iPon Cikkek

Ether One - Egy csodálatos elme múló ragyogása

Dátum | 2014. 08. 15.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A demenciáról igen kevés szó esik a mindennapok során. Míg az orvoslás területén az utóbbi pár évtizedben végbement fejlődésének köszönhetően a rettegett rák legtöbb fajtáját igen jó eséllyel túl lehet élni, addig az elbutulást okozó betegségek ellen a védekezés lényegesen nehezebb. Hatékony kezelés sajnos csak igen ritkán áll rendelkezésre. Mivel minden negyedik másodpercben diagnosztizálják valakinél ezt az állapotot, így aligha túlzás kijelenteni, hogy komoly, és létező problémáról van szó. A White Paper Games csapata nem mindennapi feladatra vállalkozott. A tagok célja egy olyan kalandjáték elkészítése volt, aminek központi témája a szellemi leépülés. A végigjátszás során a játékos át tudja érezni, milyen is azoknak az élete, akiknél beindult ez a tudomány mai állása szerint tízből nyolc esetben visszafordíthatatlan folyamat. Az Ether One-ban egy helyreállítót alakítunk, aki képes arra, hogy a megfelelő technológiai asszisztenciával behatoljon súlyosan leépült emberek tudatába, majd ott információkat gyűjtve kiderítse, mi okozza a bajukat, és végül meggyógyítsa őket. Ez alkalommal egy nyugalmazott tanárnőn, Jean Thorntonon kell segítenünk. A kommunikációra alig képes nő saját, még valamennyire épen megmaradt emlékei, pontosabban az ezekből álló képzelet-falu, Pinwheel foglya. A csodás, festményszerű hatást keltő cel-shaded grafika remekül szolgálja a játék alapkoncepcióját. Bár a látványra nem lehet panaszunk, egyetlen percig sem érezzük úgy, hogy egy valódi kisközségben járunk, mert minden kihalt és steril.
Feladatunk, hogy a szellemvárost bejárva piros szalagok képében materializálódó memória-foszlányok begyűjtésével átéljük Jean életének legfontosabb eseményeit, és visszaállítsuk azokat eredeti formájukba. Ha csak ennyit teszünk, az is elég a sikerhez, de lehetőségünk van fokozni a sajátos terápia hatását. Jártunkban keltünkben számos, darabokra tört filmvetítő készülékre lelhetünk, amiket csak akkor tudunk megjavítani, ha logikai puzzle-öket és egyéb feladványokat teljesítjük. Ha teljes mélységében ki akarjuk élvezni mindazt, amit a játék nyújt, mindenképpen foglalkoznunk kell velük. A szalagok begyűjtése egyébként nem túl megerőltető feladat, pár kivételtől eltekintve könnyedén összeszedhetjük őket. Így, ha semmi mással nem foglalkozunk, két-három óra alatt kényelmes tempóban végig is vihetjük a programot. Ha azonban megpróbálunk az események mögé látni, alaposan elolvasunk minden dokumentumot, és igyekszünk helyreállítani a projektorokat, a játéknak nem csak a hossza, hanem az élvezeti értéke is megnő, hála az opcionális feladatok nehézségének. A vetítőgépek megszereléséhez szükséges feladványok között nem egy olyan akad, aminek megoldásához meg kell tanulnunk elvonatkoztatni a valóságtól. Ami nem is csoda, hiszen mindvégig egy percről percre romló elmében tevékenykedünk. Ezt az érzést a szürreálisabbnál szürreálisabb események csak felerősítik. Váratlan teleportálások, és egyéb bizarr jelenetek színesítik a történetet, amit Jean megjegyzéseiből, és a talált dokumentumokból kell összeraknunk magunknak. Mindezek mellé idővel rátalálunk egy látszólag hétköznapi, ám valójában különös jelentőséggel bíró, ereklyének nevezett tárgyra, aminek segítségével egyes helyeken átalakíthatjuk a környezetet.
Ha aprólékosak vagyunk, egy olyan rejtett rétegét ismerhetjük meg az Ether One-nak, ami felett nagyon könnyű elsiklani. Ebből kifolyólag minden tárgyat érdemes közelebbről is megvizsgálni, valamint felírni az elolvasott szövegek érdekesebb részeit, és időnként ellenőrizni, miről mit tudunk. Semmi sem lesz a szánkba rágva, mindenre magunknak kell rájönnünk. Éppen ezért leszünk magunkra hallatlanul büszkék, amikor egy olyan összefüggést veszünk észre két, látszólag teljesen különböző újságcikk vagy feljegyzés között, aminek segítségével újabb adatokhoz, és talán válaszokhoz is juthatunk. Ez első olvasásra talán unalmasnak hangozhat, de annyi rejtélyre bukkanunk miközben Pinwheelben barangolunk, hogy végig árgus szemekkel fogunk figyelni minden apróságra. A látszólag nyugodt felszín alatt minden sarkon kérdések, titkok és rejtélyek lappangnak, és csakis rajtunk áll, milyen mélységig tárjuk fel őket. Nagyon könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy kérdéseket teszünk fel, és nem nyugszunk, amíg válaszokat nem kapunk rájuk. Az agresszív, néha kifejezetten ellenszenves Phyllis vajon tényleg a beteg javát akarja, vagy valami más motiválja? Mi köze Jean állapotának a titokzatos, rögzítőre mondott üzenetekhez? Mindezek mellett számos, szintén gyanús apróságon túl ott van még a Kopogtató néven ismert szörnyetegről szóló történet talánya is. Miért olyan lényeges az a mese, hogy pont ez ragadt meg a páciens agyában, míg megannyi, fontosabb esemény kiesett?
A programban negatívumok nem nagyon akadnak, viszont az összképet, ha el nem is rontja, de elcsúfítja pár apróság. Fájóan hiányzik a lehetőség, hogy a már megtekintett szövegeket, vagy azok kivonatos tartalmát eltárolhassuk, és később egy gombnyomással visszaolvashassuk. Mivel nem ritka, hogy egy projektor-rejtvény teljesítéséhez szükséges megoldást, vagy egy széf kinyitásához szükséges kódot jóval azok felhasználási helyétől olvashattuk el, igen idegesítő visszazarándokolni oda, ahol emlékeink szerint az adott szövegrész, vagy kombináció volt. Természetesen, minderre lehet azt is mondani, hogy ez is segíti az kulcsmotívum, a demencia átélését, hiszen nem bízhatunk majd a saját emlékeinkben, de legalább opcionálisan jelen kellett volna lennie a jegyzetelés játékbeli lehetőségének. Ennél jóval idegesítőbb, és átgondolatlanabb, hogy az idővel megtalált ereklyét leszámítva egyszerre csak egy tárgy lehet nálunk. Ennek a korlátozásnak az értelmét még tovább csökkenti, hogy bázisunkon szinte korlátlan mennyiségben tárolhatjuk el mindazt, amit hasznosnak ítélünk, és mindössze három gombnyomás az oda-vissza út, és az új eszköz magunkhoz vétele. Mindent összevetve a játék leginkább azokra a gasztronómiai műalkotásokra hasonlít, amiknek elfogyasztása során nem az a lényeg, hogy jóllakjunk, hanem hogy különleges ízekkel kényeztessük magunkat. Ennek megfelelően kell hozzáállni az Ether One-hoz, hiszen ha nem élvezzük ki rejtett finomságait, és csak arra fókuszálunk, hogy feladatunk teljesítve legyen, életünk egyik legnagyobb csalódásába fogunk beleszaladni. Amennyiben azonban rászánjuk azt az időt, amit megérdemel, maradandó élménnyel gazdagodunk. Jól jegyezzük meg a White Paper Games nevét, mert alighanem sokat fogunk még hallani a stúdióról, mégpedig pozitív kontextusban. Értékelés: 9/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. nyerek01
2014.08.15. 10:00
Nagyon érdekesnek tűnik, lehet hogy majd kipróbálom.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. SoulEater7...
2014.08.15. 11:20
Az "Only If" is hasonlóan néz ki
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!