iPon Cikkek

Her Story – Csak nézünk, mint a moziban

Dátum | 2015. 07. 20.
Szerző | Freelancer
Csoport | JÁTÉK

A digitális terjesztés korában hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy annak idején mekkora áldás is volt a CD megjelenése a játékiparnak. A 650/700 MB-nyi szabad helyet kínáló kompaktlemezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a fejlesztők bátrabban merjenek kísérletezni és egyre több, vagy szebben kinéző tartalommal gazdagítsák műveiket. Egyesek azonban nem érték be azzal, hogy nagyobb pályákkal, komplexebb játékmenettel, vagy minden korábbinál részletgazdagabb grafikával nyerjék el a vásárlóközönség kegyét. Ők a kikapcsolódás egy korábban nem ismert, lélegzetelállító világát akarták elhozni, ahol álmaik szerint nem csak hogy elmosódott, de egyenesen megszűnt volna a határvonal a játékok és a filmek között. Minden okuk meg volt azt hinni, hogy merész vállalkozásuk könnyedén sikerrel járhat, hiszen a nyolcvanas évek játéktermeinek egyik legnépszerűbb címe, a Dragon's Lair annak ellenére nyelte el sokak zsebpénzét, hogy lényegében egy olyan rajzfilm volt, amit ha végig akartunk nézni, akkor a megfelelő időben kellett lenyomnunk pár gombot. Ezek után sokan úgy okoskodtak, hogy ha egy ilyen kezdetleges koncepcióval csinos kis summát lehet szakítani, akkor egy olyan filmmel, amiben a Kaland, Játék, Kockázat könyvek mintájára el lehet dönteni, hogy miképpen is folytatódjék a cselekmény, mindenképpen bankot fognak robbantani. A végeredmény viszont a legkevésbé sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A hagyományosan a kalandjátékok közé sorolt interaktív filmek abszolút többsége borzasztó színészekkel felvett, csapnivaló történetű, játékként is siralmasan teljesítő kínszenvedés lett, és szinte mindegyikük költséges bukásként vonult be az ágazat történelmébe. Éppen ezért, amikor a Silent Hill Originst és Shattered Memoriest jegyző Sam Barlow bejelentette, hogy egy élőszereplős interaktív filmen dolgozik, a legtöbben azt hitték, hogy egy rossz viccről van szó. Amikor pedig kiderült, hogy a Her Storynak keresztelt mű a történet mellett elsősorban a szinte teljesen ismeretlen Viva Seifert alakítására fog építeni, a pedánsabb játékújságírók már jó előre ekézni kezdték, stílusuktól függően elegánsan szellemes, vagy maróan gunyoros stílusban. Lássuk, hogy a zsurnalisztáknak vajon módjukban áll-e majd elsütni a sziporkáikat, vagy kénytelenek lesznek a tervezettnél jóval hízelgőbben beszélni a játékról!
A játék elindítása után egy ősöreg számítógép felett vehetjük át az irányítást, amin, ha elolvassuk az asztalon található szöveges dokumentumokat, kiderül, hogy a rendőrség tulajdonát képezi. Mi csakis egyetlen ügyhöz kapunk hozzáférést, amiről kezdetben szinte semmit sem tudunk. Szerencsénkre, az első keresőszó, a MURDER már be is van táplálva a masinán futó, L. O. G. I. C.-nak keresztelt adatbázisba. Ha rányomunk a keresés gombra, akkor egy kis várakozás után négy videofelvétel ugrik fel, amiket megnézve világossá válik számunkra, hogy egy bizonyos Simon meggyilkolása miatt hallgatták ki többször is a rajtuk szereplő, képkockáról képkockára egyre gyanúsabbá váló nőt. A feladat adja magát: rá kell jönnünk, hogy ki is a szerencsétlenül járt férfi, a hol zavartan, hol pedig a legtermészetesebben viselkedő potenciális elkövető, és hogy mi közünk is van nekünk az évekkel korábban lezajlott ügyhöz. Mindezt úgy deríthetjük ki, hogy beütjük a gyanúsított által kiejtett szavakat a keresőfelületbe, és reménykedünk, hogy azok elhangzottak más felvételeken is. Elsőre nyilván mindenki az áldozat nevére fog rákeresni, csakhogy ekkor jön a hidegzuhany: a kezdetleges és primitív szoftver csak az első öt eredményt mutatja meg. Így nem trükközhetünk azzal, hogy a „the” szócskát beütve 164 videót nézünk meg egy ültő helyünkben, hanem élnünk kell a kreativitásunkkal és, mivel a nyomozók kérdései elvesztek egy balesetben, saját erőből kell kikövetkeztetnünk, hogy miről is beszélhetett a férje meggyilkolásával vádolt nő. Az óra ikonnal jelölt keresési előzmények menüpont alatt nyomon tudjuk követni, hogy melyik szónak néztünk utána, és melyik maradt ki.
Ez elsőre talán nem hangzik túl érdekesen, és csakugyan el kell ismerni, hogy aki vad akcióra vágyik,ö az rossz ajtón kopogtat. Ha viszont elfogadjuk, hogy egy igen lassú folyású címhez van szerencsénk, és ehhez igazítjuk az elvárásainkat, akkor egyetlen percig sem fogunk unatkozni, mert Seifert gondoskodik róla, hogy addig ne álljunk fel a gép elől, ameddig ki nem találtuk az összes kulcsszót. A színésznő ugyanis olyan megkapó természetességgel és profizmussal formálja meg az egyik legszörnyűbb bűnnel megvádolt, fecsegő, de a lényeget gondosan elhallgató özvegyet, hogy minden ravaszságunkat latba kell vetnünk, csak hogy előbányásszuk a kihallgatás során készült felvétel egy újabb pár másodperces részletét. A realista és életszagú felvételeket elnézve nagyon hamar el fogjuk felejteni, hogy nem egy valós ügy során készült vallatási videójegyzőkönyvet nézünk, és tökéletes lesz az illúzió.
Mindez önmagában nem lenne több egy közepes fajsúlyú elmetornánál, de a Her Story alaposat csavar az elsőre klisésnek, banálisnak és kiszámíthatónak tűnő alaphelyzeten. A játék igazi erőssége ugyanis Seifert játékán túl a története, és az, hogy bár néhány videó megnézése után egyértelművé válik majd számunkra, hogy több van a háttérben, mint egy gyilkossággal vádolt háziasszony kivallatása, egészen az utolsó, sőt az utolsó utáni pillanatig is lesznek számunkra homályos foltok a sztoriban. Barlow láthatóan minden erejével azon volt, hogy olyan kérdések merüljenek fel bennünk, amikre nem kapunk egyenes választ. Soha, senki sem fogja kimondani, hogy pontosan mi is történt és hogy mit láttunk. Emiatt pusztán azzal, hogy ügyesen választjuk meg a keresőkifejezéseket, semmire sem megyünk, mert a megszerzett információt a teljesebb áttekintés miatt még rendszereznünk is kell majd. De az egyes szegmensek sorrendbe állítása sem garantálja, hogy tényleg tisztában leszünk mindennel. Ha nem tűnődünk majd el egy-egy elejtett félmondat jelentésén vagy jelentőségén, akkor ugyan az alapokat minden bizonnyal ki fogjuk tudni következtetni, de a mélyebb mondanivalóról mindenképpen le fogunk maradni, és halvány fogalmunk sem lesz a háttérben zajló, sötét eseményekről.
Ám legyünk bármilyen jó rejtvényfejtők is, fel kell rá készülnünk, hogy a kusza, de nem kaotikus sztori annyira meg fog kavarni minket, hogy idővel mindenben kételkedni kezdünk, és már a saját szemünknek és fülünknek sem leszünk hajlandóak hinni. Így a katarzist jelen esetben épp annak elmaradása okozza majd, mert esélyesen napokig azon fog járni az agyunk, hogy mit is láttunk, és vajon mi lehet a megoldás? Így aki az olyan krimiket szereti, ahol az első képkockától kezdve tudni lehet, hogy ki is a gyilkos, vagy az olyan detektívtörténeteket preferálja, amiknek a végén a szerző a gyengébb értelmi képességű olvasókra is gondolva pár oldalon összefoglalja, hogy miképpen is lehetett volna felgöngyölíteni a szálakat, az messziről kerülje el a megszokott értelemben vett befejezést és lezárást teljesen mellőző játékot. Aki viszont el tudja viselni, hogy nem csak hogy megnyugtató, de egyenesen semmiféle válasz sincsen, és hogy a látottakat két-háromféle módon is értelmezni lehet, valamint hogy soha nem fogja megtudni, hogy mi is az igazság, annak vétek kihagyni a programot. Összességében úgy vélem, hogy a Her Story esetében csakis az kérdéses, hogy „csupán” egy magasan az átlag fölé emelkedő, zseniálisan kivitelezett alkotásról beszélhetünk-e, vagy egy új, interaktív filmhullám elindítóját tisztelhetjük-e benne. Hiszen Barlow kétségbevonhatatlanul bebizonyította, hogy a kilencvenes évek álmodozóinak igazuk volt. A határok igenis elmoshatóak, létre jöhet a játékfilmek és a videojátékok szintézise. Az egyetlen komoly és létező veszély az, hogy könnyen meglehet, hogy a könnyű pénzre ácsingózó "indie-k" az ál-retro szerepjátékok, nyolcadrangú Minecraft-klónok és már-már osztódással szaporodó zombis borzadványok után erre a műfajra fogják rávetni magukat, és sikeresen lenullázzák majd Barlow erőfeszítéseit, melyeket az interaktív filmek feltámasztásáért tett. Platformok: Windows, OS X, iOS Tesztplatform: Windows Értékelés: 9/10
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

7. freyr
2015.07.20. 09:18
Nekem ez igen érdekesnek tűnik. Ha tényleg pozitívan frusztráló a nő sztorija, megérné "végigjátszani". Hasonlókat eddig csak a visual novel műfajban láttam... azokhoz no comment, de azt nem is tudtam, hogy anno csináltak ilyen élőszereplős játékokat nyugatabbra és hogy el is buktak velük. Igaz, ez rétegigény lehet csak. Főleg manapság, amikor olyan ingerekkel árasztanak el a játékok és a filmek is, hogy nemhogy a sztori igényessége és jó kivitelezése, de eleve a rá való igény is kezd eltűnni a népek fejéből.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Smooth44
2015.07.20. 09:18
Ah, de zsír! Imádom az ilyen játékokat/filmeket. Persze nem szeretem, hogy több alternatívám is van, és nem tudom, melyik lehet a valós.(nyilván egyik sem - vagy épp bármelyik -, hisz fikció maga a sztori is)
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2015.07.20. 10:13
Pedig pont a több-szálas felépítés az egyik lényege...

Ezért nem is nagyon értek egyet a cikkben többször felbukkanó interaktív mozi hasonlattal, a DL és társainak (interaktív mozi) mai megfelelői sokkal inkább az Uncharted / Last of us típusú vackok, ahol semmi beleszólásod nincs, nézed a mozit, aztán néha jön egy scriptelt QTE vagy lövöldözés (merthogy konzol, szóval a fedezékharcos piff-puff nem maradhat ki ). Persze, jó a sztori, a rendezés, a vágás - a mozi rész hibátlan, csak épp játéknak értelmezhetetlen.

A Her story nem interaktív mozi, hanem egy hagyományos logikai / puzzler, csak épp FMV-t használtak renderelés vagy rajzolt környezet helyett. Ami persze rendesen hozzátesz az összhatáshoz... nagyon jó kis játék.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. FaL
2015.07.20. 23:26
még az ősidőkben volt egy ilyen-szerű játékhoz szerencsém, valami kalandjáték jellegű dolog volt, amiben tárgyakat kellett begyűjteni, kombinálni és megoldani az adott problémát vele, kb. mint a Monkey Islandben. A játéknak az a része egész szórakoztató volt, de amikor megoldottál egy részt, akkor átváltott erre a rém pixeles, elképesztő amatőr színésznő előadásában ilyen sztori részekhez, hát azok valami borzasztóak voltak valahol van oka, hogy ezek a játékok eltűntek és senki nem hiányolja őket. Ez is inkább csak egy szuper indie jellegű kísérlet, ami a nosztalgia faktort maxra tolja, de ennyi, nem hinném, hogy bárki lemondana egy modern AAA játékról és az in-engine történetmesélésről egy videó nézegetéséért.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. ChoSimba FaL
2015.07.21. 07:59
Sztem az egész két dolgon múlik. A sztorin és a színészeken.
Emléxem anno az imperium galaktikára, micsoda "színészi" játék volt benne. Konkrétan a falat tudtam volna kaparni a bejátszásoktól, bármennyire is zseniális volt maga a játék illetve a videós közdarabok léte is.

Mondjuk az újrajátszhatósága egy ilyen játéknak kb. nulla, max egy amnézia után
Bár azt is el tudom képzelni, hogy úgy rakják össze a sztorit, hogy más is kijöhet a végén. De egy ütős történet kitalálása önmagában is komoly feladat, nem hogy ha még szét is ágaztatják.

Engem végül is megfogott, nagyon hangulatos a leírása, szerintem meg fogom nézni
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. VikMorroHu...
2015.07.21. 10:08
Nem tudom, nekem az interaktív mozi csúcsa (igaz, nem élőszereplős) az a Heavy Rain volt...
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. MCkey
2015.07.29. 14:03
Egy magyar próbálkozás az interaktív filmek világából:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Jumurdzs%C3%A1k_gy%C5%B1r%C5%B1je
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!