iPon Cikkek

Enemy Front – Elpuskázott lehetőség

Dátum | 2014. 06. 27.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A Wolfenstein 3D 1992-es megjelenése óta megszámlálhatatlan mennyiségű világháborús témával foglalkozó FPS-ben élhettünk át történelemformáló eseményeket. Ilyen például a normandiai partraszállás, a szétbombázott Berlin ostroma, vagy éppen a Market Garden hadművelet. A siker már távolról sem olyan biztos egy újabb ilyen játéknál, mint öt, tíz, vagy tizenöt évvel ezelőtt. Többet, jobbat, különlegesebbet kell nyújtania az alkotóknak a konkurenciánál, mert kellő igyekezet hiányában hiába a megfeszített munka, a végeredmény nyom nélkül eltűnik a tucatjátékok szürke óceánjában. A leginkább a Sniper: Ghost Warrior két részének tető alá hozásáról ismert CI Games, ismertebb nevén City Interactive fejlesztőcsapata 2011-ben libbentette fel először a fátylat újítónak szánt játékáról, az Enemy Frontról. A játék az eddig nem éppen minőségi programjairól elhíresült cég legkomolyabb dobásának ígérkezett. Egy történetalapú FPS-nek, amiben a már-már unalomig ismert helyszínek egyike sem fordul elő, hanem szabotázsakciók elkövetésével, és különböző ellenállási mozgalmakban végzett aknamunkával lassíthatjuk a náci hadigépezet olajozott működését ahelyett, hogy csatákban és ütközetekben tennénk kockára testi épségünket. Az érdekes koncepció átlagon felüli megvalósítására a brit Stuart Black neve jelentett garanciát, aki rendezőként bábáskodott a projekten, és akinek a nevéhez olyan játékok fűződnek, mint a 2006-os év egyik legkellemesebb meglepetése, a Black, vagy éppen a Dungeon Keeper, a Theme Hospital, vagy a Populus.
Aztán 2012. október 11-én az úriember kilépett a cégtől, az eredetileg ambiciózus projekt pedig rekordgyorsasággal dőlt össze. Nagyrészt az érdekesebb tartalmak kivételét jelentő átdolgozásokat követően az Enemy Front végül 2014. június 10-én látott napvilágot, és első pillantásra valóban azt hozta, amiről még az új évtized első évében szó volt. Azonban pár óra játék után az embernek szomorúan kell konstatálnia, hogy nem hogy nem azt kapja a pénzéért, amit a tokon lévő, kedvcsináló fülszöveg ígér, hanem egy közepesnél valamivel rosszabb, elemi hibáktól szenvedő lövöldét.
A történetet Robert Hawkins, egy, a spanyol polgárháború poklát is megjárt újságíró szemszögéből élhetjük át. A fő sztoriszál a lengyel Honi Hadsereg hősies, de támogatás hiányában kudarcra ítélt varsói felkeléséről szól. A csaták közti rövid szünetben pedig visszaemlékezésekből tudhatjuk meg, hogyan is lett egy cinikus, mindenben csak a sztorit látó firkászból mindenre elszánt szabadságharcos, és különleges, a háború sorsát befolyásoló küldetéseket elvállaló hős. A forgatókönyv közepes iparosmunka, olyan felejthetetlen és egyedi karakterekkel, mint a barettben küzdő francia ellenálló lány, a gyáva fényképész, vagy a komor, marcona külsejű, ószövetségi prófétához méltó szakállal rendelkező keménylegény, aki a kezdeti fagyos viszony ellenére megkedveli a főhőst. A felületes tervezés a pályáknál is megmutatkozik. Hiába zajlanak az akciók olyan, az eddigi játékokban tényleg nem túl sűrűn mutatott helyeken, mint Lengyelország vagy Norvégia, a legtöbb esetben nem tudnánk megmondani, hogy épp a világ melyik pontján vagyunk. Hiányoznak azok a kis apróságok, amik egyedi jelleget kölcsönöznének nekik. Különösen a már említett skandináv szakasz teljesít rosszul, nem más az egész, mint egy dögunalmas, ezerszer elcsépelt „hóeséses katonai bázis”, ami már a kilencvenes években is akkora közhely volt, hogy oldalazva fért csak ki az ajtón. Hogy illúzióinkat végképp elveszítsük, a német közkatonákat és pár mellékszereplőt leszámítva mindenki angolul kommunikál, némi, hitelesnek bajosan nevezhető akcentussal, mint valami rossz háborús filmben. A design mellett a grafika is gyenge pontja a semmiben sem túl erős programnak. Bár elvileg ugyanaz a motor felelős érte, mint ami a Crysis-játékokért, ennek nem sok jelét látni a kopár és gyenge felbontású látványt elnézve. Egyes grafikai elemeket látva az embernek a fiatalsága jut eszébe, már ha aktívan játszott a PS2 korszak gyöngyszemeivel. Különösen aljas húzás, hogy a hivatalos képek tízszerte jobban néznek ki annál, mint amivel játék közben találkozhatunk. Érdekes, és magukkal ragadó küldetések, valamint kellőképpen szórakoztató játékmenet még ellensúlyozhatnák a hibákat, de a készítők ezeken a területeken sem erőltették halálra magukat.
A lengyel pályák java részén, és egy pár másikon is a nyílt, és egyértelmű harcé a főszerep. A még konzolhoz képest is szokatlanul durva célzás-rásegítés miatt egész egyszerűen nem éri meg nem csípőből tüzelni rövid és középtávra. Ezek a missziók még akkor sem jelentenének különösebb kihívást, ha a pályatervezők érthetetlen döntése miatt nem lennénk állandó jelleggel egy-egy kifogyhatatlan, minden fegyverünket a maximális lőszermennyiségre visszatöltő láda közelében. Ennek fényében kissé furcsa, hogy a bejátszásokban Hawkins utánpótlásért esedezik a rádión keresztül a nyugati hatalmak és a Szovjetunió irányába, kiemelve, hogy minden golyó életet menthet, és elősegítheti a győzelmüket, illetve egy alkalommal az egyik NPC drámainak szánt hangon fel is hívja a figyelmünk arra, hogy ne pazaroljuk a drága töltényeket. Addigi akcióink során nyomát sem láttuk annak, hogy a Honi Hadseregnek akár a legkisebb problémája is akadna a hadianyaggal, ami abszolút hiteltelenné teszi az ellenálló hangulatot. Ráadásul, a csaták leginkább agyaggalamb-lövészetre hajaznak, a nácik ugyanis előszeretettel bújnak oly módon fedezékbe, hogy mindenük kilóg biztonságosnak hitt rejtekük mögül, és csakis a mi kegyelmünkön múlik, hogy mikor szedjük le őket. Így tehát ezeknél a részeknél, amiknél elvileg egy minden téren a szétesés felé haladó, elkeseredett milícia tagjaként kéne torokszorítóan izgalmas tűzpárbajokat vívnunk jobban felfegyverzett, képzettebb, és túlerőben lévő katonák ellen, alig kell mást tennünk, mint ész nélkül szórni a golyókat. Társainkra, ha egy kicsivel jobban ki lennének dolgozva, mondhatnánk, hogy csak dísznek vannak, de így még ezt a jelzőt sem érdemlik meg. Ha nem lövünk ki valakit, akinek elpusztítására külön felhívják a figyelmünket, az idők végezetéig ismétlik a parancsot anélkül, hogy bármit is tennének a sikerért. Hasznosságuk nulla, mindent magunknak kell csinálnunk.
A flashbackeknél már nagyobb szabadságot kapunk feladatunk elvégzésében. Az ilyen pályák a készítők ígéretének megfelelően többféle módon teljesíthetőek. Csakis rajtunk múlik, hogy csendben-halkan, egyetlen ellenfél legyilkolása nélkül akarjuk végrehajtani küldetésünket, netán gerilla módjára le-lecsapva, a zavart kihasználva, esetleg mesterlövészkedve, vagy a hagyományos, "ami mozog, golyót kap" módszert követve érünk el sikert. Sajnos azonban, a fapados lopakodási rendszer és a kritikán aluli, megkockáztatom, időnként a PS1-N64 korszak rosszabb példáit idéző mesterséges intelligencia miatt bárhogy is vágjunk nekik, nem fogjuk tudni kiélvezni döntésünket. Az árnyakban megbújás mechanikája egyszerűbb nem is lehetne. Egy vörös csík növekedése jelzi a ránk irányuló figyelmet, és ha eléri a maximumot a közvetlen környezetünkben mindenki megtudja, hogy ott vagyunk, egyetlen másodpercnyi átmenet nélkül. Ugyanakkor, ameddig nem vagyunk teljesen észrevéve, addig elegendő behúzódunk valamelyik tereptárgy mögé, és a veszély apránként elmúlik, még akkor is, ha csak tizedmásodpercek kellettek volna az általános riadóig. Senki sem jön oda ellenőrizni, hogy mit látott. Vagy lebukunk, és lőnek ránk, vagy azt sem tudják, hogy a világon vagyunk, középút nincs, így a lopódzás megtervezése minimális taktikát igényel. A halk gyilkolás megvalósítása kész kabaré. Míg fegyverünkkel egyetlen ütés bárkit is megölni közelharcban (akkor is, ha egy töltve maximum fél kilós pisztoly van a kezünkben), a torokátmetszés annyi ideig tart, hogy tízből nyolcszor kiszúrnak közben. Ha a direktebb megoldások hívei vagyunk, abból kiindulva, hogy nem véletlenül vannak fegyvereink, a csalódás még nagyobb lesz. A kicsi, és ellenfelekkel telezsúfolt lengyel pályákon ugyanis annyira nem feltűnő, mennyire ostobák a németek, de az összetettebb megbízások teljesítése közben gyakran fogunk döbbent tekintettel meredni a képernyőre, hogy ezt most mégis hogy?
A tragikusabbnál tragikusabb jeleneteket hosszasan lehetne sorolni, átlagosan öt-tíz percenként tér ki az ember a hitéből. Egyszer egy egész szakasz rohant be 2-3 másodperces eltérésekkel a szobába, ahol megbújtam miután észrevettek, és egyesével le tudtam őket szedni, egyiknek sem jutott eszébe bedobni egy gránátot, hogy kifüstöljön. Később egy majd egy percig tartó, intenzív tűzpárbaj során kilőttem öt ellenfelemet, dolgom végeztével viszont nem teljesen értettem, hogy a tőlem jó két méterre lévő „társam” miért osztja tovább az áldást fegyveréből. Végül megvilágosodtam: a fickó nem az egyik szövetségesem volt, hanem egy hatodik náci, aki ennyi idő alatt nem tudott velem végezni úgy, hogy egy komoly tárkapacitású, automata géppisztolyt szorongatott a kezei között, és a köztünk lévő távolság tényleg nem volt több egy jól megtermett kosarasnál. Továbbmentem, nem volt szívem megölni. Máskor viszont épp ennek az ellenkezője fordul elő. Hiába vagyunk a pálya másik végén, amikor leszedünk valakit egy távcsöves puskával, az áldozat mellett, vagy közelében baktatók azonnal tudni fogják, honnét érkezett a halálos lövés, ami egy 200-300 méterről leadott találat esetén némileg érdekesen hat. Személyes kedvencem azonban az volt, amikor egy komplett szakasz elől menekülve befordultam egy sarkon, és a halálomat kívánó osztag tagjai lelkesen, frissen, és energikusan szaladtak a másik irányba, holott látniuk kellett, hogy merre mentem. Ezt követően egy pisztollyal el tudtam intézni őket, egyiküknek sem tűnt fel, hogy a tőle vagy harminc centire álló társa bekapott egy acélköpenyes negyvenötöst a tarkójába. Ha a Wehrmacht tized ilyen hülye lett volna, a nácikat pár, teniszütőkkel és műanyag palackokkal felszerelt cserkészlány a határig kergeti, a háború pedig mindenki legnagyobb örömére elmarad.
Alkalmanként döntési helyzetek elé kerülünk, de sokat ezektől se várjunk. Ha két fegyver közül választhatunk, biztosak lehetünk benne, hogy mire hármat pislogunk, a másik is a birtokunkban lesz, a mellékküldetések teljesítésért pedig leggyakrabban új karabélyokat vagy puskákat kapunk, már ha akad bármiféle jutalom. Gyűjtögethetünk továbbá náci jelvényeket is, de őszintén megvallva, ez a lehetőség nem hozott különösebben lázba, főleg hogy összeszedésük esetén nem járnak az ilyenkor szokásos koncepció-rajzok, vagy egyéb jutalmak, csak egy achievement, hogy ez is megvolt. Hasonló a helyzet a lengyel ellenállás jelképének felrajzolásával is. Az Enemy Front azon játékok hosszú sorát erősíti, aminél a körülmények fogva tartották a szándékot, így a koncepció nem bontakozhatott ki. A CI Games-nek egy valóban jó ötlet jutott eszébe, a programozók képességei azonban nem érték el azt a szintet, hogy valóra váltsák, amit ígértek. Még csak azzal sem lehet vádolni őket, hogy nem igyekeztek volna, érződik ugyanis, hogy sokat, és keményen dolgoztak, de egyszerűen ennyit tudtak összehozni. Ha valakinek nincs más dolga, és el tud tekinteni a hibáktól, pár, mérsékelten kellemes órát szerezhet vele magának, de mindenki jobban jár, ha inkább az új Wolfensteinbe ruház be. Mindenesetre kár érte, sokkal többet érdemelt volna ez a téma. Értékelés: 3/10 Platformok: PC, Xbox 360, PS3 Tesztelt platform: Xbox 360
Ha kedvet kaptatok a játékhoz az előzetes után, gyorsan olvassátok el a cikket is... :)
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

15. LechooEdy
2014.06.27. 09:29
Még mindig csak City Interactive.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
14. BReal
2014.06.27. 10:01
Azért a PS-2es korszakhoz hasonlítani ezt a grafikát elég meredek szerintem. De az tény, hogy nehezen mondaná erről az ember, hogy ez dolgozik a Crysis 3-ban is. Elnézve a Crysis 3 enginet használó játékok listáját, ez még lehet a nevesebb játékok egyike.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
13. bitterke
2014.06.27. 11:03
PC-n azért nem így néz ki, sokkal szebb. Nekem annyi bajom volt a játékkal, hogy nagy terepre kevés ellenség volt, semmi más, szerintem tökjó lett és pont hogy a Wolf az amivel 2 órát játszottam és delete.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
12. knight9506
2014.06.27. 11:35
Azért ez a 3/10 enyhén szólva túlzás, nem olyan rossz játék ez.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. Lacroix
2014.06.27. 12:56
Gyerekek, azért ne legyünk ilyen nevetségesek, hogy 3/10 ez a játék. Ne szidjátok a grafikát, hogyha egy konzolon teszteltek, pláne, hogy egy majdnem 10 éves ócskavason. Ez a játék egy teljesen élvezhető jópofa lövölde, ami nem váltja meg a világot, de egy 50%-os leárazásnál simán bevállalható. Nagyon nem tetszik, hogy egy kaptafa COD-okat 8 pontokra értékeltek, erre jön egy ambiciózus projekt, amit ennyire a földbe tiportok. OK egyszerű a stealth, de nem pont ez volt az új thief-ben is? Ja de. Havas pályával tele volt a cod is, ai a cod-ban sokkal rosszabb mint itt. Ez a játék nem érdemel meg ilyen rossz értékelést.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. mataczadri...
2014.06.27. 13:21
Igen, City játék....Éppen, hogy a City kezdett feltörekedni a Sniperekkel a hulladékgyártók közül, megvették a Cryengine 3-at, látszik, hogy dolgoztak vele, ez lett az eredmény, ennyi fért bele.Én személy szerint örülök, hogy nem egy tucatjátékot csináltak.Továbbá az is örvendetes, hogy nem megint egy modern baromsággal ajándékoztak meg minket, igaz, csak II.VH., (több hidegháborús játékot!).Elvárnám még, hogy egyszer a németekkel is menjünk már ebben a környezetben, de nem pont a lengyelektől.
Ronda a Grafikája?A COD pudvás Quake motorral hajtott Grafikája mégis hogy néz ki?Ez alatt legalább megvan a technikai háttér...Másik meg az, hogy a nagy cégektől kiadott nyolcvan A kategóriás hulladéklövöldék (BF, COD duó, igen), amik bughalmazként jelennek meg, mindenhol ajnározva vannak.Lehet, a City rossz játékokat adott ki régebben, de nem mondhatjuk hogy az EA, Ubisoft, Activision nem!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. AgeOfVampi...
2014.06.27. 13:44
Nem rosszból, tudom, hogy többen is teszteltek, és szubjektív a dolog, de némi konzisztenciára törekedhetnétek jobban szerintem is. Itt a hír, hogy a fejesek szerint is elfogadhatatlan a bf4 startja, játszhatatlan volt, és a tesztelő írta, hogy jóformán semmi újítást nem ad. 88%. Sokkal drágább, unalmasabb, sokadik rókabőr, ami a sok pénz ellenére is csak 40 giga foltozás meg verzió után kerül játszható formába. Codokat elmíteni is alig merem, lement már x db rész, mindegyik annyira innovatív volt, mint egy marék krumpli, kb 4 óra játékmenettel darabonként, ezer éves motorokkal, faék egyszerű elszállt agyatlan lövöldözéssel, a biztonság kedvéért még a kihajolást is kivették belőle... és a need for speed játékok? grid2? őszintén szólva az árukhoz képest ezek együttvéve nem érnek annyit mint mondjuk a Dishonored, vagy a (természetesen a moddolt!) Skyrim és ettől totál felejthető szinttől ez a cucc sem lehet messzebb...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. csabi02 bitte...
2014.06.27. 17:04
Ebből is látszik,hogy mindenki más én pl örömmel pörgettem a Wolfot végig,de ez a játék 1óra után delete.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. kunrichard
2014.06.27. 17:55
Az a szomorú hogy az ilyen tucatjátékot és sz@rabbnál sz@rabb játékszoftvereket forgalmazó cég a piacon tud maradni.
Azok akik élvezhető és feledhetetlen játékokat adnak ki a kezük közül rendre eltűnnek a süllysztőben. Lásd: GSC Game World, THQ és még gondolom jópár cég
Itt a nagy probléma pedig még a kisujjukból is komolyabb játékokat szoptak ki mint ez a Ci.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. mikej95
2014.06.27. 18:51
Azért megy csődbe a Crytek, mert a City licencelte a CryEngine 3-t.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. bitterke csabi...
2014.06.27. 20:57
nálam főleg a grafikai probléma miatt volt felejtős. Ezzel a motorral nekem sose volt bajom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Shinjiii
2014.06.28. 10:14
Azért kíváncsi lennék, azok közül, akik kiálltak a játék mellett, hányan vásárolták meg.

Freelancer, végignevettem a cikkedet, hatalmas szövegíró vagy!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Crytek01
2014.06.28. 12:20
Nem lenne baj a City-vel mert évre évre látni,hogy valami fejlödik ,de buta emberekkel vannak tele és mint látható fejlődésre képtelenek.

Nincs normális grafikus embereik ez már ezer éve szembetünő.
Annó amikor licenszelték a FEAR motorját rá 2 évre kijöttek egy olyan hányadékkal,hogy a FEAR engine-jét a földbe tiporta megszégyenítette.
Itt van ez a Cryengine és mit hoztak ki belőle SGW2-ön kb nem is látni hogy az ez meg elég gyenge lett.

Értelmes embereket kellene felvenni és akkor nem volna gond.De hát az értelmesek közül ki akar egy "ilyen nagy múltú" céghez igazolni? Sajnos senki
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. kunrichard Cryte...
2014.06.28. 22:08
Hát valahogy én nem látom
neharagudj de az hogy sikerült kiadniuk egy olyan játékot ami 6.5-ponttal megütötte a közepes szintet nem nevezném fejlődésnek. szimlán egy marketingfogás volt amit kötítettek jó sok reklámmal de ettől még nem nevezném a Snyper Ghost Warrior c alkotást jó játéknak én kb 1 óra után uninstalláltam a programot.
Hát hogy hülyék dolgoznak a Ctiy Interactive-nál az meg a legkevésbé sem érdekel ez legyen az ő problémájuk attól még a játékaik szarok és egyáltalán nem sajnálom őket. inkább azt sajnálom hogy nem jön új S.T.A.L.K.E.R
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. SonicTheHU...
2014.06.30. 09:27
a cserkészlány vs Wermacht-on besírtam :'D
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!