iPon Cikkek

Dungeons – Gonosznak lenni jó!

Dátum | 2011. 02. 09.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Evil is good! Közel másfél évtizeddel ezelőtt ismertük meg ezt a mára szállóigévé vált mondatot, mely az idősebb játékosok számára biztos kellemes emlékeket idéz fel. Ez a pár szó ugyanis az annak idején igencsak eredetinek számító Dungeon Keeper borítóján volt olvasható, melynek első és második része máig az egyik legérdekesebb birodalomépítő játéknak számít a piacon. A Peter Molyneux vezette Bullfrog által fejlesztett programot 1997-ben adták ki, egyedisége pedig abban rejlett, hogy ezúttal egy gonosz figurát testesíthettünk meg, akinek egyetlen célja az volt, hogy egy veszedelmes, csapdákkal és szörnyekkel teli katakombát építsen fel. Végre nem egy jó ügyért harcoló hőst kellett irányítanunk, aki a loot érdekében kifosztja a barlangokat és a földalatti járatokat, éppen ellenkezőleg, a feladatunk ezeknek a szánalmas kis hősöknek az elpusztítása volt. A Dungeon Keeper szériát igazi klasszikusként tartjuk számon, éppen ezért fájó, hogy a harmadik rész fejlesztése sajnos sosem fejeződött be, lévén időközben a Bullfrog megszűnt létezni. Sokáig esélyt sem láttunk arra, hogy egy méltó utód készüljön a szériához, ám a tavalyi év során egy igencsak érdekes videóra kaptuk fel a fejünket. A Realmforge Studios ugyanis egy olyan játékot fejlesztett, ami a képek alapján kiköpött mása volt a nagysikerű Dungeon Keepernek. Bár a fejlesztők az interjúk során igyekeztek belénk sulykolni, hogy a program nem olyan lesz, mint a DK, mi azért reménykedtünk, hogy egy ahhoz hasonló, jó minőségű programot kapunk majd kézhez.

Otthon, édes otthon
Ismeretlen ismerős

A képek alapján gondolom a legtöbben már elkönyvelték DK klónnak a játékot, de lássuk, hogy más fronton is ilyen szembetűnő-e a hasonlóság? A Dungeons-ben a legendás „elődhöz” hasonlóan egy katakombát építő gonosz nagyurat fogunk megtestesíteni, azzal a különbséggel, hogy ebben a játékban ténylegesen irányíthatjuk a karaktert, és az nem csak egy lebegő kézként fog manifesztálódni a programban. Ez egy kis hack ’n slash elemmel bővíti a játékmenetet, melyről később még fogunk pár szót ejteni. Elsőként azonban nézzük meg, hogyan veszi kezdetét kalandunk. A tanító módot befejezve a játék elején egy kisebb családi perpatvarnak lehetünk szemtanúi, melyet követően hősünket faképnél hagyja Kalypso névre hallgató, bőrrucit viselő barátnője, búcsúajándékként pedig még tönkre is teszi jól felépített otthonunkat. Célunk innentől kezdve nem is lehet más, minthogy bosszút álljunk az exen, melyhez 17 pályán keresztül vezet az út. A küldetések jó időre le fognak kötni minket, hiszen néha másfél-két órát is el kell szöszölni velük, így a teljes játékidő akár 20 óra fölé is kúszhat. Mivel otthonunk romokban hever, természetesen mindent a nulláról kell kezdenünk, ráadásul erőnk is alaposan megcsappant. Fejlődésünkben segítségünkre lesz egy vén, ámde tapasztalt goblin, aki egyfajta komornyikként szolgál minket. Ő ad tanácsot a küldetések teljesítéséhez, megszervezi a bulikat, megsüti a süteményt és elkészíti a teát. Ezzel azt hiszem el is árultuk, hogy a Dungeons igencsak humorosra vette a figurát (ahogy annak idején a DK is). A játék minden részén találhatunk poénos utalásokat az elődre és más játékokra, legyen szó akár a Diablóról, akár a stúdió egy korábbi kalandjátékáról, a Cevilleről.
 

A játék alapszabálya, hogy mindenáron meg kell védenünk az otthonunk középpontjában lévő Dungeon Heart-ot, mely nélkül nem tudunk létezni. Ha meg is halnánk valamelyik küldetés során, újjá fogunk éledni, amennyiben ez a Szív sértetlen, de ha egy fránya hős elpusztítja azt, akkor vége a játéknak. Kár tagadni, ez a játékelem egy az egyben a DK-ból lett lemásolva, hiszen abban is meg kellett védenünk a Dungeon Heart-ot. A hasonlóságok itt azonban véget is érnek, hiszen ebben a játékban az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy a katakombákba érkező hősöket a legkiválóbb ellátásban részesítsük, akármilyen furcsán is hangzik ez. Ugyebár a nagy elődben az volt a célunk, hogy a hősöket minél hamarabb eltegyük láb alól, viszont a Dungeons-ben életben kell tartani őket, legalábbis addig, amíg ki nem elégítették igényeiket. De mik is azok az igények? Ha már játszottunk bármilyen fantasy szerepjátékkal, akkor tudjuk, hogy a bátor kalandozók a következő dolgokért teszik kockára az életüket nap, mint nap: kincsek, tapasztalati pont, felszerelés és az erős szörnyek által nyújtott kihívás. Hát a Dungeons-ben szereplő, mesterséges intelligencia által vezérelt hősök is ezt szeretnék elérni. Amint betérnek az általunk épített katakombába, elkezdik azt feltérképezni, a mi feladatunk eközben az lesz, hogy biztosítsuk számukra az imént felsorolt dolgokat, és közben vigyázzunk arra, hogy ellenfeleink ne dobják fel idő előtt a talpukat. Ugyanis minél inkább elégedettek a hősök, annál több lélekenergiát (soul energy) halmoznak fel magukban, ami számunkra az elsődleges energiaforrás. Csak akkor kell levágni és tömlöcbe vetni az ellenséget, ha már alaposan felhizlaltuk őket. Ez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Nem meglepő módon a mágusok kedvenc szobája a könyvtár
Csontváz, denevér és egyéb hozzávalók

Ám mielőtt mindenfelé kincseket halmoznánk fel és szörnyekkel pakolnánk tele a pályát, érdemes egy kicsit felcicomázni otthonunkat. A hősök ugyanis igencsak finnyás teremtések, nem fogják jól érezni magukat egy lepukkant, unalmas katakombában. Több tucat eszköz (gimmick) áll rendelkezésünkre, amellyel javíthatjuk a hely kinézetét. Néhány kovácsoltvas gyertyatartó, pár csonthalom, egy-egy kínzóeszköz vagy morbid szobor elhelyezését követen máris otthonosabb (és gonoszabb) képet fest barlangunk. Annál is inkább ajánlott használni a különféle díszítő elemeket, mert azok növelik a hely presztízsét, aminek mennyisége befolyásolja, hogy milyen szörnyek és speciális eszközök érhetőek el számunkra. A későbbi küldetésekben sajnos már olyan sok presztízsre van szükségünk, hogy el kell árasztanunk a folyosókat és a szobákat csicsás eszközökkel, függetlenül attól, hogy jól néz-e az ki, vagy sem (a helyszínek ilyenkor inkább hasonlítanak egy bevásárlóközpontra karácsony idején, mint a gonosz otthonára).  A presztízs és az említett lélekenergia mellett a harmadik fontos erőforrás az arany, amely nélkül nem tudunk szörnyeket idézni és különleges szobákat kialakítani. Aranyat néhány speciális helyen is lehet bányászni, de elsősorban a legyőzött hősöktől fogjuk elszedni azt.
 

Nézzük meg kicsit részletesebben is, hogy miként lehet kielégíteni a kalandozók igényeit. A kincsek iránti igény okozza a legkisebb problémát, hiszen elegendő pár aranykupacot lerakni, és a mohó hősök már rá is vetik magukat. A magasabb szintű karakterek azonban nem érik be ennyivel, nekik kihívás kell, szörnyekkel akarnak harcolni. Ehhez idéző pentagrammákat kell felfesteni a padlóra, ám vigyázzunk, hogy hova és mennyit építünk belőlük. A szörnyeknek kihívást kell nyújtani a hősöknek, de lehetőleg ne öljék meg őket (legalábbis ne túl gyorsan), mert úgy kevés lélekenergiához jutunk. Ami a szörnyek felhozatalát illeti, az annak függvényében változik, hogy éppen milyen típusú pályán vagyunk (katakomba, templom, pokol). Kicsit behatárolja a lehetőségeinket, mivel egy-egy pályán mindig csak ötféle lényt tudunk idézni, a katakombáknál például vámpír denevér, vérpatkány, csontváz, slime és beholder szerepel a kínálatban. A harcosoknak további extra igényeik is vannak, nekik minél jobb felszerelésre fáj a foguk, míg a mágusok a tudást kutatják. Előbbieknek egy jól felszerelt fegyvertárral tudunk a kedvére tenni, míg utóbbiak a könyvtárat fogják előnyben részesíteni. Természetesen ezeket a helyeket karban is kell tartani, mely goblin rabszolgáink feladata lesz. 

A gonosz hősök már megint a mi ártatlan csontvázunkat bántják
Diablo-light

Akár egy rendes szerepjátékban, a katakombákban kalandozó karakterek a harcok során egyre erősebbek lesznek, szintet lépnek, melyhez nekünk folyamatosan hozzá kell igazítanunk szörnyeink erejét. Lélekenergiát felhasználva ezt a Dungeon Heart-nál tehetjük meg, és ajánlatos nem elfeledkezni róla, hiszen a túlságosan erőssé váló és elszaporodó hősök könnyen elérhetik otthonunk Szívét, melynek aztán nagy elszántsággal neki is esnek. Ehhez persze nekünk is lehet egy-két szavunk, hiszen amint már említettük, a mi gonosz hősünk is ott van a pályán, és bárkit felapríthatunk vele, mint a Diablóban. A játékmenet ezen része igencsak le van csupaszítva, adott négy tulajdonság, amiket az elért presztízs alapján fejleszthetünk, illetve van három képességfa, ahol újabb és újabb képességeket tanulhatunk meg. Utóbbiakat szinte nem is szükséges használni, annyira erős alap esetben a karakterünk, főleg ha magas a presztízsünk, mivel az még plusz bónuszt is ad a támadásainkra. De ha okosan építjük fel a katakombát, akkor nekünk nem is kell beavatkozni a harcba, hiszen a szörnyek kezelésbe veszik helyettünk a kalandozókat. Egy ilyen „önellátó” barlangrendszer kialakítása nem egyszerű, a játék második felében már alaposan meg fogunk szenvedni vele. Ami az irányítást illeti, az kissé macerásra sikerült, ami annak köszönhető, hogy ha karakterünk irányításakor nem a földre, hanem véletlenül a barlang falára kattintunk, akkor goblinjaink automatikusan elkezdik kibontani azokat a falakat, így ha nem figyelünk, akkor akaratunkon kívül is ementáli sajttá változtathatjuk drága otthonunkat.
 

Technikai szempontból a Dungeons eléggé vegyes képet mutat. Sajnálatos módon időnként bele fogunk futni egy-egy méretesebb bugba, előfordult például, hogy a goblinok nem töltötték fel az megüresedett kincsesládákat, illetve egy küldetésnél a játék előszeretettel vágott ki bennünk az asztalra. Ami a grafikát illeti, azt mindenki láthatja, hogy a program a Dungeon Keeper kiköpött mása, úgy tűnik, hogy a fejlesztők nem is próbáltak valami eredetit alkotni, csak lemásolták a DK-t. De igazság szerint ez nem is olyan nagy baj, hiszen a grafika stílusa abszolút megnyerő, bár az alacsony poligonszámú lények és helyszínek nem igazán érik el a 2011-ben elvárt színvonalat. Ami igazán elnyerte a tetszésünket, azok a szereplők hangjai, egészen pontosan szövegeik. A hősök folyamatosan kommentelik tevékenységüket, mindezt eléggé humoros formában. A szörnyeket például két lábon járó tapasztalati pontnak nevezik, és gyakran felkiáltanak, hogy milyen jó is nekik, hiszen hamarosan szintet lépnek. De a legviccesebb az volt, amikor egy legyőzött hős azzal érvelt, hogy ő még túl alacsony szintű ahhoz, hogy megöljük. Gonosz karakterünk természetesen ezt másként gondolta. A játék zenei része viszont középszerűre sikeredett, sablonos, fantasy stílusú háttérzenéknél nem tellett többre.

Néha személyesen is be kell avatkoznunk a harcba
A kissé elavult külső, a technikai problémák és a néha döcögős irányítás miatt nem jutalmazhatjuk túl magas pontszámmal a Dungeons-t, ennek ellenére a birodalomépítő stratégiák rajongóit arra bíztatjuk, hogy adjanak egy esélyt a játéknak, hiszen egy hangulatos, igencsak egyedi programmal van dolgunk, melyhez szökőévente egyszer van szerencsénk. Csak senki ne számítson Dungeon Keeper 3-ra, mert ez nagyon nem az.


Platformok: PC
Tesztelt platform: PC

 

 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. lackoo1111
2011.02.09. 19:55
73% ???
Én nem adtam volna rá ennyit sem .
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. Menthix
2011.02.09. 20:23
Szerintem nagyon is élvezetes a játék, elég komplex tud lenni, folyamatos odafigyelést igényel. Szerintem látvány 7, hangzás 8, élmény 9, szavatosság 8.
Grafika teljesen korrekt, nem tudom miből akart a cikkíró többet. Asztalra ledobálós problémával egyáltalán nem találkoztam, a hiba az Ön gépében van.
Abban is téved a cikkíró, hogy csak öt fajta szörny közül választhatunk, a csapdákról nem is beszélve...
Jó kis játék ez, részemről kb. 85%.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. markangabo...
2011.02.09. 23:32
DS3-nak orultem volna. Koszonjuk EA games és Harry Potter, hogy nem lett befejezve.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Gatee
2011.02.10. 04:00
"Evil is good! Közel másfél évtizeddel ezelőtt ismertük meg ezt a mára szállóigévé vált mondatot"
Igazából a mondat úgy volt, hogy "It's good to be bad!"
Amúgy szerintem is túlértékelt kicsit, nekem nagyon nem jött be, igaz nem is ezt vártam. A Dungeon Keeper jogai meg az EA-nél fognak megrohadni ahelyett, hogy csinálnának 1 jó RTS-t belőle. Mellesleg nem értem miért nem született a mai napig folytatás amikor szinte mindenhol 90% fölötti értékeléseket kapott a DK2.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. dragon83
2011.02.10. 08:34
Gatee, bár a legtöbben az It's good to be bad mondatot ismerik a játékkal kapcsolatban, a játék dobozán Evil is Good szerepelt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Kange
2011.02.10. 08:39
Bizony, túl lett értékelve, pedig én is mekkora lelkesedéssel vártam! Inkább csinálnák meg a DK2 HD-t...

Menthix: Azt írta a cikkíró, hogy egy pályán egyszerre csak 5 szörny, nem azt, hogy összesen. Az értékelésed meg nagyon sok(k)!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83
2011.02.10. 09:51
Kange, Menthix védelmében legyen mondva, először eléggé félreérthetően fogalmaztam, de utána átírtam a mondatot, te már azt olvastad.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Leon121
2011.02.11. 10:10
Igazából az első rész dobozán Evil is Good volt, a második részén meg It's good to be bad. Legalábbis némelyik változatén.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Menthix
2011.02.15. 23:33
Nekem is az "It's good to be bad" ragadt meg jobban, bár az első résszel többet játszottam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!