iPon Cikkek

Heroes Over Europe - Zuhanórepülésben

Dátum | 2009. 09. 28.
Szerző | dragon83
Csoport | JÁTÉK

Gyakran siránkozom, hogy manapság már nem készülnek olyan kőkemény repülőgép szimulátorok, mint hajdanán, de azt azért nem lehet mondani, hogy időnként ne jönne ki egy-egy könnyedebb repülős játék. Hiszen alig telt el pár hét a legendás IL-2 sorozat legújabb, sajnos csak konzolos részének megjelenése óta, mely bár ezúttal kissé arcade-osabb vizekre evezett, azért helyet kapott benne egy korrekt szimulációs rész is. Áprilisban a mai gépek szerelmesei ragadhattak botkormányt a HAWX segítségével, és korábban is volt néhány hol jobban, hol rosszabbul sikerült játék, gondoljunk csak a Blazing Angels, illetve a konzol exkluzív Ace Combat sorozatra, vagy épp a Heroes of the Pacific-re. Utóbbi - ahogy a nevéből is kitalálható - a Csendes-óceáni régióban vívott légicsatákat dolgozta fel, ráadásul nem is túlságosan rosszul, hiszen a magazinok többsége közepes, 70-80%-os értékelésekkel honorálta a játékot. Pár évvel később most kezünkbe vehetjük a folytatást, melyben ezúttal Európa felett kell felvennünk a harcot a német Luftwaffe-val.

Rázós kezdet

Be kell valljam, játékos pályafutásom során még talán egyetlen program sem indított nálam olyan rosszul, mint a Heroes over Europe (HoE). Repülőgépek iránti rajongásomból adódóan minden ilyen stílusú játékhoz kötelezőnek tartom a botkormány használatát, és általában csak ezzel vagyok hajlandó játszani a programot. Nem volt ez másként a Transmission Games alkotásával sem, így a telepítést követően első utam a beállítások menü „irányítás” szekciójába vezetett. Az hamar kiderült, hogy a menükben az egértámogatást úgy látszik luxusnak tartják a fejlesztők, mivel csak Home, End és más billentyűk segítségével lehetett bennük navigálni, ami egyértelműen a gyatra PC-s portolásnak köszönhető. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor akárhogy próbáltam, sehogy sem bírtam felismertetni a játékkal öreg, de megbízható Saitek joystickomat. Miután sem a programban, sem annak könyvtárában nem sikerült megoldanom a problémát, felkerestem a HoE fórumát, hogy utánanézzek a dolgoknak. A sűrű anyázásból arra a következtetésre jutottam, hogy a játék tesztereit egy méretes intővel kellene hazaküldeni, hiszen úgy ahogy van kihagyták a botkormány támogatását, bár a kiadó (Ubisoft) munkatársai sűrű bocsánatkérés közepette biztosították a rajongókat, hogy már úton van a patch, mely egyébként körülbelül egy hét múlva, a tesztelés utolsó napján érkezett meg. A javítás sajnos csak félig-meddig oldotta meg a játékvezérlők hibáját, mivel több játékosnál továbbra sem szuperáltak az eszközök. Azon már csak kínomban nevettem, hogy a kézikönyv nagy betűkkel hirdette, hogyan tudom bekalibrálni a joy-omat. „Vicces”, hogy az abban említett menü nincs is benne a játékban.

Légipárbaj "kéz a kézben"
Na de lássuk mire jutottam a programmal, melyet így jobb híján billentyűzettel és egérrel kellett kipróbálnom. Azzal talán nem mondok újdonságot, hogy a HoE távolról sem szimulátor, nem telik bele órákba, míg megtanulunk vezetni egy gépet, nincs igazi fizika, hanem rögtön beleugorhatunk az akció közepébe. Már rögtön az egyjátékos mód elindításakor látni fogjuk, hogy összesen négy hadjárat szerepel a programban, melyek során 14 missziót fogunk végrehajtani. Ezek nem egyenlően vannak elosztva a kampányok között. Négy, illetve öt missziót kapott a két RAF (Királyi Légierő) küldetéssorozat, kettőt az RNZAF (Királyi Új-Zélandi Légierő) és hármat az USAAF (Egyesült Államok Légiereje). A játék során nem szigorúan egymás után fogjuk végigtolni a hadjáratokat, hanem a program oda-vissza fog ugrálni közöttük, attól függően, hogy időrendben melyik feladat következik. Az egész sztori három fiatal pilóta története köré épül, akiket majd irányítani fogunk a játék során. Az egyes küldetések közötti átvezetőkben narrátorként ők mesélik el, hogy épp mi történik velük, és hogyan gondolkodnak a háborúval kapcsolatban. Nagyon tetszettek ezek a vallomások, mivel számomra eléggé hitelesnek tűntek, annak ellenére, hogy az amerikai pilóta néha talán túlságosan sablonos volt a dicsőséget kereső, majd a háború borzalmaira ráébredő katona szerepében. Néhány küldetés között korabeli videofelvételeket is látni fogunk, melyeket biztosan szívesen néznek majd a hozzám hasonló, a téma iránt érdeklődő játékosok. Belerondít az összképbe, hogy ezeket a bejátszásokat meglehetősen idegesítő, alaposan túljátszott narráció kísér, melyet legszívesebben lehalkítana az ember.

Videók mellett ehhez hasonló illusztrációkat is láthatunk a küldetések között

Bevetésre készen

Amint belevágunk első küldetésünkbe, társunk elmagyarázza a játék kezelését, illetve annak sajátosságait. Túl sok újdonságot nem fogunk hallani, hiszen a fel, le, jobbra, balra ebben a program is ugyanarra van, mint korábban. Ami érdekesség lehet, az a Warspeed és az Ace Kill funkciója. Előbbi egyfajta turbó, ami úgy funkcionál, mint a nitro az autós játékokban, ergo egy rövid ideig „hipersebességre” gyorsítja a gépet. Az igazi finomság az utóbbi, ez annyit takar, hogy ha elég közel tudunk kerülni egy ellenséges géphez, és rajta tudjuk tartani a célkeresztet, akkor be tudunk lépni a Zónába. Ilyenkor az idő lelassul, a kamera ráközelít a célra, melyen sárgán világítanak azok a részek, amelyeket eltalálva egy lövéssel leszedhetjük a gépet. Felettébb hasznos és látványos funkció, bár magasabb nehézségi fokozaton már nem egyszerű alkalmazni. Ilyenkor inkább csak beleeresztettem pár sorozatot a német pilótába, minthogy percekig azzal szórakozzam, hogy rajta maradjak. Amire még megtanítanak itt, hogy ha az ellenség között látunk olyat, melynek ikonján egy kereszt van, az a vezérgép lesz, azt igyekezzünk hamar leszedni, mivel így a többi német pilóta elveszti morálját, és gyengébben fog harcolni.

Egy lövés a motorba és a "kolléga" már csomagolhat is
A tanítóküldetés után belecsaphatunk a lecsóba, amikoris először Franciaország, majd Anglia felett kell megállítanunk a német hadigépezetet. A küldetések a játék első harmadában még meglehetősen egy kaptafára készülnek, többnyire csak hullámokban jönnek az ellenséges bombázók és az azokat kísérő vadászok, nekünk pedig még azelőtt le kell kapnunk őket, mielőtt megsemmisítenek egy fontos földi célpontot. Szerencsére azért találkozni fogunk pár nagyon hangulatos misszióval, ezek közül számomra a lángokban álló London felett vívott csata maradt emlékezetes, melyet éjjel kellett megvívnunk az eget elözönlő német gépek ellen. A fő célok minden küldetésben folyamatosan változnak, amint teljesítettünk egyet máris kapjuk a központtól a másikat, sőt időnként még bónusz feladatokat is végre kell hajtanunk, melyeket extra vadászgépekkel honorál a program. Ha túlvagyunk az első négy-öt küldetésen, onnantól szerencsére már kicsit változatosabb oldalát mutatja a játék, van olyan misszió, ahol a ködben kell hajókra vadásznunk, máskor amerikai bombázók tucatjait fogjuk kísérni, a legviccesebb viszont az volt, amikor egy szál géppel kellett megzavarnunk a Berlinben zajló katonai felvonulást. Az egyes missziók alapjában véve nem nehezek, aki már játszott hasonló stílusú programmal, annak könnyű és közepes nehézségi szinten nem fog problémát jelenti a győzelem kivívása. Különösen annak fényében, hogy ilyenkor automatikusan „gyógyul a gépünk”, így ha az már kezd túlságosan viharverté válni, húzódjunk félre a csatától fél percre, míg visszakapjuk az életerőnket. Nehéz fokozaton már nem lesz ilyen egyszerű dolgunk, mivel itt nincs regenerálódás, ráadásul az ellenséges gépek is jóval több lövést viselnek el, mint korábban, ugyanakkor mi nem bírunk ki néhány találatnál többet. Sajnos néhány küldetésnél kicsit elszaladt a paci a fejlesztőkkel, mivel pár feladat rendkívül frusztráló volt, akár alacsonyabb nehézségen is.

Ezt hívják célpontban gazdag környezetnek

Nem csak magányos farkasoknak

Annak ellenére, hogy a Heroes over Europe játékmenete nagyszerű lehetőséget biztosítana egy jól kidolgozott kooperatív játékmódhoz, sajnos ilyet nem készítettek hozzá a fejlesztők, helyette csak egy nagyon minimalista, legfeljebb 16 főre tervezett multit dobtak össze. Összesen négy játékmódot fogunk találni, melyeket online és LAN-ban is játszhatunk. Ezek közül egyik a dogfight, ami az akciójátékok deathmatch módjának felel meg, a másik pedig a survivor, melyben egyfajta kieséses rendszerben csapnak össze a pilóták, és mindig a győztes jut tovább a következő körbe. Az előbbi módokat kipróbálhatjuk csapatban is, így jön össze az említett négy változat, ami valljuk meg nem túl acélos felhozatal. 

A turbót bekapcsolva mindent elmosódva látunk
A leírtak talán már sejtetik, hogy nem ez lesz az év multiplayer játéka, ennek megfelelően a tesztelés során meglehetősen üresek voltak szerverek, ami nem is csoda. Sokaknak egyáltalán nem sikerül kapcsolódni a szerverekhez, vagy épp hangproblémák miatt nem tudják teljes mértékben élvezni a játékot, a joystickos bakiról már nem is beszélve. Pedig elég lett volna egy alaposabb tesztelés, esetleg két-három hónap extra fejlesztési idő, hogy egy kellemes játékot varázsoljanak a Heroes over Europe-ból. A külsőségeket tekintve bár nem produkál nagyot a program, hozza az elvárható kötelezőt. A hangokkal van a kevesebb probléma, hiszen a főszereplő pilóták elég jó átéléssel adják elő saját történetüket, a harcok alatt hallható lendületes zenék pedig illenek a játékmenethez. Igaz, a német pilóták megszólalásai elég gyengére sikeredtek, de szerencsére őket ritkábban hallani. A repülők hangja és a többi hangeffekt viszont lehetne kicsit jobb minőségű, erőteljesebb, bár nem vagyok katonai szakértő, az IL-2: Birds of Prey-ben hallottakhoz képest ebben mintha gyengébb lenne a felhozatal. A grafika, bár vannak jó pillanatai, sajnos elmarad az elvárttól, különösen ha ismét az előbb említett  játékhoz hasonlítjuk, melyben mind a gépek, mind a táj szebben voltak kidolgozva. A jobb összkép érdekében talán nem kellett volna fukarkodni az effektekkel, mivel azok hiánya elég szembetűnő. A gépigény nem vészes, hiszen a gépemen (AMD X2 6000+, 4GB RAM, ATI HD4830) többnyire jól futott úgy, hogy az élsimítást leszámítva mindent a maximumra állítottam, és 1680x1050-es felbontást lőttem be. Viszont néha tapasztaltam pillanatnyi belassulásokat, melyek a nem tökéletes optimizálásra utalnak.

Láttunk már szebbet

Sajnálatos, hogy egy még nem teljesen kész program került (ismét) a boltok polcaira, hiszen több volt benne, mint ami végül lett belőle. Bár örömteli, hogy az Ubisoft felkarolja az ehhez hasonló játékokat, de azzal nem fog jót tenni velük, ha idő előtt adja ki őket, márpedig most ezt tette. Talán pár javítócsomag kiadása után már jobb képet fest a HoE, de jelen állapotában túl sokat kell idegeskedni a technikai hibák miatt, ami rányomja bélyegét a játékélményre. Talán majd legközelebb.

Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

2. szpistomi
2009.09.28. 18:25
VISSZA A CIKKHEZ

Háát, ezt eladni "szimulátor" besorolással... Siralmas. Hamar a lomtárba került. Marad az FSX.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Hc Toxic
2009.09.29. 08:25
Az IL2 Sturmovik verhetetlen
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!