iPon Cikkek

Gravity Rush – Felhőtlen játék a gravitációval

Dátum | 2012. 06. 26.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

A PlayStation Vita megjelenésekor a Sony egy igencsak erős játékfelhozatallal támogatta meg legújabb kézikonzolját, majd 2-3 hónap pangás következett és mostanában kezdtek újra szállingózni a tripla A-s címek: Mortal Kombat, Resistance: Burning Skies, valamint mai cikkünk főszereplője, a Gravity Rush. Érdekesség, hogy pár éve még PlayStation 3-ra kezdték el fejleszteni a programot, ám a készítők úgy érezték, hogy a Vita képességei jobban illeszkednének a Gravity Rush játékmenetéhez, így a csapat törölte a PS3-as verziót, és gőzerővel nekiállt a PSV-s változatnak. Egy héttel ezelőtt végre mi is kézbe vehettük a programot, amely egy igencsak érdekes hibrid, hiszen keverednek benne a japán szerepjátékok és az akció-kalandjátékok elemei. 

Amint látható, ebben a játékban is velünk van az Erő
A játék alapvetése igencsak egyszerű: mi történne, ha kényünk-kedvünk szerint meg tudnánk változtatni a gravitációt? Erre a kérdésre ad (részben) választ a Gravity Rush, amiben pontosan ezt a képességet szerzi meg hősünk, az amnéziában szenvedő lány, Kat. Japán szerepjátékhoz méltóan karaktergenerálással nem kell „szenvednünk”, helyette azonnal beledobnak bennünket az események sűrűjébe. Kat nem emlékszik arra, hogy ki is ő, és honnan jött, nevet is csak egy barátságos rendőrnek köszönhetően kap. Egyetlen társa egy fekete macska, Dusty, aki azonban nem egy átlagos cicus, hiszen neki köszönhetően Kat képes uralni a gravitációt. Hősünk múltjának feltárása természetesen szerves része a történetnek, de emellett még a város megmentésén, egy titokzatos tolvaj elfogásán, valamint egy rivális lány kilétének felderítésén is dolgoznunk kell. A történet szerencsére nem veszi teljesen komolyan magát, mindvégig érezni, hogy van benne egy kis játékosság, könnyedség, így nem egy sötét hangulatú világban kell helyt állnunk. Ezt tükrözik a karakterek és a párbeszédek is. Aki kedveli ezt a stílust, az bizonyára élvezettel fogja felgöngyölíteni a cselekmény kusza szálait. A sztorit képregényes stílusban mesélik el számunkra a fejlesztők, ami azt jelenti, hogy az átvezető képsorok gyönyörűen megrajzolt, hangeffektekkel kísért képregény ablakok formájában jelennek meg, nekünk pedig, akárcsak egy füzetben, kézzel kell lapoznunk az egyes oldalak között a Vita érintőképernyőjét használva. Nem túl hasznos, de hangulatos elem az is, hogy a konzolt forgatva rajzok is mozognak, így tényleg olyan érzése lehet az embernek, mintha egy valódi képregény füzetet tartana a kezében.

A gravitáció megváltoztatása nagyon egyszerűen működik. Ha lenyomjuk a Vita R1 gombját, akkor abban a pillanatban hősünk elkezd lebegni, és megjelenik egy célkereszt. Ezt a célkeresztet kell egy adott falfelületre, vagy akár az ég felé irányítanunk, majd újból lenyomni az R1-et, hogy onnantól kezdve abba az irányba hasson a gravitáció. Így egy pillanat alatt elintézhetjük, hogy fel tudjunk futni egy falon, vagy addig száguldjunk az ég felé, amíg ki nem fogy az ehhez szükséges energia. Nagyszerű élmény, hogy akármerre is kell haladnunk, egy pillanat alatt odarepülhetünk, nem kell a város kacskaringós utcáit rónunk. Márpedig abból van egy pár, hiszen Heksville steampunk stílusra hajazó városa egy többszintes, viszonylag nagy kiterjedésű település, amely ráadásul csak egyre nagyobb lesz, ahogy a sztori során hozzácsatoljuk az elszakított területeket. A közlekedés dinamizmusa a harcrendszerre is jellemző, amely szintén az egyszerű, de nagyszerű elvet követi. A négyszög gombot lenyomva tudunk rúgni, ami akkor igazán hatékony, ha lebegve, a gravitáció vonzását kihasználva csapódunk neki az ellenfelünknek. Minél távolabbról indítjuk a támadást, annál nagyobb lesz a sebzés, így ajánlott a testesebb ellenfelek esetében kissé távolabbra repülni és onnan támadni. A történet előrehaladtával aztán újabb képességekre is szert teszünk, amiknek köszönhetően még erősebbek leszünk. Egy sztázis gömb segítségével például a levegőbe emelhetünk tárgyakat, hogy aztán egy erős lökéssel nekicsapjuk azokat az ellenségnek, de egy idő után azt is megtehetjük, hogy hatalmas lendülettel, meteorként csapódunk neki a szörnyeknek a gravitációt kihasználva. Az egyetlen negatívum, ami belerondíthat ebbe a dinamikus játékélménybe, az a kamerakezelés, amely gyakran megtréfált bennünket. Számítottunk rá, hogy egy olyan játékban, ahol folyamatosan változik a fent és a lent fogalma, problémákba futhatunk, és sajnos igazunk lett. Egy-egy pörgősebb harc, vagy tempós repülés során nem mindig tudja az ember, hogy épp hol is áll a feje, és ilyenkor a kamera is hajlamos össze-vissza mozogni. Ez különösen akkor zavaró, amikor időre kell megcsinálnunk valamilyen feladatot, ugyanis ilyenkor minden elvesztegetett másodperc számít.

A középpontban a játék leggyakrabban előforduló ellenfele, a Nevi
Ha pedig már szóba kerültek a végrehajtandó feladatok, beszéljünk is egy kicsit róluk. A térképet előhozva láthatjuk, hogy különféle ikonok jelzik a lehetőségeinket. A szóbuborékok csak egyszerű párbeszédeket jelentenek, ahol az emberekkel tudunk pár szót váltani a világról és az aktuális eseményekről. Sokkal érdekesebbek a „story mission-ök”, amelyeket megoldva továbbgördíthetjük történetet. Ezek a feladatok többnyire változatosak, a monotonitás szerencsére ritka vendég a Gravity Rushban. A küldetések között akadnak egyszerű harcok, amelyek során Nevinek nevezett szörnyek ellen kell csatáznunk, de olyan is van, amikor például egy rendőrök által védett területre kell észrevétlenül belopakodnunk, vagy meg kell találnunk egy eltűnt lányt az egyetemi kerületben.

A főküldetések mellett akadnak úgynevezett kihívások is, amik tulajdonképpen egyszerűbb feladatok. Ezek során általában időre kell elérni valamilyen célt. Például legyőzni adott számú ellenfelet, kimenekíteni az embereket egy területről, vagy végigrohanni egy adott útvonalon. A változatosság itt is tetten érhető szerencsére, ráadásul ezek a feladatok igencsak nagy kihívást biztosítanak, ha arany fokozatot szeretnénk elérni rajtuk. Az ilyen missziók kiválóan alkalmasak arra, hogy kristályokat gyűjtsünk össze, amik elengedhetetlenek hősnőnk képességeinek fejlesztéséhez. Ugyanis mint minden valamirevaló szerepjátékban (akár japán, akár nyugati), természetesen itt sem maradhatott ki a karakterfejlesztés. Kat képességei a játék során folyamatosan bővülnek, és bár nincs belőlük annyi, hogy elvesznénk közöttük, elegendő változatosságot biztosítanak ezen a fronton. Az összegyűjtött kristályokat felhasználva tudjuk magasabb szintre tornázni például az életerőnket, a különféle támadási formáinkat és a gravitációs képességeinket.

Gyakran szó szerint a fejük tetejére állnak a dolgok
A látványvilág megvalósításáért dicséret illeti a fejlesztőket, ugyanis nagyszerűen, egyedi módon használták a cel-shaded technikát. A rajzfilmszerű, animés stílust alkalmazó játék karakterei szépen megrajzoltak, de ami igazán lenyűgözőre sikerült, az a környezet megjelenítése. Ugyanis minél inkább távolabb vannak a háttérben lévő tárgyak, épületek, annál inkább csak egy vázlatos, kézzel megrajzolt kép hatását keltik, ami nagyon szépen fest a játékban. Ahogy pedig közeledünk hozzájuk, úgy válnak egyre részletesebbé. Egyszerű grafikai hatás, de nagyon hatásos, és jól mutat a kijelzőn. A látványvilágba tehát nem igazán sikerült belekötnünk, no de mi a helyzet a zenékkel és a hangokkal? Túl nagy probléma ezzel sincs, ha csak az nem, hogy nincs benne angol hangsáv, így aki ódzkodik a japán szinkrontól, annak lehet, hogy nem fogja elnyerni a tetszését a Gravity Rush. Bár összességében nincs túl sok szinkronos szöveg, a legtöbb párbeszéd csak szöveges formában zajlik, ami meg úgyis angol. A zenék viszont lenyűgözőek. A különféle városrészek, területek mind-mind egyedi, a helyszínhez tökéletesen passzoló zenéket kaptak (jazz, könnyed rock és még sok más), ráadásul ezek is tükrözik a történet könnyedségét. A vájtfülűek, és a japán szerepjátékokat ismerőknek talán feltűnik, hogy ezek stílusa nagyban hasonlít egy korábban általunk is tesztelt játékéra, a Resonance of Fate-re, ami nem véletlen, hiszen mindkettőben Kohei Tanaka volt a zeneszerző.

A város igazán egyedi kerületekkel rendelkezik
Végszóként annyi tudunk mondani, hogy bár eddig is készültek jó játékok a PlayStation Vitára, a Gravity Rush kétségtelenül az egyik legjobb, ami eddig megjelent a kézikonzolra. A játékidő egy ilyen stílusú játékhoz képest lehetne kicsit hosszabb, hiszen az „mindössze” 15 óra, de remélhetjük, hogy a jövőben bővül majd a játék, hiszen a menüben már látható egy „DLC küldetések” opció, így talán jönnek majd az extra missziók, amiket letölthetünk a PSN-ről. Hiába van pár apróbb hiányossága a programnak, mint például a problémás kamerakezelés, vagy a néha már túlságosan is hosszú töltési idők, az élvezetes, gravitáción alapuló játékmenetnek, és az egyedi, nagyon hatásos grafikai stílusnak köszönhetően csak ajánlani tudjuk a Gravity Rusht a Vita tulajdonosoknak.


Platformok: PlayStation Vita
Tesztelt platform: PlayStation Vita

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

6. FreeHand
2012.06.26. 13:35
Jó teszt lett. Ilyenkor tudom sajnálni, hogy Androidom van..
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. HUFEUR
2012.06.26. 15:07
És ennek mi köze az Androidhoz, iOS-hez vagy akármilyen telefonhoz?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. DogTheDog
2012.06.26. 15:24
Na meg egy ev,es meg is eri egy Vitaba fektetni.
Nem ertem,miert nem kepes a Sony egy normalis startra,a PSP-s kezdest ilyen gyorsan elfelejtettek?Inkabb vartak volna egy evet a Vitaval,mert igy nem sok ertelme volt.
egy hetre kaptam kolcson egyet nemreg,es az otodik napon a fejem vakargattam,hogy mit is lehetne meg kezdeni vele,mert addigra kijatszottam az Unchartedet,a Resistance-t,es a VR verekedos jatekra is rauntam.
Miert nem irjak at ra a sok PS2-es jatekot?A sok HD remaket a kutya sem piszkalja,a nagy remenyu ICO/SotC kombo is ott rohad a polcokon.Vitan meg vennek oket,HD-s sem kellene,csak egy atirat olcson.
Persze az Oled uzletag az majd fellenditi oket
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. dragon83
2012.06.26. 15:55
DogTheDog, az általad említettek mellett ajánlom még a Rayman Originst, a Virtua Tennis 4-et, a Mortal Kombatot meg például a Wipeout-ot. Igazából a start erős volt, csak épp az azt követő hónapok voltak gyengébbek. De talán majd most beindul a szekér.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. DogTheDog
2012.06.26. 20:52
dragon83:

Sajnos ezek kozul egy sem a stilusom,a Raymant spec probaltam,de inkabb nem kertem el.
A Mortal Kombat helyett egy Tekken kellene,a Wipeout helyett pedig egy Vitas GT.A Virtua Tennis-t pedig meg nem probaltam.
A VR-ban szerintem hatalmas fantazia lenne,mert a gep nagyon jol kezeli.Kellene egy fociprogram a verekedoshoz hasonloan,meg valami arcade autos-motoros ugratos-kigyullados-robbanos,falon-virtualisan-lyukat-hagyos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. HUFEUR
2012.06.27. 12:39
Lesz rá minden olyan, amit írtál, csak le kell hibernálni magad egy évre.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!