iPon Cikkek

Disney Fantasia: Music Evolved - Karmester-szimulátor

Dátum | 2014. 11. 05.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Tudtátok, hogy a fantázia egy zenei műfaj, ahol elsődleges szerepe van az improvizációnak? Én is csak most tudtam meg, amikor egy kicsit jobban utána olvastam a Disney-féle Fantáziának, melynek első filmje 1940-ben jelent meg. Leopold Stokowski karmester és a Philadelphiai Szimfonikusok segítségével Walt Disney akkor még össze tudott rakni egy olyan egészestés filmet, ami teljesen a klasszikus zenére épült - később ez már megítélése szerint nem lehetett volna annyira sikeres. És ugyan a Fantáziát azóta felújították és kibővítették (lásd Fantázia 2000), az eredeti változat utáni években készült "folytatásba" már szórakoztató/könnyűzene került, tehát úgy tűnik, ezt a formulát tényleg csak egyszer lehetett igazán sikeresen ellőni. Nem mellesleg pedig ez volt az első film, amit majdnem teljesen többcsatornás hanggal rögzítettek, így annak idején kiemelkedően jól szólt. Néhányszor próbáltak játékot is készíteni belőle, de a Harmonix lett az első, akinek volt bátorsága a zenés oldalt megfogni. Amikor az Xbox-részleg előző vezetője, Don Mattrick kiötölte a Kinectet, egy egészen értelmes gondolatmenet zajlott le a fejében. Azt mondta ugyanis, hogy sok casual játékos szeretne ugyan bekapcsolódni a konzolos videojátékok világába, de egész egyszerűen elijeszti őket a kontroller látványa. Ami nekünk, keményvonalas játékosoknak egy kényelmes és jól bejáratott vezérlő, az nekik egy ismeretlen gombokkal és karokkal teli megfejthetetlen szörnyszülött, amihez jobb hozzá sem érni. A Kinect célja mindig is az volt, hogy az ember váljon a kontrollerré, és ennek megfelelően a játékok irányítása teljesen intuitív lehessen.
Soha, senki nem érte még el ilyen jól ezt a célt, mint most a Rock Bandról és a Dance Centralról ismert Harmonix csapata. A Disney Fantasia: Music Evolved rendelkezik ugyan egy körülbelül félórás tutorial résszel, de igazából teljesen feleslegesen. Ez a játék ugyanis annyira egyértelmű és annyira intuitív, hogy elég csak ránézni, és tudod, hogy mit kell csinálni. Ez nem csak a játéktervezők munkájának dicsérete, de a grafikusoké és a hangtechnikusoké is. A Harmonix harmadszor is megcsinálta: egy teljesen új színt hozott a zenés játékok világába, ami ugyan lehet, hogy végül nem válik majd olyan népszerűvé, mint a Dance Central, de az kétségtelen, hogy ettől függetlenül az egyik legjobb kinectes játék, ami valaha megjelent. De miről is van szó? Milyen játék is a Disney Fantasia? Nos, ha röviden akarnám összefoglalni, akkor olyan, mint egy karmester-szimulátor. A két kezünket használva hasonló mozdulatokat fogunk végrehajtani, mint egy zenekar előtt hadonászó karmester (legalábbis laikus szemmel nézve biztosan), bár valójában azt csináljuk, hogy a képernyőre kikerülő jeleknek megfelelően mozgatjuk karjainkat. Dupla húzás balra, lökés előre, ott tartás, széthúzás két irányba, majd bal kézzel le, jobb kézzel fel. Mivel egy kép többet mond ezer szónál, egy video pedig többet mond sok ezer képnél, így talán a legjobban úgy tudom megmutatni, hogyan is kell játszani a Disney Fantasiával, ha mutatok néhány saját készítésű játékmenet-videót:
Szóval, ott tartottunk, hogy úgy hadonászunk a tévé előtt, mintha csak minden egyes mozdulatunkra - amolyan Gandalf-módra - tűzijátékok jelennének meg a képernyőn. Sőt, valójában szinte ez is történik. Minél több mozdulatot találunk el, annál több pontot és szorzót kapunk, a cél pedig természetesen az, hogy minél jobban teljesítsük az adott számot. De ez még semmi. A Disney Fantasia egyik legzseniálisabb húzása, hogy egy szám közben bizonyos pontokat elérve áthangszerelhetjük, újramixelhetjük a zenét a felkínált négyféle hangszer/hangzásvilág segítségével. Az elektromos gitárt lecserélhetjük zongorára, az eredeti helyére teljesen új dobokat tehetünk, amiket összerakhatunk az eredeti vokállal, de akár eltorzíthatjuk azt is, vagy az egész számot chiptune-osra válthatjuk, hogy onnan visszatérjünk a hegedűs háttérre. És ugyan a józan ész azt diktálja, hogy ennek az egésznek valami borzalmas végeredménye kell legyen, nem így van. Valami furcsa, érdekes és bizarr módon nagyon működik, és egészen elképesztő dolgok jöhetnek ki belőle. Ez egyben azt is jelenti, hogy szinte sosem hallunk egy számot kétszer ugyanúgy, ami pedig azt jelenti, hogy jóval később fogjuk megunni a játékot. Meg azt, hogy Justin Bieberből akár valami közepesen hallgatható dolgot is kihozhatunk.
Akad még egy dolog, melyre a számok közben lesz lehetőségünk: bizonyos részeken összerakhatunk egy kis refrént, saját ritmust, amit aztán a játék bekever az eredeti zene alá. Ez két rendkívül egyszerű, kézzel húzogatós minijáték keretében történik meg, és teljesen felesleges a játékosok jelentős részének. Persze, ha képzett zenész vagy, akár élvezheted is (bár igazából ezt is kétlem), de ha egyszerűen csak végig akarod játszani az adott számot a lehető legtöbb pontra vadászva, akkor ez semmilyen érdekességet nem tartogat, körülbelül pont annyira nem, mint a szabadon táncolós részek a Dance Centralban. Ami a tartalmat, illetve az előrehaladást illeti, a játék egy rendkívül egyszerű sztori formájában vezet végig azon a folyamaton, melynek a végén remélhetőleg ott lesz az összes megszerezhető szám a főmenüdben. Habár a nevéből azt gondolhatnánk, hogy a játék a Fantázia rajzfilmre, vagy az abból készült remake-re, a Fantázia 2000-re épül, valójában nem sok közük van egymáshoz. Az eredeti rajzfilm lényege tulajdonképpen az volt, hogy a gyerekeket közelebb hozza a szimfonikus zenéhez, és az olyan klasszikusokhoz, mint Csajkovszkij vagy Schubert. Ehhez képest a Music Evolvedban van ugyan Csajkovszkij, és például Liszt Ferenc is, de ugyanúgy ott van mellettük a Depeche Mode, Lady Gaga és a Queen is.
Nem csak a zenei felhozatalban, de történetben sem az eredetire építkezik a Harmonix játéka. Az egyetlen ismerős forma a morcos varázsló, Yen Sid lesz (olvasd visszafelé), aki Mickey egér számára is lehetővé tette, hogy felvegye a mágus kalapot és köpenyt (I put on my robe and wizard hat), és egy pillanatra nagyon hatalmasnak érezze magát, mielőtt minden elkezd káoszba fulladni. Mi is Yen Sid tanítványai leszünk, kiképzésünket követően pedig összefutunk a varázsló előző tanítványával, Scouttal. Szegény kislány kétségbe van esve, mert úgy tűnik, hogy valami rosszat csinált, amivel rászabadította a zajt különböző világokra.
Természetesen a mi feladatunk lesz, hogy a világokat megtisztítsuk a zajtól a zene erejével. Ezek a világok tulajdonképpen központok az ott található zenékhez, meg néhány kisebb minijátékhoz, és rendkívül aranyosak. Ezekben a minijátékokban ugyanis kis zenei részleteket rakhatunk össze, például víz alatti növényeken “dobolva”, halakat kiszabadítva, és az ő hangjukat összekapcsolva, vagy éppen egy szelet steaken, csirkecombon és baconön muzsikálva. Valahogy itt is megoldotta a Harmonix, hogy semmilyen zenei tehetségre ne legyen szükség ahhoz, hogy a végeredmény, a létrehozott dallam kellemes és fülbemászó legyen. Ami a technológiai oldalt illeti, nem lehet kifogásunk. A fejlesztők ezen a téren már annyi tapasztalattal rendelkeznek, hogy a játék bármilyen körülmények között tökéletesen és pontosan érzékeli a mozgásainkat a Kinecttel. A grafika kellemes, tökéletesen illeszkedik a kívánt hangulathoz, a zenék pedig természetesen jól szólnak. A Disney Fantasia: Music Evolved összességében egy nagyon egyedi és hangulatos zenei játék, amit mindenképp ajánlhatok megvásárlásra, ha rendelkezel Kinecttel. Sikeresen mutatja meg ugyanis, hogy lehet fantáziadús és okos játékokat készíteni a kamerás kiegészítőre. Platformok: Xbox 360, Xbox One Tesztplatform: Xbox One
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!