iPon Cikkek

Engedélyezték a Moon Express küldetését

Dátum | 2016. 08. 07.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az amerikai Moon Express lehet az első magáncég, amely leszáll a Holdra, és erre a már engedélyt is kapott az Egyesült Államok kormányától. Ez az első alkalom, hogy az amerikai kormány a magas Föld körüli pályán túli célpontra irányuló magánküldetést engedélyezett, pedig a landolást 2017-re tervező Moon Express nagyon közel került ahhoz, hogy megtagadják kérelmét. Egyelőre nem létezik olyan szabályozási keretrendszer, amelyet a más égitestekre irányuló kereskedelmi küldetésekre lehetne vonatkoztatni. A törvényalkotók már dolgoznak valamilyen állandóbb megoldáson, de ez vélhetően nem fog elkészülni a Moon Express indulásáig. A cég így saját maga állt elő azokkal a javaslatokkal, amelyek révén az Egyesült Államok kormánya felügyeletet gyakorolhat a küldetés fölött, és ezeket végül a Szövetségi Repülési Hivatal (FAA), a Fehér Ház és a külügyminisztérium illetékesei is elfogadták, így a cég engedélyt kapott az indulásra. A magáncégek mostanáig önállóan leginkább csak műholdakat juttattak pályára, és minden ennél speciálisabb küldetés, mint például a Nemzetközi Űrállomás meglátogatása a NASA felügyelete alatt zajlott. A Moon Express tehát nemcsak az első magáncég lehet, amelyik a eljuttat a Holdra egy járművet, de ezzel együtt a legtávolabbra jutó kereskedelmi vállalkozássá is válhat, ha sikerrel jár.
A cég által javasolt szabályzat ugyanakkor csak ideiglenes megoldást jelent, és az Egyesült Államokban rövidesen szükség lesz egy átfogó keretrendszerre, amely a mélyűri magánküldetésekre vonatkozik. A Moon Express ugyanis messze nem az egyetlen cég, amelynek a műholdak Föld körüli pályára juttatásán túlmutató tervei vannak a következő évekre. A SpaceX például már 2018-ban el akarja indítani első űreszközét a Mars felé, a Bigelow Aerospace pedig felfújható modulokból álló űrhoteleket kíván létrehozni 2020-tól kezdve. A Moon Express landolóegysége tehát csak az első a sorban az ambiciózus magánűripari tervek között. Ez utóbbi cégnek ráadásul nagyon sürgős a Holdra jutás, hiszen a vállalkozás a Google Lunar X Prize (GLXP) egyik nagy esélyese. A nemzetközi verseny célja egy magánpénzből fejlesztett jármű eljuttatása égi kísérőnkre, ahol aztán az egységnek különböző feladatokat is végre kell hajtania, hogy pályázhasson a díjakra. A verseny többször is elhalasztott – jelenleg úgy tűnik, hogy végleges – határideje 2017 vége. A Moon Express 2012-ben csatlakozott a versenyzőkhöz, akik mára 16-an maradtak, és köztük van a magyar Puli Space Technologies is. Közülük két csapatnak van kilövési szerződése, a Moon Expressnek, amely a Rocket Lab startup Electron nevű, egyelőre fejlesztés alatt álló rakétájával tervez a Holdra jutni, illetve az izraeli SpaceIL-nek, amely pedig SpeceX-szel szerződött le. A GLXP sikeres befejezése csak egy megvalósítandó cél a Moon Express számos terve között, hiszen a cég bányászati álmokat dédelget a Holdon. Ahogy Bob Richards ügyvezető igazgató mondja, bár büszkén vesznek részt a vetélkedésen, a cég jövője nem függ a győzelemtől. Ennek ellenére persze nyerni akarnak, hiszen a győzelemmel meggyőzően bizonyíthatnák, hogy képesek egy darabban eljuttatni egy járművet a Holdra. Az első leszállást azonban a verseny végeredményétől függetlenül is továbbiak követik majd, és Richards azt reméli, hogy 2020-ban már mintákat is sikerül visszahozniuk égi kísérőnkről.
Egy darabig az is nagyon bizonytalannak tűnt, hogy a Moon Express megtarthat-e bármit azokból a kőzetekből, amelyeket a Holdon összeszednek, az amerikai törvények ugyanis nem garantáltak erre jogot a magáncégeknek. Az Egyesült Államokban azonban a tavalyi év végére elfogadták a kereskedelmi űrrepülés szabályozására vonatkozó, Commercial Space Launch Competitiveness Act nevű törvényt, amely a magánűrhajózási cégek szempontjából számos kedvező döntést fogalmaz meg. Ez a törvény egyrészt újra meghosszabbítja azt a 2015-ben lejárt türelmi időszakot, amelynek ideje alatt az FAA csak korlátozottan szólhat bele az embereket is szállító kereskedelmi űrhajók biztonsági szabályozásába. Másrészt rendelkezik arról, hogy egy esetleges baleset bekövetkezése esetén a kilövési engedéllyel rendelkező űrhajózási cég csak korlátozott mértékben tehető felelőssé az okozott károkért, amelyek megtérítése ezen felül a szövetségi kormány feladata. A harmadik, és a Moon Express szempontjából talán legfontosabb pontja a törvénynek pedig annak kimondása, hogy az Egyesült Államok polgárai által más égitestekről kitermelt nyersanyagok tulajdonjoga a bányászatot végzőket illeti meg. A kormány ezzel gyakorlatilag bányászati jogokat garantált mindazon cégeknek, akik képesek az űrbéli ásványkitermelésre. Nemzetközi jogi szempontból ugyanakkor ez tekinthető a törvény legtámadhatóbb részének. Bár ugyanebben a részben az is megfogalmazódik, hogy a rendelkezés csak az érvényben lévő megállapodásokkal összhangban léphet érvénybe, erősen kérdéses, hogy az utóbbi rendelkezés hogyan egyeztethető össze az 1967-es Nemzetközi Űregyezménnyel, amelynek első cikkelye szerint: „A világűr kutatását és felhasználását, beleértve a Holdat és más égitesteket, minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni.”
A törvény elfogadása után rögtön problémaként merült fel, hogy az FAA vajon hogyan fogja felügyelni a bányászati magánküldetéséket, és más ambiciózus űrmissziókat, és hogyan biztosítja, hogy ezek a cégek betartsák a Nemzetközi Űregyezmény egyéb, kevésbé vitatott pontjait. Az aláíró országok ugyanis az egyezményhez csatlakozva azt is vállalják, hogy felügyelik és saját fennhatóságuk alatt betartatják az előírásokat. Az amerikai törvényhozók így rögtön belekezdtek a munkába, hogy kidolgozzák, milyen szabályok vonatkoznak majd a nem hagyományos űrküldetésekre, de hogy a tervekből elfogadott törvények szülessenek meg, arra valószínűleg még éveket kell várni. „A jó hír az volt, hogy dolgoznak a szabályozáson” – mondja Richards. „A rossz pedig az, hogy semmi remény nem volt rá, hogy időben elkészülnek vele a Moon Express 2017-es küldetéséig. Ironikus módon már létezett a törvény, amely kimondta, hogy amit odafent kitermelünk, az a miénk, de úgy tűnt, hogy nem indulhatunk útnak, hogy megszerezzük ezeket a javakat.” A Moon Express esetében a konkrét probléma a teherrel volt. Amikor egy magáncég űrutazást tervez, engedélyt kell kérnie az FAA-től űreszköze kilövésére. A procedúra során azt is közölni kell a hivatallal, hogy pontosan mi jut majd fel az űrbe, és hová indul a rakomány. Az FAA-nek abba aztán már nincs beleszólása, hogy odafent mit csinál a cég, viszont a döntési folyamat során más hivatalokkal is konzultálnak. Ezek egyike a külügyminisztérium, amelyről tudni lehetett, hogy meg fogja vétózni a Moon Express engedélyét, azzal az indokkal, hogy ha leszáll a landolóegység a Holdra, a minisztérium a listázott felszerelések mellett nem tudja garantálni a Nemzetközi Űregyezmény sértetlenségét.
A Moon Express munkatársai ezért úgy döntöttek, hogy tovább mennek az FAA által előírt kívánalmaknál, és önként vállalják, hogy a 2017-es küldetés nem sérti meg az űregyezményt, amelynek betartását a hatóságoknak tehát jelenleg nem nagyon áll módjukban ellenőrizni. A cég három pontra koncentrált, ami a nemzetközi egyezményt illeti. Az űregyezmény értelmében minden nemzetnek feladata, hogy felügyelje a saját határai között kidolgozásra kerülő űrmissziókat. Ezzel kapcsolatban a Moon Express vállalta, hogy rendszeresen beszámolnak az FAA-nek a 2017-es küldetés aktuális állásáról. A második fontos előírás, hogy az űrben tilos más nemzetek űreszközeit károsítani vagy küldetéseit megzavarni. A Holdon ezen kitétel alá leginkább az Apollo-küldetések helyszínei esnek, így a Moon Express szintén vállalta, hogy ezen régiókat nem látogatja meg. „Nem hagyunk keréknyomokat Neil lábnyomain” – mondta Richards. Végül a cég annak igazolására is dokumentumokat nyújtott át az FAA-nek, hogy űrjárművük nem szennyezi be a Hold felszínét. Az egyezmény bolygóvédelmi része ugyanis előírja, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy más égitestek ne szennyeződjenek földi mikrobákkal. A Holdon ugyan nincs élet, így a Moon Expressnek emiatt nem kell túlságosan aggódnia, a cég munkatársai ennek ellenére részletesen beszámoltak arról az FAA-nek, hogy milyen intézkedéseket tesznek meg a bolygóvédelem biztosítása érdekében.
Az önkéntes vállalások végül meghozták gyümölcsüket, és az illetékes hatóságok a Moon Express küldetésének engedélyezése mellett döntöttek. Ahogy Richards elmondta, minden azon múlt, hogy a külügyminisztérium elégedett-e az ígéretek nyújtotta biztonsággal, és úgy tűnik, hogy így történt. A Moon Express átmeneti megoldása ráadásul annyira jól működőnek tűnik, hogy lehetséges, ezekre az ígéretekre alapozzák majd a jövőbeni magánűrmissziók végleges szabályozását is. Jim Bridenstine republikánus kongresszusi képviselő már be is nyújtott egy törvényjavaslatot, amely magába foglalja a cég ötleteit. A Space Renaissance Act (Űrreneszánsz Törvény) értelmében az FAA-nek a jövőben hatalmában állna részletes feltételekkel szabályozni az űrbe indítandó terheket, vagyis a jelenlegi engedélyezésen vagy az engedély megtagadásán felül a küldetések részleteibe is beleszólhatnának, a Moon Express önkéntes vállalásainak javát pedig kötelezően előírnák a missziót irányító cégeknek. Jelenleg az a legnagyobb kérdés, hogy az új keretrendszer elfogadásra kerül-e, és érvénybe lép-e 2018-ig, amikor a SpaceX első űrjárműve elindulna a Marsra. Ha addig nem születik állandó megoldás, valószínűleg szintén nagyrészt a küldetést irányító cégnek kell majd kitalálnia, hogy mivel lágyíthatja meg a hatóságok szívét a sikeres engedélykérés érdekében. A Moon Express példája mindenesetre biztató precedens lehet. Ez utóbbi céget az jelenleg kevéssé érdekli, hogyan hathat saját átmeneti megoldásuk a magánűrutazás jövőjére: egyelőre örülnek, hogy megkapták az engedélyt a jövő évi küldetésre. „Ha pilotprogramunk az állandó, mindenkire vonatkozó keretrendszer modelljéül szolgál, az valóban történelmi lépés lehet” – mondja Richards. „De ez egy pillanatig sem volt célunk: nagyon önzően csak magunkra és saját kis küldetésünkre koncentráltunk.”
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. sadi57
2016.08.07. 12:36
Ezt miért is az USA kormánynak kell engedélyezni? vagy csak a kilövést kell nekik engedni? mert amúgy elég nagy hülyeségnek hangzik, hogy az amcsiknak kell a holdra szállást engedélyezni...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. axe
2016.08.07. 16:59
kell a lófa**t miért övék a hold? vagy még a végén rájönnek valamire?
Gondolom kína vagy valamelyik fellőne egyet max küldenének egy képet nekik a holdról...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. zseko
2016.08.07. 19:26
Mi köze is az USA-nak (vagy úgy bármelyik ország kormányának) ahhoz ami az űrben van?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Flegeton zseko
2016.08.07. 22:15
A holdhoz nem sok, de mivel a cég amerikai, gondolom amerikában akarják fellőni, így amerikának a légterében száguldozik egy "vonat" amiről senki nem tud semmit. Na egyből kilőnék. Szerintem ezért kell engedély.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. cryd
2016.08.07. 23:13
"Amikor egy magáncég űrutazást tervez, engedélyt kell kérnie az FAA-től űreszköze kilövésére."

http://www.faa.gov/about/ "Our continuing mission is to provide the safest, most efficient aerospace system in the world." (A küldetésük, hogy a lehető legbiztonságosabb légteret biztosítsák világszerte)

Milyen jó is lenne, ha mindenki random rakétákat lövöldözne fölfele, ismeretlen rakománnyal, és netán egyik visszatalálna egy városra...
De azért azt én is furcsálom, hogy csak az amerikai székhelyű faa-t meg az államot kell győzködniük, más űr-szövetségeknek nincs beleszólása?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2016.08.08. 09:58
Végül is az érthető, hogy a légtérhasználathoz kell engedély. Én részben inkább erre gondoltam:

"...hogy az Egyesült Államok polgárai által más égitestekről kitermelt nyersanyagok tulajdonjoga a bányászatot végzőket illeti meg. A kormány ezzel gyakorlatilag bányászati jogokat garantált mindazon cégeknek, akik képesek az űrbéli ásványkitermelésre."

De azóta már látom, hogy benne van, 'az Egyesült Államok polgárai által', vagyis más nemzetekébe nem szól bele. Csak fura, hogy, el akarja dönteni a tulajdonjogot olyanról, amihez nincs, és szinte sose lesz köze.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. csaboca66
2016.08.08. 10:01
Benne van a cikkben: "Ezek egyike a külügyminisztérium, amelyről tudni lehetett, hogy meg fogja vétózni a Moon Express engedélyét, azzal az indokkal, hogy ha leszáll a landolóegység a Holdra, a minisztérium a listázott felszerelések mellett nem tudja garantálni a Nemzetközi Űregyezmény sértetlenségét."
Vagyis az USA kormánya felelős azért, hogy a területéről indított missziók ne sértsék meg a Nemzetközi Űregyezményt, ezért kell tőlük engedélyt kérni, a többi szervezet pedig elfogadja az amerikai kormány garanciáját erre.
Nyilván nem sok dolgot tudnának tenni, ha mégis megsértené, de valószínűleg az USA nem kockáztatja a többiek neheztelését, legalábbis addig, míg nem tud rendszeresen embert juttatni az ISS-re a többiek segítsége nélkül.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Crytek01
2016.08.08. 11:13
Szánalmas.... Mi az hogy engedélyezték. USA sajátjának érzi a holdat talán? Epic szánalom.....
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. grrrgo
2016.08.08. 11:34
"erősen kérdéses, hogy az utóbbi rendelkezés hogyan egyeztethető össze az 1967-es Nemzetközi Űregyezménnyel, amelynek első cikkelye szerint: „A világűr kutatását és felhasználását, beleértve a Holdat és más égitesteket, minden ország javára és érdekében kell folytatni, tekintet nélkül az országok gazdasági vagy tudományos fejlettségének szintjére, és azt az egész emberiség közös vállalkozásának kell tekinteni.”
- A kapitalisták már a spájzban... akarom mondani már a Holdon vannak!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. mikej95 grrrg...
2016.08.09. 18:36
Szép szavak egy olyan korból amikor még nem volt realitása másnak, mint nemzetközi összefogással vagy ép szembenállás szította versennyel eredményeket felmutatni ezen a téren. Közvetlen haszonról akkor még álmodni se mertek. Kb mint a menekültügyi egyezmények, abban is vannak szép és jó dolgok csak épp milliós tételnél és visszaéléseknél tűnik föl, hogy abszurdak. De ez gondolom elmondható szinte az összes nemzetközi egyezményről. Vagy elavultak vagy a valósághoz nincs közük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!