iPon Cikkek

Esti tagozat ‒ az alva tanulás múltja és jövője

Dátum | 2015. 10. 14.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Az alvás közbeni tanulás egy évszázada kezdett népszerűvé válni az iparosodott országokban, és sokáig tartotta magát, mire az idegkutatók igazolták, hogy valójában nem is működik. Napjainkban ugyanakkor egyre több kutatás eredményei sugallják azt, hogy ez utóbbi szakértők tévedtek. Az alva tanulás, avagy a hipnopédia előtt egy új jövő nyílt, és immár sokkal komolyabb tudományos alapokkal rendelkezik, mint korai felbukkanása során. Úgy tűnik, hogy némi segítséggel képessé válhatunk arra, hogy minimalizáljuk az agy passzív időszakait, és így új lehetőségeket teremtsünk az információk elsajátítására. Éjszakánként új ismereteket sajátíthatunk el, vagy megszabadulhatunk rossz szokásainktól. Ennek kapcsán viszont felmerülhet a kérdés, hogy valóban örvendetes lenne-e egy ilyen jellegű változás, vagy inkább félnünk kell az alvás és a tanulás átalakulásától. Az az alapötlet, miszerint az ember képes álmában új információkat elsajátítani a legkorábbi írott művekig megy vissza, hiszen már a homéroszi eposzokban és a Bibliában is előfordul, hogy az istenek (vagy Isten) álmukban adják át a fontos információkat a valamelyik szereplőnek. Az első ember azonban, aki pénzt csinált a koncepcióból egy cseh származású, New Yorkban élő üzletember, Alois Benjamin Saliger volt, aki 1932-ben szabadalmaztatta a Psycho-Phone nevű készüléket. Ez egy olyan fonográf volt, amely nagyon halkan, ismétlődve játszotta le a rá helyezett lemezeken található üzeneteket. A fonográfhoz a legkülönbözőbb témájú felvételeket lehetett megvásárolni, amelyek üzleti vagy éppen szerelmi sikerrel, illetve inspirációval vagy fogyással kecsegtették hallgatójukat. Az üzenetek lényegileg az önbizalom és az önuralom erősítésére szolgáltak szuggesztív mondataikkal, vagyis az volt az elképzelés, hogy ha éjszaka folyamatosan azt suttogják az ember fülébe, hogy okos és csinos, reggel úgy fog felkelni, hogy okosnak és csinosnak érzi magát. Az alapötlet, miszerint az ember álmában könnyen befolyásolható, Aldous Huxley Szép új világ című regényéből származik, ahol hasonló módszerekkel, álmukban kondicionálják a gyerekeket a jövő lélektelen társadalmának elfogadására és a szabályok betartására. A könyv egyik szereplője egyenesen „minden idők legnagyobb erkölcsi és társadalmasító erejének” nevezi a hipnopédiát.
Bár a való világban legjobb tudásunk szerint soha nem használták az alva tanulást tömeges indoktrinációra, a módszer széles körben elfogadott eszközzé vált az új információk elsajátítására, és a rossz szokásokról való elszoktatásra. Hatásosságát eleinte a tudományos kutatások is igazolni látszottak. Egy ízben például kínai szavakat és angol megfelelőiket játszották le alvó férfiaknak közben, és az alanyok másnap jelentősen ügyesebbek voltak a szavak összepárosításában, mint a kontrollcsoport. Egy másik kutatás során 20 körmét rágó fiatal fiúnak játszották le 54 éjszakán keresztül, éjjelenként 300-szor azt a mondatot, hogy „körmeimnek szörnyen keserű íze van.” A kísérlet végére a résztvevők 40 százaléka leszokott a körömrágásról. A módszer különösen népszerűvé vált a Szovjetunió területén, ahol állítólag egész falvakat tanítottak idegen nyelvekre álmukban. Az 1950-es években aztán eljött a kijózanodás ideje. Az elektroenkefalográfia elterjedésével a szakértők fejre helyezett elektródákkal kezdték vizsgálni az agy aktivitását, és ezzel a technikával pontosan meg lehetett ítélni, hogy az alanyok valóban alszanak-e, vagy csak az elalvás határán vannak, netán színlelik az alvást. Amikor William Emmons és Charles Simon, a Rand Corporation kutatói egy tíz szóból álló listát játszottak le olyan alanyoknak, akiknek EEG-jén éppen nem voltak jelen alfa-hullámok, az éberség jellemző hullámai, ébredés után a kísérlet résztvevői semmivel sem tudták jobban felidézni a szavakat, mint az azokat sosem halló kontrollcsoport tagjai. Mivel más EEG-kísérletek is hasonló eredményekkel zárultak, a tudományos kutatók többsége arra a meggyőződésre jutott, hogy a hipnopédia puszta sarlatánság, és az agy alvás közben nem képes új információk befogadására. Mostanra azonban kezd világossá válni, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet, vagyis elképzelhető, hogy mégis van valami az alva tanulásban, és ha a technikai akadályokat sikerül legyőzni, ténylegesen hatékony tanulási formává léphet elő a hipnopédia. A jelenség utáni megújuló érdeklődés annak köszönhető, hogy egyre mélyebb tudással rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy mi is történik agyunkban, amikor alszunk. Számos kísérlet igazolta például, hogy egy nagy alvás után jobban emlékszünk arra, amit előző nap megtanultunk. De miért van ez?
Az egyik elmélet szerint agyunk a nap közben beszerzett új információkat a REM-szakaszban, vagyis az álmodás szakaszában újra lejátssza, mintegy bevésve ezeket tudatunkba. A laborkísérletek alapján azonban úgy tűnik, hogy nem ez a helyzet. Az 1990-es évek közepére a friss adatokból egy új teória kezdett kibontakozni, amely szerint az emlékek valójában az álomtalan, lassú hullámú, NREM-fázisban kerülnek átismétlésre. A kutatók rájöttek, hogy az NREM-szakaszok alatt a patkányok hippokampuszában található helysejtek „újrajátsszák” azt az útvonalat, amelyet az állatok nap közben megtanultak a labirintusban. Későbbi kutatások azt is igazolták, hogy az emberi emlékek is hasonló módon ismétlődnek át a lassú hullámos fázisokban. A hippokampusz átmeneti tárolóként szolgál az új információk számára, amíg kialakulnak azok a lassabban létrejövő, de tartósabb kapcsolódások, amelyek már az agykéregben tárolják az emlékeket. Ahogy egyre világosabbá vált, hogy mennyi minden történik az agyban alvás közben, és hogyan tölti elménk a látszólag passzív órákat a napi emlékek megemésztésével és tartós elraktározásával, az alva tanulás koncepciója is egyre elfogadhatóbbá kezdett válni. 1996-ban egy japán kutató klasszikus kondicionálás révén, két inger összekapcsolásával kezdte tesztelni az alva tanulás lehetőségeit. Ennek lényege, hogy az első ingerre adott válaszreakció egy második inger által is kiváltódik, például a kutya egy fény felvillanására is nyáladzni kezd, akkor is, ha nem jelenik meg előtte táplálék. A szakértő és kollégái egy dallamot játszottak le az alvó alanyoknak, és közben enyhe áramütéseket alkalmaztak lábukon. Ébredés után a résztvevők szívverése a dallam hallatán, áramütés nélkül is felgyorsult, vagyis az alanyok tudat alatt felismerték és fájdalommal azonosították a hangokat.
2007-ben egy ennél sokkal ambiciózusabb kondicionálási kísérletbe vágott bele Jan Born, a Lübecki Egyetem pszichológusa, aki illatok segítségével idéztetett fel éber emlékeket alanyaival. A résztvevőknek egy számítógép képernyőjén megjelenő tárgyak elhelyezkedését kellett memorizálniuk, miközben rózsaillat terjengett körülöttük. Ezt követően alvás közben az alanyok egy részét a lassú hullámú alvás során ismét rózsaillatnak tették ki. Amikor a résztvevők felébredtek, az alvás közben is rózsát szagoló alanyok 15 százalékkal pontosabban tudták felidézni a tárgyak helyét, mint a csak az elsődleges tanulás során rózsaillatot érző csoport tagjai. Egy még frissebb kísérletsorozat során Ken Paller, a Northwestern Egyetem kutatója egy rövid dallam lejátszására tanította meg kutatásának alanyait. Amikor a résztvevők aludni tértek, a csoport felének újra és újra lejátszották a melódiát, és ébredés után ezek az alanyok kevesebb hibával idézték fel a dallamot, mint csendben alvó társaik. Egy másik hasonló kísérletben svájci kutatók holland szavakat tanítottak a résztvevőknek, és azok akiknek éjszaka ismétlődően lejátszották a szavakat, szintén jobban emlékeztek az előző napon tanultakra, mint akiket alvás közben békén hagytak. Ezek a kísérletek azt bizonyítják, hogy hang- és szagingerekkel kondicionált asszociációk nélkül is lehetséges a lassú hullámos szakaszban konkrét, friss emlékeket előhívni, így ezek jobban begyakorlódnak, és hatékonyabban rögzülnek az agyban. Az említett kutatásokban ugyanakkor az is közös, hogy minden esetben az éber állapotban megszerzett tudás hatékonyabb rögzítését célozták meg a kísérletek, vagyis nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett hipnopédiáról. Idén márciusban azonban megjelent egy tanulmány a Nature Neuroscience oldalain, amelynek szerzői azt állítják, hogy igazi alva tanulást valósítottak meg. Karim Benchenane, a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központ neurobiológusa kollégáival elektródákat ültetett be egerek agyába, és rögzítette az állatok idegsejtjeinek aktivitási mintázatát, miközben azok egy kör alakú felületen mozogtak. A szakértők minden állat esetében kiszemeltek egy olyan helysejtet, amely mozgás közben aktív volt, majd megvárták, míg alvás közben is tüzelni kezd. Amikor ez megtörtént, azzal egy időben alacsony intenzitású elektromos jelet küldtek az agy jutalomközpontjába, intenzív gyönyört váltva ki az állatban. Amikor az egerek felébredtek, azonnal az előzetesen kiszemelt helysejtnek megfelelő helyszínre siettek, és várták, hogy kellemesen kezdjék érezni magukat. A kutatók tehát egy hamis emléket hoztak létre, és álmukban alakították át az állatok viselkedését.
Az izraeli Weizmann Intézet kutatói ezzel ellentétes megközelítést alkalmaztak, vagyis pozitív megerősítés helyett álmukban (pontosabban a lassú hullámos szakaszban) cigarettaszagnak és romlott tojás, illetve hal bűzének tették ki nikotinfüggő emberi alanyaikat. Az elriasztó kondicionálás hatására a résztvevők 30 százalékkal kevesebbszer gyújtottak rá a következő héten. A Northwestern Egyetemen Katherina Hauner annak ötlötte ki a módját, hogyan lehet a negatív asszociációkat semmissé tenni az NREM-szakaszban. Alanyainak először arcképeket mutatott, miközben enyhe áramütéseknek tette ki őket, így a résztvevők az adott arcokat hamarosan összekapcsolták a fájdalom élményével. A kísérlet közben ráadásként mentol-, citrom- vagy fenyőillat lengte be a helyiséget. Amikor a résztvevők nyugalomra tértek, Hauner ismét kitette őket a szagingernek. Az alanyok először a félelem élettani jeleit mutatták, de a reakciók áramütés hiányában néhány ismétlés után már nem jelentkeztek. Amikor a résztvevők felébredtek, az arcoktól is sokkal kevésbé tartottak, mint az előző napon. Paller véleménye szerint annak a határán állunk, hogy megértsük, mire képes az alvó agy, és hogyan lehet befolyásolni működését. Annyi már most világosnak tűnik, hogy az új információk alvás közbeni feldolgozásának manipulálása révén hatékonyabbá tehető a tanulás. A Psycho-Phone jelenkori utóda tehát speciális ingerek keltése révén segíthet a tanulás felgyorsításában, bár ennek továbbra is előfeltétele lesz a nappali magolás. A készüléket egy koponyán keresztüli elektromos stimuláló rendszerrel is össze lehetne párosítani, egy illatokat árasztó masinával pedig még hatékonyabbá lehetne tenni a régi-új módszert.
Az alva tanulással akár a traumatikus hatású emlékek szelídebbé változtatása is lehetségessé válhat, bár ehhez valószínűleg gyógyszeres kezelésre is szükség lesz, hogy az új Psycho-Phone egyenesen a hippokampuszba sugározhassa adását. Egy napon pedig talán az is elképzelhetővé válhat, hogy olasz nyelvleckéket töltsünk le agyunkba szunyókálás közben. A koncepcióban rejlő lehetőségek tehát óriásiak, ugyanakkor a kockázat is jelentős. A hipnopédia ugyanis jótékony hatásain túl aláássa azokat a működéseket, amelyek normális esetben alvás közben zajlanak le és az agy megújulását, felfrissítését szolgálják. Ezek nem megfelelő működése esetén egyre kevesebb hely jut az új emlékeknek, és az alvás közbeni tanulás energiákat von el az emlékek hosszútávú memóriába való áthelyezésétől is. Ez utóbbi következményei egyelőre nem világosak, de lehetséges, hogy a sok alva tanulás összességében a memória romlásához vezethet. Az ilyen jellegű beavatkozások ráadásul az agyi anyagcserét is megbolygathatják, ami a gliasejtek melléktermékeinek felhalmozódásához vezethet, növelve a neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát. Az agy alvás közben hozza egyensúlyi állapotba az immunrendszert és a hormonrendszert is, ezért van az, hogy az alvászavarok gyakran társulnak depresszióval, elhízással, cukorbetegséggel, érrendszeri megbetegedésekkel és rákkal. Az irányító rendszerbe való beavatkozás tehát beláthatatlan következményekkel járhat. Ébrenlét-centrikus világunkban, ahol az alvást sokszor szükséges rossznak tekintjük, és különböző élénkítő szerekkel igyekszünk a lehető legrövidebbre összeszorítani a látszólag haszontalanul eltöltött időt, jó lehetőségnek hangozhat a hipnopédia. Kérdéses azonban, hogy mindezért megéri-e feláldozni az éjjeli nyugodalmat, amely mind agyunk működése, mind testünk más részeinek egészsége szempontjából nagyon fontos.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

12. ChoSimba
2015.10.14. 12:55
"I know kung-fu"
Neo
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
11. m-a-r-i-u-...
2015.10.15. 18:35
Vigyázzunk az alva tanulással
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
10. szmt
2015.10.15. 23:49
Mi az, hogy egyre mélyebb tudással rendelkezünk azzal kapcsolatban, hogy mi is történik agyunkban, amikor alszunk? Fogalmunk sincs.
Az meg, hogy "annak a határán állunk, hogy megértsük, mire képes az alvó agy", azt jelzi, hogy elbizakodott pszichológusok megint istent akarnak játszani.

A tanultak rögzítése nem azonos a tanulással. Az "alva tanulás" szerintem azt eredményezi, hogy amit nap közben tanultunk, és memorizálnánk alvás közben, azt nem fogjuk megjegyezni, mert pihenés közben mindenféle zavaró ingerek érnek majd. Egy-egy alkalommal még mehet a dolog, mint a kutatásokban, de ezt arra használni, hogy pihenés helyett is "tanuljunk", nem lehet következmények nélkül.

Ha meg sokáig nem hagyjuk az agyat pihenni, egész új fajta, ma még nem ismert betegségeket fogunk 50 éven belül kifejleszteni, ezzel tovább etetjük az "okos" pszichológusokat, és hizlaljuk a DSM-et. Persze, volt idő, amikor a lobotómia is Nobel-díjat ért...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. mikej95 ChoSi...
2015.10.16. 21:00
Azt álmodtam, hogy tudok táncolni.
60W-os Neon
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. agyturbini... szmt
2015.10.18. 09:21
Nagyon szepen szeretnelek megkerni legyszives felejtsed el az Isten Jatszas. Ez egy tudomanyos cikk. Majdnem mindenki Tisztaban van hogy az oko okozati osszefugges nem egyenesen ut a hosszutavu kovetkeztetesek levonasahoz.

Az isten mint fogalom egy emberek alltal megalkotott fogalom mely magunkra mutat vissza. Ezzel a fogalommal magunkon kivul helyezzuk pont ezt a problemat hiszen nem lathatjuk be donteseink hosszutavu kovetkezmenyeit, ergo nem tudjuk mit hoz a jovo ergo a donteseink kimenetele nem rajtunk fugg, Csak Istentol. Na en ezt tartom a vilag legnagyobb butasaganak, hiszen ezzel sajat elfogadasunkat zarjuk ki, hiszen azt mondjuk mindegy mit csinalunk nem a mi hibank. De ha nem probalkozol akkor soha semi nem fog tortenni, es csak otthon ulsz a karosszekben es felsz. Ha kilepsz elut egy auto.... Tipikus....

A cikkrol is essen szo: Igen erdekes ez a kondicionalasi eljaras, de ha megnezzuk a szamitogep sem mukodik maskepp, bemenetek es kimenetek kozott egy logikqi matrix teremti meg az osszefuggest, miert lenne ez maskepp az agyunk eseteben?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Renhoek agytu...
2015.10.18. 17:59
A vallásos dologgal egyébként egyet kell értsek. Bár lehet normálisan is hívőnek lenni - (ismerek sok ilyen komoly tudományos sikereket elért embert) többek között úgy értelmezni az vallást, ami kiegészíti a tudományt, nem pedig ellene van. Filozófikus kérdésekben, ahol a tudomány nem képes teljesen egzakt választ adni (pl miért van élet, miért keletkezett az univerzum, mi az öntudat valójában, mi a halál) itt egészítheti ki teljesen jól. Ha ilyen komplementerként fogja fel egy vallásos ember a dolgokat, akkor nem esik abba a hibába amit leírtál. Valamilyen szinten egyébként mindenki hívő egy kicsit, ez a szellemünkben van - legyen az bármilyen magasabb rendű folyamat. Főleg ha elmúlásról és az életünk végéről van szó.

ON:
Azért a számítógép eléggé eltérően működik mint az agy. Legjobban neurális hálózatok segítségével lehet megérteni, ahol különböző visszacsatolások, súlyok, függvények és emiatt bonyolult hálózatok jönnek létre. Ráadásul mindez óriási nagyságrendben. Ezért olyan nehéz felfogni egy mérnök/informatikus aggyal, mert gyökeresen más, mint amit megtanultunk algoritmizálás során.

Amúgy a tanuláshoz: engem konkrétan a transzkraniális mágneses ingerlés ami érdekel... ezzel kiválthatóak a sharp-wave ripple complexek, amik a memória konszolidációért is felelősek.
https://en.wikipedia.org/wiki/Sharp_wave%E2%80%93ripple_complexes

Úgy tudom, már gyakorlatban is működik, és mellékhatásai sincsenek. Szerintem egy jó kis eszköz lehet tanuláshoz.
Nem kell megvárni az alvást az emlékek rögzüléséhez, hanem a rövid távú memória tartalmát TMS-el konszolidálhatjuk azonnal.

Nagyon nagy piaca lenne egy olyan mellékhatás nélküli eszköznek, amivel a sokszor kínszenvedés hosszú tanulási folyamat lerövidül. Pl meg kell tanulnom egy hosszú és bonyolult feladatmegoldási módszert, vagy fontos lexikális anyagot, rövid idő alatt. Ismétlés, potenciálódás és alvás nélkül - úgy, hogy használható tudás is maradjon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. VAjZY
2015.10.19. 12:16
Már most is rengeteg olyan dolgot alkalmazunk magunkon vagy fogyasztunk, amik a testi/lelki/szellemi teljesítményünket hivatott fokozni. Gondolom, tudnál mesélni azonfajta betegségekről, melyeket mi magunk alakítottunk vagy alakíttattunk ki ezáltal, vagy mert a bevezetésük előtt nem foglalkoztunk a hosszútávú hatásokkal vagy mert egyszerűen rejtve maradt előttünk, esetleg később derült rá fény, hogy azt annyira mégse éri meg elfogyasztani/alkalmazni. Véleményem szerint, jóformán a mai napig se tartunk olyan szinten, hogy akár csak a mesterséges módszerek feléről biztos tudásunk legyen annak hatásait illetően.
Mindazonáltal, figyelembe véve azt a felfoghatatlan komplexitást, ami a szervezetünket jellemzi, ez jobbára valószínű, így is marad, főleg, hogy a mi időmércénket nézve egyébként se a hosszútávú hatások foglalkoztatnak bennünket, hiszen itt csak néhány dekádról van szó maximum.
Így valóban előrébb kerül az azonnali haszon és persze a kíváncsiság, ami mindig is előrehajtotta a tudományt, a vegetálással szemben.
Mivel nincs képességünk leleplezni a világot igazi valójában, így miért is ne firtassunk mindent, amire képesek vagyunk?! Csak ez a hajtóerő ad valamennyi értelmet az életünknek és egyáltalán, emberi létünknek - amellett persze, hogy az ilyen kutatások által az idő előrehaladtával minden egyre egyszerűbb, gyorsabb és kényelmesebb lesz. Ami a nehéz, az az egyensúly megtartása, amire az ember csak nagyon nehezen képes, kiváltképp együttesen, mert ahogy a történelmünk és jelenünk is folyamatosan igazolja, az emberek javarészt a szélsőségek rabjai, igen-nem, fekete-fehér rendszerek alkalmazója és ez az, ami a végzetünket sejteti, nem a cselekvéskényszer vagy épp a nihilista szemlélet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. agyturbini... VAjZY
2015.10.21. 06:41
Teljes mertekig egyetertek Veled. A kerdes hogyan hatarozzuk meg a hatarokat? Eloszor is a vallasos okfejtest kihagyhatjuk szerintem, a filozofikus pedig ebben a kerdesben szerintem a az "Aranykozeput" mottojanal kimerul.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. agyturbini... Renho...
2015.10.21. 06:48
En szerintem leirhato az agy egy szamitogep modjara: Vannak a bementek es kimenetek eddig stimmel. Belul van a memoria es az algoritmus. A kimenetekre kihelyezi az allapotokat majd figyeli a bementeket, es modositja az algoritmust ha a kivant eredmeny nem megfelelo a visszacsatolasbol adodoan, ergo az algoritmus sajat magat modositja. Minden dontes elott osszehasonlitja a memoriban tarolt adatokkal a bementerol erkezo informacioakat aes ahol a legnagyobb az egyezes akkor megvizsgalja mi a volt az elozoekben a kimeneteken. Ha nincs tarolt adat akkor Random dob egyet. Szerintem...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Renhoek agytu...
2015.10.23. 19:17
Ez egy megközelítés, de értelme nem sok, mert baromira nem így működik. Például nincs benne konkrétan ilyen, hogy memória (maximum talán asszociatív memóriát rá lehetne húzni), és főleg algoritmus az ami nincs.

Sejt szinten és mikrohálózatokban még talán-talán érvényes.. de makro szinten már teljesen más mint egy számítógép vagy egy program.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. agyturbini...
2015.10.24. 12:14
Erre mondtak azt: Ha olyan primitivek lennek hogy megertsuk sajat mukodesunket akkor olyan primitivek lennek hogy nem ertenenk meg a sajat mukodesunket Ergo egy modellt probalok gyartani ami egyfajta megkozelitessel leirja mukodesunket szamunkra ertelmezheto modon de kozel sem 100%-an.

En az algoritmus alatt a logikat ertem. az pedig kepes az emlekeidet osszehasonlitani a jelennel....es a BIOS(UEFI) az maga a tuleles onfenntartas ergo ha nincs is magasabb rendu direktiva(OS) a BIOS eletbentartja magat a gepet bar ertelme nincs sok de mukodik

Minden cask nezopont kerdese...ezert vagyunk kulonbozoek
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Renhoek agytu...
2015.10.24. 22:09
Igen, csakhogy eddig azok a modellek sikeresek, amik nem PC-ként értelmezték az agyat.
Pl most jelent meg az a 30K idegsejtet szimuláló szuperszámítógépes project. Ott teljesen lemásolták egyes neuronok fajtáit. Itt is volt róla cikk:

https://ipon.hu/hir/digitalisan_modelleztek_az_agy_egy_darabjanak_mukodeset/35189

Ez már egy jó közelítés, de még nagyon távol áll attól, hogy megértsünk egy komplexebb rendszert. Azt viszont jól bizonyítja, hogy előbb utóbb szimulálható lesz egy nagyobb agyszövet is.
... még tisztán matematikával is nagyon nehéz leírni, a kvantumbiológiai hatásokat pedig nem is említem, ami felveti a mikrotubulusok összefonódottságának elméletét... Vagy pl kiderült, hogy több ezer mutáció lehet a különböző agysejtekben. Ezeket mind bele kéne venni a szimulációkba.
Talán egy furcsa digitális-analóg számítógépként lehetne értelmezni, de inkább mint filozófiai hasonlat... a működése persze más. Alapból a kód kialakulása: akciós potenciálok megfeleltethetőek digitális jelnek, mert vagy tüzel, vagy nem tüzel állapot. Viszont a szummáció és "logikai döntés" az már analóg, küszöb alatti potenciálok összegződnek, ezáltal gátlódik vagy serkendődik egy sejt és tüzel egy AP-t.

Persze nagyon leegyszerűsítve lehet értelmezni egy input -> fekete doboz:benne lévő valami függvény -> kimenet.
Csak itt nincs semmiféle algoritmus, meg függvény valójában, mert ez magából a struktúrából következik analóg módon.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!