iPon Cikkek

Hangyapánik és stadiontervezés

Dátum | 2015. 05. 03.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

532 januárjában óriási zűrzavar tört ki a Konstantinápolyi Hippodromban, abban az U-alakú arénában, ahol a kocsi- és lóversenyeket rendezték, és amelyet Nagy Konstantin császár újított fel, amikor székhelyét Rómából Bizáncba helyezte 324-ben. A 450 méter hosszú és 130 méter széles stadionban, amely 100 ezer néző befogadására volt képes, két lóversenyistálló hívei, a kékek és a zöldek estek egymásnak. A nézők egy része megpróbált kimenekülni az arénából, a pánikba esett tömegben azonban sokakat agyontapostak. A verekedéssel kezdődött a napjainkban Nika-felkelés néven emlegetett eseménysorozat, amely csaknem véget vetett Justinianus császár uralmának, és amelyet csak 30−40 ezer halálos áldozat árán sikerült leverni. Ami a stadionkatasztrófákat illeti, az azóta eltelt 15 évszázadban nem sok minden változott. A 20−21. század folyamán néhány évente több tucat, néha több száz halálos áldozatot követeltek azok a tragédiák, amelyek közös vonása, hogy egy nagy befogadóképességű aréna közönsége valamilyen okból pánikba esett, és a kezelhetetlenné váló tömegben végzetes sérülések következtek be. Csak 2009 óta Marokkóban, Elefántcsontparton, Bangkokban és Egyiptomban is halálos áldozatokat követelt ez a fajta tömeges pánik. A tömegek „megvadulása” azért rendkívül veszélyes, mert olyan mértékű fizikai nyomás épülhet fel az emberek közti interakciók nyomán, amely acélkorlátokat hajlíthat meg és falakat dönthet le, ahogy ez többször meg is történt a stadionkatasztrófák során, magyarázza Dirk Helbing svájci fizikus és szociológus. Számos olyan állatfaj létezik, amelynek tagjai veszély esetén egymás közelségét keresik, és nagy tömegekbe zsúfolódnak össze, mivel ez növeli túlélési esélyeiket. „A ragadozók általában egyszerre csak egyetlen zsákmányra képesek koncentrálni” – magyarázza Ralph Tollrian német kutató, aki pályafutása nagy részét a ragadozók összezavarására alkalmas tényezők és viselkedési formák tanulmányozásának szentelte. „Amíg egy áldozatra fókuszálnak, a többiek nincsenek veszélyben.”
A madarak és a halak bizonyos fajai ezért kaotikusan mozgó, hatalmas csapatokba gyűlnek össze, ha ragadozót észlelnek a közelben, és össze-vissza kavargásukkal gyakorlatilag kognitív túlterhelést váltanak ki a rájuk veszélyt jelentő állatokban, mondja Randy Olson, a Michigani Állai Egyetem kutatója, aki számítógépen modellezi a ragadozók és zsákmányaik viselkedését. Ez a túlterhelés akár azzal is járhat, hogy a ragadozó lemond a vadászatról. „A kellően összezavart ragadozó időnként olyan idegessé válik, hogy inkább otthagyja a potenciális áldozatokat” – mondja Tollrian. Valószínűleg valami hasonló ősi ösztön állhat annak hátterében, hogy az emberi faj tagjai is hajlamosak egymás társaságát keresni a veszélyes helyzetekben. A tömegbe verődésnek nagyon sok előnye van védekezési szempontból, mondja Tollrian, hiszen a csoport fenyegetőbb ellenfél, és a tömeg egyúttal kiváló búvóhely is, ha valaki el akar rejtőzni a nem kívánt tekintetek elől. Amikor az ember gazdálkodni kezdett, majd városokat épített fel, az életmódváltással a rá leselkedő veszélyek is jelentősen megváltoztak, az erre adott válaszreakciók azonban jóval kevésbé alakultak át, magyarázza Randolph Nesse, az Arizonai Állami Egyetem pszichiátere, aki a pánik evolúciós gyökereit igyekszik feltárni. Vizsgálódásai során a szakértő arra a következtetésre jutott, hogy amikor pánikba esünk, ősi ösztönök lépnek működésbe. Ennek eredménye, hogy ha egy szobának hat kijárata van, és tűz üt ki, a többség ugyanazon ajtó felé kezd rohanni, ahelyett, hogy hat egyenlő létszámú csoportra oszlana fel, maximálisra növelve a menekülés hatékonyságát. Ha hirtelen veszélyhelyzetben találjuk magunkat, teljesen felhagyunk a logikus gondolkodással, főleg ha egy tömeg részei vagyunk, és ennek következtében könnyen megsérülhetünk vagy kárt okozhatunk mások testi épségében.
Bár ezt az ösztönt nem igazán lehetséges legyőzni, működésének alaposabb megismerése révén talán kicselezhetővé lehet tenni, ebben reménykedtek legalábbis a kutatók. A Havannai Egyetem kutatói néhány évvel ezelőtt érdekes kísérletsorozatba vágtak bele. Mivel a pánikba esett emberi tömegek laborkörülmények közt való tanulmányozása akadályokba ütközik, Ernesto Altshuler és kollégái egy másik „tömegkedvelő” állathoz, a hangyákhoz fordultak segítségért.
„Az emberek és a hangyák persze nagyon is eltérőek” – mondja a kutatást vezető fizikus. „Amikor azonban pánikba esünk, nagyon elemi, nagyon primitív módon kezdünk viselkedni, és sok tekintetben hasonlítunk a hangyákra.” Egy 2005-ben publikált tanulmányban Altshuler és kollégái egy olyan kísérletről számoltak be, amelynek során fekete hangyákat helyeztek egy Petri-csészébe, amelynek egymással szemben két kijárata volt, majd hangyariasztó folyadékot csepegtettek az edény közepére. A hangyák meglepően emberszerű viselkedést mutattak, és túlnyomó részük ugyanazon nyílás felé indult a menekülés reményében, jelezve, hogy a pánikhelyzetekben megfigyelt aszimmetrikus viselkedés nem fajunk sajátja. A hasonlóság ráadásul egyáltalán nem felszínes: Nirajan Shiwakoti, az ausztráliai Monash Egyetem kutatója 2011-ben igazolta, hogy hangyák menekülését leíró matematikai összefüggések nagyon hasonlítanak a pánikba esett emberi tömegek viselkedését jellemző matematikára. A hangyák kollektív mozgása, és az általuk választott útvonalak gyakorlatilag ugyanúgy működnek, mint ahogy az emberi tömegek esetén jellemző, mondja a kutató. A hangyák tehát kiváló lehetőséget nyújtanak arra, hogy az emberi pánik állati modelljeként szolgáljanak. Shiwakoti ezt aknázta ki kísérletei során, amelyekben a Petri-csészékre vájt kijáratok pozícióját és jellegét variálva érdekes jelenségekre lett figyelmes. Kiderült például, hogy ha a menekülő hangyatömeg útjába megfelelő módon pozícionált akadályokat helyez, az állatok kijutása felgyorsítható. A vizsgálatok során a szakértő négyszögletes (és kerek) edényekkel dolgozott, amelyekben vagy az oldalfalak közepén, vagy pedig a sarkokban voltak a kijáratok. A legkevésbé célszerűnek a falak közepére elhelyezett nyílások bizonyultak. A kijáratok hatásosságát azzal mérte a kutató, hogy mennyi ideig tart a hangyáknak átjutniuk az adott nyíláson. A fal közepére elhelyezett kijáraton 50 hangya átlagosan 18 másodperc alatt haladt át. Amikor viszont a nyílás elé egy nagyobb oszlopot helyezett, ez az idő 14 másodpercre csökkent. A sarokkijárat esetén oszloppal 11, oszlop nélkül pedig 9,5 másodpercig tartott, amíg minden állat kijutott a Petri-csészéből.
„Ha a kijárat egy egyenes falon kap helyet, az balról, jobbról és szemből is megközelíthető” – mondja Shiwakoti. A különböző irányokból érkező csoportok a nyílás előtt egyesülnek, amelyen csak egymást kivárva haladhatnak át. A várakozás azonban gyakran idegessé teszi az embereket (és a hangyákat), ami miatt beindul a tolakodás, amely összességében lassítja az áthaladást. Az oszlop elhelyezésével a kontrollálatlan tömeg szabályozottabbá válik, mivel az akadály leszűkíti a lehetőségeket: azt vagy balról, vagy jobbról kell megkerülni. A kerülés során létrejövő sorok szervezettebbé teszik az áthaladást, amely így zökkenőmentesebben folyhat, és a konfliktusok kialakulásának esélye is csökken. A sarokkijárat azért szerepelt a legjobban a kísérletek során, mert az eleve strukturálja a tömeg áramlását, közel egységes haladási sebességet biztosítva a meghatározott irányokból közeledő menekülőknek. Shiwakoti és kollégái már élesben is tesztelik új elméletüket: kisebb akadályokat helyeztek el a Melbourne-i labdarúgó stadion vasútállomásra vezető kijáratai elé. Az előzetes eredmények nagyon biztatóak. Úgy tűnik, hogy minimális építészeti változtatásokkal jelentősen megnövelhető a hasonló létesítmények kiürítési sebessége, mondja Shiwakoti.
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. noPublicFG
2015.05.03. 12:44
Végigolvasva a cikket, nem egyszer kirázott a hideg. Szinte hihetetlen, hogy pánikhelyzetben minden logikus tevékenységet kikapcsol az ember...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. Szefmester
2015.05.03. 17:30
Áhh a régi szép idők amikor életre is nevelték a fiatalokat, és nem csak az ecsethajfésülésre...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. dzsuz87 Szefm...
2015.05.03. 21:21
Bezzeg az én időmben, amikor én 6 éves voltam, én már 7 éves voltam!
komolyan, ember...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Hyena 13
2015.05.05. 23:44
Nekem a cikkről a West-Balkán szórakozóhelyen történt tragédia jutott élből az eszembe. Még ~4 év távlatából is borzalmas és elkeserítő!
Nyugodjanak békében az áldozatok!

 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!