iPon Cikkek

Divinity: Dragon Commander – Sárkányháton szép az élet

Dátum | 2013. 08. 12.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Ha számítógépes szerepjátékok fejlesztőiről beszélünk, akkor a legtöbb embernek általában a Bioware és a Bethesda ugrik be elsőnek, hiszen játékaikból több tízmillió példány kelt el az elmúlt években, népszerűségük pedig évek óta töretlen (bár a Bioware erősen dolgozik ennek lerombolásán). Ám vannak mellettük olyan csapatok, akik bár kevésbé eredményesek, időről időre képesek előrukkolni egy-egy élvezetes RPG-vel. E fejlesztők közé tartozik a belga székhelyű Larian Studios is, akik az elmúlt hónapokban többször is szerepeltek a hírekben, hiszen egy sikeres Kickstarter hadjárattal 1 millió dollárt gyűjtöttek össze Divinity: Original Sin című, rendkívül ígéretesnek tűnő szerepjátékukra. Amint ennek elnevezéséből is kiderül, a program a csapat Divinity játékcsaládjába tartozik, amelynek tagjai még a Divine Divinity, a Beyond Divnity és az a Divinity 2 is, amelyben hősünk képes volt egy sárkány alakját felvéve riogatni a jónépet. Ez a játékelem annyira megfoghatta a fejlesztőket, hogy egy önálló játékot terveztek hozzá, amely az elmúlt napokban jelent meg, Divinity: Dragon Commander néven. A fejlesztők legújabb alkotása egy igazi hibrid, amely az akció, a stratégia és kalandjáték elemeket házasítja össze, létrehozva egy egészen egyedi turmixot. Bár az e fajta keverékek nem mindig sülnek el jól (egyik-másik eleme gyengébb lehet, mint a többi), a Larian játékaira általánosságban jellemző humor és érdekes karakterek miatt mi megelőlegeztük a bizalmat a Dragon Commandernek.
A sárkány irányítása a játék egyik legélvezetesebb része
A történet, mint sok más fantasyben, most is egy békés királyságban kezdődik, ahol háborúról már évtizedek óta nem hallott a nép. Réges-régen a király, a mágus Maxos, és a briliáns hadvezér Henry, sosem látott harci gépek segítségével legyőzte Rivellon marakodó népeit, és egy birodalomban egyesítette őket, elhozva a régóta áhított békét a világba. Ám ahogy arra számítani lehetett, ez a nyugalom sem tartott örökké, az uralkodó három hálátlan gyermeke ugyanis merényletet tervezett a király ellen, és a megfelelő időpontban meg is ölték apjukat, hogy megszerezzék hatalmát. Ezzel ismét háborúba taszították Rivellont, amelyet természetesen csak a játék hőse (azaz szerény személyünk) menthet meg. Amint a bevezetőből megtudjuk, a messiásként várt megmentő a király törvénytelen gyermeke, akinek ereiben sárkányok vére folyik, aminek köszönhetően képes felvenni e fenevadak alakját. Főhadiszállásunk egy fenségesen festő léghajó, a Raven, ahonnan hadmozdulatainkat vezényelhetjük, és ahol meghozhatjuk a döntéseket a népünket érintő kérdésekben. Amint egyébként már ez a hajó is jelzi, a Dragon Commander egy érdekes steampunk világban játszódik, amelyben a mágia és a technika összefonódása igencsak egyedi lényeknek és gépezeteknek adott életet. Ennek megfelelően nem lovagok, gyalogosok és íjászok fogják a seregünket alkotni, hanem kis lépegetők, ágyúsok, és más sosem látott masinák.
Mivel a Larian alkotása többféle műfajt is elegyít, játékmenete is több rétegből áll. Az első, amit látni fogunk, hogy a léghajónk fedélzetén több mint egy tucat NPC verődött össze, akik bizony igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Köztük van a már említett mágus, Maxos, több hadvezér, egy imp gépész, fél tucat politikai figura, akik a népüket képviselik és még sokan mások. A játék során lehetőségünk van mindegyikükkel beszélgetésbe elegyedni, és akár egy kaland- vagy szerepjátékban, különféle témákról csevegni. Időnként ők keresnek meg bennünket, ha van valamilyen kérésük, de bizonyos időközönként ajánlott a játékosnak is érdeklődni náluk, hátha van némi mondandójuk. A remekül megírt karaktereknek hála ez egyáltalán nem nyűg, sőt, a program egyik csúcspontja a velük történő foglalatoskodás. A Larian csapatának korábbi játékaiban is érezhető, hogy a lányok és fiúk nagyon értenek a humoros, egyedi dialógusok, illetve karakterek kidolgozásához, ám itt ez még inkább tetten érhető. Itt van például a felsőbbrendűségi komplexussal küzdő gyík, Edmund, a nőuralom élharcosa, Catherine, vagy épp a marcona, félig gép félig ember Henry. És akkor az élőholtakról nem is beszéltünk, akik itt végre nem a kezdő kalandozók gyakorló ellenfeleinek szerepét töltik be, hanem értelmes, vallásos figurák, akikkel öröm eldiskurálni. De nem csak azért vannak itt ezek a szereplők, hogy a magunk szórakoztatására piszkáljuk őket, a történet bizonyos pontjain (meglehetősen gyakran) döntéseket is kell hoznunk, melyek befolyásolják a birodalmunk helyzetét, és ezeket bizony meg kell vitatnunk ezekkel a karakterekkel. Ezeknél a fordulópontoknál nagyon érezhető, hogy a Larian egy kis politikai szatírát is bele akart vinni a játékban, hiszen olyan dolgokban kell állást foglalnunk, mint a melegek házassága, az ingyenes egészségügy, vagy épp a legális droghasználat. Ez bizonyára nagyon ijesztően hangzik, hiszen eléggé idegen témáknak számítanak egy videójátékban, de mindenkit biztosíthatunk, nagyon humorosan illesztették be a fejlesztők a játékba ezeket a kérdéseket.
A stratégiai részek sajnos meglehetősen átlagosak
Persze nem csak erről szól a Dragon Commander, ugyanis a magját egy Total War-szerű rész alkotja. A léghajónkon elérhető egy világtérkép, ahol láthatjuk a birodalom provinciáit, ahol egységek és épületek tanyáznak. Ez a mi játszóterünk, ahol mozgathatjuk sakkbábuinkat, építkezhetünk, és felhasználhatjuk azokat a kártyákat, amelyek különféle bónuszokat nyújtanak az adott területnek, egységeknek, vagy sárkányunknak. A világtérképen körökre osztott módon zajlik az élet, de van egy valós idejű része is a játékmenetnek. Ha ugyanis harcra kerül a sor, betöltődik egy csatatér, ahol egymásnak eshet a két fél. Ezen a fronton kicsit hasonlít a játék a Dawn of War széria tagjaihoz, ugyanis a pályán vannak bizonyos területek, amiket el kell foglalnunk, ezek biztosítják az utánpótláshoz szükséges erőforrásokat. A hozzánk csatolt pontoknál tudunk építkezni, felhúzhatunk gyárakat, lövegtornyokat, és természetesen itt kell legyártanunk harci gépeinket is. A legjobb rész azonban az, hogy ha úgy tartja kedvünk, személyesen is részt vehetünk a harcokban. Ez azt jelenti, hogy sárkányformában megjelenünk a csatamezőn, amelyet a hátunkon lévő jetpacknek köszönhetően pillanatok alatt képesek vagyunk berepülni. Ezt ismételjük el még egyszer: egy hátirakétával száguldozó sárkány bőrébe bújhatunk bele. Hihetetlen élmény. Szánkból tüzet és savat köphetünk, de ha hajónkon kifejlesztettük a megfelelő képességeket, tucatnyi más támadó, illetve védekező varázslatot is használhatunk. Egymagunk azonban nem megyünk sokra a túlerővel szemben, így mindenképpen szükségünk van a többi egységünkre, akiket szárnyas gyíkunkkal támogatnunk kell.
Mindez nagyon jól hangzik, de legnagyobb sajnálatunkra azt kell mondanunk, hogy a Dragon Commander leggyengébb része ez a stratégiai szekció. Ennek oka, hogy a körökre osztott világtérképes részek, és a valós idejű csaták is faék egyszerűségűek, nem elég komplexek. Bár elég sok képességet, és egységet lehet kifejleszteni, ezen túlmenően kevés lehetőségünk van birodalmunk irányításra. A gazdasággal nem kell foglalkoznunk, diplomácia nincs a játékban, és az építhető épületek száma is elég gyér. Utóbbiakból ráadásul provinciánként csak egyet lehet felhúzni, ami nagyon korlátozza a lehetőségeinket. Ami az RTS csatákat illeti, itt sem tudjuk nagyon szabadon engedni a fantáziánkat. A kő-papír-olló elvet követő egységeknél csak az a lényeg, hogy minél gyorsabban minél több erős harci gépet zúdítsunk az ellenfél bázisaira. A legnagyobb probléma azonban az, hogy minden csata ugyanúgy épül fel, a cél mindig az ellenség elpusztítása. Nagyon érdekes és egyedi egységekkel harcolhatunk, de nincsenek különleges célok, változatos feladatok, ami miatt nagyon gyorsan monotonná válnak ezek a harcok, így elég hamar azon kaptuk magunkat, hogy a csatáknál az automatikus megoldás funkciót választjuk, hogy hamar túl legyünk ezeken az unalmas részeken. Ilyenkor csak annyi a dolgunk, hogy kiválasztjuk, hogy melyik hadvezérünk vezesse a csapatunkat, majd a gép kiszámolja nekünk a végeredményt. Ebben az esetben persze kimaradunk a sárkányos akcióból, pedig az nagyon élvezetes. Elfogadtunk volna pár olyan küldetést, ahol nem áll más a rendelkezésünkre, csak a fenevad, és vele kell megoldanunk valamilyen feladatot.
A világtérképen megfontoltan kell mozogni
A fenti hiányosságok elsősorban az egyjátékos hadjárat során fognak feltűnni, multiban, emberi ellenfelek ellen játszva már egy fokkal élvezetesebbek a csaták, bár természetesen a lehetőségeink ekkor sem fognak bővülni. Ami a játékmódokat illeti, e szempontból a többjátékos szekció két részre osztható. Indíthatunk olyan hadjáratokat, ahol van egy világtérkép, melyen a sztorimódhoz hasonlóan folynak a harcok. Ha azonban valakit csak az RTS-szerű harcok érdekelnek, akkor szálljon be egy skirmish meccsbe, azokban ugyanis nincs birodalom-menedzselős rész. Sajnos más játékmóddal nem találkoztunk a Dragon Commanderben, pedig elfért volna pár a programban.
Hogy a negatívumok mellett ismét beszéljünk pozitívumokról is, lássuk a grafikai és zenei megvalósítást. Ezen a fronton nem kellett csalódnunk a játékban, a léghajónkon lévő szereplők nem csak személyiségükben, hanem kinézetükben is egyedi, humoros karakterek. A hangjukat adó színészek előtt is le a kalappal, kivételesen jó munkát végeztek, mindenféle részrehajlás nélkül mondhatjuk, hogy sok nagyobb költségvetésű programot is leköröz ezen a téren a Larian alkotása. A csataterek látványvilága szép színes, illetve változatos, és az egységek modelljeiben sem találtunk kivetnivalót, ráadásul steampunkos mivoltukból adódóan ezek meglehetősen egyediek. De ami igazán megfogott bennünket a játékban, az a zenei felhozatal. Kirill Pokrovsky zseniálisan vegyítette a hagyományos fantasy muzsikát a keményebb rockos vonallal, az eredmény pedig egy tökéletes aláfestő zene lett, ami a menütől kezdve a csatákon át mindenhol végigkíséri a játékot.
Humoros, jól sikerült karakterek szerepelnek a játékban
Mindezek fényében nehéz dolog értékelni a Divinity: Dragon Commandert. A játék magját alkotó stratégiai rész meglehetősen átlagos lett, ezt kár is lenne tagadni, nála sokkal jobb RTS-eket is találni a piacon. Ha tehát csak ezt a részét vennénk figyelembe ennek a hibridnek, akkor nem adhatnánk rá közepesnél jobb értékelést, ám egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül a kiváló kalandjáték elemek, a karakterekkel történő érdekes interakció, a lenyűgöző zene és a stílusos megvalósítás mellett. Ha elfásultunk egy-egy unalmasabb csata után, a léghajónkon folytatott beszélgetések és a ránk bízott döntések rögtön visszahozták a kedvünket a játékhoz. Már csak ezek miatt megéri a végére érni a sztori módnak. Nagyon reméljük, hogy lesz folytatása a Larian e munkájának, hiszen ha sikerül kijavítani a hiányosságokat, akkor egy igazán jó programot fogunk kézhez kapni.

Platformok: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. Lazahunter
2013.08.12. 13:57
Országomat egy normális Divine Divinity folytatásért!!!!!!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Ronan
2013.08.12. 19:15
Országot azt felejtsd el.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. tompika74
2013.08.12. 21:05
"A sárkány irányítása a játék egyik legélvezetesebb része"
A Divine Divinity-ben a sárkányos részeket utáltam. Néha eszembe jut, jó volna újra végigjátszani, mert nagyon jó kis játék, de a sárkányos részeket nem vállalom be még egyszer
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Lazahunter
2013.08.12. 22:13
Ronan - 2013-08-12 19:15:30

Nem, akkor sem magyarázom el egy szállóige jelentését ...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Lazahunter
2013.08.12. 22:14
tompika74 - 2013-08-12 21:05:59

Az simán Divinity volt, abból nem hiányzik még egy ... a Divine Divinity más
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. tompika74
2013.08.14. 11:42
Tényleg. Sőt, az a Divinity 2 volt
De utánanéztem. A Divine Divinityt is végigvittem Valamelyik újság DVD mellékletén volt rajta. Egy Diablo-ra hasonlító játék volt, ami szerintem jobb volt, mint maga a legendás Diablo 2!!!
A Divinity 2 annak a folytatása.
Mindegy. A lényeg, hogy a sárkányos rész nálam nem plusz, hanem egy hatalmas mínusz
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!