iPon Cikkek

Halálsugárral lődözi társát egy csillag

Dátum | 2016. 08. 01.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

A Földtől 380 fényévnyire egy nagyon furcsa csillagrendszer található. Az AR Scorpii évtizedek óta ismert, de mostanáig mezei változócsillagnak hitték, amely periodikusan, mintegy három és fél órás ciklusokban változtatja fényességét, ahogy újra és újra kitágul, majd összehúzódik. Az égitest ugyanakkor régóta gyanús volt a szakértőknek, mivel felfénylései és halványodásai nem tűntek egyenletesnek, mintha a szabályosan változó fényességadatokra valamiféle véletlenszerű zaj épülne rá. Ez a zaj ráadásul csak a ciklus egyik szakaszában volt érzékelhető, amire aztán végképp nem volt értékelhető magyarázatuk a csillagászoknak. Egy nemzetközi kutatócsoport tagjai ezért úgy döntöttek, hogy közelebbről is megvizsgálják a rendszert a Hubble és néhány földi távcső segítségével. Hamar kiderült, hogy az AR Scorpii nem egy, hanem két csillagból áll, amelyek egyike minden valószínűség szerint egy fehér törpe, vagyis egy élete végére ért csillag. Ez az égitest azonban kora ellenére egyáltalán nem tétlenkedik, nagyon is aktív, és időről időre a halálsugár csillagok körében létező megfelelőjével bombázza társát, egy vörös törpét, amely nagyjából fele annyit nyom, mint a Nap. A vörös törpék rendszerint meglehetősen halványak és hidegek, a fehér törpékhez képest azonban kifejezetten fényesek, így a szakértők kezdetben úgy hitték, hogy csak ez a csillag alkotja a rendszert. Amikor aztán megvizsgálták ennek az égitestnek a színképét, meglepetésben volt részük, ugyanis abban világosan megfigyelhető volt a Doppler-hatás, ami akkor lép fel, ha a megfigyelő és a megfigyelt tárgy egymáshoz képest elmozdul. A spektrumban megfigyelt eltolódásból kiderült, hogy az égitest egy másik csillag körül kering, és a két objektum 3,56 óra alatt kerüli meg a rendszer tömegközéppontját.
A másik csillag annyira halvány, hogy a szakértőknek nem sikerült megfigyelniük a fényét. A vörös törpe gyors mozgásából ugyanakkor az derül ki, hogy társa óriási gravitációval rendelkezik. A vörös törpe színképében más furcsaságok is feltűntek. A spektrum alapján az égitest nagyon forró anyaggal is rendelkezik, ami szokatlan ebben a csillagkategóriában. Ez szintén arra utal, hogy egy jelentős energiaforrás van a közvetlen közelében. Ezen információkból következtettek arra a szakértők, hogy a duó másik tagja vagy egy neutroncsillag, vagy egy fehér törpe lehet. Az első típusú égitest nagytömegű csillagok magjából jön létre, miután azok felrobbantak. A neutroncsillagok rendkívül picik, nehezek és forrók, így elképzelhetőnek tűnt, hogy egy ilyen hevíti a vörös törpe felé néző oldalát. A másik opció, a fehér törpe akkor keletkezik, amikor egy Naphoz hasonló csillag életciklusa végére ér. Az égitest ilyenkor ledobja külső rétegeit, hátramaradó magja pedig összehúzódik. Az így létrejövő égitest nagyjából akkor lesz mint a Föld, tömege viszont a Nap felét vagy 1,4-szeresét is kiteheti. Hogy melyik típusú csillagról van szó az AR Scorpii rendszerében, azt a további adatok segítettek eldönteni a csillagászoknak. A rendszerről ugyanis közelebbről megvizsgálva az is kiderült, hogy az a 3 és fél órás fényváltozásokon felül egy nagyon rövid periódussal is pulzál. A látható fényben megfigyelve két percenként a legkisebb fényesség 20-szorosára nő a fényessége. Ugyanezen pulzálás az ultraibolya, az infravörös és a rádióhullámok tartományában is megfigyelhető, röntgensugárzást ugyanakkor egyáltalán nem bocsát ki a rendszer.
A csillagászok ezen információk alapján gondolják, hogy a vörös törpe társa egy fehér törpe lehet. A két perces periódusidő megfelel egy ilyen típusú égitest forgásidejének, míg a neutroncsillagok ennél rendszerint sokkal gyorsabban forognak. Ha neutroncsillag lenne a rendszerben, az ráadásul csak akkor tudná melegíteni a vörös törpét, ha egyúttal anyagot is vonna el ettől, ami a neutroncsillag fénylését váltaná ki. Ha ez lenne a helyzet, a rendszer intenzíven sugározna a röntgentartományban, amiről viszont jelen esetben nincs szó. Van tehát egy vörös és egy fehér törpénk, amelyek egymás körül táncolnak. Az a tény, hogy a rendszer közel a teljes elektromágneses spektrumon sugároz meglehetősen erős bizonyíték amellett, hogy benne úgynevezett szinkrotronsugárzás lép fel, amelyet erős mágneses mezőben haladó elektronok bocsátanak ki. Ez szintén konzisztens a fehér törpe teóriájával, hiszen ezek az égitestek erős mágnesen mezővel rendelkeznek.
A rejtélynek tehát lassan minden eleme a helyére kerül. A vörös törpe kering a nála nehezebb fehér törpe körül, amelynek mágneses mezője a fénysebességhez közeli sebességre gyorsítja az elektronokat. Ezekből a fehér törpe egy sugárnyalábot formál, amely úgy pörög, mint egy világítótorony fénypászmái. A nyaláb két percenként kerüli meg a csillagot, ahogy az forog, és amikor éppen a vörös törpe felé mutat, felhevíti annak fehér törpe felé néző oldalát. Amikor ez megtörténik, a rendszer fényessége megnövekedik. (A másik, kevésbé valószínű lehetőség, hogy a vörös törpe szokatlan forróságát a fehér törpe mágneses mezején való áthaladás okozza, ez viszont nem magyarázza meg a két perces pulzusperiódust.) A furcsa zaj, amit a fényadatokban láttak a csillagászok a szakértők szerint abból adódhat, hogy a vörös törpe elektronsugárral bombázott fele időnként felénk néz. Amikor a vörös törpe hideg oldalát látjuk, minden szabályosan zajlik, amikor viszont rálátunk az elektronokkal hevített részre, ennek sugárzása is hozzáadódik a kibocsátott fényhez. A rendszer mindent összevetve meglehetősen bizarr, főleg hogy egészen mostanáig senki sem talált hasonlót. Más egy fehér és egy vörös törpéből álló kettősök nem viselkednek így, vagyis vélhetően valami különleges helyzet hívhatta életre ezt a furcsa elrendezést. Jó hír viszont ezzel kapcsolatban, hogy a kettős nagyon közel van, így további tanulmányozását is könnyebb lesz megvalósítani. Érdekes mindenesetre, hogy ez a lenyűgöző duó közvetlen szomszédságunkban létezik ki tudja, mióta, és a csillagászok csak mostanában kezdték el tanulmányozni, mert furcsának találták fényességadatait. Ebből kiindulva környezetünkben még számtalan különleges jelenség létezhet, így nincs más hátra, mint figyelni, hogy előbb-utóbb beléjük botoljunk.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

3. MeTrIkUsTe...
2016.08.02. 15:12
Szerintem Kylo Ren lesz felelős a halálsugarakért, csak nem itta meg a célzóvizet, az lehet a baj.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. i2k010
2016.08.02. 15:38
Köszönjük a cenzúrát...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Viktorr77
2016.08.04. 12:26
Dan Abnett: Ultramarines könyvsorozata, első rész. ( "Nightbringer" )

A prológ leírja mi történik igazából

(százmillió éves földönkívüli csillagvámpír tankolja az űrhajóját....... )
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!