapcsolatba a vezetésre aspiráló jelöltekkel.

Ha egy kicsit belegondolunk a fent leírtakba, máris világossá válik, hogy nem is különbözünk annyira a méhektől. Az emberi demokráciák örök problémája, hogy ha valóban az egyéni döntések összeadódásának tekintjük a demokratikus döntéshozatali folyamatot, akkor a végső határozat pont annyira lesz demokratikus, amennyire megbízható volt a döntés alapjául szolgáló információ. Demokráciánk tehát pontosan annyit ér, amennyire hiteles és pontos az az információ, amelyet a sajtószóvivők, újságírók, politikai szakértők, szóval azok a bizonyos felderítő méhek szállítanak nekünk.
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

16. Ronan
2012.11.12. 09:47
Adjátok be a jó édesnek hogy ez természetes..demokrácia is egy nagy rakás szar.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. magerg
2012.11.12. 10:52
Tudjuk. Akik igazán értenének a kormányzáshoz mind hajat vágnak vagy taxit vezetnek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Simba Ronan
2012.11.12. 12:21
Az értelem a tetőfokára hág.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. dzsuz87
2012.11.12. 14:51
Mindig is érdekelt, hogy egy ilyen kicsi neuronhálózattal rendelkező élőlény, mint mondjuk a méh, hogy képes ekkora kolóniák létrehozására. A majmoknál ugye ismert, hogy az agyméret növelésével nő a csapat mérete, de az köszönőviszonyban sincs a méhekkel vagy a hangyákkal...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Humbuk
2012.11.12. 15:00
Jó cikk és nagyon érdekes volt

Ronan: Az általunk ismert demokrácia tényleg hagy kivetni valót magaután. Azonban köztünk és a méhek között van egy hatalmas különbség. ŐK NEM VEZETIK FÉLRE EGYMÁST Egy kolónia ként működnek, ami valljuk be az embernek(bőrszintől függetlenül) nem igazán megy.
A demokrácia jó dolog lenne, ha az a fajunkat szolgálná a fejlődésben, túlélésben. Most azonban csak az emberek együttélését szolgálja, mert a hatalmat odaadtuk a pénznek.

Nagyon szívesen megnéznék egyszer egy olyan emberi földet, ahol mindenki egyenlő és 1 fajként működik akár az univerzum meghódításán munkálkodva és nem egymás ellen áskálódva. (Kár, hogy ezt biztosan nem tudnám megélni még ha sok száz évig élnék akkor sem)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Zabalint
2012.11.12. 15:07
dzsuz87:
Úgy hogy a fejlettebb fajokkal ellentétben a hangyák és a méhek együtt alkotnak működőképes rendszert, egyedenként nem. Egy idegsejt sem ér magában semmit.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. tomchee
2012.11.12. 16:34
Én támogatom a méhek ötletét. Mostantól vérre menü párbaj alapján döntsünk a vezetőinkről
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. prohlep
2012.11.12. 18:18
"A többség véleményén alapuló döntési metódus tehát korántsem emberi találmány, viszonylag gyakori a természetben is."

Demokrácia valóban egy ősi, a dzsungel törvényéből, a primitív ököljogból származó, állati eredetű dolog.

Evolúciósan célszerűbb dolog önkéntesen elfogadni 60% véleményét, mintsem a 40% részéről ölremenni a 60% ellenében, és aztán a jelentős túlélési veszteség után mégis rákényszerülni a többségi vélemény elviselésére.

Centrális határeloszlás tétel konvergenicia sebességre vonatkozó eredményei alapján triviális, hogy egy tömegbunyóban várhatóan a demokratikusnak mondott többség győzne.

A többség elve, tehát a demokrácia elve valójában nem más, hogy azé legyen bunyó nélkül az igazság, akiket az ellenvéleményen lévők nem tudnak lebunyózni.

Demokrácia valójában a primitív ököljog egy bunyómentes változata.

Meglepő, hogy a demokráciát mily mértékben bálványozzák.

És nem látják, hogy az emberi értelemhez méltatlan.

Erről szól Henrik Ibsen "A hazaáruló" alapján készült Artur Miller átdolgozás, "A nép ellensége" dráma tetőfoka.

Hadvezér kiküldi a felderítőket, hogy nézzék meg, mi a helyzet a vonulási útvonal nem látható részén. Visszajönnek, és megmondják, hogy egy katonai csapda vár ott rájuk. Mire a nép, a drága demokratikus tömeg, megszavazza, hogy hát ők előrenézve nem is látnak semmit, és megszavazzák, hogy a felderítők félrevezetik őket, azok a nép ellenségei, és hazaárulók.

A dráma tehát az, hogy demokráciában nem az igazság számít, hanem a többség.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. DogTheDog
2012.11.12. 19:54
Az alapveto elteres,hogy mi a demokraciat intelligenciaval mixeljuk,az allatok pedig osztonokkel,igy az o megoldasuk mukodik,a mienk pedig nem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Atesz1987
2012.11.12. 20:04
A jelenlegi "demokrácia" tényleg nem az igazi. Nekem az egyik legnagyobb gondom, hogy egy 8 osztályt sem végzett tajbunkó, aki egy sörért bárkire szavaz, ugyanannyit nyom a latban, mint egy egyetemi docens, aki napi szinten cikkeket olvas magyar, és nemzetközi politikáról. De beszélhetnénk akár a nyugdíjasokról is, akik pár százaléknyi nyugdíjemelésért, vagy épp azért, mert az ellenzék bemártja a kormánypártot, hogy elvette a nyugdíjat, ész nélkül szavaznak, semmivel mással sem törődve. Az már csak hab a tortán, hogy amint a cikk is utal rá, aki akar, az sem tud objektíven dönteni, hiszen csak azok az információink vannak a nagyvilágról, amit tudhatunk, illetve, amit a görbetükrön keresztül látunk...

Én csak annyit fűznék még hozzá, hogy a méheknek nem királynőjük van, hanem anyjuk. Tehát nem méhkirálynő, hanem méhanya. A méhkirálynő megnevezés az elmúlt 60-70 évben vált idejétmúlttá, hiszen már tudjuk, hogy a méhanyának semmilyen vezető vagy döntéshozó szerepe sincs. Kizárólag a petézés a feladata. Még csak nem is ő tartja össze a családot, legalább is nem úgy, ahogy a laikusok gondolják. A család ugyan érzékeli, ha nincs anyja, de az anyatermék, amit az anya termel, csupán a saját állapotáról hordoz információt. A családot a család illata tartja össze, és az illatanyagot a dolgozók váltják ki az illatmirigyükből.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Atesz1987
2012.11.12. 20:04
A jelenlegi "demokrácia" tényleg nem az igazi. Nekem az egyik legnagyobb gondom, hogy egy 8 osztályt sem végzett tajbunkó, aki egy sörért bárkire szavaz, ugyanannyit nyom a latban, mint egy egyetemi docens, aki napi szinten cikkeket olvas magyar, és nemzetközi politikáról. De beszélhetnénk akár a nyugdíjasokról is, akik pár százaléknyi nyugdíjemelésért, vagy épp azért, mert az ellenzék bemártja a kormánypártot, hogy elvette a nyugdíjat, ész nélkül szavaznak, semmivel mással sem törődve. Az már csak hab a tortán, hogy amint a cikk is utal rá, aki akar, az sem tud objektíven dönteni, hiszen csak azok az információink vannak a nagyvilágról, amit tudhatunk, illetve, amit a görbetükrön keresztül látunk...

Én csak annyit fűznék még hozzá, hogy a méheknek nem királynőjük van, hanem anyjuk. Tehát nem méhkirálynő, hanem méhanya. A méhkirálynő megnevezés az elmúlt 60-70 évben vált idejétmúlttá, hiszen már tudjuk, hogy a méhanyának semmilyen vezető vagy döntéshozó szerepe sincs. Kizárólag a petézés a feladata. Még csak nem is ő tartja össze a családot, legalább is nem úgy, ahogy a laikusok gondolják. A család ugyan érzékeli, ha nincs anyja, de az anyatermék, amit az anya termel, csupán a saját állapotáról hordoz információt. A családot a család illata tartja össze, és az illatanyagot a dolgozók váltják ki az illatmirigyükből.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Zabalint
2012.11.13. 10:47
Atesz1987:
Szerintem egyáltalán nem az a probléma, hogy a docens és a "tajparaszt" is ugyanannyit ér a szavazásnál, hanem az, hogy érzelmi alapon megy az egész. A tajparaszt mérlegelés nélkül, érzelmi alapon dönt, a docens meg az érzelmi alapjaiból kiindulva olvas és mérlegel, majd elmegy szavazni ez alapján, az út itt bonyolultabb, de a gyakorlatban ő is érzelmi alapon döntött.

A megoldás egy arcok és szimbólumok nélküli demokrácia lenne, de nem tudom ezt hogyan lehetne megvalósítani.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. mikej95
2012.11.13. 17:08
Na ez alapján a magyar választási rendszernek semmi köze a méhekéhez.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dj
2012.11.16. 09:14
Ha jobban megvizsgáljuk, akkor a szocializmus vagy komminuzmus is van ugyan olyan jó, mint a demokrácia, sőt bizonyos tekintetben jobb is. Csak hát van egy nem elhanyagolható tényező az emberi faktor. Na ez a faktor zavar bele a demokráciába is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. mikej95
2012.11.17. 14:53
dj: Minden rendszerben az emberi faktor a kritikus, minden rendszernél mások a következményei, ha az nem felel meg a feltételeknek. És szinte minden létező rendszerben láthattuk a következményeit a történelem során.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Charun
2012.11.28. 15:06
Az állatvilágban nincs demokrácia. A demokrácia egy kicsit mást jelent. Ha mást nem legalább a wikipedia megfelelő szócikkét el lehetett volna olvasni. Az állatok egyébként sokkal értelmesebbek annál mint mi gondolnánk. Ez abból is látszik hogy az olyan f@szságot mint a demokrácia meghagyták nekük hülyéknek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!