iPon Cikkek

Gunpoint – Noir lopakodás

Dátum | 2013. 07. 04.
Szerző | Leon121
Csoport | JÁTÉK

Dragon kolléga nem is olyan régen megfogalmazta, hogy indie játékokról legtöbbször hálás feladat írni, mert pénzügyi szűkös kereteiket sokszor újító ötletekkel, és „lélekkel” kompenzálják, melynek eredménye gyakran igen szórakoztató kikapcsolódás – ha sikerül elkerülniük a túlzásba vitt művészieskedést és öncélú különcködést. Jelen alanyunk is szerencsére sikeresen átugrotta a fenti csapdákat, és egy igazán ötletes, független fejlesztésű játékként vonulhat be a játékok nagy enciklopédiájába. A Gunpoint a lelke legmélyén egy 2D-s külső nézetes lopakodós játék. Ezzel azonban önmagában még nem tudna kitűnni, hisz több hasonló stílusú játékkal találkozhattunk már, gondoljunk csak a nálunk is sikereket elérő Mark of the Ninjára. A Gunpoint azonban az árnyékok kihasználása helyett elsősorban a különleges, hackelős játékmenetében tud egyedit mutatni. A recept egyszerű: a pályákon közös elektronikus hálózatra csatlakozó eszközöket mi szabadon tudjuk egymással összekötni, megadva, hogy ha az egyik aktiválódik, akkor a másik is kövesse. A szemléltetéséhez képzeljük el, ahogy a villanykapcsolót megnyomva felkapcsol a villany. Eddig nem nagy kunszt, igaz? Na de ha a villanykapcsolót átkötve az egy ajtót nyit ki/zár be, máris érdekesebb kicsit a dolog, nem? Még jobb, ha az idegeneket felismerő kamerát kötjük egy elektronikus kisülést okozó konnektorhoz, és megfelelően időzítve a kamera elé lépve megsüthetjük a konnektor előtt elsétáló őrt, és még lehetne sorolni. Bonyolítja a helyzetet, hogy bizonyos eszközök külön hálózatra vannak kötve, amik között nincsen közvetlen átjárás. Ilyenkor lehet például mozgásérzékelő kapura lift hívógombját kapcsolni, ami megérkezve csilingelő hangot ad ki, amit a közelben lévő hangérzékelő meghall, és így kinyitja az előttünk lévő ajtót. Nyakatekert? Egy kicsit, talán, viszont annál szórakoztatóbb.

A dolog egyszerűen működik: egy gombnyomással átválthatunk egy olyan speciális nézetre, melyen különböző színnel vannak jelölve az adott hálózatra kötött eszközök, ezeket pedig egyszerű húzással összeköthetjük, jelölve az irányukat (mi aktivál mit). Sok pályán elsőre nem mindegyik hálózatot tudjuk elérni, ehhez először el kell jutni egy speciális dobozhoz, és azt bekapcsolni, mielőtt jöhetne a kötözgetés. A karakterünk pozíciója a kötözgetésnél teljesen lényegtelen, az egész pályán bárhol bármit elérhetünk, és bármilyen (azonos színű) eszközzel összeköthetünk. Dolgunkat különféle típusú őrök nehezítik, akik időnként járőröznek, máskor csak helyben állnak, és mi késztethetjük őket mozgásra mondjuk egy lekapcsolt villannyal. Eléjük kerülni életveszélyes, egy lövéssel végeznek velünk, és nagyon jók a reflexeik. Ha mégis lelőnének, akkor egy nagyon barátságos automentést kell betölteni, ami több fokozatban, maximum tíz másodperccel korábbra rakhat vissza egy pillanat alatt. Így egy „ezt kipróbálom, hopp, lelőttek” típusú helyzet minimális holtidőt eredményez.

Karakterünk azonban szerencsére nem csak hálózati elemek összekötéséhez ért, hanem kibernetikus felszerelésének köszönhetően nagyon magasra (akár több emeletre) is tud ugrani, illetve ugyanilyen magasságból leeshet. Emellett falon tud mászni, ablakon tud átvetődni, továbbá speciális fejlesztéseket is kaphat: csendes üvegtörést, bármelyik eszközből elektronikus kisülés okozását, vagy akár még saját fegyvert is, amivel az őröket megállásra késztetheti, és még mást is, amit nem lőnék le. Ezek az alapvető játékelemek, és egy minimális (igazából kissé fölösleges) karakterfejlesztés, amivel az ugrásunk erejét és az ahhoz szükséges időt lehet rövidíteni. Ha mindezt összekeverjük, és hozzájuk adjuk a külső nézetes pályákat, rajtuk járőröző őröket és különféle akadályokat, akkor máris megkapjuk a Gunpoint lényegét: egy olyan játékot, ami elsősorban logikai feladatokat jelent, és csak másodsorban számít az időzítés és a tényleges lopakodás. Adott egy-egy cél, egy feltörendő számítógép, amihez el kell jutni, és egy pálya, amin általában több megoldás is lehetséges, attól függően, hogy mennyire szeretnénk sietni, vagy konfliktusmentesen eljutni a célhoz. Minden pálya végén értékelést kapunk, amin a szemtanúk, a hatástalanított ellenfelek, és a csapott zaj (riasztók, betört ablakok) befolyásolnak, és bár a pályák végén kapott pénzt ez nem befolyásolja, a maximális élvezethez többféleképpen is lehet játszani. Érdemes például megcélozni a teljes nindzsa megközelítést, azaz se szemtanúk, se leütött áldozatok, se csapott zaj ne legyen. Ugyanakkor azzal is nagyon jól el lehet szórakozni, ahogy különféle módokon oldjuk meg a feladatokat, és/vagy hatástalanítjuk az őröket, hisz nincs annál jobb móka, mint mikor elsötétítjük az egyik helységet, mire az ott lévő őr a villanykapcsolóhoz nyúl, ami viszont egyik társa fegyverére van kötve, aki így lelövi őt. Lehet gonoszkodni, elegáns megoldásokat keresni, és ebből a szempontból a Gunpoint a szigorú logikai feladványok mellett egy kis önálló felfedezést, már-már homokozó-jellegű játékmenetet is támogat.

A játék világa engem kissé Douglas Adams Dirk Gentley regényeire emlékeztet: enyhén noir-os beütésű, ugyanakkor humoros, és meglehetősen csavaros sztorija van. Főhősünk egy professzionális kém, aki egy látszólag egyszerű munkát vállalva rövid időn belül két nagyvállalat, néhány nő, és egy nyomozó kereszttüzében találja magát. A sztorit, és annak befejezését a pályák közötti chatelésekkel némileg még befolyásolni is tudjuk, ennek azonban a pályákra, azok céljaira nincsen hatása. Sőt igazából ezek a pályák adják a játék gyengeségét is, ugyanis túlságosan egy kaptafára megy mind: el kell jutni egy számítógéphez, meg kell hackelni, majd ki kell jutni. A cél mindig ez, csak az út más, és bár a pályák felépítése jól sikerült, azonban kihívás lehetne bennük több is, még maximum ninja módban sem túl nehéz megcsinálni őket. Emiatt a játékidő sem túl nagy, az említett maximalista megközelítéssel is sikerült öt óra alatt a végére érni, kapkodósabb játéktempóban pedig nyilván együltőhelyünkben is végig lehet vinni.
A grafikai körítés a független játékoknál a költséghatékony miatt gyakran látott pixeles-retrós kinézetet használja, mely végülis a célnak megfelel, és mivel nagyon messziről látjuk a pályát, így nem is különösebben zavaró. A zene viszont megérdemel egy sor éljenzést: mind a főmenü melankolikus szaxofon-szólója, mind a játékban hallható jazzes/bluesos/elektronikus zenék annyira jól eltalálták a hangulatot, hogy azt tanítani kellene. Külön érdekesség, hogy ugyanannak a dalnak másként hangszerelt változata hallható akkor, amikor normál nézetben a pályát vizsgáljuk, és más akkor, amikor az összekötözéseket segítő (crosslink) nézetre váltunk. Általában a normál nézetben szóló zene klasszikusabb hangszerelésű, míg a crosslinkes elektronikusabb, de a fő téma marad ugyanaz (példa: normál; crosslink változat). Nagy ötlet, zenei téren a játékot nem lehet megfogni.

Külön meg kell említeni a játék befejezését, egészen pontosan azt, ami utána következik. Ekkor ugyanis néhány válaszlehetőség megadásával személyre szabott naplót készíthetünk, melyet ezután a program automatikusan ki is tesz az internetre, mint egy (spoilermentes) blogot. Az enyém például így alakult. Mindent összevetve, a Gunpoint egy nagyszerű játék. Egyedi alapötlet, szórakoztató pályák, a logikai és a „csináld, ahogy akarod” játékmenet sajátos keveréke, jó humorral és hangulattal, valamint igényes tálalással. Lehetnének kicsivel változatosabbak a célok az adott pályákon, illetve összességében is kicsit túl könnyűre és rövidre sikerült, emiatt a teljes, 10 eurós ár talán kicsit soknak tűnhet, de a nyári Steam akciók során mindenképp érdemes lecsapni rá. 8,5/10 Platform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. Kobest
2013.07.04. 10:08
Remek, a demó már pár hete a gépemen pihen, itt az ideje, hogy kipróbáljam!

Egyetértek Dragonnal, mostanában a legüdítőbb játékok a független fejlesztőktől jönnek (tisztelet a kivételnek, persze).
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. BZolee73
2013.07.04. 16:38
Remek játék, csak sajnos rövid Amúgy nagyon ajánlott!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!