iPon Cikkek

Full extrás chipszetek: X48 vs 790i Ultra SLI

Dátum | 2008. 04. 02.
Szerző | J.o.k.e.r
Csoport | FŐ EGYSÉG

Legfrissebb tesztünkben az Intel X48-as lapkakészletét és az Nvidia 790i Ultra SLI chipszetét vizsgáljuk meg közelebbről. Mindkét újdonság rendkívül friss, és mindkettő a felsőkategóriás megoldásokat kereső felhasználókat, valamint az extrém overclockereket célozza meg. A lapkakészleteket egy XFX-nForce 790i Ultra SLI és egy Gigabyte X48T-DQ6-os alaplap segítségével próbáljuk meg összemérni. A termékek DDR3-as memóriatámogatással és 60-75.000 forint körüli árral rendelkeznek, így már világos, hogy nem az átlagfelhasználók számára készültek.

Intel X48 Express

Az Intel X48 Express tulajdonképpen az X38-as lapkakészlet felújított változata, a két chipszet között csak egészen minimális különbségek vannak, de azért fellelhetőek. Az első különbség, hogy az X48-as lapkakészlet már képes az 1600 MHz-es FSB-vel is üzemelni, míg az X38 esetében hivatalosan az 1333 MHz-es FSB jelentette a plafont. Az X38-as deszkák DDR3-1333 MHz-es memóriatámogatással bírtak, az Intel X48 Express lapkakészletével felvértezett újdonságok viszont már a DDR3-1600 MHz-es ramokat is képesek hivatalosan kezelni. Egyéb tulajdonságaikat tekintve az X38-as és X48-as lapkakészletek tulajdonképpen megegyeznek. Az X38-as és X48-as alaplapok egyaránt ICH9-es déli híddal bírnak, valamint mindegyikük PCIE 2.0-ás csatolófelülettel van felvértezve. Az új és a régi lapkakészletek Crossfire támogatással rendelkeznek, az alaplapokon található két darab PCIE x16-os slot teljes sávszélességgel áll a videokártyák rendelkezésére.


Az Intel X48 Express lapkakészlet jelentősebb csúszások után került forgalomba: a különböző partnerek kérésére a gyártó visszatartotta az X48-as alaplapokat, hogy a partnerek a nagymennyiségben felhalmozott X38-as deszkáktól könnyedén megszabadulhassanak, minden nagyobb veszteség nélkül. Most végre megérkezett az X48, hamarosan kiderül, hogy mire is képes. Az X48-as deszkákon 12 darab USB 2.0-ás port, 6 darab Sata 3 Gbps-os csatolófelület, két darab PCIE 2.0 x16-os port, valamint egy IDE csatorna van jelen.

Nvidia 790i Ultra SLI

Az Nvidia 790i lapkakészlete szintén a felsőkategóriás piacot célozza meg: a 790i Ultra SLI chipszettel felvértezett alaplapok DDR3-as memóriatámogatással próbálják felvenni a harcot az Intel X48-as deszkái ellen. Az Nvidia lapkakészlete támogatja a háromutas SLI technológiát, az alaplapban elhelyezett kártyák teljes, x16-os sávszélesség mellett képesek üzemelni. A 790i Ultra SLI chipszet DDR3-2000 MHz-es memória modulok kezelésére is képes az EPP 2.0-ás támogatásnak köszönhetően. Az alaplap csak úgy, mint az X48, az 1600 MHz-es FSB támogatással érkezik. A lapkakészlet képes két darab GeForce 9800GX2-es kártyát Quad SLI módban kezelni, a háromutas SLI támogatást viszont három darab GeForce 8800 Ultra vagy 3 darab GeForce 8800 GTX segítségével vehetjük igénybe. Emellett a hagyományos, két kártyából álló SLI rendszerek is zökkenőmentesen használhatóak a lapkakészlettel.


A 790i Ultra SLI alaplapok 6 darab SATA 3Gbps csatolófelülettel, 10 darab USB 2.0-ás porttal, egy IDE csatornával és dual gigabites hálózati vezérlővel érkeznek. A "sima" 790i SLI deszkák mindössze annyiban különböznek 790i Ultra SLI társaiktól, hogy DDR3-1333 MHz-es memóriatámogatással bírnak, ám EPP 2.0-ás támogatással szintén rendelkeznek. Az 790i SLI alaplapok esetében is lehetséges a DDR3-2000 MHz-es memóriasebesség elérése, ám ehhez már manuális beavatkozásra van szükség.

A versenyzők paraméterei.
A teszthez használt rendszerben található E4500-as processzort némi tuningnak vetettük alá: az FSB-t 333 MHz-re állítottuk, a szorzót pedig 9x-re tettük. Így a processzor 1333 MHz-es FSB mellett üzemelt, szinkronban a memória 1333 MHz-es órajelével. A processzor feszültsége 1,44-1,46V körül mozgott, a rendszer beton stabilan üzemelt.

A két rendszer CPU-Z értékei. A kép nagyítható!
A tesztrendszer
Első versenyzőnk az Nvidia 790i Ultra SLI lapkakészletével felvértezett XFX alaplap. Az XFX nForce 790i Ultra SLI csomagolása rendkívül tetszetős, az alaplap egy hatalmas dobozban érkezett meg hozzánk. A doboz elő- és hátlapján minden szükséges információt megtalálunk a csomag tartalmával kapcsolatban: az alaplap főbb tulajdonságait a gyártó a doboz hátoldalán címszavakban sorolja fel.




A nagy doboz belsejében találunk egy szintén nagy, fekete kartondobozt, amelyre csak ennyi van vésve: "Play hard.". Ekkor már egészen biztosan leesik, hogy az alaplap a hardcore játékosok álma, ezt a későbbiekben ki is fejtjük.


A fekete doboz belsejében egy zöld, kisebb méretű dobozka van elhelyezve, amelynek a tetején egy jópofa kártya lapul. A "Játszom. Ne zavarj!" feliratú kártyát a játékos kiakaszthatja a szobája kilincsére, így mindenki tudja, hogy a helyiségben éppen komoly, véres virtuális harc zajlik, így jobb kint maradni. A kártya rendkívül ötletes, a hardcore játékosoknak mindenképpen tetszeni fog. Mi is elmosolyodtunk, amikor megláttuk. No de vissza a kis zöld dobozhoz. Ebben találhatjuk meg magát az alaplapot, amelyet kétszeresen is becsomagoltak: először egy levegőbuborékokkal rendelkező csomagolásba, majd egy antisztatikus csomagolásba, biztos, ami biztos alapon.


A kis zöld dobozka alatt lapulnak a kiegészítők és a leírások. A felhasználói kézikönyv és a telepítő lemez egy ízléses XFX feliratú mappában kapott helyet. Igényes kivitel, de ebben a kategóriában már talán el is várható. A driver lemezen Windows XP és Windows Vista meghajtóprogramokat egyaránt találunk, a szoftverkörítés egyetlen hibája maximum az lehet, hogy nem automatikus módon történik a telepítés.


Kábelek tekintetében is bőségesen el vagyunk látva: megtaláljuk a csomagban a Floppy és IDE kábeleket, valamint a SATA adatkábeleket, persze mindegyik különleges, XFX dizájnban pompázik. Mivel az alaplap rendelkezik két- és háromutas SLI támogatással, így a gyártó egy kétutas és egy háromutas SLI hidat egyaránt elhelyezett a csomagban. A dobozban találunk még egy kis hűtőventilátort is, amelyet mindenképpen érdemes felhelyezni az északi híd hűtőjére, bár nélküle sem forrósodtak a bordák, csak extrémebb tuning esetén.


Maga az alaplap ránézésre kitűnő elrendezéssel bír, ám az első szerelés alkalmával egyből előjönnek a kisebb-nagyobb hibák, illetve hiányosságok. Az alaplap +12V-os csatlakozója túl közel került a PS2 csatlakozók hátsó részéhet, így a rendszer szétszedésénél egy kissé nehéz kipattintani a csatlakozón található kis pöcköt. Remélhetőleg az alaplap összeszerelése után nem nagyon lesz szükség a rendszer megbontására, így ez a kis kellemetlenség nem is fog zavarni minket.

A másik pici hiba az az, hogy az alaplap processzorfoglalata körül található hűtőbordák a processzorhűtő levételekor útban vannak, így nehézkes a gyári Inteles hűtő leszerelése, főleg, ha kisméretű, alacsony egységről van szó. Az északi híd van a legjobban útban, így megoldás lehet, ha itt oldjuk ki utoljára a hűtő rögzítőjét, hiszen ekkor már a másik három rögzítő nem feszíti a hűtőt a processzorra, így könnyedén leszedhetjük.

Ezektől a kis hibáktól eltekintve teljesen rendben van az alaplap.


Az alaplap hátsó kivezetései között megtaláljuk a 7.1 csatornás audió vezérlő kimeneteit, valamint egy koaxiális hangkimenetet egyaránt. Ezen kívül két darab gigabites ethernet port és négy darab 2.0-ás USB port is rendelkezésünkre áll a két darab PS2-es csatlakozón kívül. A lapos, széles csatlakozó tulajdonképpen egy eSata kimenet. Külön jó pont, hogy a mellékelt USB 2.0-ás kivezetésen nem kettő, hanem mind a négy további USB port hozzáférhető.


A chipszeten található tetszetős és egyben extrém hűtés nagyon jól vizsgázott: mind alapjáraton, mind komolyabb tuning esetén helytálltak a bordák, veszélyes melegedést sehol nem tapasztaltunk. Talán a déli híd kisméretű hűtőblokkja volt időnként egy kissé forró. Az alaplap hűtés szempontjából teljesen rendben van, ám a nyári nagy melegre gondolva, mindenképpen érdemes jól szellőző, rendszerventilátorokkal felvértezett házba szerelni, hogy ne legyenek a melegedés miatt problémáink.


Az alaplap jobb oldalán látszik a beépített csipogó, valamint fölötte a két kis mikrokapcsoló, amelyek közül az egyik a RESET, míg a másik a POWER gomb. Ezt a megoldás egyes ASUS alaplapoknál már korábban is láthattuk, mindenképpen jó ötlet, ugyanis tesztelés alkalmával egyszerűen bekapcsolhatjuk, illetve újraindíthatjuk a rendszer, ha szükséges, és ehhez nem kell, a ház gombjait, vagy esetleg egy csavarhúzót használni. A deszkán egy kétszer hétszegmenses kijelző is található, amely különböző kódok segítségével tudatja velünk, hogy a rendszer éppen mit is csinál. Ez főleg akkor jó, ha egy bizonyos szakaszban megáll a rendszer betöltése és a hardverelemek felismerése, ugyanis ekkor a kiírt kód alapján könnyedén visszakereshetjük, hogy mi okozza a problémát.

Az alaplap BIOS tekintetében szintén hibátlan: minden menüt egyszerűen elérünk, a rendszer rendkívül könnyedén megszokható és áttekinthető, így a nem túl rutinos felhasználók számára sem jelent problémát például az FSB értékének növelése vagy a memória időzítéseinek megváltoztatása. A BIOS-ban a rendszer órajelét kétféleképpen állíthatjuk: az egyik a Linked, míg a másik az Unlinked mód. A Linked módban a rendszer FSB-jét állítva a memória órajele is változik:  3:2, 5:4, vagy esetleg szinkron módot használhatunk. Az Unlinked konfiguráció használatakor az FSB és a memória értékét egymástól függetlenül is állíthatjuk, ami rendkívül hasznos.

A deszka három darab PCIE x16-os csatolófelületéből két darab PCIE 2.0-ás, míg egy darab PCIE 1.0-ás támogatással bír.
A megmérettetés második résztvevője nem más, mint a Gigabyte x48-as alaplapja, amely Gigabyte X48T-DQ6 típusjelzéssel rendelkezik. Az alaplap csomagolása ebben az esetben is tetszetős és informatív: minden szükséges adatot megtalálunk a deszkáról, amire csak kíváncsiak lehetünk. A doboz fedőlapja kinyitható, a belső oldalakon így még több leírást találunk, amelyek segítségével pár perc alatt megtudhatunk az alaplappal kapcsolatban mindent, amit érdemes.





A csomagolás belsejében először a leírásokat találjuk meg. A dobozban jelen van a felhasználói kézikönyv, a gyors üzembehelyezési útmutató, valamint a telepítő lemez egyaránt. A driver cd-n Vista meghajtó programok is találhatóak, az általunk használt XP-s telepítő rész teljesen automatikus volt, ahogy az a legtöbb Gigabyte alaplap esetében lenni szokott. A kínálatból természetesen nem hiányzik a takarólemez sem, de még két matricát is ad a gyártó.


A kábelek között sincs hiány: négy darab SATA adatkábel, egy Floppy kábel, egy IDE kábel, valamint eSata és USB kivezetések egyaránt jelen vannak, egyszóval minden megkapunk, hogy ki tudjuk használni az alaplapban rejlő csatlakoztatási lehetőségeket.


A Gigabyte alaplapja első ránézésre szép, ám a szerelés alkalmával itt is adódtak kisebb-nagyobb nehézségek, amelyek végül is nem mondhatóak komoly bajnak. Az alaplap északi hídjának hűtőbordája itt is közel volt a processzorhűtő rögzítő füléhez, de ha ezt a fület hagyjuk utoljára szétszerelésnél, akkor nincs semmi gond. Egyéb kellemetlenséggel nem találkoztunk. Az újdonság az X48-as déli hídnak köszönhetően 6 darab SATA porttal van felvértezve, ám ezt a GIgabyte saját chipjével további két porttal fejelte meg, így már 8 SATA csatlakozó áll rendelkezésünkre.


A Gigabyte alaplapjának hátsó kivezetései között minden portot megtalálunk, amire csak szükség lehet. A sort két darab PS2-es csatlakozó indítja, mellettük található az optikai és koaxiális hangkimenet. Hátul összesen hat darab USB 2.0-ás portot találunk, ezen kívül egy FireWire és egy mini FireWire csatlakozó is jelen van a kínálatban. A sort a 7.1-es audió vezérlő jack kimenetei zárják.


Az alaplap hűtésével nem voltak problémák, akár alapjáraton, akár tuningolva használtuk a rendszert.  A bordák közül ebben az esetben is a déli híd volt a legmelegebb, a többi borda viszont kéz meleg volt. Erre az alaplapra is igaz az állítás, hogy érdemes mellé rendszerhűtő ventilátorokat szerelni a házba. hogy a lapkakészlet hűtésének hatásfoka még a nyári nagy melegben is hatékony legyen.

Az alaplap BIOS-a a Gigabyte-tól már megszokott szintet hozza: a menü felépítése teljesen logikus, az egyes menüpontok helyét pár perc alatt könnyedén meg lehet szokni. Az alaplap tuning szempontból is tökéletes, segítségével egyszerűen módosíthatjuk a rendszer FSB-jét, a feszültségeket és a memóriaidőzítéseket. Ha olyan processzort használunk, amely 200 MHz-es (800 MHz) FSB-t használ, és DDR3-1333 MHz-es memóriát kívánunk a rendszerbe tenni, akkor ne ijedjünk meg, ha a memória osztóit pörgetve nem találunk ilyen értéket. A rendszer FSB-jének értékét 266 MHz-re vagy 333 MHz-re emelve már megoldódik a probléma, így zökkenőmentesen beüzemelhetjük a rendszert.

A deszka egyébként lehetőséget nyújt a DDR3-1600 és a DDR3-1900 MHz-es memória modulok használatára is. Ez utóbbi sebességet az Intel XMP technológiáját támogató memória modulokkal lehet elérni.
A tesztek sorát szokásunkhoz híven ismét az Everest-tel indítjuk. Elsőként a rendszerek memóriakezelését próbáljuk összehasonlítani és kideríteni, hogy vajon melyik a jobb.


Memória írásnál az XFX alaplapja mindössze 3MB/s-os fölénnyel nyert, ami nagy különbségnek egyáltalán nem mondható.


A memória olvasás tesztelésekor már jelentős különbséget mértünk: az XFX alaplapja közel 500 MB/s-os különbséggel nyert az X48-cal szemben, ez már komoly különbségnek bizonyul, de majd meglátjuk, hogy mire lesz elég összességében.


A másolás teszt a Gigabyte alaplapjának elsőségével zárult, a 63 MB/s-os különbség itt sem mondható túl nagynak.


A memória késleltetésének vizsgálatakor újabb meglepetésben volt részünk: az X48-as lapkakészlet jelentősen, közel 6 ns-mal jobb eredményt mutatott fel, mint az XFX újdonsága.


A CPU Queen teszt az XFX alaplap győzelmével végződött, ha kismértékben is, de lemaradt az X48-as alaplap a rivális mögött.


CPU AES tesztben nem változott a sorrend: az XFX újdonsága továbbra is őrzi vezető pozícióját.


A CPU Zlib teszt már némi változást hozott a különbségek tekintetében: az XFX alaplapjának előnye minimálisra fogyatkozott, de még így is sikerült beelőznie a Gigabyte termékét.


A kissé komplexebb Photoworx teszt már a megszokott sorrendet mutatta: első az XFX, míg második a Gigabyte X48-as lapja.

Az Everest utána  Sisoft Sandra 13.12-es verzióját hívjuk segítségül, amelyben a két rendszer memória- és processzorkezelési képességeit mérjük össze.



A processzor ALU és FPU tesztjeiben egyaránt a GIgabyte X48-as alaplapja győzött, ám a különbségek egyik esetben sem mondhatóak szignifikánsnak.



A CPU multimédia tesztben mind SSE3, mind pedig SSE2 utasításkészlet használatakor jobbnak bizonyult a Gigabyte terméke: ha egyes esetekben nem is sokkal, de megverte az XFX alaplapját.



A SiSoft Sandra memória tesztjeiben mindkét esetben az XFX alaplapja végzett az első helyen: a nagyjából 100 MB/s-os különbség egyáltalán nem elhanyagolható, a következőkben meglátjuk, hogy ez a különbség mekkora hatást gyakorol a versenyzők valós programok alatti teljesítményére.
A tesztsorozat második felvonásában a Cinebench R10-es, a WinRar és a SuperPi alkalmazásokkal vizsgáljuk a két alaplap teljesítményét.

Elsőként a Cinebench egy- és kétmagos tesztjei következnek.


Egymagos renderelés alkalmazásakor a két rendszer között mindössze két pontos különbséget mértünk, ami bizony nagyon kevés. A különbség hatására első lett az XFX rendszer, míg a második helyre a Gigabyte X48-as újdonsága futott be.


Mindkét processzormag munkára fogásakor már változott a helyzet: a Gigabyte alaplapjának 2 pontos lemaradása 6,5 pontos előnnyé változott, így a deszka ezt a kört megnyerte. A rendszerek eddig hullámzó teljesítménye miatt nehéz lenne megjósolni, hogy melyik lap fog nyerni.

A következő alkalmazás a WinRar 3.72-es verziója. Ebben az alkalmazásban a beépített sebességmérő rutinnal próbáltuk eldönteni, hogy melyik rendszer a jobb.


A WinRar tesztjében fölényesen nyert az XFX lapja a Gigabyte egységével szemben, a különbség 38 KB/s az XFX alaplap javára.

A tesztprogramok közül a következő a SuperPi 1,5 Mod, amelyben a Pi értékét 1M módban próbáltuk kiszámolni. Az eredmények a következőek:


Mivel a kisebb érték a jobb, így a Gigabyte X48-as lapjának sikerült nyernie, igaz, a különbség ebben az esetben is minimális.

A tesztprogramok után a következő oldalon a játékoké a főszerep.
A játékok sorát a már jól bevált F.E.A.R-rel indítjuk. Elsőként 1024 x 768-as felbontás alkalmazása mellett teszteltük a rendszert, a gép és a videokártya beállításait magasra állítottuk. Az élsimítás ki volt kapcsolva, a szűrő trilineáris módban futott, így az alábbi eredményeket kaptuk:


A két rendszer hajszálpontosan ugyanazt az eredményt produkálta, a teszteket minden esetben háromszor futtatjuk le, így a hibalehetőség minimális.

Ezután a beállításokhoz nem nyúltunk, egyedül a felbontást emeltük magasabb szintre, ami így 1280 x 960 pixeles értéket képviselt.


Az XFX alaplapja ebben a módban már fél FPS-sel jobban teljesített, mint az X48-as Gigabyte egység, így első helyen végzett. A fél FPS-es különbség gyakorlatilag játékélmény szempontjából olyan, mint ha nem is lenne.

A következő játék a jó öreg Quake 4. Ebben az alkalmazásban a beállításokat szintén magas minőségre állítottuk, a felbontást viszont 1024 x 768-as értéken hagytuk, hogy a rendszerek között jobban láthassuk az esetleges sebességbeli különbségeket.


Quake 4-ben még kisebb különbséget mértünk a két rendszer között: az XFX alaplapja mindössze 0,04 FPS különbséggel nyert a Gigabyte terméke előtt. Erre a különbségre sokat nem lehet mondani.

A játék tesztek utolsó szereplője a Company Of Heroes. Ebben a játékban 1024 x 768-as felbontást használtunk. A minőség beállításai medium, illetve high értékek között helyezkedtek el, így az alábbi eredményt kaptuk:


Az XFX alaplapja ebben az esetben is fél FPS-es különbséggel győzött a Gigabyte alaplapja előtt. A különbség nem nagy, de úgy látszik általános.

A játékok után egy kis tuning következik, valamint megvizsgáljuk, hogy mennyit is fogyasztanak a rendszerek különböző felhasználási módok mellett.
Tuning

A szintetikus- és játéktesztek után most már jöhet a várva várt tuning. A versenyzők esetében a már megszokott módon jártunk el: megkerestük a legmagasabb, ám még stabil FSB értéket, amelyen a rendszer hajlandó volt üzemelni. A siker érdekében a feszültségeket összességében egy tized volttal emeltük meg, a processzor esetében 1,44V és 1,49V között próbálkoztunk. A memória minden esetben vissza lett osztva, hogy ne zavarjon a sikeres tuning véghezvitelében.

Elsőként a Gigabyte alaplapját helyeztük a tesztasztalra, majd nekiálltunk a tuningnak. 350 MHz-ről indultunk, de hamar keresztbe tett nekünk a nem éppen tuningbarát E4500-as processzor, ugyanis 372 MHz-es FSB fölé semmilyen módon nem sikerült jutni. Hiába változtattuk a memória osztókat, hiába növeltük a feszültségeket, a rendszer csak nem ment stabilan, így a végleges, stabil érték 372 MHz lett, amelyhez 1478 MHz-es memória sebesség társult. Ezen az órajelen 1,85V-os feszültség mellett stabilan mentek a memóriák gyári időzítéssel.


Az XFX alaplapjában már jobban bíztunk. Ennél az alaplapnál onnan indultunk, ahol a Gigabyte egységénél megálltunk: 372 MHz-en gond nélkül ment a rendszer. Apró lépésekkel végül is elértünk a 390 MHz-es értékhez, gyakorlatilag ez volt az utolsó olyan érték, amelyen stabilan működött a rendszer. Összességében nem mondható rossznak az E4500-as processzor sem, ugyanis a gyári 200 MHz-es FSB értéket majdnem sikerült megduplázni és még stabil is volt a rendszer. Más kérdés, hogy ennél a tuning eredménynél agresszívabb eredmények is keringenek a neten, a mi processzorunkból sajnos csak ennyit sikerült kisajtolni.

Fogyasztás

A rendszer fogyasztását háromféle módban mértük: először bekapcsolt C1E mellett üresjáratban, majd kétmagos Cinebench renderelés alkalmával, végül F.E.A.R. alatt. Az értékek minden esetben a cikk elején ismertettet konfiguráció fogyasztását jelölik, ebben az értékben természetesen nincs benne a monitor fogyasztása.


Üresjáratban a Gigabyte alaplapja fogyasztott kevesebbet: a különbség 5 W, ami hosszabb távon nem elhanyagolható. Érdekesség, hogy a Gigabyte lapja fel van vértezve az ún. Dynamic Energy Saver funkcióval, ám ez csak akkor kapcsolható be, ha a rendszer alap órajeleken fut, így esetünkben nem volt hajlandó működni.


A második körben a konfigurációk Cinebench alatti fogyasztását mértük. A két rendszer közötti különbség másfél W, de már az XFX javára, ami bizony nem sok, de hosszabb távon ez is jelenthet néhány forintot a villanyszámlában.


F.E.A.R. alatt még tovább csökkent a két rendszer közötti különbség: az XFX alaplapja itt is energiatakarékosabbnak bizonyult, mint a Gigabyte rendszer, bár a különbség már csak 1 W.

A tesztek után következzen az összesítés, amelyben kihirdetjük a teszt győztesét és mondunk néhány szót a két versenyzőről.
A Szintetikus- és játéktesztek eredményeit összeadtuk, majd ebből az eredményből kivontuk azokat az értékeket, ahol a kisebb érték a jobb eredmény érvényesült (SuperPi, Everest késleltetés). Az összegzés hatására az alábbi eredmények születek:


Ahogy az a táblázatból is látható, ha minimális különbséggel is, de végül is tesztgyőztes lett az XFX nem mindennapi alaplapja, az XFX nForce 790i Ultra SLI. A Gigabyte X48-as rendszere is meggyőző teljesítményt mutatott fel a megmérettetés tesztjeiben, a két rendszer sokszor fej-fej mellett haladt, így összesítés nélkül nehéz lett volna egyértelmű ítéletet hozni. Mindkét alaplap felsőkategóriás megoldás: gyakorlatilag mindkettővel jól járunk.

XFX nForce 790i Ultra SLI - Minden téren első.


Az XFX alaplapja kompromisszummentes játékos deszka, amely mind játékok alatt, mind pedig a mindennapokban tökéletes társa lehet a felhasználóknak. Az alaplap tuning képességei figyelemre méltóak, a BIOS egyszerű kezelhetősége és rendkívüli hatékonysága mind-mind jó pontnak számít. Az alaplap igényes kivitele, rengeteg tartozéka és különleges tulajdonságai is felé billentik a mérleg nyelvét. Egyetlen hátránya van a deszkának, és ez nem más, mint a rendkívül magas ár: az egységet 78.000 forintért lehet megvásárolni, így az újdonság sokak számára elérhetetlen. Ha hardcore játékosok vagyunk és rendelkezünk megfelelő pénzmaggal, akkor mindenképpen jó választás lehet a deszka, de átlag felhasználók számára majdhogynem felesleges pénzkidobás. Az alaplap tesztgyőztes és ajánlott vétel!

Gigabyte X48T-DQ6 - Nem gyengébb az XFX-nél annyival, mint amennyivel olcsóbb.


A Gigabyte X48-as deszkája is jól szerepelt a tesztek során, az összesítésben szereplő különbségek alapján nincs szégyenkeznivalója a terméknek. Az alaplap tuning képességeit tekintve szerényebb eredményt ért el, mint az XFX terméke, de még így is bőven megéri az árát. A deszka Crossfire támogatással rendelkezik, így az Nvidia többkártyás üzemmódját kedvelő felhasználók számára máris kiesett, mint lehetséges alternatíva. Az egység BIOS-a a Gigabyte-tól már jól megszokott átláthatóságot és könnyű kezelhetőséget rejti magában, a BIOS segítéségével bárki egyszerűen tuningolhatja rendszerét. A deszka ugyan szintén a felsőkategóriás megoldások közé tartozik, de ára már valamivel emészthetőbb, mint az XFX alaplapjáé: a Gigabyte újdonságáért átlagban 59-62.000 forintot kell letennünk a bolt pultjára, de ezért a pénzért egy rendkívül jól használható, stabil alaplapot kapunk. Ajánlott vétel!

A tesztben szereplő alaplapokért és memóriáért köszönet az Expert Computer KFT-nek!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. J.o.k.e.r
2008.04.02. 11:09
vissza a teszthez

A folytatásban egyéb lapkakészletekkel szerelt deszkák is csatlakoznak a mezőnyhöz.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. J.o.k.e.r
2008.04.02. 17:05
No igen, különbséget nem nagyon lehetett tapasztalni. Az Nvidia deszka jobb volt tuning szempontjából, de kb ennyi a különbség. Jah, meg a 3-utas SLI és a 2 GHz-es DDR3 támogatás is az Nvidia mellett szól.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. Dice
2008.04.03. 20:15
Én egy P35-ösre lennék kíváncsi, ezek ellen mit tud, elvileg jó kis chipkészlet, és egész olcsón kapható. Vagy valami középkategóriás Nvidia, ami a nagyközönség számára elérhető árú.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. J.o.k.e.r
2008.04.03. 20:31
Pontosan ezek (X38@DDR3, P35@DDR3 & P35@DDR2) lesznek összehasonlítva a cikkben szereplő két felsőkategóriás lappal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. danee91
2008.04.03. 22:40
(Vendég_perempe_* @ 2008 Apr 3, 16:57) [snapback]22209[/snapback]
Tőletek vettem a P31-DS3L lapomat, és kb. ugyanezt tudja teljesítményben és tuningban. Van ezeknek a lapoknak legalább 0.5%-kal jobb teljesítményük azonos paraméterek (cpu, órajel, stb.) mellett?

Tuningban biztos nem tudja ezt(nekem is P31). Az enyémről látott teszt alapján 465 FSB a max(Ipon 405-öt hozott ki). Míg ezek a szörnyek bőven 550-600 körül is mehetnek, stabilabbak stb.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. J.o.k.e.r
2008.04.04. 13:20
Az E6850-es processzorunkkal szerintem meglett volna az 500 MHz fölötti órajel is, de ezzel a szerencsétlen E4500-as cuccal csak ennyit bírt a rendszer... Ez van.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. J.o.k.e.r
2008.04.07. 14:37
Ha elolvasod a cikket, nem fogod hiányolni.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!