iPon Cikkek

Evolúciós családfa ‒ ezúttal nyelveknek

Dátum | 2012. 08. 26.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerzői nem kevesebbet állítanak, minthogy megfejtették a nyelvtörténet és a régészet egyik legnagyobb rejtélyét, vagyis megtalálták honnan eredeztethető az indoeurópai nyelvcsalád. A dolgot még érdekesebbé teszi, hogy a tanulmány írói biológusok, és az evolúciós családfák összeállításánál alkalmazott módszereket használták a nyelvcsalád származásának felderítésére.

Az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik az angolon túl az Európában beszélt nyelvek többsége, ezen túl a perzsa, a hindi és még számos egyéb nyelv is. A világ lakosságából körülbelül hárommilliárd ember anyanyelve tartozik ehhez a nyelvcsaládhoz, amely tehát a legnépesebbnek számít mind közül. Kiemelt fontossága ellenére azonban a szakértőknek mindezidáig nem sikerült megegyezni pontos eredetéről.

A nyelvészek egy része úgy véli, hogy az említett nyelvek ősét, az indoeurópai alapnyelvet beszélő nomád népcsoport tagjai mintegy négyezer évvel ezelőtt indultak útjukra a Fekete-tengertől északra található őshazájukból, majd meghódították Európát és Ázsiát. Egy rivális elmélet ezzel szemben azt állítja, hogy az nyelvcsalád első képviselői nagyjából kilencezer évvel ezelőtt élő békés anatóliai földművesek voltak, akik nem hódítás útján, hanem jóval lassabban, békés eszközökkel terjesztették el nyelvüket.

A szakmai vita nemrég új résztvevőkkel bővült Quentin Atkinson, az Aucklandi Egyetem (Új-Zéland) evolúciós biológusa és kollégái személyében. A kutatócsoport 103 indoeurópai nyelv szókincsét és földrajzi elterjedését vette alapul, majd egy számítógépes szimuláció segítségével „visszalépegettek” velük az időben, és megállapították a statisztikailag legvalószínűbb helyszínt az őshaza számára.


A kutatás eredményeiről beszámoló tanulmány a Science oldalain jelent meg, és röviden összefoglalva annyit állít, hogy a bizonyítékok inkább az anatóliai eredet mellet szólnak. A szakértők ez utóbbi mellett szól az is, hogy az indoeurópai nyelvek elterjedésének kezdete, amennyiben igaznak fogadjuk el az anatóliai elméletet, egybeesik a térség 8000‒9500 évvel ezelőttre tehető jelentős mezőgazdasági terjeszkedésével. A legújabb statisztikai módszerek ellenére azonban továbbra is akadnak olyanok, akik megkérdőjelezik az eredmények igazságát.

A tudósok olyan szavak vizsgálatával kezdték kutatásukat, amelyek különösen ellenállónak mutatkoznak a nyelvi változásokkal szemben. Ezek közé tartoznak a névmások, a testrésznevek, valamint a rokonsági fokot jelölő szavak. Az említett szavakat összevetették az indoeurópai alapnyelv rekonstruált szótöveivel. A jól láthatóan azonos etimológiai eredetű, tehát azonos alapnyelvi szóra visszavezethető szavakat rokon szavaknak nevezi a nyelvtörténet. Ilyen az ’anya’ jelentésű angol mother, német Mutter, orosz мать [matʲ], perzsa madar, lengyel matka és a latin mater szó, amelyek mind az alanyelvi mehter szóból származnak.

Atkinson és kollégái a kiválasztott szavakat megvizsgálták mind a 103 nyelven. Ahol a szó levezethető volt az alapnyelvi eredetiből, vagyis rokon szónak tekinthető, egy pontot adtak, ahol pedig ezt nem tudták megtenni, mert egy más szó vette át a jelentést, ott nulla pontot osztottak ki. Az eredmények alapján a kutatók felvázolták azt a családfát, amely a vizsgált 103 nyelv statisztikailag legvalószínűbb rokonsági rendszerét mutatja.

Ezt követően további adatokat is megadtak a számítógépnek, például a nyelvek szétválásának időpontjait. A román nyelv például időszámításunk szerint 270 után kezdett önálló életet, amikor a római csapatokat kivonták Dacia provinciából. A családfa elágazásainak ismert dátumai alapján a rendszer kikövetkeztette a hiányzó időpontok legvalószínűbb értékeit.

Végül következtek a földrajzi adatok, amelyek az adott nyelv jelenlegi elterjedését foglalták össze. A beszélők eloszlása és a leszármazást mutató családfa alapján a szoftver ezt követően megállapította az őshaza legvalószínűbb helyét. A számítások alapján ez Anatólia területére esik, még pontosabban egy rombusz alakú régióra, amely gyakorlatilag a mai Törökország déli részének felel meg. A terület, mint már említettük, nem először merült fel az indoeurópai nyelvek őshazájának lehetséges helyeként. Elsőként egy régész, Colin Renfrew vetette fel 1987-ben, mint potenciális jelöltet, mondván hogy erről a területről kiindulva terjedt el a földművelés gyakorlata Európában.
 

Az Atkinsonék által használt számítási módszereket evolúciós kutatásokban évek óta sikeresen alkalmazzák, ez azonban kevés lesz a másik teória híveinek meggyőzésére, akik szerint az indoeurópai nyelvek elterjedése mintegy ötezer évvel később kezdődött, amikor a nomád sztyeppei népcsoportok megkezdték hódító útjukat India és Európa területén.

Elméletük legfőbb bizonyítékaként azt szokták felhozni, hogy már az indoeurópai alapnyelv is tartalmazott szekerezéssel kapcsolatos szavakat, vagyis ismerte és használta a ’kerék’, a ’tengely’, a ’szekérrúd’ és a ’járművön utazni’ jelentésű szavakat. Ezen alapnyelvi szavaknak számos leszármazottja azonosítható az indoeurópai nyelvekben. Az alapnyelv tehát nem ágazhatott szét utódaira a szekér feltalálása előtt, amelyet a legkorábbi régészeti bizonyítékok alapján időszámításunk előtt 3500 körülre tesznek. David Anthony, a Hartwick College régésze szerint a kerekes járművek bármiféle evolúciós fánál erősebb bizonyítéknak számítanak a kérdésben.

A nyelvtörténet szakértői szerint más bizonyítékok is szólnak a későbbi indoeurópai beáramlás mellett, ilyen például a ’ló’ és a ’méh’ jelentésű szavak jelenléte az alapnyelvi szókincsben, valamint az a tény, hogy az indoeurópai alapnyelvből számos szó került át az uráli alapnyelvbe. A lovakkal, méhekkel és az uráli alapnyelv művelőivel pedig a tárgyalt korban leginkább a Fekete-tengertől és a Kaszpi-tengertől északra fekvő sztyeppéken lehetett találkozni. Az ezt a vidéken időszámításunk előtt 5000‒3000 között lakó kurgánokat többen is az első indoeurópai nyelvközösségnek tartják.


David Anthony legutóbbi könyvében (A ló, a kerék és a nyelv) részletesen leírja, hogyan fejlődött ki a sztyeppei népek vándorló társadalma, és hogyan tette társadalmuk felépítése lehetővé, hogy több irányba kiterjesszék lakóhelyük határait, megismertetve nyelvüket a tőlük távolabb élő népekkel is.

A szakértő több ponton is elhibázottnak tartja Atkinsonék kutatását. Példaként az indoeurópai nyelvcsalád egy távoli ágát hozza fel, az utód nélkül kihalt tokhár nyelveket, amelyeket Belső-Ázsiában, a mai Kína északnyugati területein beszéltek. Némiképp nehéz elképzelni, hogy egy Anatóliából induló népcsoport, hogyan keveredhetett el ilyen messzire, a sztyeppékről viszont folyamatos népmozgás volt az Altaj vidéke felé, mondja a kutató.

Anthony azt is hozzátette, hogy sem ő maga, sem Atkinson nem nyelvész, és a rokon szavak keresése csak egy aprócska részét teszi ki annak a munkának, ami egy nyelv eredetének meghatározásához szükséges. A nyelvtani, hangtani és egyéb változások nyomon követése legalább olyan fontos, mint a szókincs vizsgálata. Atkinson családfa-rekonstrukcióját egy egylábú székhez hasonlítja, és a kellő precizitás hiányában szerinte nem is csoda, hogy olyan nyelvi rokonságokat vonultat fel, amelyek könnyen cáfolhatók egy morfológiai vagy hangtani vizsgálattal.

Atkinson a kritikákra válaszul elmondta, hogy a családfa nyelvtanon alapuló változatát is létrehozták a szimulációval, Don Ringe, a Pennsylvaniai Egyetem nyelvésze segítségével, és az eredet helye ebben az esetben is Anatólia területére esett, nem pedig a sztyeppei övezetbe.

Mindkét elmélet mellett sok érv szól tehát, és mindegyikbe több ponton bele is lehet kötni. Hogy csak egy dolgot említsünk, attól, hogy a legkorábbi kocsihasználatra utaló lelet i. e. 3500 körüli, még egyáltalán nem biztos, hogy nem használták ennél sokkal régebb óta a szekeret. Igazságot tenni nem lehet és ez nem is feladatunk, de az kétségtelen tény, hogy Atkinson és kollégái egy érdekes, újfajta elemzési módszert hoztak be a nyelvtörténet világába.
 

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

9. Shinjiii
2012.08.27. 08:06
Nekem ez nagyon nyers volt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. nyerek01
2012.08.27. 09:53
Egyszerű és érthető.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. seregi_pet...
2012.08.27. 16:34
A román nyelv például időszámításunk szerint 270 után kezdett önálló életet, amikor a római csapatokat kivonták Dacia provinciából.

Ebből látszik, hogy hülyeség. Ha egy tudományos elmélet a Dako-Román continumra hivatkoztik az bukó.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. benczeb90 sereg...
2012.08.27. 18:18
Ezen én is megakadtam. De az a helyzet, hogy valamilyen szinten van értelme ennek az elméletnek, legalább annyira, mint a Balkánosnak. Mind kb féligazság.
A lényeg az, hogy a kora középkorban ugye a Római Birodalom bukása után a civilek nem szívódtak fel pikk-pakk. A Pannóniában és a Duna, Száva vonalában és a Balkánon a rómaiak maradványait, vagyis a latin helyi változatait beszélő embereket balakoknak/vlachoknak(később ebből lett az oláh(=román) kifejezés) nevezték. Szóval a dákok is és a többi rómaiak előtti népcsoport is romanizálódott a hosszú évszázadok alatt, és a népvándorlás viharai elől a hegyek közé húzódtak (az albánokkal együtt). A szlávok aztán dél felé nyomták őket, így kerültek az albánok a mai helyükre, ezért van a nyelvükben kurva kevés görög hatás. A románok később aztán újra észak fele fordultak mint már pásztorokból álló népcsoport. Nem csak Erdélyig, hanem Csehországig vonultak a nyájaikkal a középkor elején. A tatárjárás után kezdődtek a hivatalos telepítések, behívások, de a török elől menekülve jött ide a nagyja. Szal a Dákoromán elmélet nem állja meg a helyét, helyileg nincs kontinuitás, de népcsoport szinten már van. De így már nem csak a dákokkal, hanem minden egyéb Pannoniában és a Balkán északi és nyugati részén (Dalmatia és Moesia provinciákban)élő latin nyelvre áttért népcsoportokkal kontinuitásuk van. Persze sok ilyen rómaivá asszimilált népcsoport más népekbe olvadt bele (szlávokba) és nyomuk sem maradt. Pl Dalmát nyelv ami asszem ükapáink korában halt ki végleg Horvátországban és a román és az északkeleti olasz nyelvjárás között volt valahol. Tehát a két egymásnak feszülő elméletet csak össze kell rakni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2012.08.28. 11:37
Ha jól értem, ezt mondod: nincs dáko-román kontinuitás, hanem roman(izált) kontinuitás van. Ezzel egyetértek.

Ugyanakkor nem lehet "összerakni a két egymásnak feszülő elméletet".
Azt, hogy "nem csak dák kontinuitás van", úgy kell helyesbíteni, hogy "más kontinuitás van, de speciel dák nincs". Dacia igen kevéssé romanizálódott, tekintve, hogy ehhez túl rövid ideig volt római uralom alatt.
A pannóniai romanizált lakossággal való kontinuitás ugyancsak kizárt.
Az ok közös: éppen a nyelvészet mutat rá, hogy a Dunától távol romanizálódtak.
A dákoromán elmélet népszerű kritikájáról bővebben a töriblogon olvashattok:
http://toriblog.blog.hu/2008/02/14/a_romanok_eredete_i
http://toriblog.blog.hu/2008/02/15/a_romanok_eredete_ii (ez a nyelvészeti rész)
http://toriblog.blog.hu/2008/02/16/a_romanok_eredete_iii
http://toriblog.blog.hu/2008/02/17/a_romanok_eredete_iv
http://toriblog.blog.hu/2008/02/18/a_romanok_eredete_v
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. kunti
2012.08.28. 11:44
A cikkről még általában: elég durva további logikátlanságok vannak benne.
Habár úgymond nyelvészeti következtetésekről van szó, mégis, nyelvészeten kívüli előfeltevéseket is tettek, így pl a kurgános temetkezés, a ló- és kocsihasználat, sőt, a földművelés elterjesztőinek indoeurópaiakkal való azonosítását. Ezek megkérdőjelezhetők, ráadásul itt már a régészeti eszközök keverednek nyelvészetiekkel, holott ezek nem keverhetők. Az antropológiai kutatások tovább árnyalják a képet.

Nem számolnak a nyelvi változások további módozataival, úgy mint a keveredés, érintkezés, lingua franca-k kialakulása, "hullámelmélet" stb.
Olvasmányaim szerint a nyelvészeti kormeghatározás csúnyán elvérzik pl a portugál nyelv különválási idejének meghatározásánál, holott Portugália önállósulásának időpontja jól ismert.

Ezeket az "indoeurópai őshaza" számításokat, becsléseket már többször elvégezték az utóbbi jó száz évben, rendszerint eltérő eredményeket kapva (az Északi sarktól Indiáig, szó szerint).
Most ezt a számítógépes statisztika módszeréve megismételték, de a kiinduló feltevések ugyanazok, és egyáltalán nem számítanak megkérdőjelezhetetlennek.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. benczeb90 kunti
2012.08.28. 16:58
Igen, a kontinuitást romanizálódásként értem. Ahogyan mondtad, Pannóniából valóban nincs a románoknak kontinuitása, de a kora középkori románok őseit ugyanazon néven illették, mint a Pannóniában maradt rómaiakat, mert (akkorra már) ugyanazok voltak: rómaiak. Csak különböző népek asszimilálták őket (vagy nem: ezek a mai románok ősei, de ez az elnevezés szűkebb értelmű, mint a vlach. Emiatt fogalmaztam félreérthetően, mert ezt nem vettem figyelembe)
Az V-X. századi "vlachok" (ahogy a külső források nevezik az ott maradt rómaiakat) tehát temészetesen nem egyenértékűek a mai románokkal, ők csak ezen régi "vlachok" (romanizálódott provinciai népek=>rómaiak) olyan leszármazottai, akik nyelvüket is megtartották, míg más vlachok szlavizálódtak, vagy a magyarba olvadtak bele.
Ha meg azt mondod, hogy a Dunától távol romanizálódtak a mai románok ókori provinciai elődei, arra azt lehet mondani, hogy a Duna-közeli vlachol nem tartották meg a nyelvüket, ellenben a Balkán hegyei közt megmaradó rómaiakkal (vlachokkal), akik a szláv nyomásra kerültek az albánokkal együtt az albániai és Kosovo környéki területekre, ahonnan századokkal később, mint már hegyi pásztornép szivárogtak vissza északra, majd a török elől vallásukat féltve mentek tömegével Havasalföld irányába. Azt, hogy nem a görögök északnyugati szomszédságából érkeztek eredendően, azt az bizonyítja, hogy szinte nincs görög hatás a nyelvükben. A dák-román lokális kontinuitásnak meg azért nincs alapja, mert a Daciából való kivonulás tervszerű volt, így ment a katonasággal a közigazgatás és a lakosság is, így nem volt vlach/római Erdélyben, amikor a magyarok érkeztek. Viszont azt senki se tudja megmondani, hogy ezek az emberek hol telepedtek le. Valszeg a Duna Déli oldalán. Attól még ezeknek az ősei részben lehettek dákok, bár igaz, az asszimilációra nem volt túl sok idő. Nade hogy ezek az ex-Daciai lakosok valszeg a Dunamenti városokba költöztek, nem igazán lehetnek a mai románok ősei, akik minden bizonnyal sokkal délnyugatabbra, a mai közép-szerbia területéről keveredhettek az annál délebbi hegyekbe a szlávok elől menekülve, tehát a dákokhoz nincs semmi közük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Terror bencz...
2012.08.28. 17:22
Maradjunk abban, hogy a sok lőzungot kikerülve, szigorúan a tényeket nézve, abszolúte senki sem tudja, hogy a kunok és besenyők - mai nevükön, török asszimiláció után ma már románok - milyen nyelvet beszéltek, ugyanis alig másfél százada még cirill betűket használtak (az ezzel kapcsolatos írásos emlékeket a saját kommunistáik előszeretettel semmisítették meg, mert el akartak valamit titkolni), a középkortól visszamenőleg írásbeliségük pedig nem volt, ugyanis se írni, se olvasni nem tudtak. A "nyolcszáz éves", teljesen modern szóhasználatú és helyesírású hőskölteményeiken pedig csak röhögni lehet, ennyire szánalmas hülyesége egy más nemzetnek sincs.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2012.08.28. 18:37
Terror:
A románok nyilván nem a török asszimiláció nyomán újlatinul beszélni elkezdő besenyők és kunok. Ez fából vaskarika.

A kunok a valószínűleg a kazakokhoz (vagy ahogy az oroszok mondják: kazahokhoz) hasonló, a török nyelvcsaládba tartozó nyelvet beszéltek.
Érdekes adalék ide Berecz András: Szegen csengő c. albumán hallható, a Nagykunságban több változatban is gyűjtött gyermek mondókája, vagy kiszámolója (Bérem bellő...), melynek egyértelmű párhuzama kazakul is elhangzik a lemezen, mintegy megmagyarázva a kiszámoló kissé halandzsa szövegét. Átiratukat lásd itt:
http://www.folkradio.hu/album/felvetel_show.php?id=7301
http://www.folkradio.hu/album/felvetel_show.php?id=7303
http://www.folkradio.hu/album/felvetel_show.php?id=7310 (itt van a két kazak változat)

Abban teljesen igazad van, hogy Havasalföldön rengeteg kun vett részt a ma románnak nevezett etnikum kialakításában. Ennek a folyamatnak a katalizátora a görögkeleti egyház volt.
Még ennél is elképesztőbb azonban a moldvai magyarság nagy száma a középkorban, és a kialakuló románságba való beolvadása, melyet Bandinus pápai küldött örökített meg a 17. század elején. Ezeknek a magyaroknak az utódai ma meggyőződéses románok, akik jó részében meg sem kérdőjeleződik a dákóromán kontinuitás.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!