iPon Cikkek

East India Company - Vitorlát fel!

Dátum | 2009. 09. 06.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Jó minőségű, középkori hajós játékkal manapság nem igazán van elkényeztetve a PC-s játékos, pedig hajdanán készült pár igencsak jól sikerült program ebben a témában. Elég csak Sid Meier legendás Pirates! játékaira gondolnunk (az eredetire és a remake-re egyaránt), de a Port Royal, Sea Dogs és Age of Sail címekkel is el lehetett ütni az időt, bár ezek korántsem képviselték az említett tervezőzseni programjainak szintjét (ám legalább voltak, mondhatnánk). Most azonban ismét felhúzhatjuk a horgonyt, és útnak indulhatunk, méghozzá a Nitro Games által készített East India Company-nak (EIC) köszönhetően. Tesztünkből megtudhatjátok, hogy kéjutazásban volt-e részünk, vagy zátonyra futott-e a játék a nagy igyekezetben.

Negyven tonna kávét kérnék, elvitelre

Ha már különféle címekkel példálóztam a bevezetőben, hadd határoljam be a játék stílusát a fenti programok segítségével. Az EIC valahol a Port Royal és az Age of Sail között helyezkedik el, mivel utóbbitól eltérően nem kizárólag csak a harcra koncentrál, hanem nagy hangsúlyt kap benne a kereskedelem is, ugyanakkor gazdasági részét és a lehetőségeinket tekintve mérföldekkel elmarad az elsőként felhozott játéktól. A programban az lesz a célunk, hogy a nyolc nemzet egyikének zászlaja alatt hajózva felvirágoztassuk országunk kelet-indiai társaságát. A kezdő kikötőt leszámítva semmilyen különbség nincs a frakciók között, így akármelyiket is választjuk a brit, római, portugál, spanyol, svéd, dán, francia és holland nép közül, nem fogunk semmilyen előnyt vagy hátrányt elszenvedni.

Európa térképe a XVII. században. Szódával elmegy.
Bár az East India Company nem tartozik a legbonyolultabb játékok közé, az elején nem árt végigrohanni a tanítómódon, mely a program három szintjének (stratégiai, kikötői és taktikai) kezelését magyarázza el nekünk. Ezt követően belevághatunk a négy hadjárat valamelyikébe, melyek közül az első a szabad játékot takarja, amikor mindenféle kötöttség nélkül játszhatunk. A fő kampány az 1600-1750-ig tartó időszakot karolja fel, amikor épphogy megindult az afrikai és indiai kereskedelem, míg a másik két küldetéssorozatban egy-egy ötvenéves szakaszt játszhatunk végig ebből a korból, kicsit eltérő hatalmi felállásban. Ha mindent beállítottunk, belevághatunk a játékba, melyet választott országunk kikötőjéből kezdünk meg. Ami elsőként a szemünk elé tárul, az a program stratégiai nézete, ami tulajdonképpen egy Total War-szerű világtérkép. Láthatjuk rajta a többi kelet-indiai társaság kikötőjét, valamint utazásaink célpontjait, az egzotikus termékeket előállító afrikai és ázsiai városokat. Amint kigyönyörködtük magunkat a meglehetősen szegényesen kivitelezett térképen, beléphetünk saját „bázisunkra”, mely egy laza nyolc-tíz másodperces töltőképernyő-bámulást követően meg is fog jelenni monitorunkon. Az első szavak, amik ekkor elhagyják a szánkat valószínűleg az „Uramisten” és az „Ez meg mi?” kifejezések lesznek, mivel a kikötőnézet ronda és jellegtelen. Nem túl részletesen kidolgozott, több esetben textúra nélküli (!) épületekkel teli nézet tárul szemünk elé, melyet ráadásul csak egy fix kameranézetből tekinthetünk meg, nem nézelődhetünk kedvünkre. Az említett hosszú töltési idő rövid úton az idegeinkre fog menni, mivel a játékban folyamatosan ki-be kell lépkednünk a kikötőkből, így ajánlatos kikapcsolni a 3D-s port nézetet, hiszen az így kapott 2D-s látvány sem néz ki sokkal rosszabbul, de legalább villámgyorsan bejön.

Most vagy a textúrák hiányoznak, vagy a korabeli portugál építészet a szürke színt favorizálta

Jól van, jól van, nem szép a játék, ez még nem olyan nagy baj, gondolhatnánk, nézzük a többi részletet. Első dolgunk az lesz, hogy veszünk pár dolgot a kereskedőházunkban, amit majd drágábban rásózhatunk az üzlettársunkra. A játékban szereplő áruk három fő csoportba sorolhatók, úgymint export items, generic trade items és main trade items. Előbbit a mi kikötőnk „termeli”, utóbbi kettőt pedig az afrikai és indiai, közel-keleti országokban tudjuk megvásárolni, hogy aztán jó áron túladjunk rajtuk saját hazánkban.  Első hajónkba még nem fér sok áru, de ahogy gyűlik a pénzünk, lehetőségünk lesz fejlettebb, nagyobb és erősebb bárkákat beszerezni. Ezekből többfajta is szerepet kapott a játékban, melyek alaposan eltérnek egymástól tulajdonságaikat tekintve, érdemes tehát megfontolni, mikor milyen típust használunk. Ha felpakoltunk, válasszunk ki egy célkikötőt, és térjünk vissza a stratégiai nézetre, majd tenyereljünk rá az időgyorsító gombra, mivel rendes sebességen olyan lassan mennek a hajók, hogy fél óránk is rámehet néhány hosszabb útra. Ha megérkeztünk, nézzünk be a kikötőbe, és adjuk el az árut, majd vegyünk néhány egzotikus terméket (fűszer, tealevél, selyem, stb.), végül utazzunk haza és adjuk el őket. Akármilyen hihetetlen, a kereskedelmi részben mindössze ezt a folyamatot fogjuk ismételgetni, mindig csak eladni, utazni és venni fogunk, egészen addig, amíg halálra nem unjuk magunkat. Persze beállíthatunk automatikus kereskedést is, ám ekkor semmilyen beleszólásunk nem lesz az adás-vételbe. Ezt a monotonitást csak az töri meg, hogy időnként fejlesztenünk kell a kikötőnkben lévő pár épületet (például: dokk, raktár, hajóépítő műhely, kereskedőház), illetve a diplomáciával is ügyeskedhetünk, de ez utóbbi nincs akkora hatással a játékmenetre, mint kellene. A hadjáratot a játék során kapott fő- és mellékküldetések gördítik előre, melyek három típusba sorolhatók. Legtöbb esetben be kell szereznünk adott mennyiségű árut magunknak vagy megbízónknak, néha egy-egy kikötőt kell elfoglalnunk, máskor pedig ellenséges hajókra fogunk vadászni.

Éppen pár tonna egzotikus árut vásárolok a "mesés" keleten
Legénység, ágyút tölts! De csak szép lassan!

Az egyetlen dolog, ami megmenthetné az East India Company-t, az a harc, mely a cikk elején említett taktikai nézetben játszódik, de lelövőm a poént, nem fogja. Ha összetűzésbe kerülünk a kalózokkal, vagy egy ellenséges társaság hajójával, akkor Total War módjára ráközelít a kamera a csatára, és az egységeinket irányítva mi magunknak kell legyőznünk az ellenfelet. Itt két módszert használhatunk: a taktikait, ahol mi csak kijelöljük a hajónknak a célt, az pedig odamegy és megtámadja az ellenséget, vagy alkalmazhatjuk direkt irányítást. Ilyenkor a hajót teljes mértékben a játékos vezényeli, mi határozzuk meg a vitorlák állását, az ágyúk szórását és a használt muníció típusát is. Mindezek mellett még a szél irányára, erejére, és a hajó egyes részeinek állapotára is figyelnünk kell, így mindenképp piros pont jár érte, hogy ilyen aprólékosan kidolgozták a harcot a fejlesztők, ám egy huszáros vágással ki is végezték ezt a játékmódot azzal, hogy a stratégiai részhez hasonlóan bele fogunk őszülni, míg levezényelünk egy összecsapást. Minden csigalassúsággal történik, és bár lehet, hogy a 17. századi hajózásban tényleg ilyen volt a csaták lefolyása, itt lehetett volna csalni egy kicsit a játékélmény kedvéért. Hiába kapunk 24 csomós hátszelet, hajónk rémesen lassan fogja vonszolni magát az ellenség felé, szembeszél esetén pedig meg is vethetjük az ágyunkat. Ha nem egymáshoz közel rakja le a gép a két hajót, akár 10 perc is eltelhet azzal, hogy utolérjük ellenfelünket, és akkor még hátra van a szintén nem túl pörgős harc. Ráadásul a játék első verziójában itt nem lehetett gyorsítani az időn, azt csak egy későbbi patch valósította meg. Ha meg akarjuk kímélni magunkat a harctól, akkor minden csata előtt választhatjuk azt a funkciót, hogy a gép kiszámolja nekünk a végeredményt. Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, sokszor meglehetősen érdekes lesz a harc kimenetele. Hogy valami pozitívumot is említsek, jó ötlet volt a fejlesztők részéről, hogy a csaták során a kapitányok fejlődnek, és újabbnál újabb képességekre tesznek szert. Ezek egy része passzív, melyek folyamatosan bónuszokat nyújtanak a hajó számára, másik felük pedig aktív, ezeket csata közben tudjuk bekapcsolni, hogy egy rövid időre előnyhöz juttassanak minket.

Eltartott egy ideig, míg lebontottam az ellenség vitorlázatát
 

A taktikai rész látványvilága kicsit jobban kényezteti a szemünket, bár még mindig elmarad attól, amit 2009-ben elvárhatnánk. A tenger és a hajók kidolgozása elég jól sikeredett, erre még rátesz egy lapáttal, hogy különböző időjárási viszonyok és napszakok közepette fogunk csatázni. Az is dicséretes, hogy a bárkák legénysége szemmel láthatóan ott van a fedélzeten, nem csak szellemhajókat fogunk látni (ugye Anno 1404?). Az összképet csak a tűz ronda megjelenítése és a szárazföld rontja le, mivel ha annak közelében harcolunk, látni fogjuk milyen sivár és kidolgozatlan. A sok piszkálódás után hallgassuk meg, vajon legalább a fülünknek kellemes-e a program. Túlságosan nem fogjuk a földhöz verni magunkat az élménytől, ám igazságtalan lennék, ha lehúznám a programnak ezt a részét. A tisztes iparosmunka jelzőt mindenképp kiérdemli, hiszen a hangeffektek jól szólnak, a zene sem fog az idegeinkre menni, de az jó lett volna, hogy ha nem egy ember szólaltatná meg az összes kapitányt.

Ami még javíthatna valamit a program értékelésén, az a többjátékos mód, ám ez a rész sajnálatos módon igencsak spórolósra sikerült. A kereskedést, diplomáciát magában foglaló játékmódot nem próbálhatjuk ki más emberek ellen, mindössze a csatákat vívhatjuk meg hús-vér ellenfelekkel harcolva. Bár többféle multis mód áll rendelkezésünkre, nagy meglepetés nem fog érni, mivel ezek többsége a más programokban már látott lehetőségek vízi megfelelői (pl. deathmatch, team deathmatch).

Nagyritkán vannak szép pillanatai a grafikának. A hangsúly a "nagyritkán" szón van.

Nem sikerült tehát megugrania a lécet a Nitro Games-nek, hiszen tulajdonképpen még a középmezőnytől is lemarad az East India Company. Ha kevésbé lenne monoton és unalmas a játék, illetve több lehetősége lenne a játékosnak a kereskedelemben és a gazdasági részben, az jó pár százalékpontot jelentene. Kétségtelen, hogy vannak jó ötletek is a programban, mint például a hajók részletes irányítása a harc során, vagy a kereslet-kínálat befolyásolta termékárak, ám ezek önmagukban nem mentik meg a játékot. Aki él-hal a hajós játékokért, az tehet egy próbát vele, de aki komolyabb kereskedős élményre vágyik, az próbálja ki a nemrég megjelent Anno 1404-et, vagy vesse rá magát a cikk bevezetőjében említett programok egyikére, jól fog járni velük.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. Azrael
2009.09.06. 12:26
VISSZA A CIKKHEZ

Nem olyan szép, de legalább a gépigény elég alacsony, talán a notimon is fog menni rendesen. Ha meg nem akkor meg ott a Port Royal 2
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Vardar
2009.09.06. 14:03
Én egyedül Port Royale 1-et játszottam ebből a fajtából.... Mindig színesek voltak az épületek
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Szeg007
2009.09.06. 20:47
Ez a korszak bizony már nem középkor, hanem kora ujkor
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Vardar
2009.09.06. 21:32
dragon, az időgyorsításnál szaggatott vagy rendesen ment? A grafika befolyásolta az időgyorsítást?(tengeri csata)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. dragon83
2009.09.06. 23:26
Csak a patch felrakása után lehet gyorsítani, de utána rendesen megy, nem szaggat. A grafika véleményem szerint nem befolyásolja az időgyorsítást, mert csatában azért 4x sebességen nem szélvészként száguldanak a hajók, de legalább szemmel láthatóan már haladnak.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!