iPon Cikkek

DmC: Devil May Cry - Régi ismerős, új köntösben

Dátum | 2013. 01. 23.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Megreformálni egy több mint 10 éves múltra visszatekintő, komoly rajongótáborral rendelkező videójáték sorozatot kemény dió. Erre valószínűleg a japán óriáskiadó, a Capcom is hamar rájött, miután bejelentette, hogy újraindítja a nagysikerű Devil May Cry szériát. Azt a sorozatot, amely tulajdonképpen maga teremtette meg a „stílusos akciójáték” műfaját, és aminek tagjai a félresikerült második részt leszámítva kritikai és üzleti sikernek bizonyultak. Bár a negyedik rész több millió példányszámban kelt el, a Capcom valószínűleg úgy érezte, hogy egy alapos vérfrissítés után még nagyobb eladásokat produkálna a széria. Ezért megkeresték a nyugati fejlesztők között már bizonyított Ninja Theory csapatát, és leszerződtették őket a reboot elkészítésére. Ők nem bíztak semmit a véletlenre, alaposan átformálták az ikonikus főhős, Dante figuráját, kicsit megbolygatták a DMC univerzumát és kiadták az első videójukat a játékról. Az említett animáció hihetetlenül negatív visszhangra talált az elkötelezett rajongók részéről, akik ezeket a változásokat a sorozat arculcsapásaként élték meg. A legtöbben az újjászületett Dante karakterét nehezményezték, viszont voltak olyanok is, akik inkább az egyszerűbbnek tűnő harcrendszer miatt fejezték ki nemtetszésüket. Aztán ahogy az lenni szokott, a hangoskodók nagy része elcsendesedett, és átadták helyüket a bizakodóknak, akik úgy látták, hogy a változtatások ellenére bizony még jó játék is kerekedhet a DmC-ből.  A nagy kérdés, hogy melyik tábornak volt igaza.

Íme, az új Dante
Mielőtt megpróbálnék választ találni erre, pár mondatban szeretném tisztázni, hogy véleményem szerint mi adja a sava-borsát ennek a szériának, miért ez a széria az egyik legjobb a műfajában. Hiszen léteznek más hack&slash akciójátékok is, gondoljunk csak a God of War, vagy épp a Dynasty Warrior sorozatra, miért a Devil May Cry-t tartják mégis sokan a legtöbbre? Ennek oka elsősorban a kifinomult harcrendszerben keresendő, melyben nem csak az a cél, hogy az előttünk lévő ellenfeleket minél gyorsabban eltegyük láb alól. Sokkal fontosabb, hogy mindezt a lehető leglátványosabb, legstílusosabb formában tegyük. Külön játékelemet találtak ki ehhez, ugyanis minél változatosabban és ügyesebben harcoltunk, annál magasabb szintet ért el az úgynevezett stílusmérő és több pontot zsebelhettünk be a pályák végén. Megtehettük persze, hogy csak egy-két támadási formát használtunk, ám ezzel nem érhettünk el sok mindent, a legmagasabb értékeléshez változatosan és ügyesen kellett játszanunk, kihasználva a harcrendszer minden elemét. Ezen a téren a DMC3 volt a király, ami a tökélyre fejlesztette ezt a fajta játékmenetet (a negyedik rész, bár jól sikerült, visszalépés volt elődjéhez képest). A széria egy másik fontos jellemzője a nagyfokú kihívás volt, hiszen már normál szinten is alaposan meg kellett izzadni a játékkal, a magasabb fokozatok pedig egyenesen brutálisak voltak. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a széria ikonikus hősét, Dantét is, aki egy démonvadász és a lazaság emberi megtestesítője volt. Ő volt az, aki a szörnyek arcába nevetett, és a legveszélyesebb szituációban is viccelődött. A 80-as években készült agyatlan akciófilmek sztárjainak játékbeli megfelelőjéről van szó, akiket nem lehet komolyan venni, nem végtelenül összetett figurák, de öröm volt hallgatni a beszólásaikat.

A töriórát letudva lássuk, hogyan kezelte a Ninja Theory a fenti formulát. A játék intróját megtekintve rögtön észrevehetjük, hogy az új Dante bizony alapos átalakuláson esett át. A vörös bőrkabátos, fehérhajú srác egy fokkal átlagosabb kinézetet, új frizurát és fekete hajat kapott, olyan karakter vált belőle, akivel még az utcán is összefuthatnánk. Hamar megtudjuk, hogy egy igazi lázadóval van dolgunk, aki nagykanállal habzsolja az életet, a nyitó videóban is egy üveg piával és két könnyűvérű táncoslánnyal „tér nyugovóra”. Itt még nem tudja, hogy ki is valójában, származását a történet előrehaladtával vele együtt fogjuk felderíteni. Az új főhős, bár itt-ott elejt egy-egy humoros beszólást, sokkal komolyabb, „emberibb” szereplő, mint a régi Dante. Hogy ez jó-e vagy rossz, mindenki döntse el maga, véleményem szerint a korábbi játékok mókamestere egyedibb karakter volt, mint a DmC kissé átlagos főhőse. Ami az ő háttértörténetét illeti, azt már a játék reklámhadjárata alatt megtudhattuk, hogy Dante egy nephilim, azaz egy démon és egy angyal leszármazottja. Mint kiderül, ő napjaink egy olyan világában él, amelyet a kulisszák mögött a démonok irányítanak, rabigába hajtva az emberiséget. Erre ébreszti rá Dantét az Order nevű szervezet, aminek vezetője hősünk ikertestvére, Vergil. Míg a korábbi részekben ők halálos ellenségek voltak, itt egymás oldalán veszik fel a harcot a szörnyek ellen. A cselekmény részleteivel kapcsolatban nem szeretném lelőni a poént, viszont annyit elmondhatok, hogy a történetmeséléséről híres Ninja Theory kicsit csalódást okozott ezen a téren. Nem végeztek rossz munkát, hiszen hozták a korábbi játékok színvonalát, de az előzetes beharangozással ellentétben ugyanolyan szimpla sztorit kaptunk, mint a korábbi részekben, csak ez napjainkban játszódik, komolyabban veszi magát, és több benne a káromkodás (utóbbi amúgy sosem volt jellemző a sorozatra). Szerencsére a Devil May Cry játékokban a sztori mindig csak másodlagos tényező volt, így ez itt sem volt zavaró.

A démoni fegyverek brutálisan erősek
Az igazi erőpróba persze a játékmenet fejlesztése lehetett a Ninja Theory számára, hiszen nagyon magasan volt a léc számukra, ha a széria korábbi részeit nézzük. Ezzel kapcsolatban annyit be kell vallanom, hogy kellemeset csalódtam a készítőkben, hiszen én egy teljesen lebutított harcrendszerre számítottam. És hát valljuk be, korábbi munkáik (Heavenly Sword, Enslaved) ebből a szempontból elmaradtak a DMC3-tól. Ezzel szemben egy élvezhető, a sorozat főbb jellemzőit magán hordozó játékmenettel találtam szembe magam. Bár a korábbi részekben szereplő stílusok itt nincsenek jelen, de a megszokott mozdulatok nagy részét azért itt sem kell nélkülöznünk, hiszen helyet kaptak hősünk repertoárjában. Ráadásul Danténak ezúttal is egy kisebb arzenál áll a rendelkezésére, hogy elpusztítsa a rá támadó démonok tömkelegét. Az alap fegyverünk továbbra is a Rebellion nevű kard és egy pár pisztoly, Ebony és Ivory lesz. A sztori előrehaladtával aztán folyamatosan szerzünk új darabokat, melyek között lesznek angyali (gyors, nagy területre ható) és démoni (lassú, de erős) fegyverek. Ezek között mostantól nagyon egyszerű váltani, elég csak lenyomni a bal (angyali), vagy a jobb (démoni) ravaszt a kontrolleren, és már aktiváltuk is az egyiket. Így sokkal könnyebben lehet cserélgetni őket harc közben, igaz egy kicsit zavaró, hogy folyamatosan lenyomva kell tartani a gombokat, ha egy adott szituációban hosszabb ideig csak az egyiket akarjuk használni. Újdonság viszont a vetődés megjelenése, ami a DMC2-t leszámítva egyik korábbi részben sem volt jelen. Ezt lenyomva könnyedén el tudunk vetődni szinte bármilyen támadás elől. Az új mozdulatokat és a fegyvereket kombinálva rettentően látványos és akciódús harcokat lehet összehozni, ráadásul ezek kivitelezése sokkal egyszerűbb, mint a korábbi részekben.

És mégis, annak ellenére, hogy a legtöbbször élveztem a játékot, ott motoszkált bennem, hogy valami nem stimmel, ennél sokkal jobb is lehetett volna a harcrendszer. Az egyik negatívum, hogy a DmC sokkal könnyebbre sikerült, mint a korábbi részek. A széria egyik vonzereje épp az volt sokak számára, hogy oda kellett tennie magát az embernek, ha sikerrel akarta venni az akadályokat. Akik igazán profik voltak, azok a legbrutálisabb Dante Must Die, vagy épp a Hell or Hell fokozatokat próbálgatták, míg a kezdők a legkönnyebb szintet vették célba. Az új DmC-ben az alapból elérhető legmagasabb (Nephilim) szint is igencsak egyszerű lehet annak, aki játszott már hasonló stílusú programmal, de a később megnyitható nehézségi szintek is könnyebbek, mint azt az elődökben megszokhattuk. Ennek egyik oka, hogy szinte minden ellenfél előre jelzi, ha támadni akar, valamilyen elnyújtott animáció vagy fényeffekt kíséretében. Innentől kezdve csak arra kell figyelni, hogy időben félreugorjunk, mert ha eltalálnak, akkor azért alaposan megsebeznek minket. Ez igaz a főellenségekre is, amik csalódást nyújtanak a DMC3 után, hiszen minden támadásukat előre látjuk.

A Devil Trigger mód is átesett egy kisebb változtatáson
Az sem nyerte el a tetszésemet, hogy harc közben meglehetősen egyszerű a legmagasabb, SSS szintet elérni a stílus kijelzőn. Nem kell túlzottan variálnunk a támadásainkat, az angyali és démoni fegyverek támadásait nyomogatva pár másodperc alatt kimaxolhatjuk a stílusunkat, ráadásul, amíg nem sebeznek meg bennünket, addig ez nem is csökken. Pedig ennek a játékelemnek épp az lenne a lényege, hogy megállás nélkül változatosan kelljen harcolnunk, hogy a magasban tartsuk a stílusunkat. Hasonló problémát okoz, hogy a játékban nem kevés olyan ellenfél van, amiket csak angyali vagy démoni fegyverrel lehet sebezni. Bár ez egy kis plusz nehézséget csempészik a harcba, egyszersmind alaposan lekorlátozza a harci lehetőségeinket, ami ismét csak ellentétes a DMC játékok szellemiségével. De hogy valami jót is mondjak a változásokról, nagyon jó ötlet volt a fejlesztők részéről, hogy az egyes pályákon szerzett pontszámunkat feltölti a játék egy központi szerverre, ahol összehasonlíthatjuk azokat másokéval. Így akár azt is megtehetjük, hogy a haverokkal versenyzünk a minél magasabb szint eléréséért. Végül, de nem utolsó sorban, említést érdemelnek a harc mellett a platform elemek is. Ezek nagyobb hangsúlyt kaptak, mint a korábbi részekben, és bár nem nehezek, felüdülést nyújtanak az állandó harc közepette. Sajnos nem túl változatosak, a legtöbb kimerül abban, hogy a csáklyánkkal magunkhoz húzunk tárgyakat vagy egyik helyről a másikra lengünk, de egy ilyen játékba talán nincs is szükség többre, úgyis a harc a lényeg.

Technikai szempontból a látványvilág az, amibe alig lehet belekötni. Bár a konzolos verzió a gyengébb minőségű textúrák miatt nem tündököl, a PC-s változat nagyon jól sikerült. Az utóbbi platform már csak azért is előnyben van, mivel a számítógépen 60 fps-sel fut a játék, míg konzolon az embernek meg kell elégednie a 25-30 fps-sel. Ami a pályatervezést illeti, őszinte dicséret illeti a fejlesztőket, ugyanis változatos helyszíneket hoztak össze. Ráadásul a DmC-ben két játékvilág is van, a „valódi világ” és a Limbó, ahova hősünket gyakran magukkal rántják a szörnyek. Utóbbi a démonok otthona, egy fertőzött, romos hely, ahol őrült dolgok történhetnek velünk. Gyakran maga a hely is megpróbál elpusztítani bennünket, amikor összezárulnak a falak és teljesen eltorzul a valóság. Le a kalappal a Ninja Theory előtt, ezen a fronton nem okoztak csalódást. A karakterek mozgásanimációi is nagyon jól sikerültek, de hát ezt el is vártuk egy Devil May Cry játéktól. A zenét már egy fokkal nehezebb megítélni, hiszen mindenkinek más az ízlése. A sorozatra jellemző kemény rock megmaradt, és mitagadás van köztük pár nagyon jó szám (főleg a csatazenék), de akad pár gyengébb darab is.

Szomorú, de a kamerakezelés igencsak gyenge lett, ami főbenjáró bűn egy ilyen stílusú játéknál. Bár most már szabadon változtathatjuk a nézőpontot, falak mellett harcolva gyakran előfordult, hogy semmit sem láttam az ellenfelemből, és meg kellett igazítanom a kamerát. Mondanom sem kell, ha egyszerre épp öt szörny támad rám, erre nem igazán van időm. Ezt amúgy könnyen ki lehetett volna szűrni a korábbi részekben lévő befogás (lock on) funkcióval, de ez a lehetőség is a fejlesztők vágóasztalán maradt. Ez a hiányosság amúgy kihat a harcra is, mivel ennek hiányában nem mindig lehet pontosan tudni, hogy kit fogunk támadni, ha kis helyen tömörül össze több ellenfél.

A pályatervezésre nem lehet egy szavunk sem. Időnként egyenesen lenyűgözö.
Aki csak a teszt utolsó pár bekezdését olvassa el, az bizonyára azt gondolja, hogy egyáltalán nem élveztem a játékot, hiszen szinte csak negatívumokat írtam az új DmC-ről. Pedig ahogy már említettem, jó volt játszani vele, és ha csak önmagában nézzük, ez egy egész jól sikerült akciójáték. De ott van a címében a Devil May Cry kifejezés, ami miatt akarva-akaratlanul kénytelen vagyok a sorozat részeként tekinteni rá, ez pedig bizonyos elvárásokat támaszt vele szemben. A világot, a karaktereket és a történetet átformálta a Ninja Theory, de így is csak azt érte el, hogy más lett, mint elődei. Se nem jobb, se nem rosszabb. A játékmenetben van pár pozitív változás, de összességében mégis gyengébb, mint a széria ékkövének számító harmadik rész, e téren tehát visszalépésről beszélhetünk. Bízunk benne, hogy ha lesz folytatás, akkor még több elemet emelnek át a klasszikusokból, és csak ott nyúlnak hozzá a jól bevált formulához, ahol tényleg szükség van rá.


Platformok: PC, Xbox 360, PlayStation 3
Tesztelt platform: PC

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

18. balikabo
2013.01.23. 13:55
Én azt mondom jogos a felháborodás, a Devil may Cry egy klasszikus úgy jó ahogy van, ezt ki lehetett volna adni valami más néven és kész..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
17. Nova_
2013.01.23. 14:00
Pont, mint a Diablo-t? Mert a D3-nak nem sok köze van a D2-höz ^^

Visszatérve a DMC-re, nekem sem igazán jött be a trailer alapján, amit még elsőnek publikáltak. Gameplay-ről még nem néztem videót amióta kijött (csak amíg beta fázisban volt), de még ma megnézem mit sikerült megváltoztatniuk, a fáklyával kopogó DMC fanok lázadása miatt.
De összességében nekem is az a véleményem, hogy ez egy kicsit el lett cseszve...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
16. Skorbut
2013.01.23. 21:24
Bár szívem szerint gyűlölöm a platformereket, a DMC4 tetszett egy bizonyos pontig (konkrétan az időlassítós turbinás résznél volt uninstall). Kiváncsi leszek erre a felújított verzióra, nekem mind a régi és az új stílusa bejön. A "trigger-rendszer" felújított verziója igencsak királyul nézett ki a gameplay videókon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
15. Zoe01
2013.01.25. 14:12
Tegnap sikerült végigjátszanom, s azt kell mondjam, hogy nem kellett csalódnom a Ninja Theory-ban, fantasztikus lett az új DMC.

A harcrendszer lehet, hogy nem olyan összetett, mint korábban, de így is nagyon sok lehetőség van benne. Végre nem azért harcoltam, hogy túléljem az egyes összecsapásokat, hanem, hogy minél látványosabbá tegyem azokat.

A történet szerintem fényévekkel veri a korábbi részekét, sokkal logikusabban van felépítve az egész, nem csak utalásokat tesznek bizonyos eseményekre, hanem be is mutatják őket. Meg azt tetszik nagyon benne, hogy bemutatják, hogy konkrétan, hogy jött létre - mi van a hátterében ennek az egész démoni világnak.

A karakterek is érdekesek lettek, bármennyire sírnak nekem itt a régi fanok, akkor is nagyon fasz*k lettek. végre megfigyelhetjük az egyes karakterek jellemének is a fejlődését is. Bemutatják azt is, hogy Vergil is hogyan vált azzá, ami. Dante is teljesen viselkedik a vége felé, mint a játék elején.

Zene, grafika terén szerintem nem lehet belekötni a játékba. Sokkal, de sokkal színesebb játékot kaptunk, mint az eddigi DMC-k esetén. Mondjuk a fejlesztők korábbi játékait (Enslaved, Heavily Sword) nézve el is vártam.

A szinkront szerintem nagyon eltalálták, a zene isteni, pedig nagyon nem az én stílusom. Nem is értem mire ez a 7 pont...

A kamera kezelés tényleg idegesítő tud lenni sokszor viszont.

Összességében nálam simán megkapná a 90%-ot, remélem lesz folytatása, mert nagyon szépen felépítették a történetet, s kíváncsi vagyok innen merre vinnék tovább az egészet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. Lann
2013.01.27. 15:45
Nem ismerem az előző részeket, tulajdonképpen nem is érdekelnek. Ez a játék maga szenzációs lett szerintem, pedig nem vagyok hack n slash fan (darksiderst kifejezetten rühellem), ez bejött nagyon. Jó a zene, látványos, izgalmas harcterek, a történet is világos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. dmraven
2013.01.27. 20:40
Magyul még jobb : http://magyaritasok.hu/downloads/details/1567/dmc_-_devil_may_cry
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. Profeta051...
2013.01.28. 06:33
Szerintem nagyon jó lett ez a játék. Én kifejezetten örülök neki, hogy Dante rendes kinézetet kapott Végre nem egy homokossal kell ugrándozni. Egyébként a harc rendszer jó(pcre), grafika szép, optimalizált, jók a dumák, látványosak a harcok. Egyszóval nekem bejön.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. csul1
2013.01.28. 07:27
Játszottam az előző résszel és végig is vittem, nagyon tetszett. Ennek az új résznek a hangulata szerintem jobb lett. A zene az nagyon ott van, szinkronnal sincs bajom, nem értem ezt a 7 pontot. A harcok kicsit könnyűek lettek, de látványossá lehet tenni (még nem próbáltam a legnehezebb fokozaton). A kameranézet valóban idegesítő néha de szerintem nem vészes. 90%-ot simán adom neki.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. kiskoller csul1
2013.01.28. 08:28
A baj az, hogy nem hű a sorozathoz. Itt nem a szereplőkre, vagy a külsőségekrere kell gondolni, hanem a játékélményre. A cikkíró ezért pontozta le. Ha megmaradt volna a tipikus nehézségi szint, akkor valszeg sokkal több pontot kapott volna.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Lizard
2013.01.28. 08:53
SZámomra sosem volt túl érdekfeszitő ez a stilus, de ez a játék valahogy mégis megfogott, talán pont azért mert nem olyan mint a többi DMC!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Zoe01
2013.01.28. 12:22
kiskoller: miután befejeztem normál nehézségi fokozaton (Devil Hunter), kíváncsiságból elindítottam Son of Sparta-n a játékot. Hát konkrétan az első pályát nem tudtam befejezni...

Most persze lehet mondani, hogy béna vagyok, de a SOS-on kívül van még 3 (!) nehézségi fokozat. Ha valakinek azok sem felelnek meg, akkor mennyen s korbácsolja meg magát...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. kiskoller Zoe01
2013.01.28. 12:34
Nah ez az, DMC4-ben is elsőre hüldezetem hogy milyen nehéz a SoS. De pont ez a lényeg a játékban. Tudod amikor fél órás bossfight alatt nem szabad egyszer sem eltalálnia az ellennek mert egyből meghalsz. Elvégre Dante must Die! És a harmadik végigjátszás során már végigaludtam a SoS-ot én is. Mert kézre áll az írányítás és könnyű fejlődni benne.

És hidd el, sok ember ezt kifejezetten élvezi, mert minden apró trükköt használni kell a túlélésért.

Nézz egy-két youtubeos videót az alapból is butított DMC4-ről és látod hogy ez egy rétegnek szól.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Zoe01
2013.01.28. 15:41
Tudom miről beszélsz, tesóm rengeteg ilyen videót mutatott már nekem. S nem is tagadom, hogy akik nagyon profik az ilyen játékokban, azoknak visszalépés lehet ez az új DMC harcrendszer/nehézség terén.

De! Nem gondolom, hogy mindenki olyan (köztük én sem) típusú játékos, hogy csak azért játsszon, hogy "túlélje" az egyes összecsapásokat. Én játszottam a korábbi (DMC3, 4) játékokkal is, igaz, nem mostanában, de arra emlékszem, hogy ott már normál nehézségi fokozaton is baromi sok extra cuccot (+ élet, + sárga orbok) kellett használnom, hogy túléljek egy-egy harcot. S abszolút nem játszottam szépen, nem tudtam kihasználni az a tömérdek kombót. S nagyon sokszor ez frusztráló volt számomra.

Itt viszont, lehet, hogy ugyan egyszerűbb előhozni bizonyos mozdulatokat, de ÉRTELEMSZERŰBBEN is van megoldva az egész. Végre tudtam "szépen" játszani, ki tudtam használni a játék adta lehetőségeket. Ezért pedig jobban élveztem a játékot magát.

Amúgy abban biztos vagyok, hogy nem az miatt fordultak el sokan ettől a játéktól, mert olyan hú de könnyű, meg egyszerűbb az egész. Hiszen míg az ember ki nem próbálja, addig nem nagyon tud nyilatkozni ezekről a dolgokról. Sokkal inkább csak, dacból, hogy hú de b*zis ez az új Dante, meg milyen Emos, meg mi az, hogy nem a Capcom fejlesztette, stb.

De hát az ő bajuk...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Skorbut
2013.01.30. 00:49
Két óra játékidő után azt kell mondjam eszméletlen egy pörgős tud lenni a játék (tiszta Bulletstorm a kategóriájában) és az elődökkel szemben végre azt érzem, hogy a fegyvereim csinálnak is némi kárt, és nem csak papírélekkel hadonászom. Grafikailag vegyesebb az élmény, de hát Unreal motor, ez van, ráadásul túl sok az előre felvett videóanyag (amiken sehogysem fog a Vsync). Meg mióta az F-et a hüvelyk-egérgombra raktam át, azóta az irányítás tökéletes.
Simán 75% és szerintem mire végzek vele, nagyon fogom várni a folytatást
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. csul1
2013.01.31. 17:50
Az aki egy ilyen játkot billel és egérrel játszik azt csak sajnálni tudom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. redneck
2013.02.12. 10:47
Skorbut:
Grafikailag nagyon eltalált az egész, ömlik belőle a hangulat és a sok munka amit beleöltek a dizájnba! V-sync-et lődd be driverből és sokkal simább lesz a játék, valamint az Unreal Engine-el renderelt átvezetőknél (nem videók) sem lesz elcsúszás. Nekem GTX 460-al nincs szétesés. A fegyverek ereje tényleg rendesen átjön, bár van néha egy-két ellenfél aki néha hamar megpurcan, néha meg ütni vágni kell jó ideig. Ajánlom egy Xbox controller beszerzését vagy legalább kipróbálását, ezt bűn billentyűzettel tolni. Ha nincs más akkor noname gamepad+X360ce.

Üdv
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. redneck
2013.02.12. 10:58
Jajj:

Egy nagy negatívum: a kamerakezelés helyenként zavaros, behülyül, ettől magasabb szinten jól meg lehet pusztulni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. joddy
2013.03.17. 21:28
Egy kicsit off,kicsit kritikus,de saját vélemény

A cikk írója szerintem nem igazán játszott a 3-mal
Mi ez,hogy "új Dante"? ... Nincs ebbe semmi új,csak annyi,hogy pre-history lett ez a rész.
9 éve játszok a DmC sorozattal és jó pár dolog kiderül a fivérről és az egész DmC storyról,a DLC-vel meg teljesen kitisztul a kép Vergil-el kapcsolatban

Meglepően könnyű SS v SSS-t nyomni ebben a részben,ezt sajnálom
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!