iPon Cikkek

Expeditions: Conquistador – Az új világ felfedezése

Dátum | 2013. 06. 24.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Indie játékot tesztelni az esetek nagy részében hálás feladat, hiszen olyan fejlesztők munkáját vehetjük kezeink közé, akik munkájukat szenvedéllyel végzik, és nem csak a minél nagyobb profit elérése a céljuk. Ám lelkesedés ide vagy oda, sok esetben ez nem elég egy minőségi játék elkészítéséhez, pénz nélkül ugyanis még ezek az emberek sem tudnak csodát tenni. Márpedig egy játék elkészítése még egy pár emberes csapatnak is több millió forintjába kerül, akármilyen egyszerű programról is van szó. Ezért is üdvözölték sokan a Kickstarter és a hozzá hasonló közösségi finanszírozást lehetővé tevő oldalak sikerét, amelyeken a rajongóktól lehet adományokat gyűjteni egy-egy játék elkészítéséhez. Az eddig megjelent, nagy publicitást kapó projektek (FTL, Strike Suit Zero) nem okoztak csalódást, ám a legújabb induló, a stratégiai-szerepjáték hibrid Expeditions: Conquistador fejlesztését baljós előjelek kísérték. Bár a Kickstarteres pénzgyűjtés sikeres volt, a játékot fejlesztő Logic Artists nem tudta tartani a vállalt határidőt, és többször is elcsúsztatta a megjelenés időpontját. Nem tett jót a csapat renoméjának az sem, hogy számos játékelemet ki kellett hagyniuk a programból (valószínűleg pénzhiány miatt), illetve üzletet kötöttek egy kiadóval is, amit rossz szemmel néztek a rajongók. Bár időközben kiderült, hogy utóbbi csak azért történt, hogy a játék könnyebben felkerülhessen a Steamre, a negatív híreket már nem lehetett semmissé tenné. Ezek után sokan talán arra számítottak, hogy az Expeditions: Conquistador (E:C) egy félkész, csalódást okozó alkotás lett, ám a fejlesztők még a nehézségek ellenére is képesek voltak egy minőségi játékot letenni az asztalra.
Gyógynövények (zöld jel) és élelem (piros jel) nélkül nem sokáig húzzuk a vadonban
Ha manapság egy szerepjáték fejlesztésébe kezd egy csapat, akkor nagy valószínűséggel egy fantasy világot választ alkotásának hátteréül, hiszen ez a leginkább eladható a mai közönség számára. Ezért is keltette fel sokak figyelmét az E:C, ugyanis a készítők egy valódi történelmi alapokon nyugvó történetet mesélnek el benne, amely a spanyol királyság gyarmatosító hadjáratának és amerika felfedezésének idején, a XV-XVI. században játszódik. Hősünk egy gazdag spanyol család gyermeke, aki az apjától kapott hajóval el akar utazni az új világba, hogy dicsőséget és mesés gazdagságot szerezzen magának. Mint kiderül, ez nem megy egyik pillanatról a másikra, ugyanis először még az országot sem tudja elhagyni, köszönhetően az ellenszenves kormányzónak, aki a kikötőben elkobozza a hajóját, és megfosztja kapitányi rangjától. Hogy mindezt visszaszerezzük, segítenünk kell neki a lázadók kézre kerítésében, és a környék lakóinak ügyes-bajos dolgainak elintézésében. Ezt követően tudunk csak útra kelni Mexikó felé, ahol a játék második hadjárata játszódik. A rengeteg világmegmentős sztori után felüdülés volt az E:C földhözragadtabb történetét végigjárni, ami ráadásul egyáltalán nem volt unalmas. A maguk egyszerűségében a szereplők is hiteles karakterek voltak, sosem éreztük azt, hogy kilógtak volna a környezetükből. Nem volt problémánk a játék hosszával sem, hiszen tempónktól függően 20-25 órába is beletelhet, amíg elérjük célunkat.
Amint azt a bevezetőben is említettük, a játék egy igazi hibrid, ami elsősorban a stratégiai és a szerepjáték elemeket ötvözi egymással, kiegészítve egy csipetnyi kalandjátékos vonással. Leginkább a King’s Bounty sorozathoz tudnánk hasonlítani azzal a különbséggel, hogy itt nem csak a csaták, hanem a világtérképen történő mozgás is körökre osztott módon működik. Az E:C indítása után első feladatunk a kapitányunk megalkotása lesz, akinek eldönthetjük a nemét, a nevét, illetve meghatározhatjuk, hogy milyen szintűek legyenek egyes képességei. Utóbbiból hat kapott helyet a játékban, és nagy szerepük van abban, hogy bizonyos szituációkat miként tudunk kezelni. Ha például magas a taktikai értékünk, akkor a csaták előtt lehetőségünk van meghatározni csapatunk kezdő pozícióját, a diplomáciai jártasságunk pedig a párbeszédekben látható lehetőségeinket befolyásolja. Amint végeztünk ezek beállításával, ki kell választanunk a csapatunkat. A bátor jelentkezők között láthatunk orvosokat, tanítókat, felderítőket, katonákat, akik egyrészt más-más harci képességekkel rendelkeznek, emellett vannak bizonyos személyiségbeli jellemzőik is. Akadnak például olyanok, akik rasszisták, ők nem szeretik, ha a csapatunkban bennszülöttek vannak, de lehet olyan karaktereket is választani, akikre éppen az ellenkezője igaz. Mások kalandvágyó, kapzsi, agresszív, vagy épp békés beállítottságú emberek, akik akkor a legboldogabbak, ha az ő stílusuknak megfelelően játsszunk. Érdemes vigyázni az embereinkre a sztori során, ugyanis bizonyos esetekben végleg elveszíthetjük őket, és csak ritkán tudunk felvenni a helyükre mást.
A csaták jól megizzasztják a játékosokat
A karaktergenerálást letudva Santo Domingo városában találjuk magunkat, ahol kalandunk kezdődik. Azt rögtön láthatjuk, hogy a játékmenet nagy része a már említett King’s Bounty-hoz hasonlóan a világtérképen zajlik, ahol avatárunkkal bebarangolhatjuk a spanyol királyság e szegletét. A bejárható terület elég nagy, ráadásul ez még csak a világ egyik fele, hiszen a mexikói rész még több felfedezésre váró helyszínt tartalmaz. Azt érdemes fejben tartani, hogy megfelelő előkészületek nélkül nem jó ötlet nyakunkba venni az ismeretlent, mert alaposan megjárhatjuk. Ugyanis minden nap csak adott számú lépést tudunk megtenni, ami ha elfogy, akkor le kell táboroznunk. Ilyenkor szét kell osztanunk a rendelkezésünkre álló ételt a csapatunk tagjai között és be kell állítanunk, hogy ki milyen feladatot lát el az éjjel (őrködés, felderítés, vadászat, gyógyszerkészítést, gyógyítás). Ha felkészületlenül vágunk neki a vadonnak, akkor előfordulhat, hogy nem lesz elég élelmünk, ami nagyon gyorsan a csapat moráljának csökkenéséhez vezethet, gyógyszerhiány esetén pedig akár embereket is elveszíthetünk különféle betegségek vagy sérülések miatt. Ám ezzel még nem merülnek ki a lehetőségeink és a kötelezettségeink, táborozáskor tudunk ugyanis eszközöket készíteni magunknak (barikádok, fáklyák, csapdák), fejleszthetjük a karavánunkat, valamint a nyersanyag gyűjtő képességeinket. A táborozás, mint játékelem tehát nagyon jól és alaposan ki lett dolgozva, talán csak annyi problémánk akad vele, hogy akadályozza a folyamatos játékot, hiszen 1-1 kör a térképen 15-20 másodperc alatt letudható, és ezt követően mindig el kell pepecselnünk a táborozás menüvel. Hogy ezt a folyamatot felgyorsítsuk, használhatjuk a gép által ajánlott beállításokat, ám ez nem mindig hozza meg a várt eredményt (nem jól osztja el például az ételt).
Miközben a világban kalandozunk, és különféle romokat, templomokat kutatunk fel, időről időre bele fogunk botlani olyan eseményekbe, amelyeket különféle képességeinkkel kell megoldanunk. Ezek nagyban színesítik a játékmenetet, elkerülve így a monotonitást. Csak egy példa: az egyik alkalommal félrehívott a csapatom egyik orvosa, aki szerette volna pár napra elhagyni a csapatot, hogy segíthessen egy barátjának. Lehetőségem volt rá, hogy mint a parancsnok, megtagadjam ezt a kérést, ám ez a moráljának csökkenésével járt volna, így inkább a diplomácia képességemet használva beszéltem a lelkére, megértetve vele, hogy nem tudom nélkülözni, hiszen fontos küldetésben járunk. Ennek hála mindenféle negatív hatás nélkül meg tudtam tartani a katonám. Természetesen azt is meg lehet tenni, hogy elengedjük, és bár ilyenkor átmenetileg meggyengül a csapat, hosszútávon lehet, hogy pozitívumokkal jár a döntés (nagy kincsekkel tér vissza például a doki). Olyan helyzet is akad, amikor komplett csatákat lehet elkerülni egy jól megválasztott döntéssel. Ha ez nem sikerül, akkor viszont készülhetünk a harcra, ami a játék másik fontos eleme.
Santo Domingo városa
A körökre osztott módon zajló harcokat hatszögletű mezőkből álló helyszíneken kell megvívnunk, amelyekre mi maximum hat katonát vezényelhetünk ki (természetesen ajánlott a jobban felszerelt, tapasztaltabb harcosokat kiválasztani). A harcrendszer nem olyan részletes, mint mondjuk egy Jagged Allience 2 esetében, de ettől függetlenül egy jól kidolgozott játékelemről van szó. Figyelembe kell vennünk a fedezékeket, váltogathatunk a fegyverek között, használnunk kell a katonák különleges képességeit és az általunk készített eszközöket. Nem lehet félvállról venni ezeket a csatákat, ugyanis pár bugos melléfogástól eltekintve meglepően hatékony mesterséges intelligenciát sikerült kidolgozni a játékhoz. A gép jól használja a távolsági fegyvereit, pontosan kiszámolja, hogy hova érdemes lépnie, nem egyszerű tehát feltörölni vele a padlót. A harcokkal kapcsolatban nagyon örültünk annak, hogy nincsenek töltelék csaták, minden összecsapásnak jelentősége van. Egy-két kivételtől eltekintve nem fordult elő olyan, hogy utazásaink során véletlenszerű csatákba botlottunk volna, ha megtámadott valaki bennünket, annak a sztori szempontjából fontos jelentősége volt. Örvendetes módon a fejlesztők inkább a harcok minőségét tartották szem előtt a mennyiséggel szemben. Akinek egyébként nagyon bejönnek a körökre osztott harcok, az a többjátékos módban kedvét töltheti velük. A multi ugyanis csak arról szól, hogy kiválasztunk magunknak egy csapatot, felszereljük a kívánt eszközökkel, és összeeresztjük egy másik játékos bandájával. Sajnos a világtérképen játszható kompetitív, vagy kooperatív hadjárat nincs ebben a részben, meg kell elégednünk a csatákkal.
Indie játékról lévén szó, a grafika és a hangzás értékelésénél nem szeretnénk túlzottan szőrős szívűek lenni, hiszen a fejlesztőknek bizonyára nem volt lehetőségük a legmodernebb eszközöket használni. A látvány ettől függetlenül nem ronda, csak épp minden kicsit elnagyolt, kevés részletességgel és nem túl kiemelkedő animációval. A hangzásnál viszont dicséret illeti a Logic Artists tagjait, hiszen a spanyol gitárral és dobokkal összehozott háttérzene nagyon kellemesre sikerült, ráadásul passzol a játék témájához. A hangeffektek egyszerűek, de a célnak megfelelnek, hangalámondás viszont nincs a játékban, itt bizony mindent olvasni kell.
Katonáink felszerelése létfontosságú a csatákban
Mindezeket figyelembe véve nyugodtan mondhatjuk, hogy az Expeditions: Conquistador egy igazi indie gyöngyszem, ami ismét bizonyította, hogy a közösség által finanszírozott játékokban igenis van potenciál. Bár a fejlesztés alatt számos nehézség akadályozta a fejlesztőket, a végeredményre nem lehet panaszunk, hiszen egy jól átgondolt játékot adtak ki a kezeik közül. Legfeljebb azt sajnálhatjuk, hogy nem kaptak több pénzt a fejlesztéshez, és bizonyos játékelemeket ki kellett vágni a programból. Reméljük sikeres lesz a játék, és kapunk egy olyan folytatást, amiben már minden ötletüket megvalósíthatják a készítők. Értékelés: 8,5/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

5. YellowFlas...
2013.06.24. 11:41
Meghoztad a kedvemet dragon! Kipróbálom a héten.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. dragon83
2013.06.24. 12:40
Ha szereted ezt a stílust, szerintem nem fogsz csalódni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. pcmagic
2013.06.25. 10:42
Bejövős, viszont jön a Company os Heroes 2 is! Na az ütni fog!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. YellowFlas...
2013.06.26. 00:16
Felraktam és elkezdtem vele játszani. Kb 2 órát toltam eddig, és azt kell mondjam, hogy remekre sikerült. Bár kicsit meglepő, hogy egy 7870-est 80 fokig izzít egy felülnézetes játék, ahol nem igazán kell sokmindent megjeleníteni (nem egy Total War: Shogun). Elszúrták az optimalizálást?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. pcmagic
2013.06.26. 15:46
Én fél óra után uninstalláltam, pedig ígéretesnek látszott...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!