iPon Cikkek

IgNobel 2014

Dátum | 2014. 09. 24.
Szerző | Jools
Csoport | EGYÉB

Mint 1991 óta minden évben, szeptember közepén, egy hónappal a Nobel-díjak átadása előtt idén is kiosztották a neves kitüntetés magát kevésbé komolyan vevő kistestvérét, az IgNobel-díjat, amely szintén több különböző kategóriában kerül átadásra. Az Annals of Improbable Research szerkesztői ebben az évben is olyan tudósokat jutalmaztak, akik kutatási eredményei egyszerre nevettetnek meg és késztetnek gondolkodásra. A Harvardon megrendezett látványos ceremónián a díjazottak négy igazi Nobel-díjastól − Carol Greider (orvosi, 2009), Eric Maskin (közgazdaságtani, 2007), Rich Roberts (orvosi, 1993) és Frank Wilczek (fizikai, 2004) – vehették át jutalmukat. Mivel az idei ceremónia fő témája az étel volt, a minden évben más alakot öltő díj ebben az évben egy menzai tálcát formázott. A nagyszabású ünnepség nyitóelőadását egy 2005-ös IgNobel-díjazott, Nakamacu Josiró tartotta, aki annak idején saját étkezési szokásainak minden részletre kiterjedő dokumentálásával és elemzésével érdemelte ki az elismerést. A japán kutató 34 éven keresztül minden általa elfogyasztott ételt lefotózott és analizált, a díjátadó ceremónián pedig minden idők egyik leginspirálóbb és legtömörebb köszönőbeszédét adta elő: „Az élet rövid. Jó lenne, ha hosszabb lenne, a beszédek pedig rövidebbek. Jó éjszakát.” Ennek az örökérvényű bölcsességnek a szellemében nem is húzzuk tovább az időt, hanem rátérünk az idei díjazottakra.
A fizika kategóriájában egy japán kutatócsoport győzedelmeskedett, akik a banánhéj és a padló közti súrlódási együttható pontos meghatározása révén igazolták, hogy valóban igaz, amit a rajzfilmekből már eddig is tudtunk: a banánhéj nagyon csúszik. A szakértők úgy döntöttek, hogy jó tudósok módjára a legenda nyomába erednek, és kiderítik mennyire veszélyes banánhéjra lépni. A cél érdekében összesen 12 banánt vizsgáltak meg. A gyümölcsöket meghámozták, majd belső felükkel lefelé különböző anyagú padlómintákra helyezték. Minden egyes héjra öt különböző helyen léptek rá, és közben folyamatosan mérték a padlóra ható erőket. A kísérlet következő szakaszában egy önkéntes óvatosan az éppen vizsgált héjra lépve elkezdte csúsztatni azt, így a mérési adatokból a kutatók képesek voltak megállapítani a banánhéj és a padló közti súrlódási együtthatót. Ez a linóleumon átlagosan 0,066 -nak, a fa padlózaton pedig 0,083-nak adódott. Mindkettő nagyon alacsony érték, ami általában a csúszós felületeket, például a Teflont (0,04) vagy a jeget (0,05) jellemzi. A szakértők az összehasonlíthatóság érdekében más gyümölcsök héjának súrlódási együtthatóját is megvizsgálták, és mind a különböző vastagságú almahéjak, mind a citrom és a mandarin esetében jóval magasabb értékeket kaptak (a három milliméter vastagságú almahéj súrlódási együtthatója linóleumon 0,105, a mandarin héjáé 0,225). A szakértők arra is kíváncsiak voltak, hogy mi teszi a banán héját olyannyira csúszóssá, így mintákat vettek a némileg megtaposott héjakból, és mikroszkóppal megvizsgálták azok anyagát. Kiderült, hogy az összenyomott banánhéjban valamiféle gélszerű anyag képződik, amely rendkívül alacsony súrlódási együtthatóval bír. A szakértők szerint a rejtélyes szubsztancia esetleg használható lehet a mesterséges ízületek „beolajozásához”, mivel a porcok természetes kenőanyaga is hasonló jellegű.
Az idegtudományi IgNobelt egy kínai kutatócsoport kapta, akik azt vizsgálták, hogy mi történik azon emberek agyában, akik Jézus vagy más emberek arcát vélik látni egy szelet pirítóson. A szakértők véletlenszerű égett foltokkal ellátott kenyérszeleteket mutattak kísérletük résztvevőinek, akiknek mintázatokat és formákat kellett azonosítaniuk ezekben. Azt a jelenséget, amikor kivehető formákat vélünk felfedezni a valójában bizonytalan és véletlenszerű ingerek közt, pareidoliának nevezik a kutatók. Emberként nagyon is hajlamosak vagyunk arcokat felfedezni a felhőkben, egy furcsa alakú holdi sziklaegyüttesben vagy éppen a pirítós égett részein. A kínai kutatók MRI-vel vizsgálták a kísérlet alanyainak agyát, és igazolták, hogy a véletlenszerű foltokban látott arcok felismerésekor ugyanaz az agyi terület aktiválódik, mint amikor igazi arcokat látunk. Az pedig, hogy ki milyen arcot lát meg leggyakrabban a káoszban, saját elvárásaitól és meggyőződéseitől függ, vagyis a buddhisták például szinte bizonyosan Buddhát látják a pirítóson, nem pedig Jézust, mondják a szakértők.
A pszichológiai díjat egy ausztrál-brit-amerikai kutatócsoport kapta, akik igazolták, hogy a későn fekvők közt több a narcisztikus, manipulatív és pszichopata alkat, mint a korán kelők közt. A díjat átvevő Amy Jones saját elmondása szerint egészen mostanáig nem is hallott az IgNobelről, de roppant megtisztelőnek érezi a kitüntetést és nagyon meglepődött a díjazás hírén. A kutatócsoport munkája során egyébként azt is kiderítette, hogy a sikeres pszichopaták gyakran vezető pozíciókban kötnek ki, és mivel milliókat keresnek, nincs szükségük arra, hogy megsértsék a törvényeket az érvényesüléshez. „Mindig a sikertelen pszichopaták azok, akik börtönben végzik” – mondja Jones. A közegészségügyi díjat egy cseh-japán-amerikai-indiai kutatógárda vihette haza, akik igazolták, hogy a macskatartás kifejezetten megterhelő lehet mentálisan. David Hanauer, a kutatás egyik résztvevője szerint ennek ellenére nincs ok a pánikra, ugyanis az is elképzelhető, hogy a depresszióra hajlamosabb egyének szívesebben tartanak macskát, mint a lelkileg egészségesek. „Én biztos, hogy nem fogom senkinek sem azt mondani, hogy szabaduljon meg a macskájától” – hangsúlyozza a kutató. A biológiai IgNobel-díjat egy cseh-német-zambiai kutatócsoport kapta, akik számtalan eset feljegyzésével igazolták, hogy a kutyák vizelés és ürítés közben általában a mágneses erővonalakhoz igazítják testhelyzetüket. A szakértők szerint ez egyben azt is jelenti, hogy mágneses viharok a vártnál jelentősebb hatással lehetnek házi kedvenceinkre.
A művészeti díj olasz nyertesei ronda és szép festményeket nézettek kísérleti alanyaikkal miközben lézersugarakkal bombázták őket, és azt vizsgálták, hogyan változik a résztvevők relatív fájdalomérzete. Mint kiderült, a szebb művészeti alkotások kimutathatóan elviselhetőbbé teszik a fájdalmat. A közgazdasági díj szintén itáliai kézben kötött ki, mivel Olaszország Nemzeti Statisztikai Intézete kapta. Az intézet kutatói azért részesültek a kitüntetésben, mert támogatólag léptek fel azon mozgalom mellett, amely az országok nemzeti össztermékébe ezentúl a prostitúcióból, a csempészetből, a drogkereskedelemből és más illegális tevékenységekből származó jövedelmeket is beleszámítaná. Az IgNobel-díjak különlegessége, hogy nincsenek előre meghatározott kategóriák, hanem ezek mindig a díjazottak kutatási területe alapján kerülnek megállapításra. Így kerülhetett idén először kiosztásra a sarkvidéki IgNobel, amelyet egy norvég-német-amerikai-kanadai kutatócsoport tagjai vehettek át. A szakértők terepkutatásaik alkalmával arra lettek figyelmesek, hogy a jegesmedvék időnként nagyon közelről követik − gyakorlatilag zaklatják − a rénszarvasokat. Annak kiderítése érdekében, hogy ez vajon mennyire zavarja az állatokat, a kutatók először sötétszínű terepöltözetben, majd jegesmedvének öltözve (lásd a képen) közelítették meg a rénszarvasokat. A jegesmedve-jelmez láttán az állatok kétszer olyan távolra menekültek, mint amikor csak egy embert láttak közeledni.
Az orvosi IgNobel egy amerikai-indiai kutatócsoport kapta, amelynek tagjai különös módot találtak a kontrollálhatatlan orrvérzéssel járó Glanzmann-trombaszténia kezelésére. Pácolt disznóhússal tömték be egy mindössze 4 éves beteg orrlyukait, a hús pedig rövidesen elállította a vérzést. A szakértők elmondása szerint a módszer működőképességének hátterében az állhat, hogy a húsban véralvadást segítő faktorok vannak, illetve a magas sókoncentráció is kedvezőleg hathat a vérzésre. Ennek ellenére a kutatók senkinek sem ajánlják, hogy orrvérzés esetén nekiálljon szalonnát tömködni az orrába, mivel a mutatvány könnyen fertőzéshez vezethet. A táplálkozástudományi kategória nyertese egy spanyol kutatócsoport lett, akik kimutatták, hogy a csecsemők székletéből kivont baktériumok segítségével remekül lehet szalámit érlelni. A grandiózus díjátadón egy élelmiszer témájú minioperát is bemutattak What’s Eating You címmel, érdekes, ultrarövid előadások hangzottak el változatos témákról a telomerektől a jövedelemkülönbségekig, megvolt a két alkalomra beütemezett, hagyományos papírrepülő-dobálás, és a résztvevők randevút nyerhettek egy résztvevő Nobel-díjassal, illetve a nyitóelőadást tartó Nakamacu Josiróval is. A teljes ceremónia az alábbi felvételen tekinthető meg, aki pedig a kifejezetten a titkosszolgálatok számára készített, alternatív kameraállásokból felvett anyagra kíváncsi, az ezen a linken nézheti meg azt. (Sajnos, és felettébb gyanús módon, az említett felvétel készítője a ceremónia során többször is technikai nehézségekbe ütközött, így a videó nem teljes.)
Új hozzászólás írásához előbb jelentkezz be!

Eddigi hozzászólások

4. AgeOfVampi...
2014.09.24. 16:35
"jegesmedve jelmezben" rénszarvasokat zaklatni, és ezért sarkvidéki IgNobel-díjat kapni. Az már valami
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
3. zdienes
2014.09.25. 18:15
köszönöm a cikket, sírva kacagtam.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
2. tbs
2014.09.26. 07:23
A banános téma az igen okos dolog - IgNobel ide vagy oda.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!
1. Szefmester tbs
2014.09.26. 12:43
A banános témát évekkel ezelőtt nagyrészt már feldolgozta a Mythbusters tévéműsor is.
 
Válasz írásához előbb jelentkezz be!