iPon Cikkek

Gwent: The Witcher Card Game

Dátum | 2017. 04. 09.
Szerző | Nephin
Csoport | JÁTÉK

A Witcher 3 megjelenése óta hatalmas közönségsiker, játékosok milliói bújtak (és bújnak) bele újra Ríviai Geralt bőrébe. A rajongók azonban másnak is örülhettek az utolsó kalandban az akciódús harcok és lebilincselő történetek mellett – a CD Projekt RED ugyanis egy külön játékot készített a játékon belül, egyfajta mellékprojektként, illetve a Witcher-könyvek előtti tisztelgésként. Andrzej Sapkowski ugyanis megemlít egy Gwent nevű kártyajátékot is regényeiben, de semmiféle útmutatót nem mellékel hozzá. A Witcher 3 fejlesztőit ez inspirálta egy szabálygyűjtemény létrehozására, melynek segítségével a szerepjáték-eposzba illeszthették a Gwentet. A witcheres közösség reakciója lehengerlő volt. Sokan legalább annyi, vagy még több időt töltöttek a Gwenttel, mint magával az alapjátékkal, főleg akkor, ha az összes, Geralt világában elrejtett, összegyűjthető kártyalapot meg akarták szerezni. A lelkendező visszajelzések és a kártyajátékok egész világon átsöprő népszerűsége miatt csak idő kérdése volt, mikor pattan ki az a szikra a CD Projekt marketinges munkatársainak fejéből, hogy önálló formában is ki kellene adni a keretéből kinőtt sikerjátékot.
Ha úgy próbáljuk ki a Gwentet, hogy már játszottunk a Witcher 3-ban megismert változattal, azonnal ki fogjuk magunkat ismerni, a szabályok ugyanis majdnem ugyanazok, néhány apró különbség kivételével. Mindkét fél tíz kártyát húz a korábban összeállított pakliból, ezekből hármat cserélhetünk. A meccsek is három körből állnak, a végső győzelemhez legalább kettőt meg kell nyernünk. A körök akkor érnek véget, ha a játékosok mindegyike passzol, illetve nem tud, vagy nem akar továbbjátszani. A fordulót az nyeri meg, akinek a kör végén több harci pontja van. A következő fordulóban két-két kártyát húzunk, illetve továbbvisszük az előző körből megmaradt lapokat is. A Gwent sok szempontból teljesen más, mint a műfaj többi darabja, mondjuk a Hearthstone, vagy a The Elder Scrolls: Legends. Míg ezekben az a fő cél, hogy ellenfelünk életerejét különböző kreatúrák, varázslatok és képességek segítségével közvetlenül lenullázzuk, a Gwentben minden a már említett harci pontok körül forog. Mivel néhány ritka kivételtől eltekintve itt nincsen laphúzás, ha mi kerülünk sorra, a kezünkben tartott kártyákból kell gazdálkodnunk, ezért azok sokkal értékesebbek és sokkal több időt kell fordítanunk arra, hogy megtervezzük, hogyan fogjuk velük kihúzni a harmadik kör végéig. Az is követhető stratégia lehet, hogy az első körben csak kevés lapot hozunk játékba, azokat is inkább a gyengébbek közül válogatjuk, hogy az erősebbek megmaradjanak a következő két fordulóra. Ha szerencsénk van, az ellenfél nem veszi észre fondorlatos tervünket és elpocsékolja legerősebb kártyáit, de ha nincs szerencsénk, könnyedén átlát a szitán.
A konkurens gyűjtögetős kártyajátékokhoz képest egy másik nagyon érdekes és fontos különbség a talán taktikai blöffnek nevezhető funkció megléte. Ez azt takarja, hogy sokszor érdemesebb önszántunkból feladni egy kört – például ha az ellenfél nagyon elszaladt tőlünk a pontjaival – annak érdekében, hogy a következő kört több lappal kezdhessük. Vajon az első körben játsszam ki a legerősebb lényemet, vagy tartogassam a végére? Mi lehet a másik játékos kezében? Elhasználjam a sebzőkártyát az asztalon lévő ütős lapjaira, vagy lehet nála valami még nagyobb? Megannyi kérdés, melyet át kell gondolnunk játék közben.
Figyelmet kell fordítanunk az asztalra, illetve annak sávjaira is. Minkét játékos térfele vízszintesen három részre van osztva: közelharci, távolsági és ostromsávokra. Kártyáink mindegyike beleillik valamelyik sávba, melyben a rajta jelzett harci értékkel jelenik meg – ez a harci érték adódik hozzá a kör megnyeréséhez létfontosságú pontjainkhoz. Az íjászok mindig a távolsági mezőre, a kardot forgató harcosok a közelharci sávra, a katapultok pedig az ostromrészre helyezhetők. Egyes effekt- és varázslatlapokkal megerősíthetjük az asztalra helyezett lényeinket, azaz növelhetjük harci értéküket, ezzel pontjainkat, vagy gyengíthetjük az ellenfél csapatát: megsebezzük a kreatúráit, ezzel egyben azok harci értékét, vagyis gazdájuk pontjait csökkentve. A legfontosabb cél mindig az, hogy a lehető legtöbb pontot szerezzük. Készíthetünk paklit például a közelharcra kihegyezve, hozzáválogatva a megfelelő erősítőkártyákat, de összerakhatunk mindenféle mezőre való lényeket is, hogy több sort használva eltérő kártyacsomagot és taktikákat próbálhassunk ki. Másképp működik a Gwent az erőforrások tekintetében is, itt ugyanis nem kerül semmibe a lapok játékba hozása: egyszer mi lépünk (behozunk egy kártyát, ellövünk egy varázslatot, vagy passzolunk), aztán az ellenfél jön és fordítva, így akár az első lépésben megjátszhatjuk legerősebb kézben tartott lapunkat is, ha úgy akarjuk. A Caranthir nevű közelharci karakter például nyolc pontot ad. Megcsinálhatjuk, hogy felsorakoztatunk mellé még néhány közelharcost, aztán rájuk eresztünk egy harcérték-növelő varázslatot. Az ellenfél viszont kihasználhatja az alkalmat arra, hogy kis csoportunkat kiirtsa valamilyen jégvarázs segítségével, vagy – ha távolsági harcosokkal próbálkoztunk – ködöt, illetve – ostromlények esetén – esőt is rájuk zúdíthat, ha a kezében van a megfelelő lap. Természetesen ezeket a hatásokat is kiiktathatjuk az erre szolgáló kártyákkal; az lebegjen a szemünk előtt, hogy megtaláljuk a leghatékonyabb kombinációkat, pakliba rakjuk őket és drukkoljunk, hogy a kezünkbe is kerülnek. A játékban előforduló lapok és néhány példapakli megtalálható a Gwent-adatbázisban.
A paklik összeállításakor öt frakció közül válogathatunk: a ravasz Northern Realms, a titokzatos Scoia’tael, a brutális Monster, a büszke Skellige és a hatalmas Nilfgaard áll rendelkezésünkre. Ezután vezért kell kijelölnünk, akinek mindig lesz egy alapképessége. A Northern Realms Foltestje például egy bronz lényt másol le a saját asztal-térfelén. Azt persze vegyétek figyelembe, hogy a játék bétafázisban van és az említett képességek bármikor megváltozhatnak a fejlesztés, kiegyensúlyozás során. Egy pakliba maximum 40 kártya kerülhet, de 25 darabot mindenképp tartalmaznia kell.
A többjátékos mód mellett lehetőség nyílik szóló játékra is, de ehhez a béta jelenleg csak a gyakorlást és a tutorialt kínálja. Az biztos, hogy lesz kampány, a CD Projekt ígérete szerint legalább tízórányi szórakozással, régi és új karakterekkel és a Witcher-univerzumban játszódó mindenféle kalanddal. A történetet képregényre hasonlító formában mesélik majd el, elvileg számos döntéssel és ezek következményeivel is meg kell küzdenünk, miközben különböző jutalmakat, például kártyákat gyűjthetünk. Az egész valószínűleg nagyon hasonlít majd a The Elder Scrolls: Legends sztorimódjára. A Gwent PC-re, PS4-re és Xbox One-ra fog megjelenni, de mérget vennék rá, hogy előbb-utóbb lesz androidos és iOS-es verziója is. A bétában tesztelik a PC és az Xbox One közötti keresztplatformos játékot, tehát ne lepődjetek meg, ha egy más platformról jövő ellenféllel futtok össze. Ingyenesen játszhatunk a játékkal, a bevételeket a műfaj többi tagjához hasonlóan mikrotranzakciókkal oldották meg. A megvásárolt csomagok (a Gwentben hordók) érdekessége, hogy kinyitásukkor kapunk négy véletlenszerű kártyát, de az ötödiket mi választhatjuk ki három lehetőség közül, ráadásul ezek minimum ritka gyakoriságú lapok. Ezzel a megoldással a kártyavásárlás talán kicsit kiegyensúlyozottabb lehet, mint más játékokban.
Szerencsére elmondható, hogy a Gwent bármiféle vásárlás nélkül is tökéletesen élvezhető. Mindegyik frakcióhoz van kezdőpakli, melyekkel könnyedén helytállunk a sima meccseken, bár ezeket használva elveszítjük a saját magunk által összeállított paklikra jellemző stratégiai lehetőségeket. Ha sokszor nyerünk, játékbeli pénzt is gyűjtünk, melyből aztán szintén vehetünk további lapokat. Sajnos a bétában jelenleg kínkeserves a haladás már az elején is, minden szintért nagyon sokat kell játszani, de erre kihathat a kampány hiánya és az ott szerzett XP kiesése, illetve a hivatalos megjelenésig állítgathatnak is rajta.
A Gwent a Witcher 3-ban is nagyon szórakoztató volt, de látszik, hogy a fejlesztők rengeteget dolgoztak azon, hogy teljes értékű, saját lábán is megálló, önálló verziót hozzanak létre belőle. Már a béta is számos érdekes stratégiai lehetőséget kínál, létrehozhatunk különböző célokra specializált paklikat, melyekkel igazán élvezetes a játék. Nagyon tetszett a grafikai stílus, mely nem olyan mint a meseszerű Hearthstone, hanem sokkal inkább az Elder Scrolls: Legends felnőttesebb példáját követi, a Bethesda játékához hasonlóan gyönyörű képekkel, effektekkel és animációkkal. A lapok beszélnek, a zene hangulatos, ezekhez szerintem már most sem kell nyúlniuk. Dicséretet érdemel a gyakorlómód is, melynek segítségével azok is könnyen megtanulhatják az alapokat, akik sosem játszottak a Witcher 3-mal, vagy más gyűjtögetős kártyajátékkal, de a Gwent a tapasztaltabbaknak is sokat kínál a speciális képességekkel, ritka lapokkal és kártyatípusokkal.
Nyilván bétáról beszélünk, de azt meg kell jegyezni, hogy a játékegyensúllyal még sok munka lesz, a paklik nagyon kiegyensúlyozatlanok. Hamar rájövünk, melyek az „erős lapok”, amiket szinte kötelező használni, illetve melyek a működőképes paklik és stratégiák – de épp arra való a bétateszt, hogy segítsen megoldani az ilyen és ehhez hasonló problémákat. A Gwent már jelen állapotában jó benyomást kelt. Az alapok mindig is egyszerűek voltak, de a játék önállósodása olyan taktikai mélységeket adott hozzá a koncepcióhoz, amivel a Witcher 3-ban nem találkozhattunk. Ha a szólókampányt is sikerül majd jól összerakniuk, a játék rendelkezni fog azzal a potenciállal, mely lehetővé teszi, hogy a piacon már jelen lévő konkurensek méltó vetélytársává váljon. Csak legyen elég időnk mindegyikkel játszani…
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. Uranium
2017.04.09. 11:16
Jó lett a cikk, pontatlanságokat azért így is tartalmaz:

"Egy pakliba maximum 30 kártya kerülhet."

40

"Nilfgaard kivételével mindegyik frakcióhoz van kezdőpakli"

Nálam Nilfgaardhoz is volt, pedig én sem most jelentkeztem bétára.

"Sajnos a bétában jelenleg kínkeserves a haladás már az elején is, minden szintért nagyon sokat kell játszani"

Érdekes, nekem nem volt ilyesfajta problémám. Ha jól emlékszem már az első meccsem után (amit ugyan megnyertem), el is értem a 2-es karakterszintet, most pedig már 10-es vagyok, ráadásul úgy, hogy nem lógok rajta egy egész délutánt.

Ezektől függetlenül nagyon informatív, köszönjük.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Nephin
2017.04.09. 14:20
A pakli igazából 25 és 40 közötti, de szerintem csak elírtam a negyvenet harmincra, javítom, köszi!

A Nilfgaard nem a kedvenc frakcióm, gyakorlatilag nem is játszottam még vele, a kezdőpaklit viszont - mint rájöttem most - átalakítottam-átneveztem, ezért nem szerepelt a többi kezdőpakli között, amiket nem neveztem át. My bad, elnézést, éjféltájt, mikor ezt írtam, sajnos nem jutott eszembe, mit műveltem vele.

A fejlődést viszont továbbra is lassúnak tartom, főleg mondjuk a Legendshez, vagy nemrég a Faeriához képest, de persze lehet, hogy másnak, mint neked, nem tűnik annyira döcögősnek, ez csak jó a játék szempontjából.

Köszi az észrevételeket!
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2017.04.10. 06:34
Én Hearthstone-hoz tudom viszonyítani, és ahhoz képest kifejezetten baráti a fejlődés.
Igaz, ez alatt én inkább a játszott idő alatt kibontott hordók mennyiségét értem, mint a tényleges játék szempontjából másodlagos szintet, hiszen lapok gyűjtésével erősödök, a szintezés csak a játékkal az eltöltött időt mutatja.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Nephin Derry
2017.04.10. 16:36
Hordók szépen jönnek, azzal nem volt bajom. Kifejezetten a szintlépésre gondoltam, bár valóban másodlagos.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!