iPon Cikkek

Hand of Fate – 19-re lapot húzok

Dátum | 2015. 03. 20.
Szerző | villanyi.gergo
Csoport | JÁTÉK

Elég komoly buli lehetett, ahol a hack&slash, a fantasy kártyák és a lapozgatós könyvek eszenciája úgy döntött összefekszik, de meggyőző és jól kiforrott játék született belőle. Az ausztrál Defiant Development Kickstarteren indított kampánya sikerrel zárult és nem mellékesen egy elég komoly rajongói kört is kiépített, aminek fő bázisa a Steam-es fórum lett. Már az early access alatt is rengeteg visszajelzés érkezett, és a fejlesztők állandó jelenléte is sokat dobott a dialógus gördülékenységén. Ezért nem is meglepő, hogy nem igazán találkoztam buggal a 30 óra alatt, amit a játékkal töltöttem. A Hand of Fate jó példája annak az együttműködésnek, ami két fél között, a kölcsönös egymásra figyelés jegyében létre jöhet. Külön érdekesség, hogy magyar fordítás is készült a játékhoz, így minden lap, és a monológok felirata is ékes magyar nyelven élvezhető.
A történet nincsen túlbonyolítva, a kártyákat osztó főgonosz, a Dealer szövegeiből derülnek ki apró részletek, és áll lassan össze a mozaik, hogy mi is történik itt. Hősünk egy sokat próbált harcos, aki számos csapdán/ajtón átverekedve magát, végül eljutott az asztalhoz, ahol a kártyák az ő életét, kalandjait szimbolizálják. Játéktechnikailag érdekes helyzetben vagyunk, mivel egy Magic: The Gathering jellegű TCG látszik előttünk körvonalazódni, de nincsen multi vagy cserebere, csak a játék során unlockolt kártyák növelik a paklinkat. A kártyalapok táblaszerűen helyezkednek el az asztalon, mint egy társasjátékban, figuránkkal pedig szabadon léphetünk bármerre, nincsen kötelező irány (kivéve, ha egy sorban van kirakva az adott dungeon szint). Amint pedig egy szörnnyel vagy egy csapdával teli labirintussal találjuk szembe magunkat, a játék átvált egy Diablo szerű minijátékra. Itt izometrikus nézetben kell egy arénában megküzdenünk ellenségeink változatos seregével, és túlélnünk a megpróbáltatásokat. Szintlépésre ne számítsunk, a fejlődést az egyre erősebb felszerelés jelenti, a küldetések és egyéb események során pedig még aranyat, ételt és különböző áldásokat is szerezhetünk, túlélésünk biztosítására. A harc maga nem lett túlbonyolítva, hiszen támadni, ütést blokkolni (és ellentámadni) van lehetőségünk, vagy egyszerűen gurulással kitérhetünk a csapások elől. Emellett pedig fegyverünk speciális támadását (ami általában egy AoE) vagy a nálunk levő ereklye képességét is használhatjuk, így mindez jócskán próbára fogja tenni reflexeinket, főleg a magasabb szinteken, vagy ha 10-15 szörnyet kell kitaktikáznunk.
Van néhány ötletes hivatkozás a Hand of Fate-ben néhány másfajta kártyára, például a francia kártya rendszere rangsorolja az egyre nehezedő szintek záró bossait (Jack, Queen, King), és számos tarotból származó utalás is bekerült a lapok közé. Az első szintek tutorialnak is felfoghatóak, mert elég könnyűek,de ahhoz éppen elégendőek, hogy az alapokat elsajátítsuk rajtuk. Extra segítségként a játék többször is kiírja a gomb leosztásokat (újra felhívva a figyelmünket, ha valami új tárgy bővítette lehetőségeinket a harcban), és minden kártyának megvan a leírása is. Ahogy arra már korábban is utaltam, felszerelést is gyűjtünk kalandjaink során, amiknél egyértelmű, hogy milyen előnyhöz jutunk, illetve milyen áldozattal jár ezeket használni (a nehézvért például lassítja harcosunk mozgásának sebességét).
A játék a story mode keretein belül indul, itt egy ’dungeon’ több szintből (level) áll, egy szint pedig általában 5-6 kártyát foglal magába. Akkor ugorhatunk a következő kazamatába, ha legyőzzük a bosst a végén. Ha mindez bonyolultnak is hangzik, nem az. Lépegetünk a kártyákon, feladatokat oldunk meg, kockáztatunk, harcolunk, majd a kijáratot megtalálva (lépcső, barlangnyílás, teleport kapu) a következő szintre lépünk, ahol vagy már a boss vár az egyik lap alatt lapulva, vagy a következő kijárat meglelése a feladat (és persze közben tápolni, amennyit csak lehetséges).
A kártyák elég változatosak, ráadásul a készítők megfejelték azzal is, hogy különböző lapok küldetésláncokhoz tartoznak, és az egyik megoldásával ugorhatunk csak a következőre. Amíg nem teljesítjük, addig újra és újra neki kell futnunk. A próbatételek sokfélék lehetnek. Van, ahol egy tárgyat kell megtalálnunk, hogy például vértet/fegyvert kovácsoljon nekünk egy szerzetes. Máshol vérünket kell áldoznunk (jó sok HP-t veszítve), vagy jótékonyan pénzt/ételt kell adományoznunk, megbosszulni valakit, vagy egyszerűen túlélnünk a harcot egy arénában. Ez is mutatja, hogy színes egyveleggel találkozhatunk kalandjaink során. A fontosabb jutalmakat, további lapokat, tárgyakat, vagy a küldetés folytatását rejtő lapokat apró kis érme jelzi, egy úgynevezett token, amit megkapunk, ha sikerrel vesszük az akadályt.
Fontos része még a játéknak a szerencse, amely gyakran lesz forgandó, erre jobb, ha előre felkészülünk. A próbák leggyakoribb eleme ugyanis az ’itt a piros-hol a piros’ jellegű mini játék, ahol 4 lap közül kell egyet választanunk. A lap a küldetés nehézségétől függően 4 féle (siker, nagy siker, kudarc, nagy kudarc) lehet. Itt sok múlik azon, mennyire tudunk figyelni, milyen gyorsan kever a gép, és hányszor. Gyakorlottabb szemmel elég jó aránnyal tudjuk követni a lapokat, de van ahol már pusztán csak a szerencsére (és esetleg egy varázssisakra) bízhatjuk magunkat. A nehézséget növelheti, hogy van, ahol csak 1 lap vezet sikerhez, vagyis 25% esélyünk van, máshol ez az arány 75% is lehet akár, de az már tényleg gonoszság, amikor két ’ittapiros’ keverésből kell mindkétszer a nagy sikert eltalálni, ha a kártya tokenjét gyűjteményünk részévé óhajtjuk tenni. A játékot tovább színesíti az áldások és átkok (blessings/curses) rendszere, amik kikerülhetetlen részei egy hosszabb kalandnak és komoly előnyökhöz, vagy korai elhalálozáshoz vezethetnek. Felszerelésünk is fejlődik a harcok során: fegyvert, páncélt, sisakot, kesztyűt, pajzsot, gyűrűket, valamint ereklyéket (artifact) találhatunk kincses ládákban, hullák kifosztásakor. Itt az okozhat dilemmát, hogy melyiket viseljük, és melyik illik jobban az adott feladathoz vagy stílusunkhoz. Nem elhanyagolandó apróság az sem, hogy pénzt (arany) is gyűjtünk, és számos boltban el is költhetjük felszerelésre, ételre, gyógyításra, de akár átkok semlegesítésére is. Emellett élelemről is gondoskodnunk kell, hisz az éhhalál is véget vethet idő előtt utunknak.
Minden győzelem, megoldott feladat és lekaszabolt endboss újabb kártyákkal bővíti gyűjteményünket, és a következő kalandhoz már (nagyrészt) mi válogathatjuk össze, milyen esemény/feladat/szörny/felszerelés lapok kerüljenek a véletlenszerűen kiosztott lapok közé. A Dealer még így is hozzáteszi a saját lapjait az adott ’dungeonhoz’, melyek egyetlen célja, hogy megkeserítsék életünket, és remekül mulat, miközben balsorsunkat kommentálja. Ha elég sok főszörnyet lekaszaboltunk, a játék lehetőséget ad az úgynevezett endless mode elindítására. Ez az összes addigi lapot magában foglalja, és az addig elért győzelmeink fényében jobb felszereléssel és feltápolt ellenségekkel vehetjük fel benne a harcot. A szintek közötti átlépéskor átkok zuhan(hat)nak ránk, a nehézség egyre nő, bírjuk, amíg bírjuk, mert innen csak a halál jelent kiutat.
A játék a Unity grafikus motorját használja, látványvilágban a harcok helyszínei változatosak és hangulatosak, szép naplementés kincses sziget, lávafolyamos kőhíd és tengeren suhanó hajót ábrázoló minimapokat sikerült összeraknia a srácoknak. Külön érdekesség, hogy nem véletlenszerű a helyszín, hanem reflektál arra, hogy hol harcolunk éppen. A hangokra sem panaszkodhatunk, a fő-fő ellenség hangját Anthony Skordi adja, aki a Mass Effectben és a God of Warban is feltűnt, valamint több dunmer is az ő hangján szólal meg a Skyrimben. A zenéért Jeff van Dyck felel, akit leginkább a Total War sorozatból ismerhetünk, főképp a Shogun – Total War hangulatos és korhű zenéi miatt, amiért 2001-ben BAFTA díjat is kapott.
Összességében egy nagyon érdekes hibrid lett a Hand of Fate. A játékot végigkommentáló Dealer sokat hozzátesz a hangulathoz és elég sok mondanivalója van. Az ismétlődések viszont kikerülhetetlenül szembejönnek, ahogy több időt töltünk el a kártyákat vadászva. A véletlenszerűség, ami a játék izgalmas oldalát adja, ugyanilyen dühítő is lehet, és nem csoda, hogy külön, vicces történeteket gyűjtő forum topic indult azzal a kérdéssel, hogy: „mi volt a legnagyobb szívatás, amibe belefutottál?”. Itt fontos még megemlíteni, hogy a játék élvezhetőségének lélektani határát, nagyjából 15-20 óránál húznám meg. Ezen felül már érzésem szerint repetitívvé válik, amin az endless mode sem segít, hiszen véges a kártyák és a Dealer szövegeinek a száma, hiába a véletlenszerűség, ha újra és újra ugyanazzal találjuk magunkat szembe. Ezt a jövőben megjelenő DLC kártyacsomagok sem biztos, hogy orvosolni tudják, és jó kérdés, hogy vajon milyen játékmódokat lehet kitalálni a Hand of Fate tartalmának bővítése érdekében. A nehézséggel kapcsolatban is hangzottak el kritikák. Az adott dungeon végi bossok még emészthetőnek bizonyultak a többség számára, de a legvégső csatába már sokak bicskája beletört, és nem is csoda, tényleg pofátlanság, ami ott vár hősünkre, de nem akarom lelőni a „poént”.
Nem lett volna rossz az sem, ha a főhőst kicsit testre tudtuk volna szabni, vagy legalább a nemét kiválasztani, de ebben nem valószínű, hogy lesz változás. A bővítések (valószínűleg kisebb-nagyobb kártyacsomagok, DLC formában) tekintetében elhangzottak ígéretek a fejlesztőktől, és a történetszál is némiképp befejezetlen, kérdés milyen irányba akarják továbbvinni a Hand of Fate-et. Én sok sikert kívánok a Defiant Development-nek a jövőt tekintve, mert a játék minősége mellett a hozzáállásuk is szimpatikussá teszi őket, ha ezen az úton tudnak maradni, az példaértékű lehet másoknak is. Értékelés: 7,5/10 Plattform: PC
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

1. Meteoreso
2015.03.20. 10:07
Elsore jol néz ki de a kártyások nem szeretik az ennyire durva akciot mikor 10 en támadnak rád meg tul sok fugg a szerencsén ezért stratégiai elemek se tul értelmezhetoek
Meg hulyeség hogy minden csatát megint meztelenul kezdesz
EZ NEM RPG
RPG ben fokozatosan fejleszted az embered és nem minden kuldetés elott csont uresen indul
Elején nagyon orultem neki aztán 4 szintet mikor 20 szorra jászottam elment tole a kedvem

TUL NEHÉZ
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!