iPon Cikkek

else Heart.Break()

Dátum | 2015. 11. 12.
Szerző | Morte
Csoport | JÁTÉK

Mi lenne, ha a világon minden hackelhető lenne? Nemcsak a számítógépek, az okostelefonok, vagy a közlekedési jelzőlámpák, mint pl. a Watchdogsban, hanem olyan dolgok, amelyekről ezt nem is képzelnénk... Milyen lenne egy olyan világban élni, ahol meghackelhetem a piámat, hogy ne legyek tőle annyira részeg (vagy ellenkezőleg, hogy még jobban berúgjak)? A cigimet, hogy ne legyek tőle büdös? A kulcsomat, hogy a szomszéd ajtaját nyissa? És ez még csak a kezdet. Az else Heart.Break() világában mindezt megtehetjük, sőt, ennél többet is. Ez az indie kalandjáték több szempontból is rendhagyó: először is egy olyan nyitott világban játszódik, ahol rengeteg lehetőség áll előttünk, mivel a darab egy teljes, részletesen kidolgozott programozási nyelvet tartalmaz, amellyel szabadon kísérletezhetünk. Másodszor maga a történet is lazább szerkezetű, mint a klasszikus kalandjátékokban, a problémákra mindig többféle megoldás létezik, és a szükséges tárgyakat is több helyen megtalálhatjuk, illetve saját tempónkban és módszereinkkel oldhatunk meg mindent. A játék zsenialitása abban rejlik, hogy azok is rengeteg élvezetet találhatnak benne, akik egyáltalán nem értenek a programozáshoz, és azok is, akik már komolyabb szinten állnak. Aki még sohasem foglalkozott programozással, az rengeteg sikerélményt szerezhet magának az olyan egyszerűbb feladatok megoldása során, mint az italok hackelése, az utcai lámpák színének átállítása, vagy a high score-ok átírása az árkád játékgépeken. A fejtörők nagy része abból áll, hogy ki kell találjuk, hogyan jutunk be a-ból b-be, illetve különböző adatokat kell megszereznünk. Ajtókat nyitni vagy bejutni a különböző helyiségekbe egyszerű vagy bonyolultabb módszerekkel is lehet, használhatunk brute force tolvajkulcsot, vagy akár kifinomultabb módon, számítógépről is távirányíthatunk. Nemcsak a fejtörők megoldásához szükséges eszközöket, de példákat, és kézikönyveket is találhatunk, melyek segítségével játékos módon ismerkedhetünk meg a programozás alapjaival. Én pl. csak nagyon alapszintű programozási ismeretekkel rendelkezem, magamtól nem tudnék bonyolultabb progikat írni, de a megfelelő programsorok módosításával, ill. eltávolításával egész szép eredményeket értem el bankszámlám hízlalása terén. Aki komolyabb szinten érti a dolgokat, az előtt a lehetőségek hatalmas tárháza áll, akár teljes mini játékokat is írhat, melyeket a játékon belül lehet futtatni.
A sztori szerint főhősünk, Sebastian épp születésnapját ünnepli a családjával, amikor arról kap telefonhívást, hogy megkapta az állást, amire jelentkezett a Wellspring Soda cégnél. Üdítőkkel ügynökösködni nem épp az álomállás, ráadásul ehhez egy világvégi kisvárosba, Dorisburgba kell költöznie. A helyi fiatalok szerencsére lazák és kedvesek, és főhősünk hamarosan új barátokra tehet szert, megismerkedhet a környékbeli klubokkal, ahol játszhat, táncolhat, vagy hülyére ihatja magát, ha éppen ehhez van kedve. A városkában persze nincs minden teljesen rendben, és az élet sem annyira idilli és nyugodt, mint ahogy elsőre tűnhetett. Különös dolgok történnek a furcsa nevű Gyévocska (a kötelező orosz után suliba járók kedvéért: Kislány) Hotelben és a város más pontjain is érdekes dolgoknak lehetünk szemtanúi: titokzatos öltönyös figurák gyanús dolgokat művelnek, és a minisztérium sem az, aminek látszik. Vannak játékok, melyeknél az ember egy ponton felteszi a kérdést, hogy mit szívtak a készítők, az Else Hearth.Break() esetében ez már egészen az elején bekövetkezik. A piros orrú, bogárszemű szereplőket nem igazán értettem, de egyébként jóféle volt az anyag, a retro stílusú, különös színekben pompázó környezet bejött. Nagyon tetszett a tárgyak részletes kidolgozottsága, a város lepusztult, szeméttel teleszórt és gazdagabb (pl. a vad neonszínekben pompázó kaszinó) részei közötti kontraszt, és az eső, ami nagyon gyakran esett, különös, szomorkás hangulatot kölcsönözve Dorisburgnak. A kísérőzene, melyen több szerző is dolgozott változatos számokat tartalmaz az elektroniukustól a jazzig. A városban mindenütt találhatunk music tokeneket, melyek segítségével újabb számokat csalhatunk elő a zenegépekből, vagy bármilyen más hangadásra alkalmas szerkezetből, így kedvünkre alakíthatjuk, hackelhetjük az egyes helyiségekben hallható háttérzenét.
Le vagyok égve, de szerencsére mindenütt találni sört.
A legjobb az egészben, hogy ha nincs kedvünk a sztorival foglalkozni, akkor akár leélhetünk egy egész életet Dorisburgban anélkül, hogy belekezdenénk a fő szálba. A hackeléshez használható eszközök már a játék elején elérhetőek, és ha megszereztük őket, szabadon járhatunk-kelhetünk a városban. A játék legjobb része ez a nyitott világ, amelynek felfedezése már magában egy külön rejtvény. A sztori által kínáltakon kívül rengeteg feladatot találhatunk magunknak önállóan is, az okosan megtervezett játék minden eleme a problémamegoldásra bíztat. Hamar megtelik a táskánk, a térkép ellenére könnyű eltévedni, és főhősünknek nincs elég pénze - mindenre találhatunk megoldást. A játék nyomon követi az idő múlását, az npc-k megadott napirend szerint járnak-kelnek, nappal teszik a dolgukat a munkahelyükön, éjjel alszanak. Ha ügyesek vagyunk, elérhetjük, hogy főhősünknek ne kelljen nyugovóra térnie a nap végén, vagy gyorsabban teljen az idő, ha várnia kell valakire. Ennek a nagy szabadságnak megvannak a hátrányai is: ha hamarabb oldunk meg valamit, mint ahogy a történetben feladatként megkapnánk, akkor az npc-k nem minden esetben fognak rá reagálni. Szerencsére nem nehéz visszatalálni a fő szálhoz, ha nagyon elkalandoztunk volna, a szereplők utalnak rá, hogy hová kellene mennünk, vagy kivel kéne találkoznunk. Ugyanakkor vannak olyan események is, amelyeket ha már elindítottunk, jobb, ha kitérők nélkül követjük a történéseket, mert a játék nem mindig vár ránk. Az elején például találkoztam egy szereplővel, aki a helyi rádióban dolgozott, megígértem neki, hogy segítek, de aztán épp másfelé vitt az utam, így kimaradtam a mókából, és nem tudtam meg, mi történt a rádióadó épületében, és valószínűleg pár fontos információról is lemaradtam. A legjobb játékélményhez úgy juthatunk, ha követjük a fő szálat, de közben hagyunk magunknak időt a szabad kalandozásra és felfedezésre is, a lényeg, mint a sandbox játékoknál általában, hogy megtaláljuk a kettő között a nekünk megfelelő egyensúlyt.
A helyzet kulcsa a kezemben van.
Úgy érzem, az else Heart.Break() esetében a sandbox elemek felé billen a mérleg egyensúlya. Bár a sztori izgalmas, a fontosabb szereplők, főként a helyi fiatalok nem túl árnyalt jellemek. Érdekes módon akad pár teljesen mellékes figura is, akikről viszont sok háttérinformációt ki lehet deríteni a párbeszédekből, vagy holmijuk között kutatva. Ki gondolta volna például, hogy a hotelt vezető marcona lengyel néni valójában szép lélek, és szereti a verseket? Az npc-kel folytatott párbeszédek sem tartoznak a játék erősségei közé, többnyire semmitmondó dolgokról fecseghetünk velük. Egy tipikus párbeszéd a játékból: - Jó ez a klub. - Ja, klassz. - Dögös a zene. - Aha. - Igyál egy sört. - Oké.
A sör a játék egyik központi témája.
Döntési lehetőségeink is gyakran kimerülnek abban, hogy 3-4 opció közül választjuk ki, például azt, hogyan köszönünk, vagy milyen stílusban mondunk igent, vagy nemet. Ezeknek a döntéseknek a legtöbb esetben nincs jelentősége a történet alakulásának szempontjából, vagy hiába van több opció, mindegyik ugyanahhoz az eredményhez vezet. (Nagy szívfájdalmam volt ez, amikor egy szexrobot felajánlotta szolgáltatásait és főhősünk csak a "Nem", Fúúúúj", "Broáf", és a "Segítség, haza akarok menni" válaszok közül választhatott). A fontosabb sztori elágazásoknál persze már miénk a döntés, ezek alapján a játéknak többféle befejezése lehet. Ennek, és világ összetettségének köszönhetően a darab többször is újrajátszható - ráadásul mindig egyre jobb lesz, mert az előző a végigjátszások során megszerzett tudásunkat, megírt programjainkat hasznosítani tudjuk. (A programsoroknál működik a copy + paste a játékból ki és vissza is, így simán jegyzetelhetünk egy külön szövegfájl-ba, ahonnan kényelmesen lehet használni a szükséges programsorokat).
Ha minden ilyen egyszerü lenne...
Az else Heart.Break() nem fogja a kezünket, ezért aki szokványos, kötött szerkezetű kalandjátékra számít, ahol mindenre csak egy megoldás van, az elveszhet a lehetőségek között, aki viszont a problémamegoldás és a fejtörők miatt szereti a műfajt, annak kellemes élményekben és kihívásokban lehet része. A párbeszédek nem az erősségei a darabnak, de hangulatos, részletgazdag grafika, és a rengeteg lehetőséget kínáló sandbox és a fejtörők bőven kárpótolnak ezért. Hatalmas munka van ebben az egyedi stílusú és hangulatú, igen különleges játékban, meleg szívvel tudom ajánlani mindenkinek, akit kicsit is érdekel a programozás és szereti a logikai feladványokat, vagy a nem szokványos kalandjátékokat.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. balazs630
2015.11.13. 00:16
Erről jut eszembe
http://www.jurassicsystems.com
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!