iPon Cikkek

Distant Worlds Universe – Gigászi űreposz

Dátum | 2014. 07. 22.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

A stratégiai játékok rajongói közül az utóbbi években talán a 4X szerelmeseinek van a legjobb sorsa. Míg az RTS-piac szinte teljesen meghalt, addig az említett műfajban minden évben megjelenik legalább néhány alkotás, köztük egészen kellemes példányokkal, amikkel aztán akár hónapokig is el lehet lenni. Ennek ellenére sokan még mindig a régi klasszikusokat veszik inkább elő, részben megszokásból, részben pedig azért, mert az újakból valami hiányzik, és összetettségben is gyakran (még ha nem is nagyon, de) elmaradnak a régi idők legendáitól. Nem úgy jelen cikkünk alanya, a Distant Worlds Universe, ami a 2010-ben megjelent Distant Worlds, és három kiegészítőjének egybe csomagolt, immár Steamen is elérhető változata. Amit pedig a meglehetősen borsos árért cserébe kapunk, az talán minden idők, de legalábbis az utóbbi évek legösszetettebb, leghatalmasabb, leginkább monumentális űrbeli 4X játéka. Célunk egy űrutazó birodalom igazgatása, az óriási galaxis felfedezése, meghódítása, más népekkel való kapcsolat kiépítése, mindezt egy valós időben játszódó, de bármikor megállítható, felgyorsítható, lelassítható szimuláció keretében. Az előző mondatban szándékosan használtam a „szimuláció” kifejezést, mert amit itt kapunk, arra a „játék” szó nem eléggé kifejező. Az univerzum méretében, a program pedig részleteiben annyira összetett és sokrétű, hogy jelen cikkemben is inkább csak az összkép átadását kísérelhetem meg, a millió részletet a játékosok felfedezésére kell bíznom.
A Distant Worlds szimulációjának egyik legfontosabb sarokköve az állami- és a magánszféra eltérése. A mi szerepünk kizárólag az állami vagyon kezelésében jelenik meg, a magánszférát csak indirekt módon tudjuk befolyásolni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például egy bányász kolónia megépítése után a teherhajókat már nem mi irányítjuk, sőt még csak nem is mi gyártjuk le, hanem a civileken a sor, hogy meglássák a bányászott ércek (vagy gázok, összegyűjtött csontok, szőrmék, stb.) szállításában rejlő profitot, azaz onnantól kezdve önálló teherhajók fognak repdesni a kolóniák és a bányásztelepek között (mely telepeket akár a naprendszerek csillagjai köré is építhetjük). Ha egy újonnan elfoglalt bolygó fölött építeni szeretnénk egy kutatóállomást, akkor az ahhoz szükséges nyersanyagot is ezek a teherhajók szállítják el az építkezés helyére onnan, ahol az rendelkezésre áll (ha van ilyen hely). Ha nincsenek saját bányáink, akkor csempészeket is megbízhatunk a megfelelő anyagok beszerzésével. A játék részletgazdagságát mutatja, hogy több tucat létező és kitalált elemet, nyersanyagot kell használnunk. A mi állami szerepünk a teherhajók megvédésében is megjelenik, azokat ugyanis előszeretettel támadják meg és térítik el kalózhajók, ezért érdemes készenlétben tartani kísérőhajókat is.
Hajóink és bázisaink tervrajzát saját magunk állíthatjuk össze millió különféle elemből – már egy mezei elfogó vadász építéséhez is vagy tíz különböző elemet kell beépítenünk. Személyzeti elem, pajzs, páncél, külön hajtómű előrehaladáshoz, forduláshoz és hiperugráshoz, különböző fegyverek, rakéták, lézerek, energia-ellátás... A legyártott egységeket és űrbázisokat aztán később szükség esetén frissíteni is lehet, ha újabb, fejlettebb elemet pakolunk a tervrajzba. Ez a frissítés persze pénzbe és időbe kerül. A hajóknak üzemanyagra is szükségük van, rendszeres időnként vissza kell térniük egy baráti bolygóhoz, ami megfelelő diplomáciai kapcsolat esetén lehet akár egy másik szövetségé is. A tervrajzokban felhasználható elemeket kutatással tudjuk megnyitni, amihez három hatalmas kutatási fát kapunk – érdekesség, hogy ezeken a kutatás külön-külön, egymástól függetlenül zajlik, és mindegyik ághoz külön kutatási bázisokat kell építenünk. Azaz például a modern technológiával foglalkozó kutatóállomás nem segít a hajók fegyvereinek kutatásában.
A már említett diplomácia is fontos szerepet kap birodalmunk irányításában. A lehető legkisebb galaxis indításakor is vagy 5-6 másik szövetséggel és ennél is sokkal több kalóz-frakcióval kell osztozkodnunk. Érdekesség, hogy ezek a szövetségek nem feltétlenül egy fajt jelentenek, ahogy nekünk sem csak a saját fajunkat tömörítő birodalmat kell irányítanunk. Más fajok más-más éghajlatú bolygóit elfoglalva (amihez bombázásra és földi egységek bevetésére is szükségünk van) azokat beolvaszthatjuk saját birodalmunkba, így akár egészen vegyes is lehet a népességünk. A többi birodalommal szerteágazó kapcsolatokat építhetünk ki, adhatunk/kaphatunk engedélyt a hajók tankolására, kereskedelmi és egyéb szövetségeket köthetünk, háborúval fenyegethetjük őket, ha nem tesznek meg valamit, és így tovább. A kalózokkal kevésbé kiforrott a kapcsolat-rendszer, őket felbérelhetjük mások megtámadására, védelmi pénzt fizethetünk nekik, vagy vásárolhatunk tőlük csillagtérképeket és információkat kolonizálható bolygókról, sőt akár kapcsolatot létesíthetünk általuk más civilizációkkal, akikkel az űrben esetleg még nem futottunk össze. A diplomácia sunyibb elemét képezik a kémek, akiket más birodalmakra küldhetünk, különféle információ-szerzési missziókat adva nekik. A kémek mellett más különleges személyek is feltűnhetnek birodalmunkban: kapitányok, hadvezérek, uralkodók, tudósok, akikkel szereptől függően a katonaságunkat, gazdaságunkat, vagy kutatásunkat támogathatjuk, és akik idővel szintet is lépnek, hatékonyabbá válnak és különleges képességeket szereznek.
A Distant Worlds különlegességét a hatalmas mérete adja. A galaxisokban elképesztő mennyiségű naprendszer és még több bolygó található, rengeteg felfedezésre váró hely, konkurens szövetség, nyersanyag, építési elem, fejlesztési opció... A lehetőségek szerteágazóak. Ezalatt pedig egy komplett szimuláció működik, amitől teljesen hihetővé válik az egész univerzum. A nyersanyagot el kell szállítani a bányász-állomástól a gyártás helyére, azt menet közben meg kell védeni az ellenfelektől és a különleges űrbéli élőlényektől, a hajóinkat folyamatosan fejleszteni kell, a birodalmunk bolygóinak adóit és az uralkodó hatalom módját is mi állíthatjuk be, miközben folyamatos kapcsolatot kell fenntartani a többi birodalommal, odafigyelve a kalózokra... Már ha csak felsoroljuk a játék összes lehetőségét is zavarba jövünk, teljes valójában pedig akár a legmegszállottabb stratégák arcára is elismerő mosolyt csalhat a program. Kezdőknek jó hír, hogy ha valaki még csak tanulja a rendszert, vagy ha csak egy-két elemmel szeretne foglalkozni, akkor használhatja a beépített széleskörű automatizálást. A játékmenet szinte minden elemét beállíthatjuk félautomatára (ilyenkor tanácsokat kapunk, hogy mit tegyünk, azt jóváhagyva pedig már meg is tesszük a lépéseket), vagy teljesen automatára, amikor a mesterséges intelligencia igazgatja helyettünk az adott területet a beállított paraméterek alapján. Legyen az kutatás, kolonizálás, felfedezés, hajófejlesztés, diplomácia, vagy harcolás, mindent külön beállíthatunk úgy, hogy mi csak a birodalom számunkra érdekes elemeivel foglalkozzunk. Persze a játék igazi szépségét akkor mutatja meg, ha nagyjából mindent a kezünkbe veszünk, a tanuláshoz pedig jó segítséget nyújt a beépített enciklopédia is, amit bármikor előhozhatunk, és bőséges információt kaphatunk a játék minden aspektusáról. Aztán ha úgy tartja kedvünk, akár kezdhetünk egy saját kalóz-birodalommal is, ami szinte egy teljesen új játékot jelent, melyben a kolonizálás, terjeszkedés helyett a kalóz-bázisunkkal kell minél sikeresebbnek lennünk.
Az összetettségen túllépve azonban nem lehet elmenni a tény mellett, hogy a játék bizony csúnya. Már 2010-ben, az első megjelenéskor is annak számított, a grafikai körítés ugyanis leginkább valahol a 90-es évek táján lett volna elfogadható. Pixeles, rajzolt hajók, csúnya effektek mindenfelé, de ami a legrosszabb: mindez nagyméretű ablakban fut. Ez több dolgot is magával hoz: a program automatikusan alkalmazkodik az asztalunk felbontásához, ami nagyobb felbontás esetén olvashatatlanul kicsi betűméretet eredményez. Ennél is zavaróbb azonban, hogy sok tooltip (egérkurzorra előugró segítség) a windowsos megjelenítési témát használja, ráadásul mentéskor is bejön a windows saját navigációs felülete, ahol egy file-ba mentjük el az állást. A grafika így összhatását tekintve nem csak hogy csúnya, idejétmúlt, de még ráadásul igénytelennek is hat. Maga a menürendszer se a legszebb, csúnya kis ikonokkal zsúfolt sávok fedik körbe a képernyő nagy részét – igaz, a funkciójukat legalább el tudják látni. Jobb a helyzet a hangok terén, az effektekkel nincs semmi baj, a zene pedig kifejezetten jól sikerült, változatos stílusokban szól, néha még önmagában is jó hallgatni.
A Distant Worlds Universe maximálisan rétegjáték, kizárólag a legmegszállottabb űrbéli 4X-játékosoknak ajánlható. Ha csak annyira érdekel a téma, hogy „jó lenne építgetni az űrben, felfedezni, meg űrcsatázni kicsit”, akkor ez nem a Te játékod (talán majd a következő Civilization). A Distant Worlds azt a célt tűzte ki, hogy egy részletesen szimulált galaxist kapjon a programot elindító játékos. E szent célnak minden elemét alárendelte. Hatalmas mélységek, rendkívül sokrétű játékmenet rejtőzik a borzalmas kinézet alatt, a végeredmény pedig tényleg csak a nagy stratégáknak ajánlott – nekik viszont mindenképpen jó befektetés lehet.
Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. otherl
2014.07.22. 10:38
Ez egy tipikusan olyan játék, ami jobban hangzik leírva. Szóval csak néhány gondolat:

A játék nagyon jól néz ki mikor minden automatizmus be van kapcsolva, mintha egy dolgos hangyabolyt néznénk. Aztán az ember elkezdi kikapcsolni ezeket, és rájön, hogy a felület nem igazán játékosbarát, a készítők is inkább az AI-t nézték a tervezéskor. Nehezen lehet csak elérni az AI teljesítményét, mert amit neki egy pillanat újratervezni, azzal a játékos megizzad a felület miatt, és ez hosszú távon fárasztó. Igazából csak ott éri meg átvenni az irányítást, ahol a az AI nem működik hatékonyan (az én tapasztalatom szerint ez a támadás nagyrészt).

Másik probléma, hogy a játék mintha az RTS-ekből indult volna ki. Egységgyártás, építkezés, bányászat mind megvan, de a birodalom menedzselésére szinte semmi eszközöd nincs. Ennyi automatizmussal jó lett volna, ha az ember akkor is tudna csinálni valamit, ha ezek be vannak kapcsolva. Valami minimális közgazdaság, esetleg politika, hogy tényleg látszódjon, hogy ez egy birodalom. Jelen állapotában a játék, ha játszani akarsz és nem csak nézni, szinte csak a logisztikáról szól. Nekem ez a legnagyobb problémám vele, remélem egyszer majd orvosolják.

Egyébként nem rossz játék, nyilván a technikai oldala olyan amilyen, bár itt szerintem a funkcionalitás a fontos, azt meg hozza.
Bocs a sok szövegért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Svindler other...
2014.07.23. 13:58
"Bocs a sok szövegért."

Szerintem mindenki csak örül, ha több értelmes vélemény van, így könnyebb dönteni egy esetleges shoppingról, főleg, hogy eme játék esetében elég vastagon fogott a cerka.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Supra
2014.07.24. 12:42
Kb ez a játék lehet, amiről a MOO3 1537. végigjátszása alatt (előtt és után) álmodoztam - a borzasztó az, hogy egyrészt már tized annyi időm sincs, másrészt azért (minden beképzeltség nélkül) nem kis erőfeszítés kell hozzá, hogy a 3D szemüveget levéve ilyet játsszon az ember 2014-ben...

Hátha valami lelkes amatőr csapat csinál hozzá grafikát - bár itt van a nyakunkon az elite (tudom, nem 1 kategória)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Leon121 Supra
2014.07.25. 08:14
A cikkben nem akartam írni, mert nem próbáltam, és különben is modolatlan játékokat tesztelünk, de készült grafikai mod a játékhoz, ami kicsit csinosítgat rajta: http://www.moddb.com/mods/graphics-enhancement-mod-gem

Esetleg érdemes lehet kipróbálni, ha gondolod. Persze hiper-szuper naprakész ettől se lesz a grafika, de azért képek alapján csak emészthetőbbé varázsolja.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. i2k010
2014.07.27. 10:05
Ránéztem - gyerekek, ez a játék tényleg hatalmas (minden értelemben).
Larry Monte Youtube-csatornája ajánlott a témában.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!