iPon Cikkek

Dungeons 2 – Minek nevezzelek?

Dátum | 2015. 04. 27.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Reneszánszát éljük a 10-15 éves nagy címek újbóli feldolgozásának, átdolgozásának vagy inkább lekoppintásának, mindenki válassza ki a szájízének megfelelőt. Nemrég jött ki a Worlds of Magic (a MoM újragondolása és nagyrészt másolása), a War for the Overworld, és nyakunkon -képletesen- a Carmageddon: Resurrection is, már ha végre kijön májusban a sok csúszás után. Mindegyikükre jellemző, hogy nyíltan vagy burkoltan, de a "nagy előd" majdhogynem 100%-os lemásolására törekedtek, néhány új ötlettel és persze jobb grafikával. Ha a játékmenet és az a pár újdonság reálisan nézve nem is lenne elég, a nosztalgia és a hangulat elég szép rajongói bázist képes ezen játékok köré generálni, azonban ez sem mindig elég a sikerhez. A német illetőségű Kalypso Media 2006-os alapítása óta lépten-nyomon feltűnik a PC-s játékok színterén. Meglehetősen vegyes a megítélésük, mivel eddigi palettájukon a csúfos bukástól a jó/gyenge közepesig minden előfordul, időnként pedig megcsillan a műhelyükben néhány gyöngyszem is. A Sins of a Solar Empire és a Tropico 3-4 jó példái annak mire is képesek, viszont a Dungeons első részével akadtak problémák. A legtöbb kritikát az értelmetlen és ismétlődő játékmenetért kapta, valamint, hogy a fejlesztők által megálmodott csavar nem volt túl nagy durranás, és ráadásul a Dungeon Keeper legjobb elemeit herélte ki rozsdás késsel. Hősöket kellett kísérnünk, kincs és ölésvágyukat kielégíteni, majd mikor kicsiny lelkük csordultig telt sikerélménnyel, akkor lettek lehentelve és betakarítva lélekerejükért, ami a fő nyersanyag volt a játékban. Vagyis hagytuk, hogy gondosan felépített és megtervezett kazamatánkat kifosszák, felgyújtsák, majd élettel össze nem egyeztethető sérülések kiosztása után visszarángattuk hulláikat a dungeon mélyére majd ezt ismételgettük unalomig, ami hamar bekövetkezett.
Úgy tűnik viszont, hogy a fejlesztők tanultak a játékmenet hibáiból és úgy vélték, az sosem árthat, ha visszatérnek a gyökerekhez, így a második részen jelentős változásokat eszközöltek. Egy meglehetősen kurta-furcsa előtörténet után kapjuk kézhez az irányítást: a legfőbb fő gonoszt száműzték és szegényke kezdheti előröl erejének összekaparását, valamint bosszújának kitervelési és megvalósítási fázisát. Meg is kapjuk az isten-szimulátorokra jellemző kézfejünket, amivel végre irányíthatjuk szörnyeinket, megpofozhatjuk őket, valamint varázslatokat és egyéb trükköket szórhatunk.
Építhetünk klasszikus Dungeon Keeper stílusban különböző szobákat is, amiken belül fejlesztések és kis kiegészítő funkciók várnak. Nem elég a kocsmát felépíteni, mert az mit sem ér egy főzőüst nélkül, ahol szolgáink serényen termelik a szomjoltó nedűt. Emellett könyvtár helyett manakristály-teremben készülnek az új varázslatok és egyéb képességek. De egy jól felszerelt dungeonben van kórház, műhely, és persze kincseskamra is többek között. A legyártható tárgyak pedig a védekezésben és a támadásban egyaránt hasznosak. Robbanó ál-kincsesládákat, szurokcsapdákat, ajtókat és még számos egyéb eszközt fejleszthetünk ki, megkeserítve a vendégségbe érkező hősök életét.
Csatlósainkat mi magunk béreljük fel csengő aranytallérokért, vagy a földalatti/feletti barangolások közepette találunk rájuk, amikor pedig úgy megörülnek nekünk, hogy azonnal csatlakoznak. Kiképzésre nem lesz gondunk, mivel egységeink a harcok által fejlődnek, továbbá külön szintezési lehetőség van építés/gyártás alapján is. Ez a műhelyben serénykedő goblinok számára hasznos újítás, hiszen a tapasztalt munkásember gyorsabban végez feladataival. Külön érdekesség, hogy a falak kidíszítése és csinosítása (vagy elcsúfítása) bármely lény által végezhető feladat, és ugyancsak fejleszti az előbb említett képességet. Elsőre kevésnek tűnhet a rendelkezésre álló szörnyek száma, de mivel 3 verziójukkal találkozhatunk, némiképp bővül a paletta, valamint más-más szerepkörben használhatóak így. A nyílpuskával távolsági sebző kígyó szerű nagából így válik gyógyító, ami minden valamirevaló világhódító csapat kulcsfigurájává teszi. A goblinok és nagák mellett pedig még besorozhatunk orkokat és trollokat is, csak bírjuk arannyal és sörrel a zsoldjukat.
Az eddig elmeséltek nagyjából egy hajszállal sem térnek el a DK sémájától, de mivel a felszín meghódítása is gonosz terveink között szerepel, így csapatainkat RTS jelleggel a felszínre kell vezetnünk. Itt kapott el leginkább a Warcraft 3-as nosztalgia, hiszen nem elég, hogy zöldbőrű lények sokaságát vezetjük emberi települések és katonák ellen, de még a környezet is nagyon hasonló. Izometrikus nézetből mozgatjuk hős csürhénket, az öl/elfut parancsok mellett pedig még 1-1 speciális képesség is bonyolítja a játékmenetet (ami persze nem sok). Külön kedvenc a goblin bérgyilkos, amely lopakodva, hátbaszúrásokkal operálva bárkit könnyen elintéz, a baj akkor kezdődik, ha őt kezdik el csépelni.
Minden térképen több küldetésünk lesz, kezdetben ezek tutorial jellegűek, és jellemző, hogy az adott terület végcéljához elő kell teremtenünk a feltételeket. Az első főellenséget védő gyógyító pixie hátbaszúrása megelőlegezi a hangulatot, vagyis itt mindent véresen komolytalanul illik venni. Ebben segítségünkre van a narrátor hangja, aki tanácsokkal lát el minket és a szánkba rágja (igaz humorral fűszerezve), hogy mit is kellene tennünk. Ha nem haladunk a küldetésekkel, akkor először csak cikizni kezd, majd elmeállapotunkkal és memóriánkkal kapcsolatban is tesz megjegyzéseket. Az átvezető animációknál, találkozásoknál, újdonságoknál ismét csak őt hallgatjuk, de a legrosszabb az üresjáratokban való okoskodása és viccelődése. Értem én, hogy ez feldobni és színesíteni hívatott a játékot, de néhol már annyira erőltetett a humora, hogy inkább volt zavaró, mint akár kicsit is vicces. A kevesebb itt tényleg több lett volna, főleg ha meghagyják az eredeti mesélő funkcióját és néhány poénnal fűszerezik csak ezt.
Az mindenesetre biztos, hogy az első részhez képest mértékrendekkel élvezetesebb játékot raktak össze a Kalypso stúdiójában. Szépen lecsiszolták az egészet mind kinézet, mind pedig játékmenet szempontjából, hiszen gördülékeny, humoros, változatos. A szemöldököm akkor emelkedett meg kissé, amikor 3 indításból egyszer akart csak elindulni a játék, valamint amikor a töltőképernyő kb. 30-40% eséllyel szétfagyasztotta a játékot. Itt szólnék, hogy autosave nincs, aki kevésbé mazochista, az tudatosítsa magában ezt, mielőtt beruházna a játékba. Ezeket a bajokat minden bizonnyal patchelik idővel, de valami hiányérzet akkor is maradt bennem. A hangulat, az egész miliő sántít, színes, szagos, jópofa, de akkor sem az igazi. Mindenesetre lelkiismeretes munka van mögötte, és a stílus kedvelői kellemes órákat tölthetnek unikornis vadászattal (utálom az unikornisokat!), amihez jár egy humorlexikon mesélő is a monitorjukra. Értékelés: 7,5/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Meteoreso
2015.04.27. 08:29
Fura hogy szinte egyszerre adták ki a War for the Overworld-al
Van koztuk 5% kulombség lol
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. slayer007
2015.04.28. 10:23
Nekem tetszik a játék... a poénok sem olyan vészesek benne...
Szerintem jobb a War for the Overworldnél...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!