iPon Cikkek

Gears of War Ultimate Edition - Újra szól a láncfűrész

Dátum | 2015. 09. 02.
Szerző | InGen
Csoport | JÁTÉK

Szinte belegondolni is hihetetlen, hogy az első Gears of War már majdnem tíz éves, hiszen 2006-ban látta meg a napvilágot. Az előző generáció egyik legnagyobb hatású címeként két nagyon fontos dolgot rakott le az asztalra: egyrészt végre megmutatta, milyen grafikára is képes az akkor épp új konzolgeneráció, ami sokakat azonnali vásárlásra is késztetett, másrészt pedig tökéletesen simára csiszolta a fedezékalapú lövöldözést. Utóbbinak köszönhetően aztán az előző generációban alaposan el is szaporodtak a cover-shooterek, melyek több-kevesebb sikerrel igyekeztek alkalmazni a Gears által összeállított receptet. Persze a Gears of War sikerét nem volt egyszerű leutánozni. A már szemtelenül fiatalon is veterán dizájnernek tartott Cliff Bleszinski karrierjének jelentős részét shooterek készítésével töltötte, ami nem csak azt hozta magával, hogy az alapmechanizmusok rendkívül kifinomultra sikerültek, de a többjátékos mód is kiemelkedő lett. Mindez azért nagyon fontos, mert ha akkor nem tették volna le a megfelelő alapokat, akkor hiába készült volna el ez a felújítás, az egész kártyavárként dőlne össze. Számomra egyébként annak idején a Gears legfontosabb része a lenyűgöző grafikán és a fantasztikus játékmeneten kívül az volt, hogy alapjaiban a kooperatív élményre épült fel, így barátaimmal eszméletlen mennyiségű időt töltöttünk el vele, többször is átküzdve magunkat a kampányon.
Miután a Microsoft a tavalyi év elején bejelentette, hogy megveszi a Gears of War jogait az Epictől, és egy saját stúdiót állít fel a sorozat folytatására, gyakorlatilag garantálni lehetett, hogy érkezik egy felújított változat. Mivel a The Coalition tagjai közt számos olyan fejlesztő van, akik annak idején a teljes sorozaton dolgoztak, így nyilván az is biztos volt, hogy a végeredmény rossz nem nagyon lehet - egy eleve kiemelkedő játékot amúgy is nagyon nehéz lenne egy felújítással elrontani. Ezzel együtt nem teljesen értem a döntést, hogy miért csak az első részt küldték el plasztikai sebészhez. Oké, az Ultimate Edition megvásárlása mellé megkapjuk az eredeti Xbox 360-as folytatásokat is, melyeket a visszafelé kompatibilitás segítségével tolhatunk Xbox One-on, de kicsit akkor is kihagyott ziccernek tűnik a dolog. Jelen formájában úgy néz ki, hogy a Gears of War: Ultimate Editionben megtaláljuk az első rész teljesen felújított, grafikailag felturbózott kampányát, valamint egy olyan többjátékos részt, ami már alaposan merít a folytatásokból is. Először nem egészen értettem, hogy ez kinek is lesz jó, hiszen úgy gondoltam, hogy a veteránokat a kampány már nem érdekli, inkább csak újra akarják majd élni az első rész multiplayerét, csak modern grafikával és keretrendszerrel - viszont sírni fognak a megváltozott és hozzáadott elemek miatt. Aztán rájöttem: mint minden új generációs remaster, ez sem a régi arcoknak szól elsősorban, hanem az újoncoknak. Ők a nulláról fedezhetik fel a kampányt, és a többjátékos részt is már eleve a modernebb hozzáadásokkal együtt ismerik meg. De ezzel együtt is úgy érzem, ez a csomag akkor lett volna az igazi, ha legalább a három rész kampányát teljesen felújítják, és készítenek egy nagy, közös multiplayert az egész csomagnak. Logikus legalábbis így lett volna.
Érthető, hogy három kampány felújítása marha nagy munka, főleg akkor, ha megnézzük mennyi energiát tettek ebbe az egybe. Persze közel tíz évet kellet leküzdeni, de a Gears of War Ultimate megállja a helyét az új generációban. Nyilván nem lehet összetéveszteni egy teljesen frissen fejlesztett címmel, de láthattunk már ennél jóval rondább játékot is, amit pedig kifejezetten az új konzolokra készítettek. A The Coalition tulajdonképpen fogta magát, és szinte mindent kicserélt: a bevilágítást, a textúrákat, az effektusokat, a karaktermodelleket, több részlet került be a pályákra, több a területi elem, a növényzet, és még a hátterekben is jóval több épület és egyéb apróság fedezhető fel. Bizonyára ti is sokszor tapasztaltátok már, hogy az idő sokszor eléggé megszépíti az emlékeket. Ha ma elindítjuk az eredeti Gears of Wart, akkor megdöbbenünk a viaszosnak ható karaktereken, a villódzó textúrákon és alfa effekteken, valamint a rossz képminőségen. Ami egykoron az Xbox 360 grafikai kirakatbábúja volt, az mára a technológiai fejlődés üteme miatt teljesen elavult. Tulajdonképpen a legnagyobb dicséret, amit az Ultimate Edition esetében fel tudok hozni, hogy a játék most úgy néz ki, ahogy az eredetit szép emlékeinkben őrizzük, ennél több pedig tulajdonképpen nem is kell.
Ami a konkrét technológiai megvalósítást illeti, a The Coalition meghagyta az Unreal Engine 3-as motort, vélhetően azért, hogy az eredeti játékmenet és szimuláció ne sérüljön. Erre húztak rá egy teljesen új, statikus globális bevilágítási rendszert, bekerültek a modern, fizikai alapú shaderek, lecserélték a fentebb már említett grafikai elemeket, és végül az egészet felhúzták 1080p-re. Ennek köszönhetően (ahogy már említettem) a játék tulajdonképpen simán megállja a helyét, azonban nem tökéletes. A képminőség továbbra sem teljesen tiszta, ugyanis egy mezei FXAA-t vetetettek be a fejlesztők, illetve akad néhány látványosan gyengébb minőségű textúra is. Ezzel együtt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy az egyjátékos mód az eredetihez hasonlóan továbbra is 30fps-sel fut, csak a multiplayert sikerült feltornászni 60fps-re. Ami magát a játékmenetet illeti, az eredeti változathoz képest még simább irányítást kapunk, az eredeti kisebb-nagyobb hiányosságait ugyanis kiköszörülték, így erősen közelíti a Gears 3 szintjét. Ezen kívül a kooperatív mód most már a modern sztenderdeknek megfelelően drop in - drop out rendszerben működik, illetve átvették a folytatásokból azt is, hogy a kooperatív partnerek megválaszthatják a saját nehézségi szintjüket. Bekerült továbbá a sprintelés közbeni fegyverváltás, és a fedezék mögötti feltámasztás lehetősége, azonban furcsa módon azt már nem emelték át az egyjátékos módba, hogy először a földre kerülünk, ahonnan a társaink még vissza tudnak hozni minket - ehelyett rögtön a game over következik. Ez az állapot egyébként az ellenfeleknél sincs meg, így nem tudjuk őket a földön elkapni és élő pajzsnak használni (utána gránátot ragasztani rájuk és elrúgni őket), mint a Gears 3-ban, bár itt már vitázhatunk arról, hogy az első rész pályáit még nem is ezeket szem előtt tartva készítették el.
Ennyi év után a kampányt újrajátszva, igazából két további dolog tűnik még fel (és ezek az újoncoknak is fel fognak vélhetően). Egyrészt, hogy az első részben még viszonylag egyszerűek voltak a harci szituációk: többnyire belépünk egy helyre, megjelennek a sáskák, ledaráljuk őket és megyünk tovább. Ez igazából csak azért nem nagy negatívum, mert a játékmenet egyszerűen annyira jó, a lövöldözés pedig annyira élvezetes, hogy bármilyen is a szituáció, szimplán zseniális érzés húzni a ravaszt, szétfűrészelni a sáskákat, nézni ahogy fröcsög a vér, és közben hallgatni a tesztoszterontól túlfűtött, káromkodásokkal tarkított egysorosokat. Jó volt újra átélni azt a reménytelen, horrorisztikus hangulatot, amit a folytatások szépen lassan leváltottak a totális háborúskodásra. Ráadásul bekerült az eredetileg csak a PC-s verzióban elérhető, nagyjából egy órás szekció is, ahol egy óriási Brumakot elkerülve kell elhagyatott gyárakon keresztül eljutnunk a vonatállomásra. Ez a rész egy egészen eposzi bossharccal zárul. Visszatérve a hibákhoz, a másik ami feltűnt, hogy társaink mesterséges intelligenciája sokszor elég gyengusz. Ezt az eredetiben igazából sosem vettem észre, mert mindig egy barátommal játszottam kooperatívban, most azonban, hogy a teszt kedvéért egyedül toltam a kampányt, a társak pedig sokszor kerültek a tűzvonalamba, akadályoztak, elkóboroltak, és úgy általában véve haszontalanok voltak. Érdekes módon azonban ez nem mindig volt így, számos olyan szituáció akadt, ahol minden rendben ment, és tették a dolgukat, ez egyelőre számomra némileg érthetetlen.
Végül pedig elérkeztünk a többjátékos módhoz, ami vélhetően az eredetihez hasonlóan az Ultimate Editionnek is hosszú életet adhat. Ahogy már ebben a cikkben is említettem, illetve kifejtettem a bétatesztben, tulajdonképpen egyfajta válogatás ez a multiplayer mód, nem kifejezetten az első Gears remake-je. Az ugye egyértelmű, hogy a kampányban tapasztalt irányításbeli fejlesztések itt is megjelennek, illetve a folytatásokból áthozták a tagelés lehetőségét. Ezen kívül a játékmódok is mindhárom részből érkeznek, így például bekerült a Team Deathmatch is (a Horda sajnos nem), ahogy a pályákat is jó érzékkel válogatták össze a fejlesztők. Érdekes azonban, hogy számos esetben változtatásokat végeztek, így például a Mansion, a Subway, az Escalation és a Bullet Marsh esetében kikerült az eső a képből, a Mansion és a Subway pedig nem az eredeti, hanem a Gears 2-es verzió - ami azt jelenti, hogy éjszaka helyett nappal van. Ezek eléggé megváltoztatták a pályák hangulatát, a klasszikus eredeti változatok rajongóinak vélhetően kicsit csalódások lesznek, bár érzésem szerint így összességében jobban játszhatók. Mindezeken túl a keretrendszer is teljesen megújult. Bekerült egy skill-alapú matchmaking rendszer, amit a fejlesztők eleve két részre osztottak: a 'Social' a hétköznapi játékosoknak, a 'Competitive' pedig a komolyabb arcoknak szól. Ehhez kapcsolódik a Gears 3-hoz hasonlító szintlépési rendszer, amit behoztak ide is, és ahol jellemzően hamarabb lépdelhetünk előre, ha kompetitív meccseket nyomunk online. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy most már a teljes multiplayer az Xbox Live dedikált szerverein fut, így nincs előnye a hosztnak, mint az eredeti verzióban. Amit érdemes leszögezni az újoncok számára: ez a játék bizony nem egyszerű multiplayerben, hiába tűnik úgy az irányítás letisztultsága és kényelmessége alapján. Ha belevágsz, nagyon sokáig rossz leszel benne. Folyamatosan meghalsz majd, és aztán meghalsz még egy kicsit. A Gears of Wart közel sem olyan könnyű felvenni kezdőként, mint mondjuk a Call of Dutyt, itt ugyanis minden tisztán a játékos képességeiről szól: nincsenek perkök és killstreakek, amikkel ledarálhatjuk a fél pályát, és úgy sem lehet sikert elérni, hogy bekempelünk az egyik sarokba. A Gears első részén még hibátlanul érződik Cliff Bleszinski múltja a kompetitív multiplayer játékokban. Azonban ha kezdesz ráérezni a mozgásra és a fegyverhasználatra, ahogy egyre többet gyakorolsz, úgy megjönnek az eredmények is, és egyre jobbá válsz. Ez pedig nagyon addiktívvá és élvezetessé teszi az egészet, nem véletlenül tartják sokan a mai napig az eredeti Xbox 360-as verziót az egyik legjobb multiplayer élményüknek, és nem véletlenül tartja egy jelentős rajongói réteg jobbnak még a folytatásoknál is (az ebből a szempontból teljesen felvizezett Judgementet hagyjuk is). Összességében úgy gondolom, hogy a Gears of War Ultimate Edition egy jól sikerült felújítás. Sokkal többről van szó, mint egy szimpla grafikai fejlesztésről. A The Coalition letisztította és bővítette az irányítást, berámolt egy csomó pályát és játékmódot a folytatásokból, bevezetett egy remekül működő matchmaking rendszert és dedikált szervereket. Eközben pedig sikerült megőrizni az eredeti játék szellemiségét. Persze, néhány változtatás furcsa lesz a régi rajongóknak, az újoncok szempontjából (és nyilván ők lesznek többen) ezek többsége logikus volt. Így tehát a Gears of War Ultimate Edition mindenképp megéri az árát, főleg annak, aki először találkozik a játékkal.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Phantomstr...
2015.09.02. 10:11
"itt ugyanis minden tisztán a játékos képességeiről szól"

Ezt a fajta multit szeretem. Szerintem a Gears az előző generáció egyik legélvezetesebb játéksorozata volt. Legalábbis az első 3 rész. Az ilyen startcímem, friss de erős IP-k hiányoztak ennek a generációnak a startjától, és hiányoznak tulajdonképpen a mai napig. Ha az Xbone-hoz nem hegesztenének visszafelé kompatibilitást, a mai napig meg nem fordulna a fejemben, hogy vegyek egyet.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Samanoske
2015.09.16. 11:31
Már hogyne hozna grafikai javulást,különben semmi értelme nem lenne.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!