iPon Cikkek

HP Pavilion 15 (2014): Minek nevezzelek?

Dátum | 2014. 10. 31.
Szerző | Alvin_ti4200
Csoport | NOTEBOOK

Pár évvel ezelőtt a Hewlett-Packard olyan multimédiás felhasználási célra tervezett notebookokkal volt jelen a piacon, amelyek szép képet biztosítottak (holott csillogó TN panel volt bennük), remek teljesítménnyel bírtak, jól néztek ki és megfizethető árcédulával rendelkeztek. Ez a család volt a Pavilion, amely kategóriájának egyik legnépszerűbb modellje volt több éven keresztül, legalábbis itthon biztosan, ráadásul akkor még nem lehetett olcsó Sony VAIO modelleket kapni, így a konkurens modellek mind esetlennek tűntek mellette. Telt-múlt az idő és a HP-nál valami megváltozott. A sorozatos ajánlott minősítések után három évvel ezelőtt elindultak azon az úton, amelyen mind a napig rajta vannak és amelynek köszönhetően sikerült, ha nem is lejáratni, de mindenképpen megtépázni a Pavilion nevet. Kukázták a mindig is jónak tartott billentyűzetet, elkezdtek jellegtelen dizájnnal piacra dobni termékeket és ami talán a legfájóbb, hogy az ultrabook mániát meglovagolva előálltak olyan bukásra ítélt termékekkel, mint amilyen például a SleekBook is volt.
Az üzleti szériás modellek mindeközben remekül sikerültek, az EliteBook 8460p és 8470p is egyértelműen a jobb masinák közé sorolható, de az olcsóbb ProBookok se sokkal maradtak el tőlük. Az utóbbi család idővel kapott egy még olcsóbb változatot a 4000-es széria személyében, így sokan már ezeket vették a Pavilionok helyett, hiszen egyértelműen jobb választásnak bizonyultak az átlag felhasználó számára. Mostani tesztünk alanya a nemrég frissítésen átesett Pavilion 15, amely 2014-re ismét új dizájnt kapott, specifikációja pedig több érdekességet is rejt.
Először is, hogy optikai meghajtó továbbra is van benne, de ez egy multimédiára kihegyezett noteszgéptől még 2014-ben sem meglepő. A 8 GB memória üdvözlendő, ahogy az 1 TB-os merevlemeznek is valószínűleg örülnek majd azok, akik falják a sorozatokat, illetve a filmeket. Szintén boldogok lehetnek a nagy felbontású kijelzők rajongói, hiszen a legdrágább Pavilion 15-ben egy 1920x1080-as (TN) panel kapott helyet. A táblázat további része egy abszolút átlagos gépet sejtet (a 100 Mbites hálózati kártyát igyekeztünk nem észrevenni), a 41 Wh-s akkumulátor a Dell Inspiron 5547-tel szerzett tapasztalataink után nem sok bizakodásra ad okot az üzemidőt illetően, de a teszt végére okosabbak leszünk. Kihívója akad bőven, ráadásul szinte kivétel nélkül kedvezőbb árfekvésű modellekről beszélünk: Asus X550/X555/K551, Acer Aspire E5, Dell Inspiron 3542/5547, Lenovo Z50. A garancia hossza 2 év, amely viszonylag olcsón kitolható még 1 évvel. Az új Pavilion négy színben is kapható, a nálunk járt fehér-ezüstön kívül ezüstben, pirosban és kékben is.
Ne legyenek illúzióink, elmúltak már azok az idők, amikor távirányító, egér és egyéb finomságok jártak a Pavilion családba tartozó masinákhoz. Persze, 2014-ben már nincs is igazán szükség egyikre sem, de az talán így is meglepő, mennyire üres az egyébként is vékony Pavilion 15 doboza. 65W-os tápegység, némi dokumentáció és ennyi - már ki is végeztük a csomagot.
Pár évvel ezelőtt még nagyon komoly fejmosást kapott a HP szinte minden újságírótól a Pavilionok gyenge hűtőrendszere miatt, ám az utolsó 2-3 generációnál már nem volt ilyen gond, sőt, egészen kiváló megoldásokkal is találkoztunk. Nem meglepő tehát, hogy ezen a téren az új Pavilion is jól szerepelt, maximális izzasztás mellett se melegedett 75 fok fölé se a dedikált videokártya, se a processzor. Bár a zajszint ilyenkor azért hallható volt, egy halk zene mellett már alig hallottunk valamit a ventilátor működéséből, normál használat mellett pedig egyértelműen halknak tekinthető a gép. További jó hír, hogy sehol nem melegszik át komolyabban, de langyosnak is legfeljebb itt-ott tekinthető (például alsó burkolat közepe). Ami a processzor kínálatot illeti, az újgenerációs Pavilion AMD és Intel CPU-kkal (APU-kkal) is egyaránt megvásárolható. Talán némileg meglepő, hogy jelenleg az AMD-s kínálat a szélesebb, ugyanis kizárólag négymagos APU-kkal találkozunk, viszont rögtön három különböző teljesítményűvel. Az A4-6210 elsősorban alacsony fogyasztásával kíván hódítani, míg az A8-6410 már inkább a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, bár fogyasztási mutatója megegyezik lassabb testvérével - pontosan emiatt fogja a többség inkább ezt választani, hiszen 5 ezer forintos felárat mindenkinek megér egy kis plusz kraft. A harmadik APU az A10-5745M, amely még a Richland magra épül (ellentétben a másik kettővel, amelyek már az idén bemutatott Beema-ra), ennek köszönhetően fogyasztása is magasabb, mint a másik két A-szériás processzornak, cserébe kimutathatóan gyorsabb is náluk (a Beema a fogyasztásra kihegyezett platform ugyanis, nem a teljesítményre). A többség vélhetően nem a teljesítménye miatt fog majd az A10-es változat mellett dönteni, hanem azért, mert a három AMD-s verzió közül csak ebben van dedikált videokártya, igaz, csupán egy Radeon R7 M260, amely lassúnak azért nem nevezhető, de nem tudhatjuk biztosan, hogy a HP a 128 bites memóriabusszal szerelt variánst építi a Pavilionkba vagy - hasonlóan a Dell Inspiron 5547-ben lévő R7 M265-höz - a 64 bitessel szúrja ki a felhasználók szemét. Utóbbi esetben ezt a verziót felejtsük el, ugyanis a grafikus teljesítménye alig jobb azoknál az integrált VGA-knál, amelyek a sokkal-sokkal olcsóbb A6-os és A8-as változatokban találhatók. Az Inteles vonal később vélhetően kiegészül majd egy Core i7-4510U-val is, hiszen jelenleg csak Core i3-4030U-val és Core i5-4210U-val szerelt változatok érhetők el. Érdekesség, hogy a Core i3-as modellek kizárólag integrált HD Graphics 4400-zal, illetve GeForce 830M-mel kaphatók, míg a Core i5-ös modellekben ott a kifejezetten gyors GeForce 840M is. Ennek köszönhetően az árak meglehetősen érdekesen alakulnak, hiszen 130 és 180 ezer forint között gyakorlatilag egyetlen kiszerelés létezik, így ezt a szegmenst per pillanat elsősorban az eggyel korábbi változatok töltik ki. Szintén érdemes kiemelni, hogy az egyetlen verzió, amelyhez kapunk előtelepített Windows 8.1 operációs rendszert a csúcs AMD-s változat, amely fillérre pontosan megegyezik tesztpéldányunkkal, viszont teljesítménye minden téren elmarad tőle és itt elsősorban a 3D-s grafikára kell gondolnunk.
A tesztgépben lévő 840M az NVIDIA új Maxwell architektúrájára épül, melynek köszönhetően nem csak jó teljesítménnyel, de ehhez képest alacsony fogyasztással is büszkélkedhet. A HP nem variált az órajelekkel, minden az NVIDIA ajánlása szerint alakul, a 2 GB video memória pedig bőven elegendő ezen a szinten.
Sokáig nem kell törnünk a fejünket azon, milyen merevlemezzel is vegyük meg leendő Pavilionunkat, ugyanis kizárólag 1 TB-os HDD-vel árulja idehaza a HP ezeket a modelleket. Zajszintje elenyésző, 5400-as fordulatszáma miatt viszont sebessége csupán átlagos, szerencsére a 8 GB memória miatt nagyon ritkán nyúl hozzá a rendszer. A hangrendszer mindig is kulcsfontosságú szerepet játszott a klasszikus (2011 előtti) Pavilionok életében, hiszen a multimédiás felhasználás miatt ezen a területen igyekeztek érezhetően többet nyújtani, mint az átlag. Bizonyos szempontból az új Pavilion 15 is megugorja ezt a szintet, ám ezt elsősorban szoftveres rásegítéssel teszi. A beatsaudio szoftver egyébként egész sokat javít az amúgy sem túl rossz hangzásvilágon. Mint érdekes kiegészítést megemlítenénk, hogy a hangszínszabályzó két beépített profilt is tartalmaz, az egyik a beats on-ear, a másik a beats in-ear fej-, illetve fülhallgatókhoz készült (az már más kérdés, hogy az előbbihez teljesen flat értékek tartoznak).
Ha valamibe, akkor a kinézetbe nem nagyon tudunk belekötni, a készülék ebben az ezüst-fehér összeállításban meglehetősen kellemes látvány a szemnek, de a bátrabbaknak a kéket is csak ajánlani tudjuk. Az ujjlenyomatot lehet, hogy valamennyire gyűjti a burkolat, de sehol nem látszik meg rajta, úgyhogy ezen nem kell problémáznunk. Azzal annál inkább, hogy tartjuk majd tisztán, ugyanis a kosz azért nem kedvez a félig fényes anyagoknak. A zsanér nem túl acélos (nem csoda, hiszen nincs is benne acél :-) - a szerk.), de a pehely könnyű felső burkolattal azért elbír.
A könnyű burkolat elsősorban annak köszönhető, hogy meglehetősen üreges a mögötte lévő tér, így a kijelzőt már egy komolyabb ütéssel is simán tönkre lehet tenni. A képen nehezen kivehető, de a felső burkolatnak textúrája is van, már amennyiben a vízszintes csíkokat annak lehet nevezni.
Alul a fehér szín miatt a szokásosnál is látványosabb a sok csavar, amelyeket hiába tekerünk ki, a gépet attól még nem tudjuk megbontani. Az alsó burkolat egyébként egy fokkal ellenállóbbnak érződik a külső behatásokkal szemben, viszont az fix, hogy borzasztóan koszos lesz pár hónap használat után, illetve az is kérdéses, sárgulni fog-e hosszútávon vagy sem. Az akkumulátor könnyedén eltávolítható, viszont nagyobb kapacitásúra sajnos nem cserélhető.
A billentyűzettel kapcsolatban felemás érzéseink vannak, ugyanis adott egy meglepően stabil alátámasztással és jó kiosztással, valamint jól megválasztott anyaghasználattal rendelkező klaviatúra, amelyen mégsem esik annyira jól a gépelés, ugyanis a gombok már nem annyira stabilak és rettenetesen rövid úton járnak, így az embernek olyan érzése van, mintha folyamatosan csapkodná azt a szegény billentyűzetet. Ezen felül, bár nagyon elegáns a fehér-ezüst párosítás, finoman szólva sem szerencsés, ugyanis huzamosabb használat után borzasztóan látszani fog a kosz ezeken a gombokon.
A touchpad szintén vegyes élményekkel gazdagított minket. Az anyagválasztás itt sem rossz, bár a félig fényes műanyag hosszú távon biztos, hogy teljesen fényesre fog kopni, illetve az ujjunk sem minden esetben úgy mozog rajta, ahogy azt szeretnénk, de ezt leszámítva nagy gond nincs vele. A felület gombként való használata nem okoz problémát, nincs holtjáték, így nem lehet félig lenyomni, ami sokat javít a használati értékén. A multitouch gesztusoknak köszönhetően ráadásul a jobb gombos funkciót a kétujjas érintéssel teljesen ki tudjuk váltani.
Csatlakozókból minden szükségeset megkapunk, amelyre szükségünk lehet a mindennapok során, talán csak a D-Sub-ért (analóg video kimenet) kár, sok helyen akad még olyan projektor, amelynek nincs HDMI bemenete, így amennyiben prezentálásra adnánk a fejünket, ennek mindenképpen nézzünk utána. Elfért volna egy negyedik USB aljzat is, a 15,6”-os gépeknél manapság inkább négy foglalat a jellemző. A kijelző, ó, a kijelző. Kezdjük a jó dolgokkal, mert hogy akadnak olyanok is vele kapcsolatban. Először is teljesen szemből nézve a képminőség egész korrekt, leszámítva a láthatóan hideg színhőmérsékletet, de ezt pillanatok alatt korrigálhatjuk. Másodszor is a szövegmegjelenítés kellően éles, amely részben a nagy felbontásnak köszönhető, ugyanis a panel 1920x1080 pixelből áll. A jó dolgok itt nagyjából véget is értek, ugyanis a látószögek annyira csapnivalóak, hogy nem is értjük, mi alapján esett erre az LCD-re a gyártó választása. Függőleges irányban már pár fokos eltérés után csúnya kontrasztvesztés, illetve inverz módba való áthajlás következik be, míg oldalról egész egyszerűen fényerő vesztés lép fel, így a “körbe üljük a notit és filmezünk egy jót” jellegű programokat nagyjából el is lehet felejteni. A fényerő tartomány egyébként kellően tág és jól adagolhatók a lépésközök is, de kérem, 2014-ben, amikor már tényleg vannak jó minőségű TN panelek mellőzni lehetne a középszerű megoldásokat. Az olcsóbb modellekben lévő 1366x768-as panel minőségéről nincs információnk, de meglepődnénk, ha ennél rosszabb lenne.
Akik rendszeresen követik a notebookokról szóló cikkeinket, azok gyakorlatilag át is ugorhatják a processzorok teljesítményéről szóló részt, ugyanis több ízben is találkoztunk már az átlagnál alacsonyabb fogyasztási mutatóval rendelkező Core i5-tel - utoljára pont az elsőszámú kihívóban, a Dell Inspiron 5547-ben teljesített szolgálatot.
Jól látható, hogy a Core i3-4010U és a tesztkészülékben is lévő Core i5-4210U között érzékelhető teljesítménybeli különbség van, viszont a még mindig kétmagos Core i7-4510U-ért sok pénzt nem érdemes kiadni, amely maximum 15-20 ezer forintos felárat jelent.
A GeForce 840M-mel már találkoztunk korábban az Acer Aspire E15-ben és ott egész meggyőzően teljesített. A produkciójára ezúttal sem lehet panasz, hiszen a legtöbb játék közepes vagy picit magasabb részletesség mellett viszonylag élvezetes sebességgel futtatható a segítségével. Az 1920x1080-as felbontással nem minden esetben tud maradéktalanul megbirkózni ugyanakkor, így egy páran vélhetően örülni fognak a ténynek, hogy 1366x768 pixeles LCD-vel is rendelhető 840M-es kiszerelés.
Az üzemidő úgy látszik eléggé sztenderdnek tekinthető ebben a kategóriában, ugyanis a legtöbb modell szinte azonos kapacitású akkumulátorral és azonos kialakítású hardverrel rendelkezik. Ettől függetlenül az új Pavilion meglehetősen elmaradt a Dell Inspiron 5547 eredményeitől, amely előtt értetlenül állunk. Az alig 6 órás maximális üzemidő finoman fogalmazva sem nevezhető acélosnak, főleg, ha a konkurencia 8 és felet tud. Ez a különbség a többi tesztben is tetten érhető volt, így filmet nézni maximális fényerő mellett nagyjából 3 óráig tudunk, míg ha kiaknázzuk a hardverekben rejlő lehetőségeket, akkor 1 óránál hosszabb idővel ne kalkuláljunk.
A szebb napokat megélt Pavilion márkanév nem 2014-ben fog visszakerülni oda, ahol a helye lenne a piacon. Bár a Dell Inspiron 5547-nél olcsóbban vihetjük haza a Hewlett-Packard átlagnál vékonyabb kialakítású 15,6”-os notebookját, de még így is túl sokba kerül ahhoz képest, amit valójában nyújtani tud a mindennapok során. A színválaszték vidám és vagány, ezt mindenképpen díjaztuk, ahogy a billentyűzet-touchpad kombótól se kell feltétlenül a falnak menni, el lehet velük lenni a mindennapokban. A kijelző ugyanakkor méltatlan egy multimédiás készülékhez ilyen látószögekkel, nem beszélve az üzemidőről, amely jóindulattal is csupán átlagosnak mondható. Szerettük viszont a hűtőrendszert, amely nem csak visszafogott zajtermelésével, de teljesítményével is kivívta szimpátiánkat. Bár nem jelent konkurenciát az Asus SonicMaster és hasonló rendszereknek, ettől függetlenül jól hallhatóan kellemesebb hangzást biztosít a beatsaudio hangrendszer az átlagnál, filmnézéshez és zenehallgatáshoz is korrekt, ilyenkor kár, hogy a másik összetevő, a kijelző nem partner hozzá. A legszomorúbb az egészben, hogy házon belül tulajdonképpen jobb vételnek számít a kis- és középvállalkozásoknak szánt ProBook 450 G1 és G2, amelyek hasonló árban kínálnak hasonló teljesítményt, viszont üzemidejük hosszabb, 3 év garancia jár hozzájuk, az anyaghasználatuk jobb és vásárolható hozzájuk nagy kapacitású akkumulátor, ha meg szeretnénk nézni a Gyűrű Ura trilógiát, amíg vonatunk Záhonyból Zalaegerszegre ér. Ott van még például a Lenovo Z50-es szériája, amely szintén a Pavilionhoz hasonló paraméterekkel bír, viszont olcsóbb nála, hiszen - igaz, Pentium processzorral, de - már 135 ezer forintért kaphatunk GeForce 840M-mel szerelt változatot belőle - feltéve, ha az 1 évvel rövidebb jótállás nem riaszt el minket. Egy szó, mint száz, a 2014-es Pavilion 15 nem lett elég jó gép sem ahhoz, hogy kivívja ajánlásunkat, sem ahhoz, hogy az egykoron szebb napokat megélt márkanevet megakadályozza, hogy a feledés homályába merüljön. Aki viszont egy kis stílust keres és nincs sok pénze notebookra, annak érdemes mazsoláznia a legolcsóbb (jellemzően AMD-s) kiszerelések között.
A cikkben szereplő Hewlett-Packard Pavilion 15-öt a gyártó hazai képviseletétől kaptuk tesztelésre, melyet ezúton is köszönünk! Pro: + stílusos megjelenés, jó színválaszték + többnyire halk és hatékony hűtőrendszer + kategórián belül egész jónak mondható beviteli eszközök + az átlagnál jobb hangrendszer Kontra: - méltatlanul szűk látószögekkel rendelkező kijelző - a felső burkolat alig áll ellen a külső behatásoknak - jóindulattal is átlagos üzemidő - a ProBook 450 mellett gyakorlatilag alig van létjogosultsága (az olcsó modelleket kivéve) Hivatalos oldal: Hewlett-Packard Vásárlás: Irány a webáruház!
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

10. jzsgbr
2014.10.31. 10:35
jól látom, hogy a touchpad jobb alsó részénél (körbe a kereten) van egy kis esztétikai hiba? rosszul van kimarva az alumínium? A 4xx-as probookok is nagy szarok lettek. meg lehet nézni az anyaghasználatot, az illesztéseket... és mindezt aranyáron. szóval ez is celofánból, meg alufóliából van mint a többi?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
9. Alvin_ti42... jzsgb...
2014.10.31. 11:38
Azért a "nagy szartól" elég távol vannak a 400-as ProBookok, bár abban egyet értünk, hogy nem érik el minőségben a korábbi generáció szintjét és cserébe még csak nem is igazán olcsók. Ami a touchpadot illeti, nem volt rosszul kimarva (hiszen nem is alumíniumból készült a burkolat körülötte), valószínűleg valaki ráejtett valamit, mi már így kaptuk meg.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
8. jzsgbr
2014.10.31. 13:10
csak a csalódottságomnak próbáltam hangot adni azzal, h "erősen" fogalmaztam. annyiért, amennyiért kisker forgalomban kapható a 4xx széria, szal azért az árért ez "nagy szar". sajnos... egyébként a Dell Vostro szériával is valami hasonló történt.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
7. Alvin_ti42... jzsgb...
2014.10.31. 14:29
A Vostro már évek óta méltatlanul elcseszett kategória, nem sok köze van a 2010-2011 körüli generációhoz. Tulajdonképpen a létjogosultságát se nagyon értem.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
6. Philo
2014.11.01. 11:39
Azért elég korrekt a felhozatal.
A TN panelért kár. A gépház sem egy Probook szint de a többi gyártó sem kínál jobbat.
Az Asus külseje szebb, ellenben az akksi beépített, ami szvsz über nagy kib-szás a vásárlókkal.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
5. TheEnginee...
2014.11.01. 12:14
A cikk korrekt, a tárgya "trágya".
poén mode off...

Egyébiránt teljesen egyet értek az előttem szólóakkal. Sajnos... Egyre romló tendencia jellemzi ezt a területet is. Az én laposom meg most kezd megfeküdni, és fogalmam nincs mit vegyek, mert vagy bitang drága, (és/vagy) példátlanul bazári a minőség...
Véleményetek szerint még miben lehet gondolkodni alacsonyabb árszegmensben? Vagy már csak a business vonal ami tartja magát (úgy-ahogy, mert ott is látszik a fenti tendencia...)?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
4. Alvin_ti42... TheEn...
2014.11.01. 14:49
Mire szeretnéd használni a következő notit és mit értünk alacsonyabb árszegmens alatt?
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. TheEnginee... Alvin...
2014.11.01. 18:43
Alapvetően csak a véleményetek érdekelt a gyártókat illetően, hogy még van-e aki épít úgy gépet, hogy annak minőségi feelingje lenne.
A gépet egyébiránt elsősorban üzleti felhasználásra (office, Matlab, Origin, kódfejlesztés, etc.) szánom, az elérhető leghosszabb üzemidővel, de mivel cígelve van sokat, nem ártana, ha strapabíróbb lenne. Nem mintha nem vigyáznék a kütyüjeimre, de no mégis.
14-15,6" környékén, lehetőleg IPS disply-vel.
Alapvetően 200 körüli felső határra gondoltam, de valószínűleg a strapabíróság és az IPS így álom marad. Arra is gondoltam, hogy megvárom mit mutat a Carrizo meg a Skylake, de lehet hogy addig már nem bírok várni. (Tényleg, ki tudja mikor várhatóak ezek a csodák?)
Ha van konkrét 5letetek, várom szeretettel, és köszönettel, de mint mondtam nem akartam teleszemetelni a TOPICot, csak a beszélgetés fonalát vettem fel.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. Alvin_ti42... TheEn...
2014.11.01. 19:07
Dell Latitude E5540 esetleg? IPS az ugyan nincs benne, de nagyon szerethető gép, mert jó az anyaghasználata, a billentyűzete, a touchpadje, elég sokáig elmegy akksiról, de ha szánsz rá egy kis plusz pénzt, akkor vehetsz még nagyobb telepet is hozzá és akkor könnyedén végig lehet vele melózni egy napot.

Cikk erre
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. TheEnginee... Alvin...
2014.11.01. 20:13
Igen, ez az egyik opció, amiben gondolkozom.
Nem lepett meg a javaslatod, mert nyomon követem a cikkei(d/tek)et általában minden téren.
Azért ezúton is köszönöm még egyszer.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!