iPon Cikkek

Élet a DX10-es létminimumon: Belépőszintű VGA-k

Dátum | 2008. 02. 13.
Szerző | Svindler
Csoport | MEGJELENÍTÉS

Érdekességképpen ma kitekintünk a 10 ezer forint alatti, belépő szintű VGA-kra. Általában ezek a kártyák HTPC-kben, vagy nagyon csendes munkaállomásokban kötnek ki, ahol valamilyen oknál fogva úgy döntenek, hogy az alaplapi integrált vezérlő kevés, vagy esetleg nincs. Ettől függetlenül, akinek ilyen lapul a gépében, talán már kacérkodott a gondolattal, hogy esetleg azért lehetne játszani is egy kicsit velük. Ha nem is a legfrissebb játékokkal, de azért kell, hogy legyen bennük elég erő, hogy meghajtsanak pár régebbi nagy nevet. A jó hír, hogy van, még ha nem is Schwarzeneggerrel karonfogva mosolyognak a plakátokon. Ezen kártyák fő erényei ugyanis, hogy csendesek (szinte mindegyik passzív hűtéssel rendelkezik), alig fogyasztanak valamit, és azért rendelkeznek pár friss technológiával. Ilyen például a HD filmek lejátszásának a gyorsítása, vagy egy-egy új DX verzió támogatása. Utóbbi azonban majdhogynem dísznek van csak, bár mai tesztünk alanyai mind képesek DX10-es kód kezelésére, jó érzésű ember nem próbálkozik ezt kihasználni maximum majd a Vista utódjában az új grafikus felülettel.

Gigabyte 8400GS
No de lássuk a felhozatalt. Az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az nVidia-t a 8400GS fogja képviselni. Más ugyanis nem nagyon van. Ennél kisebb GF8-ak csak notebook fronton találhatóak. A 8400GS-ről annyit kell tudni, hogy tulajdonképpen egy 8500GT felezett memória sávszélességgel, a 128 helyett 64 bites sínnek köszönhetően. A mi tesztalanyunk a Gigabyte színeiben pompázott, low-profile kivitelben, apró hűtőbordával megpakolva. Az extrákat nem vitték túlzásba, mindössze egy S-video>RCA átalakító árválkodott a driver CD mellett. Komolyabb terhelés alatt elég erősen felforrósodott, így ha nem fontos, hogy mennyire alacsony, akkor érdemes lehet inkább az ugyanennyibe kerülő teljes magasságú változaton gondolkozni.

Gigabyte 2400Pro
Az ATI pehelysúlyú birkózója a HD2400Pro. Ő már igen erősen eltér a legközelebbi családtól, a 2600-asoktól. Harmadannyi shaderrel és feleannyi textúra kezelővel rendelkezik. Belőle is egy Gigabyte-hoz volt szerencsénk, méghozzá normál kártya méretben. Nagyon impresszív, jól kidolgozott bordázattal rendelkezik, úgyhogy egy nagy piros pont oda. Ráadásul itt már megtalálunk mindent a dobozban, amire szükségünk lehet. Kompozit, RCA és DVI>D-sub átalakítók állnak rendelkezésünkre. HDMI sajnos nem, pedig az lett volna csak igazán hab a tortán.

Sapphire HD3450
Az utolsó kártya, mely miatt tulajdonképpen e teszt született a HD3450, mely a HD2400Pro utódja. Felépítése nagyon hasonló ahhoz, csupán a szokásos, 3xx0-es extrák jönnek még pluszban: 55nm-es gyártástechnológia, DX10.1, PCI-E 2.0, továbbfejlesztett UVD, és ami a legfontosabb talán a PowerPlay. Utóbbi a notebookokban lévő Mobility Radeonok energiamenedzsmentje, mely ha nincs szükség a kártya teljes erejére akkor visszafogja annak fogyasztását az órajel és feszültség csökkentésével. Természetesen ebben az alsó régióban nem olyan látványos a hatása, mint mondjuk egy HD3850 esetében, de ezzel még a Sapphire által rászerelt apró bordával is kéz meleggé varázsolható, ami nem egy rossz eredmény. A borda egyébként kicsit fura, mert bár a kártya low-profile, egy kicsit kilóg felfelé, hogy nagyobb hő leadó felülete legyen. Erre érdemes odafigyelni, nagyon alacsony házakba lehet, hogy nem fér be. Tartozékként mindent megkapunk, amit a HD2400Pro esetében is.
A 2400XT-t azért nem válogattuk be a tesztbe, mert az már egy kisebb ugrás árban és úgy gondoljuk, hogy akkor már érdemes inkább az erősebb szériák közül válogatni. A tesztben szereplő kártyák adatait szokás szerint egy táblázatban foglaltuk össze:


A HD3450 memória órajele a GPU-Z szerint 400MHz, mint a többieké, ám már több fórumon megerősítették, hogy rossz órajelet olvas ki (a Control Center adatait pedig sikerült eltüntetni). Mint látjuk, ezzel memória fronton majdhogynem esélyegyenlőségi parti van, ahol komolyabb különbség lesz, arról maguk a GPU-k tehetnek majd.

Tesztgép
Alaplap: Gigabyte P35-DS3
Processzor: Intel Core2Duo E6850
Memória: Geil Ultra 2x1GB (4-4-4-12)
Operációs rendszer: Windows Vista minden szükséges hotfix-szel
Driverek: Catalyst 8.1 a Radeonokhoz, valamint ForceWare 169.25 a 8400GS-hez

Hát igen, a 3DMark05 nem egy mai darab, de a kártyák erejére való tekintettel azért elővettük, hogy legalább egy kicsit képet fessen arról, hogyan viszonyulnak a régebbi dolgokhoz. A HD3450 kiemelkedik kicsit a mezőnyből, hála magasabb órajelének.


Itt már kicsit árnyaltabb a kép. Ahogy megszokhattuk az nVidia megoldásai jól teljesítenek a régebbi 2.0-s Shader Model alatt, míg az ATI-nak inkább a 3.0 kedvez.


A magasabb régiókban a Prey általában az ATI-nak kedvez, ám itt elég közel végeznek egymáshoz a kártyák, csak a 2400 van egy kicsit lemaradva. Azért jó látni, hogy egész játszhatóvá varázsolható a játék.


A FEAR-ben pedig pont fordítva, az a 8400GS játszótere. A dolog egyetlen hátulütője, hogy nagyon rosszul reagál a felbontás emelésére, 1024-ben már nagyon durván leesik az fps. Ez jó eséllyel a kis memória sávszélességnek köszönhető.

Mivel a Quake Wars imádja a nagy textúrák miatt a memória sávszélességet, ezért rögtön azzal nyitottunk, hogy minimumra vettük, amit csak lehetett. Hála a több textúra kezelőnek, a 8400GS jobb eredményeket produkál, még 1024-ben is játszható vele az ET.


A Lost Planet azért elég erőforrás igényes tud lenni, de nem bírtuk ki, hogy ne tegyünk egy próbát. Kicsit döcögősen, de elviszi, ám ezen a játékon látszott a legdurvábban a hatása annak, ha a beállításokat minimumra vettük. Nem túl szép.


A reális kép elérése érdekében egy kinti területen végeztük a méréseinket, bentieken ennél egy kicsit magasabb fps is elérhető. Alacsony felbontáson egész játszható értékeket értünk el, anélkül, hogy minimumra kellett volna vegyük a grafikát. A HD3450-en a beállítások további csökkentésével még az 1024 is megkockáztatható.


Mivel az új Unreal köztudottan nem egy gépgyilkos alkalmazás, így tettünk egy próbát vele. 3/3-as beállítások mellett még egész szép a játék, és többnyire játszható is. Sajnos ha sokan kerülnek hirtelen egy helyre akkor azért képes belassulni, így maximum az egyjátékos módját lehet így kijátszani.
A Radeonok oldaláról a végeredmény elég egyértelmű: a HD3650 könnyen nyugdíjba küldi a HD2600Pro-t. Az egyetlen indok, amiért még érdemes lehet az utóbbit választani az az, hogy az új HD még nem sok gyártó kínálatában bukkant fel. Így például ha rendes, nagy bordával szerelt Radeon-t szeretnénk, mint amilyen a tesztben is szereplő Gigabyte, akkor érdemes lehet lecsapni rá. Sajnos hasonló okokból, mint a HD3650-nél (még nem ismerik fel a programok), nem igazán tudtuk megnézni, hogy mennyi plusz rejtőzködik még a kis Radeonban, ám az, hogy az Asus gyárilag túlhajtott változata 600MHz helyett 820-on megy ugyanúgy passzívan, némi bizakodásra ad okot.


A 8400GS nem egy mai darab, ám a régebbi szoftverekben előnyt tud faragni a több textúrázónak hála. Hiába alacsonyabb az órajele, mégiscsak dupla annyi van belőlük. Így elég egyértelműnek tűnik, hogy választani igazából csak ez és a 3450 között érdemes. Utóbbi előnye az alacsonyabb fogyasztás, jobb teljesítmény néhány shader intenzívebb játékban és a nagyobb tudás, míg utóbbi igazából „csak” a régebbi játékokban felmutatott sebességével képes hódítani. Munkára és multimédiára mi mindenképpen a Radeon-t ajánlanánk, míg ha néha be van tervezve némi játék is, akkor ízlés szerint akármelyiket. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ha valaki kifejezetten játékra keresi a legolcsóbb megoldást, akkor kicsit feljebb nézelődjön. A HD2600/HD34x0/8600 sorozat _sokkal_ jobb ár/teljesítmény mutatóval rendelkezik, mindenképpen megérik azt a plusz pár ezrest, és már frissebb játékok futtatására is jóval kevesebb kompromisszum mellett képesek (előző heti tesztünk pont róluk szólt).

Köszönjük a teszttermékeket az Expert Computer Kft.-nek!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások