iPon Cikkek

Dungeon Hunter: Alliance

Dátum | 2012. 04. 29.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A francia székhelyű Gameloft stúdió nem tartozik a videójáték piac legismertebb szereplői közé, pedig a különféle mobil platformokon programok tucatjait készítették el, köztük nem egy díjnyertes darabot is. Bár időnként foglalkoznak a nagy konzolokkal is, elsősorban a mobiltelefonokra készült alkotások (iOS, Android), illetve a különféle kézikonzolokra fejlesztett címek kapcsán merül fel a nevük. Ennek fényében nem meglepő, hogy a PlayStation Vitán is tiszteletét tette a cég, aminek eredménye a Dungeon Hunter: Alliance nevű hack&slash. A Dungeon Hunter széria eredetileg az iOS platformokon tündökölt, majd tavaly ellátogatott a PS3-ra is egy PSN-ről letölthető cím képében, cikkünk főszereplője pedig ez utóbbi program átirata. Az előzetes információkat, képeket és videókat látva nem mondhatnánk, hogy azonnal elvarázsolt bennünket a program, de mivel ez az első hack&slash Vitára, nagyon kíváncsiak voltunk rá, hogy mennyire muzsikál jól marokkonzolon. A játék stílusa nem igényel túl hosszú bemutatást, elég ha annyit mondunk, hogy egy Diablo-klónról van szó, azaz a hangsúly az ellenfelek minél nagyobb mennyiségben történő legyilkolásán, a loot gyűjtésén és karakterünk fejlesztésén van. Bár az imént a Blizzard klasszikusához hasonlítottuk a programot, igazából inkább az Obsidian által fejlesztett Dungeon Siege III-hoz kellett volna mérnünk azt, olyan hasonló a két program látványvilága, irányítása és játékmechanikája.


A játék elindítását követően rögtön megtapasztalhatjuk, hogy a kelleténél hosszabb töltési idő néhány Vitás programhoz hasonlóan a Gameloft alkotásában is felüti a fejét, ugyanis még a főmenübe sem tudunk belépni anélkül, hogy ne bámulnánk 20-30 másodpercig a töltőképernyőt. Ha türelmesen kivárjuk ezt az időt, akkor szemügyre vehetjük a Dungeon Hunter által nyújtott játékmódokat. Az egyjátékos mód mellett helyi (ad-hoc) és online kooperatív multi, illetve egy Pit of Trials nevű mód is helyet kapott a programban. Utóbbiban lényegében csak az a feladatunk, hogy a vég nélkül özönlő ellenfelekkel szemben minél tovább kitartsunk. Az egyjátékos szekcióban az első dolgunk a karakterünk kiválasztása lesz, itt kell döntenünk, hogy harcos, zsivány vagy mágus hőst indítunk-e. Ezekre felesleges túl sok szót vesztegetni, hiszen már milliószor látott karakterosztályokról van szó, úgyhogy csak gyorsan fussunk át rajtuk: a harcos lassú, viszont sok életerővel rendelkezik és nagyot tud ütni, a zsivány gyengébb, de gyors karakter, a mágust pedig még a szél is elfújja, viszont a varázslatai pusztítóak. Ha kiválasztottuk a számunkra szimpatikus figurát, akkor egy narrátor elmeséli nekünk a Dungeon Hunter történetét. Eszerint mi egy herceg bőrébe bújhatunk bele, aki feleségül akart venni egy gyönyörű hercegnőt, ám a hölgyemény az esküvő napján rejtélyes módon elhalálozott. Hősünk ebbe nem tudott beletörődni, ezért feketemágiával életre keltette őt. Ezzel a lépésével azonban rászabadította a gonoszt a világra, ráadásul szeretett kedvese köszönetképpen egy tőrt döfött a szívébe. Milyen szerencse, hogy mi vagyunk a kiválasztott, ezért egy idő után feltámadunk halálunkból, hogy megszabadítsuk a világot a gonosztól. Nos, abban talán egyetérthetünk, hogy nem a sztori miatt fogjuk szeretni ezt a játékot.

De egy hack&slash esetében nem is ez a legfontosabb dolog, sokkal inkább a játékmenet, ami a Dungeon Hunter esetében szolid alapokon nyugszik, még ha nem is túl kiemelkedő. Az irányítás egyszerű, és könnyen megtanulható, ahogy egy ilyen programtól ez elvárható. Minden karakternek van egy alap támadása (X gomb), és három speciális mozdulata, ami tetszés szerint felprogramozható a másik három gombra. A bal ravasszal tudunk életerő italokat felhörpinteni, a jobb oldalival pedig interakcióba léphetünk a tárgyakkal, személyekkel. Az érintőképernyőt használva tudjuk befolyásolni a kamera magasságát, és ugyancsak itt tudjuk elsütni a tündér varázslatunkat. Utóbbi annyit tesz, hogy a mellénk szegődő tündérek által biztosított mágiát is tudjuk használni. Minden lény más-más varázslatot tesz elérhetővé számunkra, melyeket menet közben váltogatni is tudunk. Kevésbé fontos, de időnként jól használható képességük ezeknek a lényeknek, hogy képesek a pályákon elrejtett felszereléseket érzékelni. Ahhoz, hogy ezeket megtaláljuk, a hátsó érintőfelületet (vagy a jobb analóg kart) használva a megfelelő pozícióba kell irányítanunk társunkat, aki ezt követően megjelöli számunkra a kincs pontos helyét.


Ami az említett felszereléseket illeti, rengeteg fegyvert, páncélt és varázsgyűrűt fogunk találni kalandjaink során, csak győzzük szétválogatni őket. Hasonlóan a legtöbb hack&slash-hez itt is eltérő színnel jelzi a program, hogy milyen szintű loothoz jutottunk hozzá. Személy szerint mi kissé fantáziátlannak találtunk a Dungeon Hunter által használt rendszert, mert nem lehet például craftolással javítani a tárgyak jellemzőit, nincsenek komplett „csomagok/szettek”, amiket érdemes lenne gyűjtögetni, a legtöbbször tucatjával ömlenek a nyakunkba az átlagosabbnál átlagosabb fegyverek, páncélok. A karakterfejlesztés is megragadt egy egyszerű szinten, összetett fejlődési fákra például ne is számítsunk. Mindhárom karakterosztály rendelkezik 21 képességgel, amelyeket adott szinten megnyithatunk, majd azt követően fejleszthetünk. Ami ezek használatát illeti, mindegyik elsütéséhez manapontra van szükség, melyet az életerőital segítésével tudunk a leggyorsabban pótolni.

Az egyjátékos módról sokkal többet nem lehet mondani, lássuk mi a helyzet a multival. A Dungeon Hunterben lehetőségünk van arra, hogy három másik társunkkal együtt játsszuk végig a történetet egy kooperatív mód keretében. Eddigi tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy meglehetősen könnyen és gyorsan tudtunk játékostársakat találni, így egyelőre nem kell attól félni, hogy nehézségekbe ütköznénk ezen a téren. Ettől függetlenül nem voltunk teljesen megelégedve a multival. Többször is előfordult, hogy a Vita nem volt képes megbirkózni a játékosok tombolásával, aminek következtében gyakran leesett a framerate. Ez a hiba az egyjátékos módot is érinti, egy-egy nagyobb harcnál érezhetően csökken a sebesség, ami kissé zavaró tud lenni. Visszatérve viszont a multira, a kamerakezelés igencsak problémás a koop módban. Úgy látszik a fejlesztők az Obsidiantól vettek leckét e téren (hiba volt), ugyanis hasonló rendszert használnak, mint ők a Dungeon Siege III-ban. Ez azt jelenti, hogy a karakterek kénytelenek folyamatosan azonos képernyőn tartózkodni, emiatt nem is tudunk túl távol kerülni a társainktól, mintha láthatatlan falakkal lennénk körülvéve. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha mindig a játékos saját karakterére fókuszálna a kamera, ahogy az egyjátékos módban is.


A technikai megvalósítást illetően nem vall kudarcot a program. Bár a főhős karaktere lehetne egy fokkal részletesebb, a nagy gonddal megalkotott környezet kárpótol minket. A grafikai stílusra a színgazdag megjelenítés a jellemző, ebből a szempontból (is) hasonlít a program a már emlegetett Dungeon Siege III-ra. Szerencsére a helyszínek változatosságával sincs probléma, járni fogunk többek között városokban, barlangokban, kriptákban és erdőkben is, monotonnak tehát egyáltalán nem nevezhető az új Dungeon Hunter. Az audió szekció viszont csak átlagosnak mondható. Szinkron egyáltalán nincs, és bár a zenék egészen hangulatosak, túlzás lenne azt állítani, hogy emlékezetesek lennének.

A fentiek fényében biztosak vagyunk benne, hogy a Vitára megjelent első hack&slash keveseket fog lenyűgözni. Ez nem azt jelenti, hogy egy rossz minőségű programmal lenne dolgunk, hiszen mind játékmenet, mind technikai oldalról nézve is korrektül sikerült alkotásról beszélhetünk. Viszont hiányzik belőle az plusz, ami például a Diablo féle klasszikusokban megvan, aminek köszönhetően újra és újra előveszi az ember a programot, hogy elmerüljön benne pár órát. A Dungeon Hunter nem hoz semmi újdonságot a műfajba, a fejlődési rendszere túlzottan is egyszerű, és a hangulata is csak ritkán ragadja magával az embert. Úgy érezzük, ennek fényében nem érdemel többet egy közepes értékelésnél.


Platformok: PlayStation 3 (PSN), PlayStation Vita
Tesztelt platform: PlayStation Vita

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. shaddam
2012.04.29. 20:38
Csodálatos hogy a mobiljátékok legalját futószalagon szállító cégnek annyira jól megy a vitát is elkezdik fertőzni...
De itt legalább vannak gombok így nem kell a képernyőt maszatolni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Trevize198...
2012.04.30. 10:16
Szerintem a Gameloft egész jó játékokat adott ki iOS-re, az igazi nagy gond az, hogy ezek mind egytől egyig másolatok. Csodálkozom is, hogy hogy nem sértenek ezek törvényt. Gangstar - GTA; Dungeon Hunter - Diablo; Modern Combat - COD; Order&Chaos - WOW; Real Soccer - FIFA/PES; Six Guns - Red Dead Redemption; Star Front - Starcraft; Nova - Halo; Shadow Guardian - Tomb Raider. Nem egyet kipróbáltam és tényleg elég jó élményt nyújtanak, na meg nem is azt mondom, hogy ami sci-fi lövöldözős az csak Halo copy lehet, de ezek a játékok tényleg nagyon durván másolnak. Igazából csak a nevük más kábé. Ettől függetlenül sok jó játék volt köztük, leginkább azért mert az eredeti címek nem jöttek ki iPhone-ra. Pölö GTA is nagyon késve érkezett és a 3GS-emen már lagol is, szóval játszhatatlan. Ezért voltak jók a gémloft kopik
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!