iPon Cikkek

Eador: Genesis – Fantasy csoda Oroszországból

Dátum | 2012. 12. 27.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Az esztendő végéhez közeledve egyre kevesebb játék jelenik meg, minden kiadó igyekszik még jóval az ünnepek előtt kiadni játékait. Szerencsére azonban van jó oldala is ennek az uborkaszezonnak, ugyanis ilyenkor végre lehetőségünk van kipróbálni, vagy épp bepótolni azokat az érdekesebb alkotásokat, amelyekre máskor nem tudunk időt szakítani. Ez alkalommal egy igazán rendhagyó indie játékot emeltünk le a digitális piactér polcairól, ugyanis egy három évvel ezelőtt megjelent körökre osztott stratégiáról lesz szó. A késlekedés oka az, hogy az orosz fejlesztők által készített programból csak most lett angol változat, ám mivel az Eador: Genesisre keresztelt játék remek értékeléseket kapott hazájában, így mi sem hagyhattuk ki. Az Eador egy vérbeli indie alkotás, olyannyira, hogy a munka nagy részét egyetlen ember, Alexey Bokulev végezte. Ehhez képest a játék tele van remek ötletekkel, a játékmenet jól működik, igazából csak az évtizedes lemaradásban lévő látványvilágot kell elnéznünk neki.

A csatamezőn már felsorakoztak a harcosok
Mert hát valljuk be, elég csak ránézni a képekre és láthatjuk, hogy a grafika színvonala valahol a Heroes of Might and Magic 2 szintjén mozog, és ezt nyugodtan lehet szó szerint érteni. A puritán külső mögött azonban egy olyan összetett játék lapul, mely felveszi a versenyt bármelyik hasonló műfajú alkotással. Mielőtt azonban elmerülnénk ennek részleteiben, vegyük sorra az alapokat. Egy hagyományos fantasy világban játszódó, körökre osztott módon zajló stratégiai játékról van szó, akárcsak az imént említett Heroes sorozat, vagy épp az Age of Wonders széria tagjai. Ez azt jelenti, hogy nem csak a csaták, hanem a világban történő vándorlás is körökhöz kötött, nem úgy, mint például a King’s Bounty-ban, amely tartalmaz valós idejű elemeket is. Előre is elnézést, hogy folyamatosan a Heroes-hoz fogom hasonlítani a játékot, de ahhoz áll a legközelebb játékmenetben és stílusban. A sztorira nem érdemes sok szót vesztegetni, hiszen nagyon egyszerű. Egy olyan univerzumban játszódik az Eador, mely úgynevezett szilánkokra (shards) bomlott szét, melyek egy-egy önálló világnak (pályának) felelnek meg. Hősünk célja az, hogy ezeket a szilánkokat elfoglalja, egyesítse, majd legyőzze az ellenséges félisteneket. Bár az alapfelvetés nem túl érdekes, az viszont mindenképpen dicséretes, hogy döntéseink befolyásolják a végkifejletet, ugyanis több féle befejezés is van. Ám amire a történet végére érünk, arra akár félszáz órát is eltölthetünk a programmal, mivel több tucat szilánk kapott helyet a kampányban, melyek teljesítése egyenként több órába is beletelhet.

Mivel a játékmenet nem mondható egyszerűnek, mindenképpen azt ajánljuk, hogy a programmal ismerkedők először a hadjárat módba kezdjenek bele, ugyanis abban folyamatosan kapunk utasításokat, tippeket arra vonatkozóan, hogy miként is működik az Eador. Egy tanácsot azonban mi is adhatunk: a kezdők „beginner” szinten vágjanak bele a kampányba, mert a játék nem bánik kesztyűs kézzel a játékosokkal. Az itt beállítható közepes szint más játéknál a „nehéz” fokozatnak felel meg, így nem szégyen akár a legkönnyebb fokozaton kezdeni a kalandot. Mikor belevágunk a hadjárat módba, nem kell fajt vagy frakciót választanunk, mint más, hasonló stílusú játékokban, ugyanis csak az emberekkel lehet lenni. Szerencsére ez nem árt a változatosságnak, ugyanis ettől még számos fajjal fogunk találkozni Eador világában, melyek szívesen állnak a mi szolgálatunkba, legyen szó akár elfekről, akár démonokról. Mindössze arról kell döntenünk, hogy a négy választható kaszt (warrior, commander, scout, wizard) közül melyik számunkra a legszimpatikusabb. Ezek teljesen eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek egymástól, így jól fontoljuk meg, melyiket választjuk. Ha ez megvan, máris megnyílik előttünk az első világ, ahol látható, hogy akárcsak egy Civilization játékban, a világ kis területekre (itt provinciákra) van felosztva.

Szép lassan városunk is fejlődésnek indult
Az Eador egyik legnagyobb erénye, hogy a hagyományos játékelemek mellett rengeteg olyan újdonságot is felvonultat, amelyeket máshol ritkán látni. Az imént említett Civ-szerű világfelosztás például meg van bolondítva azzal, hogy minden provinciának külön lakossága van (ehhez nem kell várost építeni), melyek igényeit nekünk kell kielégíteni. Ehhez leggyakrabban fel kell derítenünk az adott területet és megtisztítani azt a szörnyektől. Érdekes módon ehhez nem kell sehova sem mennünk a hősünkkel, elég csak egyhelyben állni, és aktiválni az explore (felfedezés) parancsot. Ezt követően minden körben történik valami, melyet a játék egy szöveges ablakban ad a tudtunkra. Előfordulhat például, hogy egy kalandozó csapattal találkozunk, akik éppen zsákszámra hordják haza az aranyat. Ha gonoszak akarunk lenni, akkor megtámadhatjuk őket, de ha a békés megoldásokat preferáljuk, akkor beszédbe elegyedhetünk velük, rábeszélve őket az osztozkodásra. Rengeteg ilyen esemény van az Eadorban, sokszor különféle titkos helyeket, katakombákat, elhagyott templomokat találunk, melyekben szörnyek tanyáznak. De előfordulhat az is, hogy küldetéseket kapunk, melyek teljesítése nagy jutalommal jár. Nem elég tehát elfoglalni egy provinciát, utána ajánlott 100%-os mértékig felderíteni, növelve ezáltal a lakosság jókedvét és az aranyhozamot. Ezek a különleges események viszont nem korlátozódnak a felfedezésekre, akkor is történhetnek ilyenek, ha épp utazgatunk a világban. Kicsit olyan a játék, mint valami szöveges kalandjáték, ugyanis nagyon sokszor bukkan fel váratlanul egy szöveges ablak, ahol reagálnunk kell valamit egy szituációra, a döntéseink pedig befolyással lehetnek a játékmenetre, vagy a befejezésre.

Most térjünk rá a körökre osztott stratégiák egy másik fontos elemére, a városfejlesztésre. Ezen a fronton igazából nem fogunk sok újdonságot találni, aki játszott már például a Heroes-zal, az itt sem fog zavarba jönni. Van egy központi városunk, ahol több tucat épületet húzhatunk fel, melyek adott mennyiségű aranyba, drágakőbe, fába, vasba és más nyersanyagba kerülnek. Érdekes ötlet, hogy ha nincs a birtokunkban elég speciális nyersanyag (fa, vas stb.), akkor is tudunk építkezni, csak ilyenkor aranyban kell kifizetni ezek árát, ami igencsak megdobja a költségeket. Ami az épületeket illeti, ezek különféle bónuszokat adnak számunkra, illetve rajtuk keresztül tudunk egységeket felbérelni a hadseregünkbe. A legtöbb épületet a központi erődítményünkben tudjuk felépíteni, de pár dolog felhúzható a provinciákban is. Mivel a grafika nagyon minimalista, sajnos nem olyan látványos a város fejlődése, mint ahogy azt más játékokban láthattuk, de a célnak úgy hisszük megfelel.

Sokszor kerülünk hasonló döntési helyzetbe a játék során
A hősök fejlesztése részben a megszokott módon zajlik, de azért itt is akadnak újdonságok. A karaktereket teljesen fel lehet öltöztetni mindenféle páncéllal, fegyverrel, övvel, gyűrűvel, lábbelivel, akárcsak egy jófajta szerepjátékban. Hullik is rendesen a loot a csaták során, bár a játék elején nem túl változatosak a felszerelések. Szerencsére később sokat javul a helyzet. Visszatérve a hősökre, ezeknek a karaktereknek számos tulajdonsága van (életerő, muníció, támadás, védekezés, ellentámadás stb.), melyek befolyásolják a hatékonyságukat. Ezek fejleszthetőek, ugyanis ha elértünk egy új szintre, akkor választhatunk három lehetőség közül, melyek más-más bónuszokat nyújtanak számunkra. Sőt, adott pontokon specializálhatjuk is a karakterünket, tovább színesítve annak képességeit. Az imént felsorolt jellemzők azonban nem csak a főhősre, hanem a felbérelhető egységekre is igazak. Nekik is van egy rakás képességpontjuk, és ugyanúgy szintet lépnek és erősödnek, mint a hősök. Az elején persze ott van még a tojáshéj a fenekükön, így nem árt vigyázni rájuk, ugyanis rengeteget fogunk csatázni, ahol könnyen elhullhatnak a zöldfülű parasztok és parittyások. Ami a harcokat illeti, nagyszerű ötlet, hogy a csatatéren az egyes mezők bónuszokat adnak a rajta álló egységeknek. A magaslaton állók messzebb lőnek és jobb a védekezőképességük is, az erdőben állók védve vannak a távolsági fegyverektől, a mocsárban nagyon nehéz mozogni és így tovább. Ezeket mind figyelembe kell venni a lépéseket megelőzően, ugyanis elég egy hiba, és akár el is veszíthetjük a harcot. Az ellenséges AI ugyanis meglepően agresszív, jól tudja, hogy az íjászokat és a gyógyítókat kell először támadni, és hatékonyan mozog a csatamezőn.

Rengeteg a jó ötlet van tehát az Eadorban, és mindig tud valami újat mutatni. Viszont ehhez kapcsolódik az egyik nagy negatívuma is a programnak. Ugyanis sok olyan dolog van benne, ami nincs rendesen elmagyarázva. A saját kárunkon kellett rájönnünk, hogy a különféle típusú lények nem mindig szeretik egymást a partiban, így ha például összeteszünk egy tolvajt és egy lovagot, akkor csökkentik egymás, vagy a csapat morálját. Azt is az internetről kellett megtudnunk, hogy vannak olyan párbeszédek, melyek során az ott adott válaszok befolyásolják a karmánkat és ezáltal a sztori befejezését. Az Eador tehát tipikusan az a játék, ahol nem szégyen más játékosoktól kérdezgetni, vagy a fórumokat bújni apróbb trükkökért, érdekességekért. Ha viszont már a negatívumoknál tartunk, ejtsünk szót a program technikai hiányosságairól. A grafikáról nem tudunk sokat mondani, a képek többet mondanak ezer szónál. Teljesen 2D-s látvány fogadja a játékosokat, még egység animációk sincsenek, csak ide-oda csúszkálnak a lények. A felbontást sem lehet változtatni, így kénytelenek leszünk elfogadni az 1027x768-as részletességet. De a legnagyobb baj az, hogy a program nem igazán jön ki a 64 bites Windows 7-tel. Bár a játéknak alig van gépigénye, de ilyen operációs rendszer mellett még egy erős gépen is akadozik, és a hang is szaggat. Csak az segít rajta, ha visszavesszük a processzor sebességét 50%-ra (az energiagazdálkodási lehetőségek menüben). Viszont így meg kicsit megnövekszik a töltési és mentési idő, szóval mindenképpen meg vagyunk lőve. Nagy hiányosság az is, hogy annak ellenére nincs rendes többjátékos mód, hogy a menüben megtalálható a LAN és az online játék opció is, de ezekre kattintva semmi sem történik. Ha többen akarunk játszani, akkor a Hot Seat lehetőségre kell hagyatkoznunk, amely során egy gépen kell több személynek játszania. A zene viszont egészen jól sikerült. Egyszerű, a grafikához hasonlóan minimalista, de szép.

Ragor, a nagyfőnök
Ha valaki csak az előző bekezdést olvassa el, valószínűleg elkönyveli magában, hogy a játék nem több egy technikai hulladéknak, pedig semmi sem állhat távolabb a valóságtól. Igaz, hogy az optimalizálás és a grafika színvonala hagy kívánnivalót maga után, de a játékmenet tele van remek ötletekkel. Egy igazán összetett és magával ragadó alkotásról van, melyben benne van minden olyan elem, ami egy jó körökre osztott stratégiai játékhoz kell. Taktikus csaták, részletes karakterfejlesztés, rengeteg választható egység, városmenedzselés, kalandjátékszerű párbeszédek, és nagyon hosszú játékidő. Ezeknek hála itt tényleg jelen van a „csak még egy kört” érzés, így egy igazi időgyilkos alkotásról van szó. Ne lepődjön meg tehát senki a magas pontszámú értékelésen. És ha valakit mégis elriaszt a rusnya külső, várjon pár hónapot, mert hamarosan megjelenik a 3D-s, impresszív látványvilággal felruházott modern verzió, az Eador: Masters of the Broken World (mely részben remake, részben folytatás).

Értékelés: 8,5/10


Ilyen lesz a feljavított verzió (reméljük hamar megjelenik)

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. KatonaKM
2012.12.28. 08:40
Megvettem tőletek az új gépemet és szinte elsőként kipróbáltam a Heroes & MM V-VI. részét. A 3D grafika csak rontott a sorozaton. Legjobb amúgy is a 3. rész volt, de a játéktér (főleg a harctér) a 3D objektumok mérete miatt kisebb lett, az egész játék pedig nehezebben áttekinthető és műanyag jellegű. Aki körökre osztott stratégiában a látványt keresi...az nem a lényegre koncentrál.
Szóval ne nézzük le a Heroes 2-őt, mert bizony élményben veri a VI. részt is.
Másrészt: Noormális? Egy táblás jellegű stratégiai játékhoz ennyi erőforrás rendelni? Memória gigabájt-számra? A Settlers I-et egy 4 MB-os laptoppal nyúztam, mégis százszor nagyobb élmény volt, mint ezek a fröccsöntött szarok.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. gumitamin
2012.12.28. 08:49
UFO 1-2 ?
Az se volt rossz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. dragon83
2012.12.28. 09:54
@KatonaKM - Isten ments, hogy lenézzem a Heroes 2-t. Iszonyúan jó játék még ma is. Csak a grafikára mondtam, hogy azért ma már elég gyengécske, mint ahogy az Eadoré is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Svindler
2012.12.28. 18:46
A kinézet tényleg fapados, megkockáztatom a HOMM 2 szebb volt, legalább pár lépcsős animációk voltak Bár onnan számomra még mindig az audio trackekként a CD-n lévő zenék voltak emlékezetesek, nagyon jó aláfestők voltak.

Ez a kis játék érdekesnek tűnik, de most szereztem be az FTL-t, úgyhogy várnia kell
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!