iPon Cikkek

Football Manager 2016 - Újrajátszás

Dátum | 2015. 12. 04.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

Paul és Oliver Collyer alighanem álmukban sem gondolták volna 1992-ben, hogy az eredetileg Championship Manager néven futó szimulátor-sorozatuk lényegében a bölcsek köve digitális változatának bizonyul. Hiszen a világ focirajongóinak százegy százaléka meg van győződve arról, hogy ha egyszer esélyt kapna kedvenc csapata irányítására, és teljhatalommal rendelkezne a klub vagy válogatott életének minden területén, akkor a lábai előtt heverne az egész világ, ergo, a vásárlóközönség rendkívül stabil és a sportág népszerűsége miatt az utánpótlás is biztosított. Ezért mindaddig ameddig kellő alapossággal gyűjtik az adatokat és odafigyelnek arra, hogy a programkódban ne legyenek orbitális hibák, minden évben csinos összeget tehetnek zsebre. Magától értetődő módon valamiféle fejlődést minden új epizóddal fel kell mutatni, hiszen így nem érzi úgy a vásárló, hogy lényegében ugyanazt veszi meg ismét, de ezen kívül nincs sok követelmény. Mindez papíron igen jól hangzik, de huszonhárom év után már akadnak problémák a koncepcióval. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy mennyi időről is beszélünk. 1992-ben még hivatalosan nem alakult meg az Európai Unió, a játszani vágyó fiatalok Sega Genesisért vagy NES-ért nyaggaták a szüleiket, PC-n a Windows 3.1 volt a sláger és Isaac Asimov még élt.
Egy emberöltő elteltével tehát hiába a kétséget kizáróan elhivatott és tehetséges fejlesztőgárda, közel lehetetlen normálisan annyit csavarni a jól ismert formulán, hogy az az újdonság erejével hasson, mert az alapötlet nem bővíthető olyan szabadon, mint egy FPS, egy TPS, vagy egy akció-RPG, amiknél az ember kitalál pár új ellenfelet, helyszínt és fegyvert, aztán kész is a folytatás. A hangsúly a normális szón van. Nyilvánvalóan meg lehetne próbálkozni az olyan abszurd hülyeségekkel, mint például idegen fajok szerepeltetése, a játékosok felfegyverzésének opciója, vagy hogy minden alakulat kezdő tizenegyében kötelezően helyet kell kapjon egy mitológiai szörny, egy robot meg két mangalány, de ez alighanem több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana, és a hűséges vásárlók méltán gondolnának ocsmány dolgokat a csapatról. A készítők becsületére legyen mondva, jól láthatóan azon voltak, hogy többet, szebbet és jobban nyújtsanak mint tavaly, de az igyekezet egy dolog, a valóság pedig egy egészen másik.
Mindenek előtt le kell szögeznem: a Football Manager 2016 a játékélmény terén hozza a méltán elvárt kötelezőt. A tavaly leírt pozitívumokat fölöslegesnek tartom megismételni, de tény, hogy a Sports Interactive csapatának aprólékossága lenyűgöző, kis túlzással élve a dédanyjuk vércsoportját leszámítva mindent megtudhatunk a kiszemelt focistákról, ProZone Match Analisysnek hála pedig még több hasznos és érdekes adattal gazdagodhatunk. Változatlanul hatalmas, már-már katartikus érzés a semmiből felhozni egy klubbot vagy válogatottat, egy világszintű alakulat dirigálása közben pedig az ember egyenesen elfeledkezik minden valódi bújáról és bajáról, annyira magába szippantja az atmoszféra. Történetek, sőt, legendák születnek, és aki belevág a játékba, az ha jól végzi a munkáját, még évekkel később is csillogó szemekkel meséli majd, hogy a teljesen esélytelen legényei miképpen rúgtak a hosszabbításban egy gólt a braziloknak és nyerték meg a meccset. Mindez persze továbbra sincs ingyen, keményen meg kell küzdenünk a sikerért és el kell fogadnunk, hogy egy "kis" szépítéssel középszerűnek mondható izlandi csapatnál nem azok a realitások, mint a Manchester Unitednél, vagy a Real Madridnál. Az pedig külön öröm, hogy a tavalyi résznél sokakat őrületbe kergető, irreális sérülésekből tapasztalataim szerint visszavettek, így egy könnyű edzésen már nincs több súlyos sérült, mint a D-napon vagy Sztálingrád ostrománál. Ami tehát korábban működött, az most is rendben van, de az új funkciókkal a lehető legdiplomatikusabban fogalmazva sem lehetünk maradéktalanul elégedettek. Az egy saját virtuális avatár létrehozásának opciója alaphelyzetben nem sok szót érdemelne, de mivel ahogy az a képek alapján könnyűszerrel megállapítható, az idei rész sem a grafikájával lopja majd be magát a szívünkbe, egy iszonyatos öngólról beszélünk. Közel lehetetlen összehozni egy olyan menedzsert, aki nem úgy néz ki, mint az Antarktisz jegéből kiolvasztott, alakváltó Dolog egy roppant gyenge humanoid-utánzata, de még a jobban sikerültek is olyanok, hogy ha szembejönnének velem éjszaka az utcán, pánikszerű menekülésre késztetnének, vagy hogy vicsorgó hörcsögként megvédjem magam a zsebeimben lévő szösszel és pár papírzsebkendővel. Felfoghatatlan, miért kellett egy ilyen gyengécske karaktergenerálóval lehúzni az összképet.
Ennél is nehezebb megérteni a Create-A-Club visszásságait, ami egyszerűen nem az, aminek a címe alapján gondolná az ember. A döntéseink jóformán csakis kozmetikai jellegűek lehetnek, saját focistából 2, azaz két darabot készíthetünk per egyesület, és semmi befolyásunk nincs a büdzsére, ami pont akkora marad, mint az alapul szolgáló egyesületé, ezért a kereten se nagyon variálhatunk. Hogy ennek így mi értelme volt, rejtély, tehát akik arra vágynak, hogy a saját csapatukkal vonulhassanak ki a gyepre, jobban teszik, ha inkább idén is megveszik a szerkesztőprogramot. A csak másokkal együtt játszható Fantasy Draft mód lényege is a szabadság lenne, mert itt elvileg megszabott költségvetésből gazdálkodva álmaink alakulatát hozhatnánk össze, gyakorlatilag azonban a fejlesztők úgy ítélték meg, hogy bőven elég, ha három, általuk meghatározott keretösszegből választjuk ki, hogy mennyi pénz is áll rendelkezésünkre. De ne legyünk igazságtalanok, 2015-ben minden bizonnyal embertpróbáló erőfeszítést jelentett volna egy teljesen egyértelműen a kikapcsolódást és a téma iránt érdeklődő kezdők megszólítását szolgáló opciónál leprogramozni, hogy mi adhassuk meg, mennyire vastag a bukszánk. A Football Manager Touch koncepciójában viszont tényleg nehéz kivetnivalót találni, mert ennek a hagyományos FM-nél gyorsabb és pörgősebb játékmenetet kínáló lehetőségnek az a lényege, hogy ha egy felsőkategóriás tabletre is megvesszük a program egy jutányos áron kínált variánsát, akkor a felhőalapú tárhelyeknek köszönhetően mindkét platformon hozzá tudunk férni mentéseinkhez. Így egy rövidebb-hosszabb út során sem kell nélkülöznünk kedvenc csapatunkat. Mindezek tükrében nem egyszerű dolog értékelni az alkotást, hiszen a szorító, vagy még inkább, a futballstadion egyik sarkában 23 év jól látható és érezhető tapasztalata van, míg a másikban az a kétségbevonhatatlan tény áll, hogy az új dolgokon az FMT kivételével bőven volna még mit csiszolni. Én úgy vélem, a pozitívumok kiütéssel győznek, de azoknak a nézőpontját is megértem, akik igénylik és elvárják az innovációt. Ezért a százalék azoknak szól, akiket nem igazán érdekel, hogy mivel próbálták feldobni a 2015-ös epizódot a lovaggá ütött testvérpár által alapított cég munkatársai, és elsősorban arra fókuszálnak, hogy a szimuláció idén is rendben van. A többiek viszont bátran vonjanak le vérmérsékletüktől függően 10-15 százalékpontot az értékelésből, de megjegyzendő, hogy ők is az átlagot meghaladó élmény részesei lesznek, ha beruháznak egy kópiába.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. benczeb90
2015.12.06. 10:23
Azt mondják, hogy a 2005, 2010 meg a 2011 volt a legjobb. Én eddig csak a 2010-et próbáltam. Az tényleg jó.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!