iPon Cikkek

Doki-Doki Universe – Egy ideális világban…

Dátum | 2014. 02. 21.
Szerző | Magrathea
Csoport | JÁTÉK

A Doki-Doki Universe egy… micsoda is? A címben elkezdett gondolatot majd később befejezem, most inkább próbáljuk meg együtt kitalálni, hogy mi is a Doki-Doki Universe műfaja. Mutatok nektek egy screenshotot:
Remélem segített. Amennyiben az az első kérdésetek, hogy „Most akkor ezt vegyem a gyereknek vagy sem?” - akkor azt mondom, hogy ha a gyerek már egész jól (sőt, inkább nagyon jól) tud angolul, akkor vegyed. Aztán persze lehet, hogy a család felnőtt tagjai többet ülnek majd előtte, de az nem feltétlen baj. Egy stresszes nap után igazi felüdülés lehet ledobni magunkat a tévé elé egy fél órára és kisegíteni a Brrrrr bolygó lakóit, ahelyett, hogy azon pörgetjük az agyunkat, hogy mi volt a munkahelyen, vagy lankadó reflexeinket tesszük ismét próbára egy lövöldében. Ez a kis játék elég színes és változatos tud lenni megjelenésében ahhoz, hogy megtartsa a figyelmünket, csak kétségtelen tény, hogy kissé repetitív a játékmenete, de ne szaladjunk ennyire előre… A Doki-Doki Universe-ben egy kedves kis robotot alakítunk, aki fénykorában egy átlagos családnak dogozott, megkönnyítve az életüket minden téren. Ám történt egy nap, hogy a mi dolgos kis barátunk már túlzottan elavulttá vált és a család úgy lecserélte, mint Apple rajongó az ájfón négyét. Szegény QT3-at otthagyták egy lakatlan bolygón egy piros lufi társaságában, ő pedig hosszú évtizedekig várt, hogy visszatérjenek érte elfoglalt gazdái. Hiszen biztos csak valami sürgős dolguk akadt, azért nem jöttek még… A történetünk ott kezdődik, hogy megérkezik QT bolygójára Jeff, a földönkívüli, aki közli vele, hogy most már végleg leselejtezik az ő szériáját, szóval megy a bontóba, hacsak nem tanulja meg, hogyan kell embernek lenni. A Doki-Doki univerzumában rengeteg kisebb-nagyobb méretű bolygó van, QT3-nk pedig be kell járni őket és segíteni az ott lakók életét, miközben minden egyes bolygón megtanul valamit az emberi létről. A bolygók mindegyike egy téma köré csoportosul: szeretet, előítéletek, féltékenység és így tovább…
A játékmenet abból áll, hogy a bolygóra való leszállás után beszélgetünk az ott élőkkel, ők elmesélik mi nyomja lelküket, mi pedig megoldjuk a gondot, mégpedig úgy, hogy megidézünk nekik valamit (QT a Star Trekes replikátor mobil, turbó változata). A játék során ugyanis idézhető tárgyakat/élőlényeket gyűjtünk százával és azokból kell kiválasztani mindig valamit, ami az adott szituációhoz passzol. Mindig több megoldás létezik, nem kell a rengeteg elemből pontosan egyet eltalálni. Ha valakit meg akarunk ijeszteni egy félelmetes ragadozó megidézésével, akkor az oroszlán éppen olyan jó, mint a kardfogú tigris, ha pedig szomjas embert akarunk megitatni, akkor a sörrel ugyanúgy megelégszik, mint egy pohár üdítővel. Az idézést időnként el is ronthatjuk, ekkor valami másik random tárgy kerül elő a semmiből. Ez olykor jópofa reakciókat hozhat ki, ugyanis a bolygók lakói a nem megfelelő tárgyakra is reagálnak. A játék egyébként elég jó ahhoz, hogy felismerje a már megközelítő eredményeket is, így ha közel járunk a megoldáshoz, de még nem jót idéztünk, akkor azt közli.
A bolygókon mindent és mindenkit fel tudunk emelni, el tudunk hajítani (olykor kell is, ha például az a feladat, hogy valakit vigyünk el valahova). A tereptárgyak ugyan ragaszkodnak a helyükhöz, de a legtöbbször rejtőzik mögöttük egy új objektum a gyűjteményünkbe. A karaktereknek tudunk puszit dobni, integetni, aminek ők rend szerint vagy örülnek, vagy nem. Van ugyanis saját adatlapjuk, amit megölthetünk információkkal, ahogy kiderítjük róluk, hogy miket szeretnek és miket nem. El lehet érni nagyon magas negatív vagy pozitív reputációt a bolygók lakosaival, akik ettől függően megdobhatnak még minket valami plusz extrával. Teremtő erőnk mellett egyébként van egy félelmetes képességünk is, tudunk földrengést idézni (rázni kell hozzá a kontrollert)! Igaz, a legtöbben ezt imádni szokták, nem félni tőle. :) Az eddig leírtak mellett a második legtöbb időt személyiségtesztek kitöltésével tölthetjük el. Amint azt leírtuk, a Doki-Doki egy önismereti játék, így nem meglepő, hogy tele van kvízekkel, amik egyszerű és jópofa kérdéseket és döntési helyzeteket dobnak elénk, majd ezek alapján festenek rólunk egy képet. Ez a kép persze szépen lassan áll össze, mivel rengeteg vonásunkat és személyiségjegyünket kell feltérképezni. Az a jó, hogy minden válaszunkat kielemzi a játék, így nem csak az történik, hogy válassz a három ház közül egyet és megmondom mi vagy, hanem el is magyarázza részletesen, hogy miből vonta le a következtetéseket. Nagyon okosan összeállított kvízeket kapunk (nem olyan blődségeket mint a női magazinokban), én magam is meglepődtem néha, mert olyan tulajdonságaimra hívta fel sokszor a játék figyelmemet, amikről nem is vettem tudomást korábban. Vagyis annak ellenére, hogy a játék milyen egyszerű koncepciókat vesz elő, sokszor kellemesen meg tud lepni.
A Doki-Doki világában a bolygó, ahonnan elindultunk a sajátunk, ahova rendszeresen visszatérhetünk meglátogatni legjobb barátunkat, a piros lufit. Ezt a bolygót teljesen testreszabhatjuk, hogy milyen legyen, folyamatosan kapjuk hozzá a dekorációkat, ahogy haladunk előre a játékban. A lufin kívül itt lakik még a pszicho bácsi, aki elemzi a tesztjeinket, itt állíthatjuk be saját megjelenésünket is, illetve bolygóközi utazó eszközünket, ami lehet egy repülő bálna (a Republic nóta iránti szeretetemből kifolyólag nagyon sokáig nyomultam ezzel), egy darab sajt vagy egy csésze kávé is.
Természetesen van postaládánk is, ahol hagyhatnak nekünk üzenetet a játékban megismert karakterek, illetve azok a barátaink, akik szintén játszanak a játékkal. A levelek is színesek, tele vannak képekkel, mint egy gyerekkönyv és úgy általában véve cukik. A játékban szinkron nincs, de aranyos hangokat adnak ki a karakterek, illetve nagyon jók és változatosak az aláfestőzenék is. Technikailag nagyon nincs mit szólni a programról, hiszen az egész 2D rajzokból építkezik, így nagyjából ugyanúgy néz ki PS3-on is mint PS4-en. 100%-ig crossplayes darabról beszélünk ugyanis, amit ha egyszer megvettünk, akkor megkapjuk a PS3, PS4 és Vita verzióját egyaránt. A mentéseink a felhőben tárolódnak, így akármelyik gépen folytathatjuk ott, ahol a másikon abbahagytuk. A funkció tökéletesen működik, a játék felét a PS3-on játszottuk, a másikat PS4-en, semmi gondba nem futottunk bele a teszt alatt. Végszó Engedjétek meg, hogy végre befejezzem a címben elkezdett gondolatomat. Egy ideális világban népszerű is lehetne egy ilyen játék, mint a Doki-Doki és egy ideális világban megérte volna lefordítani magyarra is. Mivel nem ilyen helyen élünk, így marad egy kis bohó rétegjáték, ami sajnos csak ritka esetben jut el azokhoz, akiknek igazán való lenne. Ezek pedig talán a kamasz kor előtt álló gyerekek és talán a pályaválasztás előtt álló fiatal felnőttek. Ahogy én látom viszont, inkább a náluk idősebbek horgonyozhatnak le könnyen a darab mellett, akik örömüket lelhetik egy ilyen nyugis, kreatív és kedves játékban. A gyerekek pedig – ne áltassuk magunkat, inkább veszik elő a lövöldéket és az adrenalint pörgető „felnőttes” játékokat, amikben jópofa teremtményekkel való barátkozás helyett halomra lőhetnek mindent, ami mozog. Értékelés: 7/10 Platformok: PS3, PS4, PS Vita Tesztelt platform: PS3, PS4
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. DogTheDog
2014.02.22. 14:49
Amikor egy ilyen kis tesztbe belefutok,mindig elgondolkozok valamin.
Lassan eljutunk oda,hogy a jatek keszitoinek kell majd fizetniuk penzt a jatekosoknak,hogy vki jatsszon majd a termekukkel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. gombabacsi
2014.02.22. 16:53
Hát ez már régóta kb így van. A játékok nagyon nagy része anyagilag bukta a fejlesztőknek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!