iPon Cikkek

God Mode

Dátum | 2013. 05. 04.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

Az életed jól alakul. Elegáns öltönyben, jó fizetésért hajtasz minden nap, gyors kocsiban mész haza az asszonyhoz és a gyerekekhez. Talán kicsit sok volt a stressz, vagy csak túlságosan elterelte a figyelmedet az a szerződés, amit ma végre megcsíptél, zsíros prémiumért, nem tudni, csak azt veszed észre, hogy fék helyett a gázra taposol, és már nem tudsz időben megállni a kikanyarodó teherautó előtt, és a szalagkorlátra tekeredsz céges autódban. Az eredmény: megrepedt koponya, pár törött borda, átszúrt belső szervek... Ja igen, és meghaltál. Isten hozott Hádészban - ez a Pokol neve, ha épp tógát visel.
A gunyoros humor nem áll távol a narrátortól
A gunyoros humor nem áll távol a narrátortól
Ilyen, és ehhez hasonló kedves történeteket mesél nekünk a God Mode szarkasztikus hangú narrátora minden pálya előtt, mi pedig egy egyszerű alibi-háttérsztori mellett (isteni leszármazottként kell végigverekednünk magunkat Hádész labirintusain, hogy méltónak találtassunk isteni hagyatékunkra) kezdjük el lemészárolni a ránk támadó minotauruszokat, küklopszokat, csontvázakat, és hasonló mitológiai lényeket. A God Mode egy alapvetően régimódi, aréna-alapú, történetvezetés nélküli TPS akciójáték, ahol szörnyek százait kell eltennünk láb alól, mielőtt tovább tudnánk haladni. Leginkább a Painkillerhez lehetne hasonlítani, már csak a kissé hasonló környezet miatt is - ezúttal külső nézetből, amolyan Gears of War-szerűen, azonban (szerencsére, hisz ide nem illene) fedezékrendszer nélkül. Két fegyver, és egy időnként elsüthető különleges képesség segít minket, na meg a társaink, ha többen játszunk. A játék legnagyobb érdekességét a Test of Faith rendszer adja, melynek köszönhetően minden arénában, azaz a pályák egy-egy kis szakaszában más-más véletlenszerű hatások lépnek életbe, mint a mutatorok más játékokban. Ezek a hatások időnként kedvezőek (végtelen lőszer az adott arénában, ráadás élet a játékosoknak, kisebb és gyengébb ellenfelek, stb.) máskor nehezítések (nagyobb, erősebb ellenfelek, keményebb csontvázak, stb.), sokszor viszont vegyesek (nem hat a gyógyító csomag, de cserébe regenerálódik a pajzs), vagy éppen csak viccesek (az ellenfelek kalapot viselnek, a hangok eltorzulnak, stb.). Nagyon sok ilyen változó van, és ennek köszönhetően minden játék más és más, ami jelentősen megnyújtja a játék idejét. Rá is fér, mert egyébként csak öt pálya van, ami azért nem túl sok, ezek viszont eléggé különlegesek, eltérőek. Némelyik végén nagy főellenség vár, másiknál óriási lávaszörny pumpál tüzet a lábunk alá, megint másutt hatalmas tornádóban repülő épületdarabok látszódnak a háttérben.

Az ellenfelek viszonylag kevés taktikát igényelnek, ész nélkül ront felénk többségük, míg a távolsági lények messziről szurkálnak. Némelyikük teleportál, vagy másokat gyógyít, esetleg halál esetén két kisebb szörnyre esik szét. Azonban a legegyszerűbb taktika mindegyikük ellen a kitérés, a folyamatos mozgás - itt viszont bezavar az, hogy a karakterek amolyan modern módon, nehézkesen mozognak, rém lassan ütnek, és szerencsétlenül vetődnek. Egy ilyen pörgős, darálós játékmenethez nem igazán illik ez a fél-reális mozgás, amely bár szokható, azért órák múlva is kissé zavaró marad. Az öldöklés nem teljesen öncélú, egy korrekt fejlődésrendszert is kaptunk a csomagban: tapasztalati pontot és aranyat gyűjtünk, mellyel kinézetet változtató dolgokat, új különleges képességeket, és új fegyvereket nyithatunk meg (némelyikük egészen extrém), illetve a meglévőket is fejleszthetjük, gyorsabb újratöltést, magasabb sebességet, és növelt pontosságot eredményezve. Ha minden fejlesztést megvettünk, akkor pedig egy extra „olümposzi” kiegészítést is tehetünk rá, mellyel már igazán "isteni" lesz. Ezekkel a fejlesztésekkel a fegyver jelentősen jobb lesz, nem csak más, így igazán megvan a folyamatos fejlődés érzése.
A fegyverek fejlesztése a kinézetükre is kihat
A fegyverek fejlesztése a kinézetükre is kihat
Erre szükség is lesz, mert a játék három nehézségi szinttel áll elénk, de ha ez még nem lenne elég, külön kihívásokat is bekapcsolhatunk: nem használunk páncélt, kevesebbet sebzünk, az ellenfelek erősebbek lesznek, stb. Ezek leginkább a Halo-sorozat koponyáihoz hasonlítanak, bekapcsolásuk a nehezítésért cserébe ráadás tapasztalati pontot és aranyat hoz, csak sajnos a Halónál kevésbé ötletes kihívásokkal. Nem esett még szó a játék kooperatív jellegéről. Bár egyedül is tudunk játszani, ekkor azonban (amellett, hogy eleinte még a bronz nehézség is kihívást nyújt) sokkal könnyebben meg lehet unni a játékot. Hiába a sok Test of Faith, egyedül vontatottabb és unalmasabb a játék. Ha már ketten vagyunk, máris élvezetesebb a móka, három másik baráttal, arany fokozaton, pár bekapcsolt módosítóval pedig egészen más élmény. Kooperatív módban külön poén a játék vége: van ugyanis egy bónusz pálya, melyen csak aranyat lehet szedni korlátolt ideig. Szólóban ennek nincs sok értelme, többen játszva ugyanakkor itt bekapcsol a baráti tűz, azaz akár a többieket is le lehet lőni, ha épp olyanunk van. Bár sok jelentősége nincsen, azért garantált, hogy néha-néha születni fog egy pár hátbatámadás a hecc kedvéért.

Technikailag a program korrekt képet fest, árához mérten mindenképp. Bár nem fogjuk összetéveszteni egy Battlefield 3-mal, azért a kicsit horror-szerű modellek, és a látványosan felépített pályák vállalhatóan néznek ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy a képfrissítés 45 fps-re van korlátozva, ami egyeseket zavarhat (bár én tökéletesen játszhatónak éreztem). A zene rockos alapjai nem lesznek túlságosan maradandóak, a narrátor pedig olyan, mintha a Brian életének Rómájából érkezett volna, ami egyrészt vicces, másrészt kissé idegesítő tud lenni. Fórumokon panaszkodnak gyakori programhibákra is, én jelentősebbel nem találkoztam, illetve megszakadó játékra, amivel viszont sajnos többször is. Mivel a játék peer-to-peer alapú, ezért nehéz ilyenkor kiszűrni a hiba okát, de nemegyszer előfordult, hogy egyszerűen megszakadt a játék, „Játékos kilépett, visszakerülsz a főmenübe” hibaüzenettel. Ilyenkor veszett az addigi XP és arany, ami nem kicsit bosszantó.

A God Mode szólóban játszva egy viszonylag hamar megunható, de alapvetően szórakoztató akciójáték. Ugyanakkor ha csapatban játszunk, pláne néhány baráttal együtt, akkor egészen sokáig le tud kötni, jó kis feszültség-levezető agyatlan hentelést biztosít, ráadásul alig 7 euróért. Jó fejlődés-érzet, változatos Test of Faith-ek, szépen személyre szabható nehézségek, és igényes kidolgozás jellemzi. Kár, hogy maga a harcrendszer nem lett egy kicsit gördülékenyebb, illetve azért pár plusz pályát és ellenféltípust is el tudna viselni. Azonban a kevés pénzért cserébe korrekt minőségű és mennyiségű szórakozást kapunk, így ha szeretnénk egy kis könnyed közös mészárlást, akkor érdemes lehet beruházni rá. 7/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Enno
2013.05.04. 12:47
jópofának tünik , majd ki kell próbálni élvezhető-e
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. patrik2991
2013.05.04. 21:44
Hamarosan készen leszek a magyarításával is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!